Diósgyőri vár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Diósgyőri vár
Diósgyőri vár 2016.jpg
Ország  Magyarország
Mai település Miskolc

Épült 13. század
Állapota korhű, műemlék
Építőanyaga
Diósgyőri vár (Miskolc)
Diósgyőri vár
Diósgyőri vár
Pozíció Miskolc térképén
é. sz. 48° 05′ 50″, k. h. 20° 41′ 20″Koordináták: é. sz. 48° 05′ 50″, k. h. 20° 41′ 20″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Diósgyőri vár témájú médiaállományokat.

A diósgyőri vár egy középkori vár a történelmi Diósgyőr városában, ami ma Miskolc egyik városrésze. Már a 12. században állhatott itt vár; a mai, gótikus vár a tatárjárás után épült, fénykorát Nagy Lajos uralkodása alatt élte, lovagterme a legnagyobb volt Európában. Később a magyar királynék jegyajándéka volt, egészen a török időkig. A 17. század végére már lakhatatlanná vált, állapota egyre jobban leromlott. Régészeti feltárása az 1960-as években kezdődött meg. A 2000-es évek elején a várat elkezdték visszaépíteni eredeti állapotába, a helyreállított helyiségeket korhű bútorokkal rendezték be.

Diósgyőr és a vár története[szerkesztés]

Hazael Hugó páter rajzán (1758)
Zajlik a vár rekonstrukciója
(2014 augusztusa)
A fal helyreállítás alatt állványozással
A vár jelenlegi kinézete
A vár jelenlegi belső tere...
...olyan, akárcsak fénykorában
A felújítások előtt, éjszakai kivilágításban

A terület az ősidők óta lakott: a szemközti Várhegy barlangjában az őskőkorban készült kőeszközökre és állatcsontokra bukkantak, a vár dombján pedig bronz- és vaskori település nyomaira. A 9–10. századból hullámdíszes edények, illetve cölöp- és gerendamaradványok kerültek elő. Ezt a honfoglalás kori települést földvár, illetve földsánc vette körül.

1200 táján Anonymus említi először Diósgyőr nevét, igaz, ő még Győr formában: „miután Árpád fejedelem seregével elhagyta Szerencset (…) Bors apjának, Böngérnek adományozta a Tapolca vizétől a Sajó folyóig terjedő földet, amely területnek Miskolc a neve, valamint azt a várost, amelyet Győrnek hívnak.” A vár helyén először a 12. században állhatott erődítmény, amelynek azonban a régészek eddig nem találták nyomát; feltehetőleg földvár volt, amely a tatárjárás idején elpusztult – egyesek[1] szerint ez a vár nem a mostani helyén, hanem a Várhegyen állhatott.

A jelenleg álló várat valószínűleg IV. Béla várépítési kezdeményezése után építette az Ákos nembeli Ernye bán. Ez az építmény a kor szokásának megfelelően ovális alaprajzú (körülbelül 40×35 m-es építmény volt egy kerek öregtoronnyal), vele átellenesen álló saroktoronnyal és sokszögű külső várral. Északnak nyíló bejáratához kőpilléres fahíd vezetett át a vizesárkon. Ernye kúriája alighanem a későbbi pálos kolostor helyén állhatott.

A várat 1316-ban Wywar vagyis Újvár néven említik, ez is arra utal, hogy korábbi földvár helyére épült. Ebben az évben Ernye unokái Károly Róbert ellen fordultak, Borsa Kopasz oldalán részt vettek a debreceni csatában (1317), ezért a király várukat elkobozta, és kedvelt hívének, Debreceni Dózsa erdélyi vajdának adományozta. 1319–25 között Szécsi Miklós horvát bán birtokolta, majd a Drugeth családé lett. A várhoz tartozó falu egy 1330-as jegyzék alapján 12 garas adót fizetett, ami arra utal, hogy a megye gazdagabb települései közé tartozott. A következő nagy építkezésnél a falak alsó szintjét ennek a várnak a visszabontott anyagából építették. 1340-től királyi vár – rendszerint a királynék tulajdona. Ez időtől várnagya egyúttal Borsod és többnyire még egy-két szomszédos vármegye ispánja is volt. Fennhatósága alá tartozott három további királyi vár is:

