Jégmadár

Jégmadár
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
	Magyarországon védett; Természetvédelmi érték: 50 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Osztály:	Madarak (Aves);
Rend:	Szalakótaalakúak (Coraciiformes);
Család:	Jégmadárfélék (Alcedinidae);
Alcsalád:	Alcedininae;
Nem:	Alcedo;
Faj:	A. atthis;
Tudományos név
	Alcedo atthis; Linneus, 1758
Szinonimák
	Halászmadár, repülő drágakő, vízi király.
Elterjedés
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Jégmadár témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Jégmadár témájú médiaállományokat és Jégmadár témájú kategóriát.

A jégmadár (Alcedo atthis) a madarak osztályának szalakótaalakúak (Coraciiformes) rendjébe és a jégmadárfélék (Alcedinidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés]

Európa, Ázsia és Afrika lakója. Kisebb folyók és patakok partján halászik. Erdőszéleken is él.

Alfajai[szerkesztés]

Alcedo atthis atthis – Földközi-tenger vidéke, Szíria és az Arab-félsziget
Alcedo atthis ispida – Európa, Közép-Ázsia, Kína
Alcedo atthis japonica – Szahalin, Japán és Tajvan
Alcedo atthis taprobana – Srí Lanka és Dél-India
Alcedo atthis bengalensis – India északi része, Mianmar, Thaiföld, Kambodzsa, Laosz, Vietnám, Malajzia, Szumátra, Jáva, Borneó és a Fülöp-szigetek
Alcedo atthis floresiana – Bali
Alcedo atthis hispidoides – Celebesz és a Bismarck-szigetek közötti terület
Alcedo atthis solomonensis – Salamon-szigetek

Megjelenése[szerkesztés]

Testhossza 16-17 centiméter, szárnyfesztávolsága 24-26 centiméter, testtömege 34-46 gramm. Zömök testalkatú madár, rövid farokkal és egyenes, hegyes csőrrel. Fejbúbja, tarkója, háta és farka csillogó kék. A szemétől a fülnyílásáig rozsdaszínű folt húzódik, ettől lefelé a nyakán egy kis fehér folt látható. A torkán ugyancsak fehér folt van. A hasa rozsdaszínű. Lába vörös, rövid, ujjai tövükön összenőve.

Életmódja[szerkesztés]

Igazi halivadék-pusztító. A kis halakat leginkább az ágakról lesi. A vízparton, ahol a bokrok, fák a víz fölé hajlanak, egy-egy kiálló száraz ág legvégére telepedik, és türelmesen, mozdulatlanul lesi a vizet és a benne folyó életet. Amint a pisztráng vagy más hal ivadéka a víz felületét megközelíti, a jégmadár lecsap, csőrének késéles káváival megragadja a prédát, aztán lerázza a vizet, újból egy ágra ül és elfogyasztja zsákmányát. Rendkívül gyorsan emészt, a szálkát, pikkelyt, úszót pedig kiöklendezi. Tarka színe a védekezést és a megtévesztést egyaránt szolgálja. A hasa olyan színű, mint valami száraz levél, a hal tehát nem gyanakszik. A háta viszont olyan, mint a csillogó kék víztükör, ezért felülről nem veszi észre a ragadozó madár. Ahol a patak vagy a holtág mentén nincs a víz fölé hajló ág, ott egy-egy közeli fán vagy földbuckán telepszik meg és néha-néha a víz fölé szállva, a víztükör fölött lebeg.

Vándorló madár, nem feltétlenül ugyanott fészkel minden évben, de gyakran évek múlva ismét megjelenik korábbi költőhelyén.

Szaporodása[szerkesztés]

Folyók és patakok mentén fészkel: a függőleges partszakaszba kb. méternyi hosszú, vízszintes csövet, ennek végén tágas katlant váj. Fészket nem épít, hanem a kiöklendezett halszálkákra rakja 6-7 gömbölyű fehér tojását, melyen 3-4 hétig kotlik.