István-lápai-barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
István-lápai-barlang
Hossz 8700 m
Mélység 254 m
Magasság 0 m
Függőleges kiterjedés 254 m
Tengerszint feletti magasság 554 m
Ország Magyarország
Település Miskolc
Földrajzi táj Bükk-fennsík
Típus időszakosan aktív víznyelőbarlang
Barlangkataszteri szám 5372-6
Elhelyezkedése
István-lápai-barlang (Magyarország)
István-lápai-barlang
István-lápai-barlang
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 05′ 59″, k. h. 20° 36′ 44″Koordináták: é. sz. 48° 05′ 59″, k. h. 20° 36′ 44″

Az István-lápai-barlang egy fokozottan védett barlang. A Bükki Nemzeti Park területén található. Magyarország második legmélyebb és második legnagyobb függőleges kiterjedésű barlangja a Bányász-barlang után. A Bükk-vidék leghosszabb és az ország ötödik leghosszabb barlangja. Hazánk leghosszabb különálló barlangja, tehát nem egy több barlang összekötésével létrehozott barlangrendszer része, de valószínűleg a legnagyobb bükk-vidéki barlangrendszerhez tartozik. Magyarország legmélyebb és 4. leghosszabb barlangja is volt.

Leírása[szerkesztés]

A bükk-fennsíki Nagy-fennsíkon, Lillafüred közelében, egy töbör alján, egy sziklakibúvásban van a bejárata. A terméskővel körbeépített bejárat le van zárva egy acéllemez ajtóval. A barlang összes járata a bejárattól északra található. A barlang bejárata a barlang legmagasabban lévő pontja. A bejárati szakasza körülbelül 12 méter mélységig ki van betonozva biztonsági okból.

Triász, ladin-karni mészkőben keletkezett a barlang. Tektonikus törésvonalak mentén, a víz korróziós és eróziós hatására jött létre. Többszintes, patakos, jelenleg is fejlődő barlang. A lépcsőzetesen mélyülő, 205 méter mély, néhány helyen fix létrákkal kiépített aknarendszer után, 200 méternél nagyobb mélységben egy tágas és vízszintes kiterjedésű barlangrész helyezkedik el, amelynek mindkét végén szifon teszi nehézzé a továbbjutást. A vízszintes kiterjedésű rész a Fő-ág, amelyben időnként patak található. A meanderező patakmederben örvényüstök alakultak ki. A Fő-ág felett nagy kiterjedésű kürtőrendszerek, emeleti és szifonkerülő járatok találhatók. A Nyugati-ág végpontjain érkezik meg a barlangba a víz és a Keleti-ág alsó szintjén hagyja el a barlangot. A barlangban különböző alakú és színű cseppkőképződmények figyelhetők meg, például nagy méretű cseppkőlefolyások, függőcseppkövek, állócseppkövek, cseppkőoszlopok, szalmacseppkövek, cseppkőzászlók, cseppkőlécek, cseppkődobok, heliktitek, cseppkőmedencék és barlangi gyöngyök, de borsókövek, ujjbegykarrok, hullámkagylók, kannelúrák, evorziós üstök, gömbfülkék és gömbüstök is kialakultak benne.

Sok fennsíki víznyelővel van hidrológiai kapcsolata a hidrológiai vizsgálatok alapján. Valószínűleg az Ikertebri-víznyelőbarlangon, a Kis-mogyorós-víznyelőbarlangon, a Speizi-barlangon, az Egyetem-tebri-víznyelőbarlangon és a Szepesi–Láner-barlangrendszeren keresztül érkezik a Fő-ágba befolyó víz. A barlangban elfolyó vizek az Anna-forrásban, a Soltész-kerti-forrásban, a Szent György-forrásban és a Tavi-forrásban kimutathatók. Feltételezhető, hogy egy barlangrendszerhez tartozik, amely barlangrendszer lehet, hogy a legnagyobb a Bükk-vidéken.

