Anna-barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Anna-barlang
Az Anna-barlang bejárata
Az Anna-barlang bejárata
Hossz568 m
Mélység4,5 m
Magasság9,5 m
Függőleges kiterjedés14 m
Tengerszint feletti magasság272 m
Ország Magyarország
Település Miskolc
Földrajzi táj Bükk-vidék
Típus szingenetikus
Barlangkataszteri szám 5391-1
Elhelyezkedése
Anna-barlang (Magyarország)
Anna-barlang
Anna-barlang
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 06′ 18″, k. h. 20° 37′ 29″Koordináták: é. sz. 48° 06′ 18″, k. h. 20° 37′ 29″
A Wikimédia Commons tartalmaz Anna-barlang témájú médiaállományokat.

Az Anna-barlang egy mésztufabarlang és azért nagyon különleges, mert a Földön csak 6 hozzá hasonló barlang létezik. Ennek egyik oka, hogy a mésztufabarlangok általában nem látogathatók, külön engedély kell a belépéshez. Magyarország egyik egyedi, természeti értéke. Idegenforgalomra kiépített barlang, melyet 1951-ben védetté, majd 1982-ben Magyarország fokozottan védett egyik barlangjává nyilvánítottak. A Lillafüreden lévő vízeséshez közel helyezkedik el a bejárata.

Megközelítés[szerkesztés]

Tömegközlekedéssel[szerkesztés]

A 15-ös buszról Palotaszálló megállónál kell leszállni, majd A vízesés felé elindulni. A gyalogút a függőkerten keresztül vezet, a pontos helye táblával van megjelölve. Az 5-ös buszról Palotaszálló megállónál kell leszállni, át kell menni a kisvasúti gyalogos aluljárón, majd a patak irányába a függőkert felé menni. A függőkerten belüli irány táblákkal meg van jelölve. A LÁEV kisvasútról Lillafüred állomáson kell leszállni, át kell menni a kisvasúti gyalogos aluljárón, majd a patak irányába a függőkert felé menni. A függőkerten belüli irány táblákkal meg van jelölve.

Egyéni közlekedéssel[szerkesztés]

A legközelebbi parkolóhely Felső-Hámornál van, ahol ott lehet hagyni a gépjárművet. Célszerű a település nyugati végénél, az Ámor-vendégház közelében parkolni, majd a patak mentén felfelé haladni a palotaszálló felé, amelynek a tornya jól látható. A függőkertbe érkezéskor azonnal a bejárat látható. A függőkert akadálymentesen elérhető, de kerékpártároló nincs.

Leírás[szerkesztés]

272 méter tengerszint feletti magasságban nyílik. A barlang teljes hossza 568 méter, ebből 200 méter látogatható. A barlangban fakadó források vizét Miskolc vízellátásánál hasznosították.

A barlangban nemcsak szép mészkőalakzatok tekinthetők meg, hanem megkövesedett növények és a növények lenyomatai is. A téli szezon kivételével egész évben látogatható, a turistáknak kiépített, 380 méteres szakasz bejárása körülbelül fél óráig tart.

Magyarország idegenforgalmi barlangjai közül itt készült el az első, olyan világítási rendszer, amely LED-es fényforrásra épül. A kiépítés célja a lámpaflóra terjedésének visszaszorítása volt. Ekkor a barlang más létesítményei is megújultak.

A Szinva patak vize által lerakott mésztufával egy időben keletkezett, egymástól független, 34 nagyobb üregnek a mesterséges tágításával és összekötésével alakították ki. A barlangban 28 ízeltlábú fajt, valamint simaorrú denevéreket és patkósdenevéreket figyeltek meg. A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság engedélyével látogathatók a barlangnak az idegenforgalom számára nem megnyitott szakaszai.

Név[szerkesztés]

Az Anna-barlang régi bejárata 1910-ben

Az Anna név eredete vitatott. Egyes állítások szerint ezt a nevet még Fazola Henrik adta a múlt században, mások szerint a helyi erdész feleségéről nevezték el. Vannak, akik szerint Szent Anna nevéről lett elnevezve és vannak, akik szerint egy hercegnő miatt kapta ezt a nevet.

