Mexikó-völgyi-víznyelőbarlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Mexikó-völgyi-víznyelőbarlang
Hossz414 m
Mélység79 m
Magasság0 m
Függőleges kiterjedés79 m
Tengerszint feletti magasság303 m
Ország Magyarország
Település Miskolc
Földrajzi táj Bükk-vidék
Típus időszakosan aktív víznyelőbarlang
Barlangkataszteri szám 5392-37
Elhelyezkedése
Mexikó-völgyi-víznyelőbarlang (Magyarország)
Mexikó-völgyi-víznyelőbarlang
Mexikó-völgyi-víznyelőbarlang
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 04′ 14″, k. h. 20° 41′ 09″Koordináták: é. sz. 48° 04′ 14″, k. h. 20° 41′ 09″

A Mexikó-völgyi-víznyelőbarlang fokozottan védett barlang. A Bükki Nemzeti Park területén található.

Leírás[szerkesztés]

A Déli-Bükkben, a Miskolchoz tartozó Bükkszentlászlón, a Mexikó-völgyben, majdnem a völgytalpon, a Mexikó-patak, más néven a Tatárárki-patak medre felett néhány méterrel, egy sziklafalban van a bejárata. A műútról jól látható a terméskő falazásban, egy 40×60 centiméteres, négyszögletű vasajtóval lezárt bejárata. A bejárata a Tatár-árki-barlang bejáratától légvonalban körülbelül 35 méterre van. A Mexikó-patak vize folyik át a barlangon. A barlang triász, anisusi mészkőben alakult ki, a tektonikus törésvonalak mentén, a víz oldó és koptató hatására. A barlang alsó járatai és a Csipkés-ág hidrológiailag időszakosan aktívak, a felső járatok hidrológiailag inaktívak. A morfológiailag tipikus víznyelőbarlang többszintes, aknákkal tagolt, lépcsőzetesen mélyül és a járatai elágaznak.

A főágban három akna található, amelyeket szűk részekkel tagolt járatok kapcsolnak össze. Sok elkeskenyedő oldalág csatlakozik a főághoz. A barlang leghosszabb oldalága a Csipkés-ág, amely 40 méter hosszú. A barlang legnagyobb függőleges kiterjedésű járata a Nagy-akna, amely 13 méter függőleges kiterjedésű. A legmélyebb pontján a barlang egy elszűkülő járatban végződik. A barlang 54×45 méter, egy másik adat szerint 59 méter vízszintes kiterjedésű. A barlang legnagyobb terme a Kristálymúzeum, amely 18 méter hosszú és 6 méter széles. A járatokban változatos színű és formájú cseppkőképződmények találhatók, amelyek a feltárás óta nagyon károsodtak. Megfigyelhetők benne függőcseppkövek, heliktitek, retekcseppkövek, cseppkőzászlók, farkasfogas cseppkődrapériák, cseppkőlécek, cseppkőbekérgeződések, cseppkőlefolyások, szalmacseppkőoszlopok, állócseppkövek, cseppkődobok és barlangi gyöngyök. Különböző oldásformák, például örvényüstök keletkeztek a barlang falain.

A barlang a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság engedélyével, jó mászótudással és jó fizikai állapotban tekinthető meg. A bejárásához kötéltechnikai eszközöket kell alkalmazni. A barlang árvízveszélyes és ezért barlanglátogatáskor figyelembe kell venni a csapadékviszonyokat. Amikor a barlangba sok víz folyik be, a végpontját nem lehet megközelíteni. Esős időben a teljes barlangban víz folyik. A Visszhangos-kürtőben és a Mélyszakaszban akkor is van víz, amikor száraz az idő és a patakvíz már Bükkszentlászlóhoz közel eltűnik. Ahhoz a karsztvízrendszerhez tartozik, mint a Nagykőmázsa-völgyi-víznyelőbarlang.

A barlangból 13 ízeltlábú faj jelenléte lett kimutatva, amelyek közül öt volt barlangkedvelő faj. Denevérek is előfordulnak benne.

Előfordul az irodalmában „Flexura”-barlang (Lénárt 1975), Mexikói-barlang (Bertalan, Kordos, Országh 1976), van egy másik Mexikói-barlang is, Mexikói-víznyelőbarlang (Hevesi 1977), Mexikó-völgyi-barlang (Mészáros 1975), ez a név a Mexikói-barlangnak is az egyik neve és Tatár-árki-víznyelőbarlang (Hevesi 2002) néven is. A Mexikó-völgyi-víznyelőbarlang név először a Lénárt László által írt és 1979-ben kiadott könyvben jelent meg.

