Mexikói-barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A Mexikói-barlang elpusztított barlang. Kőbányászat semmisítette meg. A Bükk-vidék területén nyílt a bejárata és régészeti, valamint őslénytani leletek kerültek elő belőle.

Leírás[szerkesztés]

A Bükk-vidéken található Mexikó-völgy (más néven Tatár-árok) meredek északnyugati oldalában, a forrás feletti szirtben (a forrástól körülbelül 80 méterrel magasabban), a Mexikói-sziklaodútól balra, attól kicsivel lejjebb nyílt a bejárata. A miskolci Óhuta határában volt megtalálható. Régészeti és őslénytani (barlangi medve, barlangi hiéna, óriásszarvas és barlangi oroszlán) leletek kerültek elő belőle. A régészeti lelőhely-azonosító száma 16 742.

Előfordul irodalmában Mexico-barlang (Varga 2013), Mexicói barlang (Schőnviszky 1937), Mexikói barlang (Mayerfelsi Maier 1926), Mexikói sziklaüreg (Kadić 1929), Mexikó-völgyi-barlang (Dely 1970) – ezen a néven a Mexikó-völgyi-víznyelőbarlangról is írtak –, Mexikóvölgyi-barlang (Mottl 1938) és Mexikóvölgyi barlang (Kordos 1984) néven is. A Mexikói-barlang név először 1970-ben jelent meg nyomtatásban (Dely 1970) és ez a név a Mexikó-völgyi-víznyelőbarlang irodalmában is előfordult. A 2003-ban megjelent Magyarország fokozottan védett barlangjai című könyvben, a Tatár-árki-barlang egyik névváltozata a Mexikóvölgyi-barlang (Ferenczy 2003) név, de ez a korábbi irodalmi adatok alapján a Mexikói-barlang egyik régi neve.

Kutatástörténet[szerkesztés]

Mayerfelsi Maier Istvánnak a Barlangvilágban megjelent tanulmányában az olvasható, hogy Hillebrand Jenő Saád Andor segítségével 1925-től 1926 nyaráig ásatást végzett a barlangban. Mexikói barlang néven szerepel a publikációban. Kadić Ottokár ekkor megjelent írásából azt tudható még meg az ásatásról, hogy sok pleisztocén emlőscsontot és őskőkorszaki kőszilánkot találtak, az ásatást a Miskolci Múzeum támogatta, valamint Kadić Ottokár szerette volna, hogy az ásatás folytatódjon és a fellelt kőszilánkok kora legyen meghatározva. Az 1977-ben kiadott Bükk útikalauz szerint Hillebrand Jenő ásatásakor barlangi medve és barlangi hiéna csontjaival együtt őskori tűzhelymaradványok és a korai szeleta-kultúra kőeszközei kerültek elő, valamint az is olvasható a könyvben, hogy azóta a barlang, amelynek a kiadványban Mexikó-völgyi-barlang a neve, egy része kőfejtés következtében elpusztult. Az 1984-ben megjelent, „Magyarország barlangjai” című könyvnek az országos barlanglistájában még szerepel a neve két szinonim elnevezésével. 1985. április 22-én Székely Kinga az irodalmi törzslapjára azt írta, hogy az 1985. áprilisi ismételt terepbejárás alapján a barlangot valószínűleg a kőbánya megsemmisítette. Varga Gábor a 2013-ban megjelent tanulmányában a teljesen feltárt és elpusztult, barlangi lelőhelyek közé sorolta.

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

  • Czenthe Huba: A Bükk-hegység barlangjai. Kézirat (szakdolgozat). Eger, 1965. 81. old. Megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.
  • Dancza János: A barlangkutatás. Az ősember lakhelyei a Bükk hegységben. Természetbarát, 1931. (19. évf.) jan.–febr. 5–6. old., márc.–máj. 4–5. old., jún.–júl. 5–6. old., aug.–szept. 3–4. old., okt.–dec. 5–6. old.
  • Dancza János: A Subalyuk ősembere I-II. Természetbarát, 1932. (20. évf.) júl.–aug. 2–3. old., 1932. nov.–dec. 2–3. old.
  • Hillebrand Jenő: Über neuere Funde aus dem ungarischen Paläolithikum. Die Eiszeit, 1926. (3. köt.) Leipzig. 3–5. old.
  • Kadić Ottokár: A jégkor embere Magyarországon. Az összes magyarországi leletek összefoglaló ismertetése. Der Mensch zur Eiszeit in Ungarn. Zusammenfassende darstellung sämtlicher funde des eiszeitlichen menschen in Ungarn. (Német nyelven.) A Magyar Királyi Földtani Intézet Évkönyve, 1934. (30. köt.) 1. füz. 26–27. oldal (Magyar nyelven 11, 24. oldal.)
  • Mottl Mária: Faunen, Flora und Kultur des ungarischen Solutréen. Quartär, 1938. (1. köt.) Berlin. 36–54. old.