A diósgyőri vár fénykora I. Lajos király uralkodása alatt kezdődött. Ő az 1360-as évektől mind gyakrabban fordult meg itt. A vár 1370-ben tett szert jelentőségre, mint a Magyarországról Lengyelország fővárosába, Krakkóba vezető út egyik állomása (Nagy Lajos édesanyja, Lokietek Erzsébet lengyel hercegnő volt, maga Nagy Lajos 1370-ben lengyel király lett). A király, aki Budát mind inkább hanyagolta, Visegrád és Zólyom mellett harmadik székhelyévé tette Diósgyőrt, átépíttette, korszerűsítette a várat. Sokszorosan tagolt védelmi gyűrűk vették körül a tulajdonképpeni várat, amely négyszögletes udvar köré épült, négy sarkán egy-egy csúcsos tetejű torony magasodott. A földszinti helyiségek gazdasági, tárolási célokat szolgáltak, az emeleten a lakosztályok voltak, valamint a 13×25 méter területű lovagterem, mely három oszloppal alátámasztott, kéthajós csarnok volt. Ennek építését már Nagy Lajos lánya, Mária uralkodása alatt fejezték be, aki akkor a vár birtokosa volt. A sajátos elrendezésű kettős tornyokkal erősített, szabálytalan alaprajzú külső körítőfal a római castrumokra emlékeztet. A várat négy méter mély várárok vette körül, vizét meleg vizű források táplálták. A vár egyetlen név szerint ismert építőmestere Ambrus mester.

1364-ben Miskolc városát és környékét a diósgyőri uradalomhoz csatolták. ~1370-ben itt írta alá Nagy Lajos király az első olyan, európai adománylevelet, amely „szabad királyi várossá” nyilvánított egy várost (Kassát).[2] 1381. november 26-án a diósgyőri várban - velencei követek[3] jelenlétében - a király ratifikálta a korábban megkötött torinói békét, amelyben Velence városa kötelezte magát, hogy vasárnap és ünnepnapokon felvonja az Anjou-lobogót a Szent Márk téren.[forrás?] Az eseményt panoptikum örökíti meg a diósgyőri vár északkeleti tornyában.

A magyar–lengyel perszonálunió megszűntével Diósgyőr vesztett jelentőségéből, ettől kezdve magyar királynék nyaralóhelye volt. Tulajdonosai sorban:

Az utolsó királyné, aki itt élt II. Lajos felesége, Habsburg Mária volt. 1546-ban írásban lemondott a várról, amit addigra már elfoglalt az erdélyi vajda. A török veszély közeledtével a vár északi oldalát megerősítették.

1526 után várnagya Pemfflinger Sebestyén lett. 1540-ben a gyarmati Balassa Zsigmond 20 ezer aranyforintért zálogba vette Ferdinánd királytól. A család az addigi várpalotát erőddé alakította át, az északnyugati torony elé olasz mintára rondella épült. A karcsú tornyok helyére zömök bástyák kerültek. A bejáratot a nyugati oldalra helyezték át, a királylépcső mellé ötszögű olasz bástyát építettek. Ekkor emelték a háromszintes kazamatát is. Ez volt az utolsó nagy átépítés a vár történetében. Balassa Zsigmond halála után a várat neje, Fánchy Borbála örökölte, majd az ő halála után a király visszaváltotta. 1564-től zálogbirtokosok egész sora követte egymást, a vár pusztulásnak indult. A 16. század második felében a vár a végvári vonalba került. Csekély őrsége nem tudta megakadályozni, hogy a török 1544-ben felégesse és kifossza, majd a környező falvakkal együtt adófizetésre kényszerítse Miskolcot.

1596-ban a török elfoglalta Egert, és Mezőkeresztes mellett legyőzte a keresztény seregeket. Ezután hamarosan (1598-ban) Diósgyőr is elesett, és ura az egri pasa lett, de ekkor a keresztények gyorsan visszafoglalták. Kedvezőtlen fekvésén nem tudtak javítani, de külső védművekkel próbálták megerősíteni:

  • az legvédtelenebb északi oldalon a külső vár kettős kaputornyát fedett ágyúállássá alakították,
  • az északkeleti toronyhoz nagy alapterületű rondellát csatoltak,
  • az északnyugati toronyhoz sokszögű bástyát építettek,
  • a nyugati oldalon nyíló kapu elé huszárvárat emeltek.