A barlang hossza 8700 méter, a mélysége 254 méter, a magassága 0 méter, a függőleges kiterjedése 254 méter, a nyugat-kelet irányú vízszintes kiterjedése 670 méter és az észak-dél irányú vízszintes kiterjedése 329 méter. A legmélyebb pontja a Nyugati-ág végén található, vízzel kitöltött 4-es szifonban, körülbelül 20 méterre a víz felszíne alatt van. A Csiga nevű járat 155 méter mélyen kezdődik és 20 méter hosszú. A bejárásához engedély, kötéltechnikai eszközök alkalmazása és jó fizikai erőnlét kell.

A barlang bejáratához közel van az Ifjúsági-zsomboly bejárata. A barlang járatainak a közelében, de a bejárattól távol található az Egyetem-tebri-víznyelőbarlang, a Háromfejű-emberdenevér-barlang, a Szalamandrás-lyuk és a Sziklás-tebri-barlang. Hazánk ötödik leghosszabb barlangja a Pál-völgyi-barlangrendszer, a Baradla–Domica-barlangrendszer, az Ariadne-barlangrendszer és a Tapolcai-barlangrendszer után.

Előfordul irodalmában István-barlangi-zsomboly (Nyerges 2003), István-lápai-víznyelő (Nyerges 2003), István-lápai-víznyelőbarlang (Nyerges 2003), Istvánlápai víznyelőbarlang (Kordos 1984), István-lápai-zsomboly (Nyerges 2003), a Király Lajos-zsombolynak is az egyik neve az István-lápai-zsomboly, Istvánlápai zsomboly (Kordos 1984), István-zsomboly (Nyerges 2003), ez a név a Király Lajos-zsombolynak is az egyik neve, Mogyorós-lyuk (Kordos 1984) és Szent István-lápai aknabarlang (Nyerges 2003) néven is.

Kutatástörténete[szerkesztés]

1958 nyarán kezdték el a barlangbejárat időszakosan aktív víznyelőjét bontani a Herman Ottó Barlangkutató Csoport barlangkutatói. 1964 szeptemberében jutottak be, 13 méter vastag kitöltés eltávolítása után a barlangba Gyenge Lajos és Kovács János vezetésével a csoporttagok, 70 méter mélységig tudták bejárni ekkor. A továbbjutást az akadályozta meg, hogy nem volt elég hágcsójuk. 1964. októberben 150 méter mélyre jutottak a barlangban. 1964. december 13-án jutottak el egy eltömődött rész kibontása után a vízszintes főágig, amely 200 méternél mélyebben helyezkedik el. Ezután kezdődött el a főág bejárása, feltárása és a barlang felmérése.

1970 végén 220 méteres mélységével Magyarország második legmélyebb és 2000 méteres hosszával hazánk 8. leghosszabb barlangja volt. 1972-ben az NME TDK Karszthidrológiai Szakcsoport készítette el a Kelemen Zoltán által rajzolt alaprajzi térképét keresztmetszetekkel a barlang Nyugati-ágának. 1973-ban a szakcsoport felmérte a barlangot és ez alapján készült egy vízszintes vetületi térkép keresztmetszetekkel, valamint egy kelet-nyugati kiterített metszet. 1976-ban országos jelentőségű barlangnak nyilvánították. Ugyanebben az évben Czakó László, az MHSZ Debreceni Könnyűbúvár Klub Barlangkutató Csoportjának a tagja a barlang egyik végpontján, a Nyugati-ág végén található 4-es szifonban búvármerülést hajtott végre és egy 30 méter hosszú, 15 méter mély víz alatti járatba úszott be. A járatban, 245 méter mélyen egy hordalékkal eltömődött rész akadályozta meg az úszást és ez lett a víz alatti végpontja a barlangnak. Az 1977. május 30-án, az előző lista barlangneveinek felülvizsgálata után összeállított országos jelentőségű barlangok listáján szintén rajta van. Az 1977-ben megjelent „Bükk útikalauz” szerint körülbelül 240 méter mély és körülbelül 2000 méter hosszú. Az 1977. december 31-i állapot szerint 242,5 méteres mélységével az ország második legmélyebb és körülbelül 950 méteres hosszúságával az ország 17. leghosszabb barlangja volt. Az 1977. évi Karszt és Barlangban megjelent, az előzőnél frissebb lista alapján az ország második legmélyebb és 18. leghosszabb barlangja volt a 242,5 méter mély és körülbelül 950 méter hosszú barlang, a barlang 1975-ben és 1976-ban 240 méter mély, 1975-ben és 1976-ban körülbelül 2940 méter hosszú volt. 1977-ben és 1978-ban lett lezárva a barlangbejárat és a bejárati akna körülbelül 15 méter mélységig járhatóbbá lett téve robbantásokkal. Az 1978. márciusi MKBT Meghívóban a Marcel Loubens Barlangkutató Szakcsoport közölte a tulajdonában lévő térkép alapján a barlang méretét. A közlemény szerint 1973-ban 950 méter hosszú és 242,5 méter mély volt. Az 1979-ben kiadott, „Barlangok a Bükkben” című könyv szerint egy nagy súlytámfal védi a bejáratát és a barlang feltérképezett hossza 1650 méter.

