Mexikó-völgyi-víznyelőbarlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Mexikó-völgyi-víznyelőbarlang
Hossz414 m
Mélység79 m
Magasság0 m
Függőleges kiterjedés79 m
Tengerszint feletti magasság303 m
Ország Magyarország
Település Miskolc
Földrajzi táj Bükk-vidék
Típus időszakosan aktív víznyelőbarlang
Barlangkataszteri szám 5392-37
Elhelyezkedése
Mexikó-völgyi-víznyelőbarlang (Magyarország)
Mexikó-völgyi-víznyelőbarlang
Mexikó-völgyi-víznyelőbarlang
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 04′ 14″, k. h. 20° 41′ 09″Koordináták: é. sz. 48° 04′ 14″, k. h. 20° 41′ 09″

A Mexikó-völgyi-víznyelőbarlang fokozottan védett barlang. A Bükki Nemzeti Park területén található.

Leírás[szerkesztés]

A Déli-Bükkben, a Miskolchoz tartozó Bükkszentlászlón, a Mexikó-völgyben, majdnem a völgytalpon, a Mexikó-patak, más néven a Tatárárki-patak medre felett néhány méterrel, egy sziklafalban van a bejárata. A műútról jól látható a terméskő falazásban, egy 40×60 centiméteres, négyszögletű vasajtóval lezárt bejárata. A bejárata a Tatár-árki-barlang bejáratától légvonalban körülbelül 35 méterre van. A Mexikó-patak vize folyik át a barlangon. A barlang triász, anisusi mészkőben alakult ki, a tektonikus törésvonalak mentén, a víz oldó és koptató hatására. A barlang alsó járatai és a Csipkés-ág hidrológiailag időszakosan aktívak, a felső járatok hidrológiailag inaktívak. A morfológiailag tipikus víznyelőbarlang többszintes, aknákkal tagolt, lépcsőzetesen mélyül és a járatai elágaznak.

A főágban három akna található, amelyeket szűk részekkel tagolt járatok kapcsolnak össze. Sok elkeskenyedő oldalág csatlakozik a főághoz. A barlang leghosszabb oldalága a Csipkés-ág, amely 40 méter hosszú. A barlang legnagyobb függőleges kiterjedésű járata a Nagy-akna, amely 13 méter függőleges kiterjedésű. A legmélyebb pontján a barlang egy elszűkülő járatban végződik. A barlang 54×45 méter, egy másik adat szerint 59 méter vízszintes kiterjedésű. A barlang legnagyobb terme a Kristálymúzeum, amely 18 méter hosszú és 6 méter széles. A járatokban változatos színű és formájú cseppkőképződmények találhatók, amelyek a feltárás óta nagyon károsodtak. Megfigyelhetők benne függőcseppkövek, heliktitek, retekcseppkövek, cseppkőzászlók, farkasfogas cseppkődrapériák, cseppkőlécek, cseppkőbekérgeződések, cseppkőlefolyások, szalmacseppkőoszlopok, állócseppkövek, cseppkődobok és barlangi gyöngyök. Különböző oldásformák, például örvényüstök keletkeztek a barlang falain.

A barlang a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság engedélyével, jó mászótudással és jó fizikai állapotban tekinthető meg. A bejárásához kötéltechnikai eszközöket kell alkalmazni. A barlang árvízveszélyes és ezért barlanglátogatáskor figyelembe kell venni a csapadékviszonyokat. Amikor a barlangba sok víz folyik be, a végpontját nem lehet megközelíteni. Esős időben a teljes barlangban víz folyik. A Visszhangos-kürtőben és a Mélyszakaszban akkor is van víz, amikor száraz az idő és a patakvíz már Bükkszentlászlóhoz közel eltűnik. Ahhoz a karsztvízrendszerhez tartozik, mint a Nagykőmázsa-völgyi-víznyelőbarlang.

A barlangból 13 ízeltlábú faj jelenléte lett kimutatva, amelyek közül öt volt barlangkedvelő faj. Denevérek is előfordulnak benne.

Előfordul az irodalmában „Flexura”-barlang (Lénárt 1975), Mexikói-barlang (Bertalan, Kordos, Országh 1976), van egy másik Mexikói-barlang is, Mexikói-víznyelőbarlang (Hevesi 1977), Mexikó-völgyi-barlang (Mészáros 1975), ez a név a Mexikói-barlangnak is az egyik neve és Tatár-árki-víznyelőbarlang (Hevesi 2002) néven is. A Mexikó-völgyi-víznyelőbarlang név először a Lénárt László által írt és 1979-ben kiadott könyvben jelent meg.