A 17. század elején az országgyűlés egy sor határozatban rendelte el bővítését, illetve karbantartását, ezek a rendelkezések azonban 1660-ig papíron maradtak. Az őrség fizetése akadozott, a falak omladoztak – az 1650. évi török ostromot azonban így is sikerült visszaverni. 1673-ban leégett a vár tetőzete. Ekkor a vár már alig volt lakható. A század végére minden hadászati értékét elvesztette. A kuruc harcokban már nem játszott semmilyen szerepet.

1703-ban három oldala már erősen romos volt; a negyediket a tulajdonos Haller báró rendbe hozatta. 1730-ban a kápolnát is magába foglaló szárny még használható volt, a többivel nem törődtek. 1756-ban a diósgyőri koronauradalom borházzá szerette volna átalakítani, de a tervekből végül nem lett semmi; a romokat a környék lakossága kőbányának használta. A vármegye 1784-ben engedélyt kért és kapott, hogy a vár falából köveket bányászhasson a Sajó hídjának építéséhez. A kápolnában egy ideig még tartottak istentiszteleteket, de 1820-ra azt is széthordták.

Bár a két települést már 1903-tól autóbusz-, 1906-tól villamosközlekedés kötötte össze, egy 1932-es útikönyv Diósgyőrt még Miskolccal egybeépült szomszédos községként említi. 1945. január 1-jével Diósgyőrt hivatalosan is Miskolchoz csatolták, ekkor jött létre a történelmi Miskolcból, Diósgyőrből és a környező településekből kialakuló Nagy-Miskolc. Diósgyőrt és Miskolcot először a köztük felépülő gyár kötötte össze, majd a két település egyre inkább összeolvadt, napjainkban már csak tábla jelzi az egykori történelmi Diósgyőr határát.

A vár feltárása[szerkesztés]

A várban 1934–36-ban már folyt tudományos igényű feltárás. A vár helyreállítása 1953-ban indult meg, 1955 és 1961 között több méter magas feltöltést hordtak ki a várból, és ekkor még csak az életveszélyesen romos részeket hozták rendbe. 1960-tól a régészeti feltárás is megkezdődött. A rondellát Ferenczy Károly építész hozta rendbe. 1962-ben az Országos Műemléki Felügyelőség vette át a feltárás irányítását, és Czeglédy Ilona régészt bízta meg a további feltárással. A feltárt műemlék és nagy mennyiségű lelet bemutatására 1968 augusztusában alakult meg a Diósgyőri Vármúzeum. A négy torony közül az északkeletiben (a volt királyi lakosztály tornya) akkor vártörténeti kiállítás, fegyverkiállítás és a torinói békének emléket állító panoptikum volt látható Nagy Lajos király és a velencei követ viaszfiguráival; az északnyugatiban kilátó működött, földszintjén pedig éremverde (jelenleg is működik), ahol a turista saját kezűleg készíthet emlékérmet magának; a délkeleti torony (az egykori királynéi lakosztály) ép, de a turisták számára zárva van (többnyire öltözőként szolgál a Várjátékok szereplői számára); a délnyugati torony romos. A vár turisztikai látványosságaihoz hozzátartozik egy valamivel nagyobb panoptikum a külső várban, itt hat életkép nyújt betekintést a középkori Diósgyőr mindennapjaiba. A vár évente kétszer otthont nyújt a Diósgyőri Várjátékoknak, mely során Nagy Lajos korát elevenítik fel, lovagi tornák és más előadások tekinthetők meg, a vár mellett pedig középkori vásár zajlik. A vár középső udvarán szabadtéri színielőadásokat szoktak tartani, a nézőtéren 800 ember fér el.

A vár turisztikai vonzerejéből levon valamennyit a tény, hogy a környék viszontagságos történelmének köszönhetően nem veszi körül akkora történelmi városrész, mint az egri vagy a kőszegi várat, és vadregényes erdők mellett a kevésbé romantikus diósgyőri lakótelep bérházai is környezetül szolgálnak neki. Azonban a közelben van a Bükk-vidék központi része, amely növeli a vonzerejét. Figyelemre méltó többek között a közvetlenül a vár szomszédságában álló Déryné-ház, mely a 19. század kedvelt színésznőjének szentelt múzeum, illetve a katolikus templom középkori Mária-oszloppal.