A Magyar Hírlap 1926. augusztus 4-i számában rövid hír olvasható arról, hogy Pfeiffer Gyula miniszteri tanácsos a napokban nyitotta meg a barlangot a nyilvánosság számára, amelyet Pfeiffer Gyulánéról, a barlang első női látogatójáról Anna-barlangnak neveztek el.

Előfordul irodalmában Csepegő-kő-barlang (Kordos 1984), Forrás-barlang (Bajomi 1977), Forrás-mésztufabarlang (Kordos 1977), Hámor-barlang (Stach 1929), Hámori-barlang (Kordos 1984), Háromforrás-barlang (Kordos 1984), Hétforrás-barlang (Kordos 1984), Négyforrás-barlang (Kordos 1984), Petőfi-barlang (Varga 2013), Petőfi Sándor-barlang (Lénárt 1979) és Petőfi Sándor-mésztufabarlang (Lénárt 1979) neveken is.

Kutatástörténet[szerkesztés]

Az Anna-barlangban jól láthatók a növények megkövesedett maradványai

A barlangot 1833-ban fedezték fel Stark András bányász segítségével, amikor a hámori kohók vízellátása érdekében nyitottak egy tárót a mészkőben. Hamar népszerű turistalátványosság lett, Petőfi Sándor is megfordult itt 1847. július 8-án. A század második felére azonban a vashámorok bezárásával egy időben a barlang is feledésbe merült. Először az 1912-ben itt járt Kadić Ottokár adott részletes ismertetést a barlangról 1921-ben. 1912-ben nyitották meg újra, majd 1927-ben, amikor a Palotaszállót építették, újabb üregekre bukkantak. Ekkor vájták ki a mai bejáratot és vezették be a villanyvilágítást.

Az 1932-ben kiadott Az Aggteleki cseppkőbarlang és környéke című könyvben, a Bükk hegység barlangjairól szóló részben szó van arról, hogy régen hámori barlang és hámori Anna-barlang néven volt ismert az Anna-barlang. Lillafüreden helyezkedik el a mésztufában kialakult barlang. Nagyon szép képződmények, kelvirág- és mohaszerű alakzatok vannak benne. A páratlan szépségű látványosság rendbe van téve, könnyen járható és villannyal ki van világítva. A Magyarországon lévő eddig ismertetett összes barlangtól különbözik az Anna-barlang a barlang kialakulása miatt. Magyarország barlangjai ugyanis másodlagos kialakulású barlangok. Ez azt jelenti, hogy a víz munkája a barlangot a létrejött kőzetben utólag alakítja ki. Ezzel ellentétben az Anna-barlang elsődleges barlang, mert a mésztufával egyszerre, annak egyenetlen növekedése miatt jött létre. Valósággal magába zárta az üregeket a lerakódó mésztufa. Az ismertetés 4 publikáció alapján lett írva.

Az 1941. évi Barlangvilágban kiadott és Kadić Ottokár által írt összefoglaló szerint a Baradla-barlang idegenforgalmi kiépítése sokat haladt és ugyanez mondható el a két lillafüredi barlangról is. Az Országjárás 1942. évi évfolyamában meg lett említve, hogy Lillafüreden található, cseppköves és a Bükk hegység egyik nagy hírű, nevezetes barlangja. A Baradla-barlang, az Anna-barlang és a Szent István-barlang a cseppköves barlangtípus legérdekesebb fajtái. Ebben a három barlangban az érintetlen, gondosan őrzött cseppkövek szivárvány színeiben pompázó sorozatai lógnak a magas barlangtermek sötétségbe vesző boltozatairól és a mindig nedves falakról. A három barlangban villanyvilágítás van, amelynek segítségével színes lámpák és nagy erejű fényszórók alkalmazásával nemcsak nagyszerű színhatásokat és fényhatásokat lehet elérni, hanem láthatóvá válik a titokzatos magasságokba vesző barlangtermek boltozata is. A cikkben látható egy fénykép, amely a barlangban készült.

