Gyepi béka
| Gyepi béka | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
| Nem fenyegetett | ||||||||||||||||
| Magyarországon védett Természetvédelmi érték: 50 000 Ft | ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Rana temporaria (Linnaeus, 1758) | ||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Gyepi béka témájú rendszertani információt.
|
A gyepi béka (Rana temporaria) a kétéltűek (Amphibia) osztályába a békák (Anura) rendjébe és a valódi békafélék (Ranidae) családjába tartozó rendkívül elterjedt faj.
Elterjedése, élőhely
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A gyepi béka Angliától és Közép-Európától Észak-Skandináviáig és keleten Szibériáig mindenütt elterjedt. Nedves erdők, rétek, lápos területek, mezők és mocsarak lakója. Magyarországon szórványosan fordul csak elő, a Zempléni-hegységben, a Bükkben, a Mátrában, a Börzsönyben, a Soproni-, és a Kőszegi-hegységben, valamint a Mecsekben.[1]
Megjelenése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Színezete rendkívül változó, a sárgástól a vörhenyesen át a feketésbarnáig terjed, több vagy kevesebb sötét folttal. A hímeknek a kecskebékával ellentétben belső hólyagjai vannak, nászidőben (lásd kép) a bőrük megduzzad, és feketés hüvelykujjvánkosuk fejlődik.
Életmódja
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Nappal és éjszaka egyaránt tevékeny, jól alkalmazkodott a szárazföldi élethez. A talajban vagy a vízben, a meder iszapjában telel. Hangja nem feltűnő. Férgeket, csigákat, rovarokat fogyaszt. A gyepi béka fogságban 12 évig is élhet.
Szaporodása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A farkatlan kétéltűek közül elsőként jelenik meg a petézőhelyeken, néha távolabbról vándorol a vízhez. A nőstény álló- és lassú folyású, sekély vízben egy csomóban rakja le 1500-2500 petéjét. A kocsonyás csomó a víz felszínén úszik. Az ebihalak 14-18 nap múlva bújnak ki, június végére, július elejére átalakulnak, egyesek azonban lárva állapotban telelnek át.
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ Juhász Lajos: Hazánk kétéltűi és hüllői. Budapest, Mezőgazda Kiadó, 2009. 38. oldal. ISBN 978-963-286-510-2
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Állat- és növényhatározó természetjáróknak
- Az MME adatlapja
- "A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján". IUCN. Hozzáférés: 2010. január 6.
- Csodálatos állatvilág. (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó. 2000. ISBN 963-86092-0-6.
{{cite book}}: Unknown parameter|extra=ignored (súgó)