Felújítás[szerkesztés]

2014-ben a várat 2,7 milliárd forintos beruházással újjáépítették, melynek során nemcsak a romok konzerválása, hanem a továbbépítése, rekonstrukciója is megtörtént. A vár két szint magasságig újra felépült, a délnyugati torony kivételével. A délnyugati torony még jóval régebben, egy villámcsapás miatt rongálódott meg, ezért és az antik hatás kedvéért a tornyot nem állították helyre. A másik három újjászületett palotaszárnyban helyreállították Közép-Európa legnagyobb lovagtermét, a várkápolnát és a királynék lakótermét is. A felújítás eredeti tervek és korabeli festmények alapján készült.[4]

A vár szomszédságában – részben a Várfürdő területét is elfoglalva – 2015 augusztusára készült el a Lovagi tornák tere, ahol lovas rendezvényeket, lovagi tornákat, sporteseményeket tartanak, emellett szabadtéri színházi előadások, koncertek megrendezésére is alkalmas.[5][6]

Egyéb érdekességek[szerkesztés]

Petőfi Sándor: Alkony

Olyan a nap, mint a hervadt rózsa,
Lankadtan bocsátja le fejét;
Levelei, halvány sugárok,
Bús mosollyal hullnak róla szét.

Néma, csendes a világ körűlem,
Távol szól csak egy kis estharang,
Távol s szépen, mintha égbül jönne
Vagy egy édes álomtól e hang.

Hallgatom mély figyelemmel. Oh ez
Ábrándos hang jólesik nekem.
Tudj isten, mit érzek, mit nem érzek,
Tudja isten, hol jár az eszem.

  • Az északkeleti torony vármúzeumában állították ki annak a képnek az eredetijét, mely az 1998 és 2009 között forgalomban lévő 200 forintos bankjegy hátulján látható.
  • A forrás, amely korábban a várárkot töltötte fel, jelenleg a Diósgyőri Strandot látja el vízzel.
  • A várban rendezett középkori jellegű fesztiválok - pl. A Királynék tavasza (április), Diósgyőri Várjátékok (május), Középkori Forgatag (augusztus) - során dr. Lovász Emese,[7] a Herman Ottó Múzeum régésze személyesíti meg Kotromanić Erzsébetet, I. Lajos király feleségét, míg férje, Lénárt Attila jeleníti meg I. Lajost, a lovagkirályt. Mindketten a Diósgyőri Aranysarkantyús Lovagrend (hagyományőrző egyesület) alapító tagjai.[8]

Megközelítés[szerkesztés]

Tömegközlekedéssel[szerkesztés]

Képgaléria[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. [Csorba Csaba: Regélő váraink. Javított kiadás, Helikon, Budapest, 2005. p. 67.]
  2. Emléktábla avatás a Diósgyőri Várban
  3. Leonardo Dandolo és Fantino Zorzi 1381. október 12-én indult el Olaszországból. Pór Antalnál Dandolo Lénárdo és Fantino György név alatt szerepelnek.
  4. KG: Több mint kétmilliárdot költöttek a várra. mno.hu, 2014. augusztus 30. (Hozzáférés: 2014. augusztus 30.)
  5. Lovagi tornák tere – hagyományápolás és XXI. századi rendezvényhelyszín. diosgyor-lillafured.hu. (Hozzáférés: 2015. augusztus 23.)
  6. Átadták a Lovagi Tornák Terét. minap.hu, 2015. augusztus 20. (Hozzáférés: 2015. augusztus 23.)
  7. Ki kicsoda a magyar régészetben
  8. A vár régésze a királyné szerepében

Források[szerkesztés]

  • Várépítészetünk, Főszerkesztő Gerő László, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1975, ISBN 963-10-0861-4
  • Czeglédy I.: A diósgyőri vár, Budapest, 1971
  • Gerő László: A magyarországi várépítészet, Budapest, 1968
  • Ferenczy K.: A diósgyőri vár műemlék-helyreállítási javaslatai, Magyar Építőművészet, 1961
  • A vár történetét bemutató kiállítás
  • Csorba Csaba: Regélő váraink. Javított kiadás, Helikon, Budapest, 2005. p. 65–70.
  • Visszaemlékezések: Czeglédy Ilona Az interjút 2012-ben készítette, és a visszaemlékezést szerkesztette Molnár Adrienne.
  • Fucskár Ágnes, Fucskár József Attila: Várak Magyarországon. Budapest, Alexandra Kiadó, 2015, 146-149. oldal. ISBN 978-963-357-649-6

További információk[szerkesztés]