Részlet az Anna-barlang belsejéből

Az 1976-ban befejezett Magyarország barlangleltára című kéziratban az olvasható, hogy a Bükk hegységben lévő, miskolci Forrás-mésztufa barlang további nevei Anna-barlang, Petőfi Sándor-barlang, Hámori-barlang, Forrás-barlang, Háromforrás-barlang, Négyforrás-barlang és Hétforrás-barlang. A Palotaszálló függőkertje alatt, 264 m tszf. magasságban, a nagy vízesés mellett mesterséges táróval nyílik. A kb. 500 m hosszú barlang tárókkal összekötött mésztufa fülkékből áll. Hasznosítása: forrásfoglalás és idegenforgalom. Különleges szingenetikus keletkezése miatt különösen védeni kell. A kézirat barlangra vonatkozó része 4 irodalmi mű alapján lett írva. 1976-ban vált országos jelentőségű barlanggá az 5300-as (Bükk) barlangkataszteri területen lévő, miskolci Anna-mészfufa-barlang.

A Bertalan Károly és Schőnviszky László által összeállított, 1976-ban megjelent Magyar barlangtani bibliográfia barlangnévmutatójában meg van említve a Bükk hegységben lévő barlang Forrás-barlang néven Anna-barlang és Hámori-barlang névváltozatokkal a barlangot említő 48 irodalmi mű megjelölésével. Az 1976-ban összeállított országos jelentőségű barlangok listájában lévő barlangnevek pontosítása után, 1977. május 30-án összeállított országos jelentőségű barlangok listáján rajta van a Bükk hegységben, Miskolc-Lillafüreden található barlang Anna-barlang néven.

Az 1977. évi Karszt és Barlangban megjelent, Bajomi Dániel által írt tanulmány szerint Allotyphloiulus polypodus (ikerszelvényes), Crosbycus bükkensis (kaszáspók), Arrhopalites bifidus (ugróvillás rovar) és Hypogastrura cavicola (ugróvillás rovar) előfordul a lillafüredi Forrás-barlangban. A tanulmányban van egy Magyarország térkép, amelyen a Magyarországon lévő, biológiailag kutatott barlangok földrajzi elhelyezkedése figyelhető meg. A térképen látható a biológiailag részlegesen feldolgozott Forrás-mésztufabarlang földrajzi elhelyezkedése. 24 állatfaj lett meghatározva a barlangból.

Az Anna-barlang belsejének részlete

A folyóirat 1977. évi különszámába bekerült a tanulmány angol nyelvű változata. Ebben a tanulmányban is közölve lett a térkép, amelyen Forrás Calktufa Cave a barlang neve. Az 1977. december 31-i állapot szerint (MKBT Meghívó 1978. május) a Bükk hegységben lévő és 380 m hosszú Forrás-mésztufabarlang az ország 34. leghosszabb barlangja. Az 1977. évi Karszt és Barlangban megjelent és az 1978. májusi MKBT Meghívóban publikált listánál frissebb összeállítás alapján Magyarország 36. leghosszabb barlangja a Bükk hegységben elhelyezkedő és 1977-ben 380 m hosszú, 1976-ban kb. 200 m hosszú, 1975-ben kb. 500 m hosszú Forrás-mésztufabarlang.

Az 1979-ben napvilágot látott Barlangok a Bükkben című könyvben szó van arról, hogy a Bükk hegység sok barlangja közül a Szent István-barlang, a Miskolctapolcai-tavasbarlang és a lillafüredi Forrás-mésztufabarlang (Petőfi Sándor-barlang) áll az érdeklődők rendelkezésére. A Forrás-mésztufabarlang (a táblán Petőfi Sándor-mésztufabarlang) a Palota-szálló függőkertjei alatt, a Szinva-vízesés mellett helyezkedik el. 264 m tszf. magasságban, a Szinva–Garadna rendszer mésztufakúpjában van a bejárata. A Hámori-tavat kialakító gát 1812–1813-ban épült. 1823-ban a mésztufából előtörő forrás vizét foglalni akarták, és ezért tárót ástak a laza, a patakok vizéből a felületi feszültség megváltozása és a növényzet miatt képződő mésztufába.

