Upponyi-hegység

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Upponyi-hegység
Hely  Magyarország, Borsod-Abaúj-Zemplén megye
Hegység Északi-középhegység
Legmagasabb pont Köves-mál tető (454 m)
Típus üledékes, vulkanikus
Kor óidő
Elhelyezkedése
Upponyi-hegység (Magyarország)
Upponyi-hegység
Upponyi-hegység
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 13′ 50″, k. h. 20° 18′ 53″Koordináták: é. sz. 48° 13′ 50″, k. h. 20° 18′ 53″
Térkép
Pozíció Magyarország térképén
Pozíció Magyarország térképén
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Upponyi-hegység témájú médiaállományokat.

Az Upponyi-hegység az Északi-középhegység (földrajzi nagytáj) része, azon belül a Bükk-vidék kistája. Nevezik még Upponyi-hegyhátnak és Upponyi-rögnek is.

Elhelyezkedése[szerkesztés]

Nyugatról a Heves–Borsodi-dombság, északról és keletről a Borsodi-medence, délről a Bükk-vidék tetőrégiója határolja.

Kialakulása[szerkesztés]

Legidősebb kőzetei az ország legidősebb kőzetei közé tartozó 470-450 millió éves (ordovícium) palássá préselt tengeri üledékek. Az üledékes kőzetek képződése egészen a karbon végéig, mintegy 300 millió évvel ezelőttig folytatódott. A víz mélységének állandó változása miatt ezek az üledékek sokfélék: homokkő, agyag, mészkő és dolomit is található közöttük (pl. a mészkőből és meszes agyagpalából álló, karbon korú Lázbérci formáció vagy a nagy szervesanyag-, vas- és mangánlerakódásokat is tartalmazó agyagpalából álló, szilur korú Tapolcsányi agyagpala formáció). Az üledékes kőzetek közé a devon időszakban vulkáni kőzetek nyomultak. Az Upponyi-hegységet alkotó kőzetek fiatalabb változatai építik fel a Bükk alaphegységét.

Felszíne[szerkesztés]

A hegység átlagos magassága 400-450 m. A Bán-patak völgye és a Lázbérci-víztározó két részre osztja: a nyugati része egy kiemelt sasbérc (Közép-Bérc, 429 m), melyet főleg a karbonból származó pala, kristályos mészkő és összepréselt homokkő épít fel. Karsztjelenségekben szegény, csak az Upponyi-szorosban található néhány kisebb barlang (pl. Upponyi kőfülke, ahol jégkori ősember nyomaira bukkantak). A mintegy 500 méter hosszú szoros a víz pusztító munkájának eredménye, igazi szurdokvölgy.

Keleti része az óidei alaphegységet a miocénből származó homok, agyag és kavics, illetve szintén miocén korú, de vulkáni eredetű andezit agglomerátum.[forrás?] Ezekből a nagy sziklákból a külső erők pusztító hatásának köszönhetően jellegzetes alakú kőgombák jöttek létre.

Itt alakult ki tömbös csuszamlással Magyarország második legnagyobb ál-barlangrendszere, a Damassa-szakadék, mely Bánhorváti határában, a Csom (Som)-völgy oldalában található. 200-300 évvel ezelőtt egy földrengés hatására az andezit-agglomerátum 10-15 méter magas tömbökben 10 méter mélyen a völgybe csúszott. A sziklák között helyenként még nyáron is megmarad a hó.

Élővilág[szerkesztés]

A hegység legnagyobb részén agyagbemosódásos barna erdőtalajok találhatóak. Uralkodó növénytársulása a cseres-tölgyes, de az Upponyi-szoros környékén sziklagyepek és bokorerdők is előfordulnak. Természeti értékeit a Lázbérci Tájvédelmi Körzet óvja, a dédestapolcsányi Szalamandra-tanösvény mutatja be. Egykori (miocén) flórájának nyomai (sárgás és fekete levéllenyomatok) az Upponyi-szorosban maradtak fenn. Állatvilága a Bükkéhez hasonló, különlegessége a kerecsensólyom, az uhu és a fekete gólya fészkelése.

Források[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]