Az 1980-as években Nagymihály Zoltán és Szenthe István vezetésével elkezdték kimászni a kürtőit. Ekkor fedezték fel a Sárkányfal nevű részt, a Bea-ágat és a Keleti-ág többszintes felső részét. A Fő-ágig levezető aknarendszerbe létrákat, a szifonkerülő járatokba és a kürtőkbe több száz méter hosszan köteleket építettek be. Az 1980. évi Karszt és Barlang 1. félévi számában nyilvánosságra hozták a barlangkataszteri számát. 1981. december 31-én Magyarországon a második legmélyebb barlang volt a 240 méter mély barlang. 1982-ben a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Tudományos Diákköri Karszthidrológiai Szakcsoportjának volt kutatási engedélye a barlang kutatásához. 1982 óta fokozottan védett barlang a kiterjedése, a képződményei, a járatainak változatos formái és a hidrológiai fontossága miatt. 1983-ban a Pannónia Barlangkutató Csoport három tagja, Szabó Gyula, Kulcsár Pál és Kertész János a Keleti-ágban körülbelül 100 méter hosszú részt fedezett fel és az új szakaszról Szabó Gyula egy térképvázlatot készített. Később a felfedezett részt 30 méter hosszúnak írta le Szenthe István. Az 1984-ben kiadott, „Magyarország barlangjai” című könyv szerint az 1960-as évek egyik jelentős hazai barlangfeltárása volt az 1964-ben történt lejutás a barlang mélypontjára, azaz 242 méter mélyre, a könyv részletesen leírja és az országos barlanglistában szerepel a neve. 1988-ban Nyerges Attila rajzolt egy térképvázlatot a Keleti-ág alsó szakaszáról és a Keleti-ág felső részéről. 1979-től 1989-ig készült a Szenthe-Nagymihály-féle felmérése a barlangnak, amely alapján 1989-ben egy alaprajzi térkép és egy alaprajzi árnyéktérkép készült. 1989. november 25-én Nyerges Attila a Bea-ág egy részéről rajzolt térképvázlatot.

1989-től 1991-ig végezték el a bejárati akna betonnal biztosítását 12 méter mélységig. 1990-ben a Myotis Barlangkutató Csoport hidrológiai megfigyeléseket végzett benne és a Keleti-ág száraz végpontját elkezdte bontani. A négy méter széles agyagszifonban hét méter mélyre jutott. 1991. január 5-én a Keleti-ág alsó részéről készült egy kiterített hosszmetszeti munkatérkép. 1991-ben a Myotis Barlangkutató Csoport hidrológiai megfigyeléseket és karbantartási munkákat végzett a barlangban. 1992-ben Magyarország legmélyebb barlangja lett, mert az addig listavezető Vecsembükki-zsombolyt pontosan felmérték és az addig 245 méter mély Vecsembükki-zsombolyról megállapították, hogy 236 méter mély. 1995 decemberében le lett zárva a bejárata a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság megbízásából és ekkor a bejáratnál engedély nélkül épült, rossz állapotú faház is elbontásra került. 1996-ban új létrák lettek beszerelve a régiek helyére a bejárati aknasorban. 1998 januárjában Szabó Zoltán rajzolta meg a Nyugati-ág 4. szifonjának az alaprajzi térképvázlatát és az 1997. december 30-án feltárt barlangszakasz vázlatos alaprajzát. 1998-ban a Plózer István Víz alatti Barlangkutató Szakosztály több csoport tagjaival együtt a Keleti-ág Sóder-szifonja mögött egy körülbelül 100 méter hosszú száraz járatot fedezett fel és a Nyugati-ág 4-es szifonjában 20 méter mélységet ért el. A barlang mélysége ekkor 253 méter lett.