Érdekes üregeket találtak a 93 m hosszú táróban. Az üregek nagyon különböztek a szokásos cseppköves barlangok formakincsétől. A barlang ki lett építve, de a korlátok és a fahidak hamar tönkrementek. 1912-ben a barlang még hozzáférhető részeit Kadić Ottokár felmérte. 1927-ben a régi vízkutató táró fel lett újítva, a források foglalva lettek és vizük bekapcsolódott Miskolc vízellátásába. Az idegenforgalom részére kiépítették a járatok egy részét. (Története innen napjainkig a Szent István-barlang történetével majdnem azonos.) A barlang mésztufában létrejött üregeket szemléltet, melyeket egységes rendszerré tárók kötnek össze. Magyarországon ez az egyetlen kiépített mésztufabarlang, de világviszonylatban is csak egy-két ilyen barlang áll a nagyközönség rendelkezésére. A barlang a maga nemében egyedülálló, világritkaságnak számító, földtani csipkecsoda.

A bejáraton keresztül egy mesterséges táróba lehet jutni úgy, mint a Szent István-barlangban. A táró a Hall nevű teremhez kapcsolódik. Egymás alatt és mellett vannak a mésztufacsipkék (melyek a régi mésztufaüregekben a növényzet száraira, gyökereire települt CaCO3 burokból állnak), a csepegő vízből utólag kivált cseppkőcsapok, valamint az állati és növényi lenyomatokat tartalmazó, agyagos mésztufa. Innen balra a mesterséges folyosókon keresztül (melyekben oldalt és felül legtöbbször mindenhol törékeny, leheletfinom korallszerű mésztufacsipke figyelhető meg) az Északi fény teremig lehet menni. Itt láthatók a legdúsabb, legfinomabb tufacsipkék.

Az Anna-barlang belsejének részlete

A Szív a következő megálló, amely kb. 0,5 m-es szív alakú cseppkőképződményeket jelent. (Itt volt Borbély Sándornak, a szervezett miskolci barlangkutatás egyik elindítójának esküvője.) Közvetlen mellette a Szomorúfűz egymás mellett elhelyezkedő mésztufaképződményeinek és borsókőszerű cseppköveinek látványában gyönyörködhetünk. A következő terem a Cseppköves-terem, amelyben nevéhez hűen sok az apró cseppkő. Ezután az út visszatér a Hallba, és onnan a kijárathoz. A könyvhöz mellékelt, a Bükk hegység barlangokban leggazdagabb területét bemutató térképen látható a 2-es számmal jelölt barlang földrajzi elhelyezkedése.

Az 1980. évi Karszt és Barlang 1. félévi számában publikálva lett, hogy a kiemelt jelentőségű Anna-barlang az 5300-as barlangkataszteri területen (Bükk hegység) helyezkedik el. A barlangnak 5391/1. a barlangkataszteri száma. Az MKBT Dokumentációs Bizottsága a helyszínen el fogja helyezni, a többi kiemelt jelentőségű barlanghoz hasonlóan, a barlang fémlapba ütött barlangkataszteri számát. A barlangkataszteri szám beütéséhez alapul szolgáló fémlap ugyanolyan lesz mint a többi kiemelt jelentőségű barlang fémlapja.

1982. július 1-től az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnökének 1/1982. (III. 15.) OKTH számú rendelkezése (1. §. és 3. §., illetve 5. sz. melléklet) értelmében a Bükk hegységben lévő Anna-barlang fokozottan védett barlang. Az 1982. szeptember–októberi MKBT Műsorfüzetben meg van említve, hogy a Bükk hegységben található Anna-barlang fokozottan védett barlang. A felsorolásban a barlangnevek az MKBT által jóváhagyott és használt helyesírás szerint, javított formában lettek közölve. Az 1984-ben kiadott Magyarország barlangjai című könyvben van egy Magyarország térkép, amelyen a Magyarországon lévő, biológiailag kutatott barlangok földrajzi elhelyezkedése figyelhető meg. A térképen látható a biológiailag részlegesen feldolgozott Forrás-mésztufabarlang földrajzi elhelyezkedése. A kiadvány országos barlanglistájában szerepel a Bükk hegységben lévő barlang Forrás-mésztufabarlang néven Csepegő-kő-barlang, Anna-barlang, Petőfi Sándor-barlang, Hámori-barlang, Háromforrás-barlang, Négyforrás-barlang és Hétforrás-barlang névváltozatokkal. A listához kapcsolódóan látható az Aggteleki-karszt és a Bükk hegység barlangjainak földrajzi elhelyezkedését bemutató 1:500 000-es méretarányú térképen a barlang földrajzi elhelyezkedése.