Kutatástörténet[szerkesztés]

1953. május 27-én a Magyar Hidrológiai Társaság Miskolci Csoport Zsombolykutató Munkabizottsága a VITUKI megbízásából felmérte a Mexikó-patak eltűnési helyét. 1968 őszén kezdte el a Herman Ottó Karszt- és Barlangkutató Csoport a barlangot feltárni. 1969 tavaszán találtak rá a Miskolci Bányász Barlangkutató Csoport tagjai. 1971-ben mutatták ki, hogy a barlangon átfolyó víz a miskolctapolcai tavi forrásokban bukkan elő és ekkor lett egy új, alsó bejárat nyitva a barlangba, de ez később járhatatlanná vált. 1974 és 1975 között a Herman Ottó Karszt- és Barlangkutató Csoport barlangkutatói felmérték a barlangot.

1976-ban országos jelentőségű barlangnak nyilvánították Mexikói-barlang néven. Az 1977. május 30-án, az 1976-os lista barlangneveinek felülvizsgálata után összeállított, országos jelentőségű barlangok listáján nincs rajta. Az 1977. december 31-i állapot szerint a 700,3 méteres hosszával Magyarországnak a 22. leghosszabb és a 80,2 méteres mélységével a 27. legmélyebb barlangja. Az 1977. évi Karszt és Barlangban megjelent, az előzőnél frissebb lista alapján az ország 29. legmélyebb barlangja volt az 1977-ben 80,2 méter mély, 1975-ben 80, 1976-ban 80,2 méter mély barlang és hazánknak a 23. leghosszabb barlangja volt az 1977-ben 700,3 méter hosszú barlang. 1975-ben és 1976-ban is ilyen hosszú volt. Az 1977-ben megjelent „Bükk útikalauz” szerint 600 méter hosszú és 80 méter mély. Az 1979-ben megjelent, „Barlangok a Bükkben” című kiadványban az olvasható, hogy több száz méter hosszú és 80 méter mély.

1980-ban a miskolci Tanácsköztársaság lakótelep aluljárójában kiállítást rendezett az Újpalota SE Barlangkutató Szakosztálya a barlangban készült fényképekből. 1981-ben tárták fel a barlang aktív, vizes részét. Az 1984-ben kitöltött barlangkataszteri törzslapján az olvasható, hogy 700 méter hosszú és 80 méter mély barlang. Az 1984-ben kiadott, „Magyarország barlangjai” című könyvben nem szerepel a neve, az országos barlanglistában sem. 1985-ben lett lezárva a képződmények védelme érdekében, de a barlangot lezáró ajtót feltörték. 1988 óta fokozottan védett barlang.

Az 1990-es évekre eltűnt a feltört ajtaja. 1990-ben a Herman Ottó Karszt- és Barlangkutató Csoportnak volt kutatási engedélye a barlang kutatásához. 1998-ban a Pizolit Barlangkutató Sportegyesület mérte fel a KTM Barlangtani Intézet megbízásából, valamint anyagi támogatásával és a felmérés alapján készült egy alaprajzi barlangtérkép keresztmetszetekkel és egy hosszmetszeti barlangtérkép. Ebben az évben lett szerkesztve a barlang felszíni vetület térképe, amelyen a Tatár-árki-barlang bejárata is fel van tüntetve. A felméréssel párhuzamosan a sportegyesület tagjai zoológiai vizsgálatokat végeztek a barlangban és mikrobiológiai, valamint vízmintákat gyűjtöttek a barlangból. A vízminták ivóvíz minősítését az Országos Környezetegészségügyi Intézet végezte. 1998-ban újra le lett zárva a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság megbízásából, a Marcel Loubens Barlangkutató Egyesület tagjainak a segítségével. A 2003-ban megjelent, „Magyarország fokozottan védett barlangjai” című könyv szerint 414 méter hosszú, 79 méter függőleges kiterjedésű és 59 méter vízszintes kiterjedésű. A 2005-ben napvilágot látott, „Magyar hegyisport és turista enciklopédia” szerint 414 méter hosszú és 80 méter mély. 2013-tól a vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete szerint a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található barlangnak az idegenforgalom számára nem megnyitott szakaszai az igazgatóság hozzájárulásával látogathatók.

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

  • Kovács Krisztián – Seres Anikó – Szabó R. Zoltán – Verespusztai Gábor: Mexikó-völgyi-víznyelőbarlang. Kézirat, 1998. (Vagy 1999?) Országos Barlangnyilvántartás. (A Magyarország fokozottan védett barlangjai című könyv említi, de a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon nem található.)
  • Kraus Sándor: Barlangföldtan. I. Budapest, 1984.

További információk[szerkesztés]