2001-ben és 2002-ben fel lett mérve a bejárati aknarendszer és a felmérés alapján Szabó Zoltán 2002 júliusában egy hossz-szelvényt ábrázoló térképet szerkesztett a bejárati aknarendszerről. A felmérésben a BAKART, a BEAC és a Pizolit Barlangkutató Sportegyesület tagjai vettek részt. A KÖM Barlangtani Osztály támogatta a felmérést. 2002-ben 17 darab alaprajzi és 14 darab hosszmetszeti térképlap készült, amelyek a barlangbejárattól a bivakig terjedő szakaszt ábrázolják. Ugyanekkor a Kalapácsos-ágról alaprajzi térkép és hosszmetszeti térképlapok, a Keleti-ágról alaprajzi és hosszmetszeti térképlapok készültek. Szintén 2002-ben négy milliméter vastag, lángálló lemezborítás került az ajtóra és meg lett növelve a denevérröptető, valamint a kezelőnyílás mérete. A 2003-ban megjelent, „Magyarország fokozottan védett barlangjai” című könyv szerint, a táblázat adata alapján körülbelül 6000 méter hosszú, a leírás alapján 6000 méternél hosszabb, 253 méter függőleges kiterjedésű, 670 méter vízszintes kiterjedésű volt, a bejárati rész 12 méter mélységig van kibetonozva, a Keleti-ágnál hosszabb Nyugati-ág körülbelül 3700 méter hosszú, azaz 3200 méter és körülbelül 500 méter, valamint a Keleti-ág 1800 méter hosszú, azaz 1500 méter és körülbelül 300 méter. A 2005-ben kiadott, „Magyar hegyisport és turista enciklopédia” című könyvben az olvasható, hogy körülbelül hat kilométer hosszú és 253 méter mély, valamint az 1964-es feltárócsoportot Gyenge Lajos irányította.

2011-ben le lett cserélve az 1-es szifonkerülőben található drótkötélhíd és több mint száz méter hosszan a létrák. 2014-ben a Bányász-barlang lett Magyarország legmélyebb barlangja és az István-lápai-barlang az ország második legmélyebb barlangjává vált. 2015-ben egy terméskővel körbeépített új bejárat lett építve a régi bejárat helyén. A 2017 novemberében megjelent „Földalatti Magyarország Naptár 2018” áprilisi és szeptemberi oldalának a fényképei a barlangban készültek. A két fényképet Berentés Ágnes készítette. Jelenleg a Papp Ferenc Barlangkutató Egyesület kutatja.

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

  • Czenthe Huba: A Bükk-hegység barlangjai. Kézirat (szakdolgozat) a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon. Eger, 1965. 59. old.
  • Dénes György: A világ leghosszabb és legmélyebb barlangjai. Turista, 1967. (13. évf.) december. 22. old.
  • Hevesi Attila: Barlangkutatás a Bükk hegységben. Föld és Ég, 1968. (3.) 2. sz. 51–52. old.
  • Juhász András: Újabban feltárt jelentősebb barlangok Borsodban. Természettudományi Közlöny, 1965. 10. sz. 472–473. old.
  • Kraus Sándor: Barlangföldtan. I. 1984.
  • Kuchta Gyula: Néhány bükki zsomboly és víznyelőbarlang. Borsodi Földrajzi Évkönyv, 1958. (1.) Miskolc. 19–20. old.
  • Lénárt László: Hidrogeológiai kirándulások a Bükkben. Tankönyvkiadó, Bp. 1977. 145. old.
  • Lénárt László – Szenthe István – Varga Csaba: Caves in the Bükk Mountains. (Field trip guide) – 10. Nemzetközi Szpeleológiai Kongresszus, 1989. 6–8. old.
  • Sásdi László: A legmélyebb... Süni, 1994. (10. évf.) 2. sz. (február) 14–15. old.
  • –: Mélységek kutatása. Turista, 1966. (12. évf.) 11. sz. 10. old.

További információk[szerkesztés]