Pontuszi nőszőfű

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pontuszi nőszőfű
Magyarországon védett
Természetvédelmi érték: 10 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Növények
Törzs: Zárvatermők
Osztály: Egyszikűek
Rend: Spárgavirágúak
Család: Kosborfélék
Nemzetség: Epipactis
Tudományos név
Epipactis pontica
Taubenheim 1975
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Pontuszi nőszőfű témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Pontuszi nőszőfű témájú médiaállományokat és Pontuszi nőszőfű témájú kategóriát.

A pontuszi nőszőfű (Epipactis pontica) a kosborfélék családjába tartozó, Magyarországon védett növényfaj.

Megjelenése[szerkesztés]

A pontuszi nőszőfű 13-23 (ritkán 40) cm magas, lágyszárú, évelő növény. Szárán 4-5 hosszúkás-lándzsás lomblevél található, amelyek hossza 2,5 cm, szélessége 0,7-1,5 cm.

Július-augusztusban virít. A virágzatot nagyjából egy irányba néző, laza fürtbe rendeződő 5-15 kissé bókoló, zöldes virág alkotja. A mézajak jóval rövidebb a zöldesfehér lepelleveleknél (szirmoknál); belső része (hypochil) széles, öblös csésze alakú, belül barnás vagy olívzöldes. A mesochil széles, az epichil (a mézajak külső része) lekerekített, zöldesfehér vagy zöldessárga (nagyon ritkán rózsaszínes); szélessége 3-4,2 mm, hossza 2,5-3 mm.

Termése toktermés, amelyben átlag 2650 (1500-3400) apró, 1 mm-es mag fejlődik.

Elterjedése[szerkesztés]

A Fekete-tenger törökországi partvidékén (a Pontuszi-hegységben) és Grúziában, a Balkánon (Délnyugat-Bulgária és Északkelet-Görögország), valamint Közép-Európában (Csehország, Szlovákia, Magyarország, Ausztria, Horvátország, Szlovénia, Északkelet-Olaszország) honos. Magyarországon hegy- és dombvidéki faj, az Északi-középhegységben, a Dunántúli-középhegységben, a Zalai-dombságon és a Kőszegi-hegységben található meg.

Életmódja[szerkesztés]

Gyér aljnövényzetű bükkösökben, gyertyános-tölgyesekben él. Árnyéktűrő, de félárnyákban jobban fejlődik. Élőhelyein a talaj kémhatását pH 5,1-7,5 közöttinek mérték.

Hajtásai júniusban jelennek meg. Július második felétől augusztusig közepéig virágzik. A virágok önmegporzók, esetenként kleisztogámok (ki sem nyílva porozzák be magukat). Általában nem nyílnak szélesre és a virágzatban egyszerre csak 5-6 virág van nyitva. Nagy részük (egy mérés szerint 68%) megtermékenyül. A magok szeptemberre érnek be. Ausztriában megfigyelték a vörösbarna nőszőfűvel alkotott hibridjét.

A többi kosborféléhez hasonlóan gombafajokkal alkot gyökérkapcsoltságot (mikorrhizát). Gombapartnere nem azonosított; a gyökérszőreinek kb. 15%-ában van jelen és ott a sejtek 13-15%-a érintett.

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]

Magyarországon 46 állományát mérték fel, teljes egyedszáma néhány ezer lehet. 2001 óta védett, természetvédelmi értéke 10 000 Ft.

Kapcsolódó cikkek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]