Felső-Tisza-vidék

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Felső-Tisza-vidék
Mátészalka
Mátészalka
Elhelyezkedés Ukrajna, Szlovákia és Románia által határolt terület az ország északkeleti sarkában
Besorolás kistáj
Fontosabb települések Nyíregyháza, Mátészalka, Nyírbátor, Vásárosnamény, Kisvárda, Fehérgyarmat
Kistérségek Nyíregyházai kistérség, Mátészalkai kistérség
Népesség
Népesség584 ezer fő (2004)
Vallási megoszlás A lakosság döntő többsége római katolikus
Földrajzi adatok
Vízterület49.449km2 %
Időzóna UTC+1
Résztájegységek Tiszahát, Szamoshát, Bodrogköz, Rétköz, Nyírség, Ecsedi-láp
Térkép
A Felső-Tisza-vidék elhelyezkedése
A Felső-Tisza-vidék elhelyezkedése

}} A Felső-Tisza-vidék az Alföld része, mely Magyarország északkeleti szögletében; Szlovákia, Ukrajna és Románia által határolt területen helyezkedik el, és a Nyírséget és a Szatmár-Beregi-síkságot foglalja magába.

Tájegységei a Bodrogköz és a Szatmár-Beregi-síkság. Előbbi Magyarország és Szlovákia között húzódik. Keleti része, a Kárpátaljai-alföld, amely már Ukrajnához tartozik, valamint a Szatmári-síkság, melynek nagyobbik része Romániához tartozik.

A térség legnagyobb folyója a Tisza, a vidéket az elhagyott folyómedrek, levágott kanyarulatok, időszakos és állandó vízzel borított mocsaras, lápos területek jellemzik.

Városai Nyíregyháza (ez egyben Szabolcs-Szatmár-Bereg megye székhelye is), valamint Mátészalka, Nyírbátor, Vásárosnamény, Kisvárda és Fehérgyarmat.

Éghajlata[szerkesztés]

A Felső-Tisza-vidék az Alföld leghűvösebb tája; itt a leghosszabb és a leghidegebb a tél, a tavaszi fagyok állandó ismétlődései pedig a terület gyümölcsöseiben évente nagy károkat okoznak. Itt a leghűvösebb a nyár is, és a csapadék megoszlása sem kedvező mindig a mezőgazdaságnak.

Növényvilága[szerkesztés]

Kárpáti sáfrány
Tavaszi csillagvirág

A vidéket egészen a 18. század végéig összefüggő erdőségek borították, csak a falvak közelében voltak erdőmentes területek.

A török hódoltság után a környék megnövekedett lakosságának az építkezésekhez használatos faanyagigénye miatt azonban egyre nagyobb területen irtották ki az erdőket; először csak a Tisza közvetlen közeléből, majd mind beljebb haladva egyre nagyobb erdőterületek kerültek kiirtásra, míg aztán mára az egykor összefüggő erdőkből csak erdőfoltok maradtak. E fennmaradt erdők közül a legszebb a Tarpa mellett található Tarpai-Nagyerdő és a tarpai Téb-erdő, melyek máig számos védett növény és állatfajnak adnak otthont, ezért e területeket fokozottan védett élőhelyekként tartják számon. E erdők leggyakoribb fafajai a kocsányos tölgy, a magyar kőris, valamint a vénic szil.

A Tisza szabályozása után a területen visszamaradt holtmedrek meghatározó növényfajai a nyár és a fűz alkotta puhafa ligeterdők.

A folyók mentén pedig máig fellelhetők a régi korok ősi gyümölcsfajait rejtő dzsungelgyümölcsösök, melyek ellenálló fajtái nem igényeltek vegyszerezést, megvédte őket a fák alatt húzódó sűrű aljnövényzet. E ősi ellenálló gyümölcsfajtákból készítik máig a legfinomabb lekvárokat, aszalványokat és pálinkákat.

A vidék rétjein, legelőin máig több ritka növényfaj megtalálható; ilyenek a kapotnyak, tavaszi tőzike, kárpáti sáfrány, a kockás kotuliliom és a tavaszi csillagvirág is.

Állatvilága[szerkesztés]

Bánáti csiga (Chilostoma banatica)
Remetebogár (Osmoderma eremita)

A Tisza-part puhafaligeteinek korhadó fatörzsei adnak otthont a ritka, korhadékban lakó remetebogárnak, a csigafajok közül pedig előfordul itt a ritka bánáti csiga is, melynek elterjedési területe főleg a Felső-Tisza vidéke.

A vidék gazdag madárvilágából fellelhető itt a jégmadár, a szürke gém, a bakcsó, a ligeterdők rejtett zugaiban pedig az óriási termetű fészket rakó fekete gólya, míg a nagyobb erdőfoltokban rendszeresen költ az egerészölyv, a sárgarigó, a dús aljnövényzetű ligeterdőkben pedig a nagy fülemüle. A kanyargós Tisza-szakasz partfalaiban jelentős nagyságú fészkelőtelepei alakultak ki a partifecskének, ugyanezeken a szakaszokon a tiszavirág állománya is számottevő.

Építészet[szerkesztés]

A környék építészeti emlékei közül számos kastély és templom található e vidéken, kiemelkedő fontosságú építményei a környék fatornyú templomai, haranglábai; Tákos, Csaroda, Márokpapi.

  • Tákos, református temploma a YouTubeon: [1]
  • Csaroda, református templom a YouTubeon:[2]

Néprajz, folklór[szerkesztés]

A Felső-Tisza-vidék néprajzát és folklórhagyományait többek között nagyrészt Luby Margit, Csiszár Árpád, Morvay Péter, Farkas József, Nyárády Mihály, Gunda Béla, Ujváry Zoltán dolgozták fel.

E vidéken ősi hagyománya volt a kender megmunkálásának; kenderszövésnek, fonásnak. Beregben máig készítik a keresztszemes hímzéseket. Az egykori közösségi munkák és összejövetelek, mint a kenderdörzsölés, fonó, lekvárfőzés tartották életben például Szatmár és Bereg tánckultúráját.

Máig gazdag a vidék folklór-, tánchagyománya, mely jellegzetesen régi táncdallamaival különül el a többi nyírségi, bodrogközi, hajdúsági felsőtiszai tájtól. Az Ecsedi-láp vidékére jellemző a magyar verbunk, melyet e vidéken a tánctudás maximumának tartanak.[3] Szatmárban ezenkívül mély gyökerei vannak az eszközös pásztortáncoknak, botolóknak [4] és ezek kondástánc vagy ugrós változatainak is.

Gazdag a vidék népi építészete is, melyekből kitűnik a faépítészet, fafaragás, zsindelykészítés; fa tornyok, fa haranglábak máig nagy számban állnak még a vidék falvaiban. [5].

Források[szerkesztés]

  • Felső-Tisza tanösvény
  • Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatósága
  • Magyarország növényzeti öröksége (Méta program)