Fekete gólya

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Fekete gólya
Black Stork - Ciconia nigra.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Magyarországon fokozottan védett
Eszmei érték: 500 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Madarak (Aves)
Csoport: Carinatae
Alosztály: Neornithes
Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae)
Csoport: Neoaves
Csoport: Passerea
Öregrend: Aequornithes
Rend: Gólyaalakúak (Ciconiiformes)
Család: Gólyafélék (Ciconiidae)
Nemzetség: Valódi gólyák (Ciconiini)
Nem: Ciconia
Brisson, 1760
Faj: C. nigra
Tudományos név
Ciconia nigra
(Linnaeus, 1758)
Elterjedés
A fekete gólya költési és telelési területeA fekete gólya költési és telelési területe
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Fekete gólya témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Fekete gólya témájú kategóriát.

A fekete gólya (Ciconia nigra) a madarak (Aves) osztályának a gólyaalakúak (Ciconiiformes) rendjébe, ezen belül a gólyafélék (Ciconiidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nyugat-Európában Spanyolországban és Portugáliában és Németországban fordul elő, kelet felé azonban elterjedt egészen Észak-Kínáig. Síkságon és hegyvidéken egyaránt előfordul.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testhossza 90-105 centiméter, szárnyfesztávolsága 173-205 centiméter, tömege 3000 gramm. Feje fekete, nyaka, melle és háta matt fekete,melyek fémes zöld vagy ibolya csillogásúak.Röptében a szárnyon alul, csak egy fehér háromszög van a hónaljnál.A fiatal példányok csőre és lába szürkészöld, az idősebbeké piros.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elsősorban a vizes élőhelyek közelében elterülő erdőket kedveli. Fontos számára a háborítatlanság, az ember jelenlétét nem szereti. Élőhelyét elsősorban a fakitermelés veszélyezteti, hiszen a fészkét akkor is elhagyja, ha a közelben kivágják a fákat.

Sekély vízben kutat élelem után, előszeretettel vadászik kisebb gerincesekre, vízirovarokra. Olykor a fészkelőhelye közelében elterülő mezőgazdasági területen egerészik gémekkel, fehér gólyákkal egy csapatban.

Augusztusban ártereken, holtágakban gyülekezik, sokszor a gémekkel alkot egy csapatot.Afrikában telel ki, majd márciusban érkezik vissza Európába.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gallyakból álló fészkét a lombkorona alsó részébe, egy kihajló vastag ágra rakja. Ha a fészek elpusztul, ritkán épít újat, inkább elfoglal egy másik, elhagyott fészket. A 3-5 tojásból álló fészekaljon a szülők felváltva ülnek. Miután a 30-35 napos költési idő leteltével a fiókák kikelnek, a tojó vigyáz rájuk, míg a hím eleséget hord. Később már felváltva hordják a táplálékot. A fiókák július közepén hagyják el a fészket és megtanulnak önállóan táplálkozni.

Kárpát-medencei előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarországon kis állománya él, költ a Hanságban, a Vendvidéken, az Őrségben és a Szigetközben, a Felső-Tisza-vidékén, a folyókat kísérő erdőkben.

Galéria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]