Az Anna-barlang Lillafüredi-vízesés alatti része. A képződmény kialakulásában nagy szerepet kapott a lecsöpögő víz

Az 1986. évi Karszt és Barlangban megjelent bibliográfia regionális bibliográfia részében szerepel a barlang Anna-barlang néven. Az összeállítás szerint a Karszt és Barlangban publikált írások közül 4 foglalkozik a barlanggal. Az 1987. december 31-i állapot alapján Magyarország 33. leghosszabb barlangja az 5391/1 barlangkataszteri számú, 600 m hosszú Anna-barlang és az összeállítás szerint az 1977. évi Karszt és Barlangban közölt hosszúsági listában a barlang 380 m hosszú. A barlang az 1987-es listában nem kapott sorszámot, mert mesterséges tárókkal vált összefüggő üregrendszerré. 1998. május 14-től a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter 13/1998. (V. 6.) KTM rendelete szerint a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság illetékességi területén, a Bükk hegységben található Anna-barlang látogatók számára nem megnyitott szakaszai az igazgatóság engedélyével látogathatók.

2001. május 17-től a környezetvédelmi miniszter 13/2001. (V. 9.) KöM rendeletének értelmében a Bükk hegység területén lévő Anna-barlang fokozottan védett barlang. Egyidejűleg a fokozottan védett barlangok körének megállapításáról szóló 1/1982. (III. 15.) OKTH rendelkezés hatályát veszti. A 2003-ban kiadott Magyarország fokozottan védett barlangjai című könyvben található, Egri Csaba és Nyerges Attila által készített hosszúsági lista szerint a Bükk hegységben lévő és 5391-1 barlangkataszteri számú Anna-barlang Magyarország 41. leghosszabb barlangja 2002-ben. A 2002-ben 600 m hosszú barlang 1977-ben 380 m és 1987-ben 600 m hosszú volt. 2005. szeptember 1-től a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 22/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete szerint a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén, a Bükk hegységben található Anna-barlang látogatók számára nem megnyitott szakaszai a felügyelőség engedélyével látogathatók. 2005. szeptember 1-től a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 23/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete szerint a Bükk hegységben lévő Anna-barlang fokozottan védett barlang.

Az Anna-barlang belsejének részlete

A 2005-ben megjelent Magyar hegyisport és turista enciklopédia című kiadványban önálló szócikke van a barlangnak. A könyv szerint az Anna-barlang (Forrás-barlang, Petőfi Sándor-mésztufabarlang) a Bükk hegység 1951 óta védett, 1982-től fokozottan védett természeti értéke, amely a turizmus számára meg van nyitva. Lillafüreden, a Palota Szálló függőkertjének támfalában, 272 m tszf. magasságban, a jelenleg már csak csapadékos időben működő vízesés mellett van a bejárata. A 600 m hosszú, hálózatos rendszert a Szinva-patak vize által lerakott mésztufával egyszerre kialakult, egymástól elkülönült, 34 nagyobb üreg mesterséges bővítésével és összekötésével hozták létre. A falakat mészkéreggel bevont, csipkefinomságú gyökerek, levelek és egyéb növénymaradványok, illetve az elpusztult fatörzsek helyén létrejött üregek ékesítik. 1833-ban, a forrás vizének hasznosítása miatt végzett táróhajtáskor lett megtalálva a barlang, amelynek egy részét a 19. században látogathatóvá tették fahidak és lépcsők kialakításával, de csak 1927-ben lett kiépítve és megnyitva a nagyközönség részére. Miskolc vízellátásához volt használva a barlangban eredő források vize. Egész évben látogatható a 380 m hosszig kiépített barlang. 1989-ben megjelent egy bélyeg, amelyen az Anna-barlang látható (10 Ft). Révay Ferenc szócikkében szó van arról, hogy Révay Ferenc a lillafüredi Palota Szálló építésekor részt vett az Anna-barlang újrafeltárásában.

