Müller-nőszőfű

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Müller-nőszőfű
Epipactis muelleri plant.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Magyarországon védett
Eszmei érték: 10 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Növények
Törzs: Zárvatermők
Osztály: Egyszikűek
Rend: Spárgavirágúak
Család: Kosborfélék
Nemzetség: Epipactis
Tudományos név
Epipactis muelleri
(Godfery) O. Bolòs
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Müller-nőszőfű témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Müller-nőszőfű témájú médiaállományokat és Müller-nőszőfű témájú kategóriát.

A Müller-nőszőfű (Epipactis muelleri) a kosborfélék családjába tartozó, Magyarországon védett vadvirág.

Megjelenése[szerkesztés]

Virága

A Müller-nőszőfű 20–60 cm (ritkán 80 cm) magas, lágyszárú, évelő növény. Hajtása a felső részén sűrűn pelyhes-szőrös. 5-10 levele gyakran két oldalra rendeződik. A világoszöld, lándzsás, többé-kevésbé hullámos szélű, ívesen lehajló levelek 5–10 cm hosszúak és 2–4 cm szélesek. A középen elhelyezkedők nagyjából kétszer olyan hosszúak, mint a szárköz, a felsők murvalevél-szerűek.

Június-júliusban virágzik. Bókoló, néha csak félig kinyíló virágai nem feltűnő, egyirányú, laza fürtbe rendeződnek. Külső lepellevelei (szirmai) 7–12 mm hosszúak, 3,5–5 mm szélesek, színük sárgászöld vagy halványzöld, esetleg vöröses-rózsaszínes árnyalattal. A szintén világoszöld, rózsás futtatású belső lepellevelek kihegyezett végű tojásdad formájúak; hosszuk 8–10 mm, szélességük 4-4,5 mm. A 7,5-9,5 mm-es mézajak külső tagja (epichil) rózsaszínes árnyalatú fehér, háromszög alakú (de lekerekített is lehet) vagy szíves; hátsó tagjának (hypochil) kiöblösödő belseje sötétvörös.

Termése 7,7–15 mm hosszú, 4–8 mm széles toktermés.

Kromoszómaszáma 2n=40, de előfordulnak 2n=38 példányok is.

Hasonlít hozzá a pontuszi (Epipactis pontica), a karcsú (Epipactis gracilis) és az elbai nőszőfű (Epipactis albensis), de kisebb termetűek, kevesebb és kisebb levelük van és virágzási idejük is eltér. A Norden-nőszőfű (Epipactis nordeniorum) virága rózsaszínes árnyalatú.

Elterjedése[szerkesztés]

Közép- és dél-európai faj; Hollandiától Közép-Olaszországig, Spanyolországtól Magyarországig megtalálható maximum 1300 méteres magasságig. Magyarországon elsősorban az Északi-középhegységben (Putnoki-dombság, Bükk) találhatók állományai, de szórványosan megtalálható a Dunántúli-középhegységben, a Pilisben, a Vértesben, a Balaton-felvidéken, a Mecsekben és a Zselicben is.

Életmódja[szerkesztés]

Száraz erdők, sziklás bükkösök, tölgyesek, bokorerdők növénye, ahol főleg a tisztásokon, erdőszéleken lehet vele találkozni. Inkább mészkedvelőnek mondható, élőhelyein a talaj kémhatását pH 6,3-7,9 közöttinek (átlagosan 7,5) mérték. A félárnyékot vagy a napsütést kedveli.

Hajtásai április második felében-májusban jelennek meg és június második felében, július első felében virágzik. Virágai nektárt termelnek, ennek ellenére kizárólag önmegporzással szaporodik. A megtermékenyülés hatásfoka jó, a virágok 70-80%-a termést hoz. A magvak augusztus-szeptemberre érnek be.

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]

A Müller-nőszőfű fragmentált elterjedésű és összességében visszaszorulóban van, de stabil állományai és eltűnésének minimális veszélye miatt a Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett státusszal szerepel. Elsősorban az erdőirtás, fakitermelés, utak kiszélesítése jelent rá veszélyt. Kisebb mértékben a legelő vadállatok is károsíthatják. Magyarországon összesen 46 állományát mérték fel, teljes egyedszáma néhány ezer lehet. 1988 óta védett, eszmei értéke 10 000 Ft.

Kapcsolódó cikkek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]