Kutatástörténet[szerkesztés]

1953. május 27-én a Magyar Hidrológiai Társaság Miskolci Csoport Zsombolykutató Munkabizottsága a VITUKI megbízásából felmérte a Mexikó-patak eltűnési helyét. 1968 őszén kezdte el a Herman Ottó Karszt- és Barlangkutató Csoport a barlangot feltárni. 1969 tavaszán találtak rá a Miskolci Bányász Barlangkutató Csoport tagjai. 1971-ben mutatták ki, hogy a barlangon átfolyó víz a miskolctapolcai tavi forrásokban bukkan elő és ekkor lett egy új, alsó bejárat nyitva a barlangba, de ez később járhatatlanná vált. 1974 és 1975 között a Herman Ottó Karszt- és Barlangkutató Csoport barlangkutatói felmérték a barlangot.

1976-ban vált országos jelentőségű barlanggá az 5300-as (Bükk) barlangkataszteri területen lévő, miskolci barlang Mexikói-barlang néven. Az 1977. május 30-án, az 1976-os lista barlangneveinek felülvizsgálata után összeállított országos jelentőségű barlangok listáján nincs rajta. Az 1977. december 31-i állapot szerint 700,3 méteres hosszával Magyarország 22. leghosszabb és 80,2 méteres mélységével 27. legmélyebb barlangja. Az 1977. évi Karszt és Barlangban megjelent, az előzőnél frissebb lista alapján az ország 29. legmélyebb barlangja volt az 1977-ben 80,2 méter mély, 1975-ben 80, 1976-ban 80,2 méter mély barlang és hazánk 23. leghosszabb barlangja volt az 1977-ben 700,3 méter hosszú barlang. 1975-ben és 1976-ban is ilyen hosszú volt. Az 1977-ben megjelent Bükk útikalauz szerint 600 méter hosszú és 80 méter mély. Az 1979-ben megjelent Barlangok a Bükkben című kiadványban az olvasható, hogy több száz méter hosszú és 80 méter mély.

1980-ban a miskolci Tanácsköztársaság lakótelep aluljárójában kiállítást rendezett az Újpalota SE Barlangkutató Szakosztálya a barlangban készült fényképekből. 1981-ben tárták fel a barlang aktív, vizes részét. Az 1984-ben kitöltött barlangkataszteri törzslapján az olvasható, hogy 700 méter hosszú és 80 méter mély barlang. Az 1984-ben kiadott Magyarország barlangjai című könyvben nem szerepel neve, az országos barlanglistában sem. 1985-ben lett lezárva a képződmények védelme érdekében, de a barlangot lezáró ajtót feltörték. 1988 óta fokozottan védett barlang.

Az 1990-es évekre eltűnt feltört ajtaja. 1990-ben a Herman Ottó Karszt- és Barlangkutató Csoportnak volt kutatási engedélye a barlang kutatásához. 1998-ban a Pizolit Barlangkutató Sportegyesület mérte fel a KTM Barlangtani Intézet megbízásából, valamint anyagi támogatásával és a felmérés alapján készült egy alaprajzi barlangtérkép keresztmetszetekkel és egy hosszmetszeti barlangtérkép. Ebben az évben lett szerkesztve a barlang felszíni vetület térképe, amelyen a Tatár-árki-barlang bejárata is fel van tüntetve. A felméréssel párhuzamosan a sportegyesület tagjai zoológiai vizsgálatokat végeztek a barlangban és mikrobiológiai, valamint vízmintákat gyűjtöttek a barlangból. A vízminták ivóvíz minősítését az Országos Környezetegészségügyi Intézet végezte.

1998-tól a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter 13/1998. (V. 6.) KTM rendelete szerint a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság illetékességi területén található barlang az igazgatóság engedélyével látogatható. 1998-ban újra le lett zárva a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság megbízásából a Marcel Loubens Barlangkutató Egyesület tagjainak segítségével. A 2003-ban megjelent Magyarország fokozottan védett barlangjai című könyv szerint 414 méter hosszú, 79 méter függőleges kiterjedésű és 59 méter vízszintes kiterjedésű. A 2005-ben napvilágot látott Magyar hegyisport és turista enciklopédia szerint 414 méter hosszú és 80 méter mély. 2013-tól a vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete szerint a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található barlang idegenforgalom számára nem megnyitott szakaszai az igazgatóság hozzájárulásával látogathatók.

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

  • Kovács Krisztián – Seres Anikó – Szabó R. Zoltán – Verespusztai Gábor: Mexikó-völgyi-víznyelőbarlang. Kézirat, 1998. (Vagy 1999?) Országos Barlangnyilvántartás. (A Magyarország fokozottan védett barlangjai című könyv említi, de a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon nem található.)
  • Kraus Sándor: Barlangföldtan. I. Budapest, 1984.

További információk[szerkesztés]