2007. március 8-tól a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 3/2007. (I. 22.) KvVM rendelete szerint a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén lévő Bükk hegységben elhelyezkedő Anna-barlang látogatók számára nem megnyitott szakaszai az igazgatóság engedélyével tekinthetők meg. 2011-ben felújították világítását. A 2013-ban publikált és Varga Gábor által írt tanulmányban a Borsod-Abaúj-Zemplén megyében lévő Miskolcon elhelyezkedő és 5391-1 barlangkataszteri számú Anna-barlang, másik nevén Petőfi-barlang a feltételezett barlangi régészeti lelőhelyek közé van sorolva, azaz az olyan lelőhelyek közé, ahonnan leletek nem kerültek elő, vagy a leletek korhatározása nem történt meg. 2013. július 19-től a vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete szerint az Anna-barlang (Bükk hegység, Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területe) látogatók számára nem megnyitott szakaszai az igazgatóság hozzájárulásával látogathatók.

A 2012–2014. évi Karszt és Barlangban közölve lett, hogy az idegenforgalmi célra hasznosított Anna-barlangot 2012-ben 9 444 fő, 2013-ban 10 122 fő, 2014-ben 35 510 fő látogatta meg. 2015. november 3-tól a földművelésügyi miniszter 66/2015. (X. 26.) FM rendelete szerint az Anna-barlang (Bükk hegység) fokozottan védett barlang. 2021. május 10-től az agrárminiszter 17/2021. (IV. 9.) AM rendelete szerint az Anna-barlang (Bükk hegység, Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területe) idegenforgalom számára nem megnyitott szakaszai az igazgatóság engedélyével látogathatók. A 13/1998. (V. 6.) KTM rendelet egyidejűleg hatályát veszti.

Látogatási statisztika[szerkesztés]

Az Anna-barlang látogatóinak száma évenként (a *-gal jelölt éveknél az Anna-barlang és a Szent István-barlang látogatóinak száma összeadva, közösen látható):

év
1954*
1955*
1956*
1957*
1958*
1959*
1960
1961
1962
1963
1964
1965
1966*
1967*
1968*
1969
látogatók száma
54 188
57 203
51 885
51 223
61 712
80 251
47 595
44 105
46 395
47 576
48 520
45 103
85 986
85 823
90 579
25 295
év
1970
1971
1972
1973
1974
1975
1976
1977
1978
1979
1980
1981
1982
1983
1984
1985
látogatók száma
31 935
36 566
37 597
32 162
40 139
34 190
28 534
40 354
44 959
43 705
36 273
40 129
36 879
40 392
45 835
46 310
év
1986
1987
1988
1989
1990
1991
1992
1993
1994
1995
1996
1997
1998
1999
2000
2001
látogatók száma
26 442
11 112
zárva
35 743
30 535
35 922
33 955
nincs adat
18 452
18 695
18 718
20 499
22 518
28 057
26 454
23 902
év
2002
2003
2004
2005
2006
2007
2008
2009
2010
2011
2012
2013
2014
2015
2016
2017
látogatók száma
17 121
16 718
13 654
16 450
12 958
18 633
14 251
10 678
5971
6136
9444
10 122
35 510
26 585
24 504

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

  • Helmuth Cramer: Einige Beobachtungen zur Geologie und Morphologie ungarischer Karstgebiete. II.: Das Bükkgebirge. Mitteilungen über Höhlen- und Karstforschung, Berlin, 1929. évf. 1–12., 81–91. old.
  • Kadić Ottokár: A lillafüredi barlangok idegenforgalmi jelentőségéről. Turisták Lapja, 1931. szeptember. (43. évf. 9. sz.)

További információk[szerkesztés]