Csengő-zsomboly (Olaszfalu)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Csengő-zsomboly
Hossz 230 m
Mélység 133,9 m
Magasság 0 m
Függőleges kiterjedés 133,9 m
Tengerszint feletti magasság 480 m
Ország Magyarország
Település Olaszfalu
Földrajzi táj Bakony
Típus korróziós és időszakosan aktív víznyelőbarlang
Barlangkataszteri szám 4422-4
Elhelyezkedése
Csengő-zsomboly (Magyarország)
Csengő-zsomboly
Csengő-zsomboly
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 14′ 54″, k. h. 17° 58′ 27″Koordináták: é. sz. 47° 14′ 54″, k. h. 17° 58′ 27″

A Csengő-zsomboly egy fokozottan védett barlang. A Bakonyban, a Balaton-felvidéki Nemzeti Parkban található. A Bakony második legmélyebb barlangja az Alba Regia-barlang után.

Leírása[szerkesztés]

A Tési-fennsík nyugati szélén, a Bakonynána határában lévő Csengő-hegy északnyugati oldalán, közvetlenül az Ördög-lyuk mellett nyílik. Megközelíthető a Csengő-Bongó tanösvényen, a kék T jelzésen. Rögtön az ösvény mellett található a bejárata. A függőleges bejárati aknája beton kútgyűrűkkel biztosított és vasráccsal van lezárva. A barlangbejárat előtt egy részletes, kétnyelvű információs tábla van.

Felső triász dachsteini mészkő és alsó jura mészkő határán keletkezett, a legnagyobb része valószínűleg dachsteini mészkőben jött létre. Tektonikus törések mentén alakult ki a leszálló vizek korróziója által, de a barlang létrejöttében az időnként lefolyó vizek eróziójának is szerepe volt. Az eróziós hatásnak a kavicshordalék és a mennyezeti csorgák a bizonyítékai. Szép oldott formák láthatók és a felépítő kőzetrétegek jól tanulmányozhatók benne. A zsombolyra a függőleges kiterjedésű járatok a jellemzők. A lefelé táguló aknákat szűk keresztmetszetű, rövid, enyhén lejtő járatok kötik egymáshoz. A lépcsőzetes járatrendszer tágas aknákból áll.

Az alsó részén cseppkőképződmények, függőcseppkövek, cseppkőkérgek, cseppkőlefolyások, cseppkődrapériák és lekopott vagy visszaoldott cseppkövek láthatók. A Harang-akna felső részén, ami körülbelül 15 méteres mélységet jelent és a mélypont előtti részen – ez utóbbi helyen nagy számban – jól fejlett Megalodus héjak figyelhetők meg a falon. Az Óriás-akna nevű része a zsomboly legnagyobb, 25 méter függőleges kiterjedésű aknája. A legmélyebb pontján egy sáros szifon zárja el a továbbvezető utat. Itt a levegő szén-dioxid tartalma a 2 %-ot is elérte, amely magas.

Fontos denevér élőhely. 2003 előtt körülbelül 60–80 egyednek, leginkább a barna hosszúfülű-denevérnek volt a szálláshelye. A horgasszőrű denevér legnépesebb bakonyi telelőállománya itt található. Csak engedéllyel és barlangjárásban gyakorlottak részére látogatható. A denevérek nyugalmi időszakában nem lehet megtekinteni. Beépített vaslétrák könnyítik meg az aknáiban a közlekedést. A bejárásakor a beépített létrákon kötélbiztosítást kell alkalmazni. Magyarország 16. legmélyebb és 16. legnagyobb függőleges kiterjedésű barlangja.

Előfordul az irodalmában I-51-es víznyelő barlangja (Szolga 2003) és I-51. objektum (Kordos 1984) néven is. Nevét a Csengő-hegyről kapta.

Kutatástörténete[szerkesztés]

1979. augusztus 16-án tárta fel az Alba Regia Barlangkutató Csoport a kis méretű, I-51. nevű víznyelő kibontásával és ebben az évben 53 méter mélységig sikerült megismerni a barlangot. 1979. szeptember 10-én Kárpát József egy vázlatos hosszmetszeti térképet szerkesztett róla és utána egy izometrikus térképet.

1981-ben sikerült a végponti terem alját átbontani egy 10 méteres kutatóaknával és így 85 méter mélységet tudtak elérni a csoporttagok. 1981-ben Kárpát József és Németh Tibor szerkesztette meg a két vetített hosszmetszeti térképét. 1982. október 12-én Gönczöl Imre és Kökény Károly mérte fel és rajzolta meg a Varcogó nevű rész térképét. 1983-ban a közlekedő útvonalat technikailag teljesen felújították. Szintén 1983-ban Kárpát József szerkesztett egy térképet a barlangról. Az 1984-ben megjelent „Lista a Bakony barlangjairól” című összeállítás szerint 145 méter hosszú és 86 méter mély. Az 1984-ben kiadott „Magyarország barlangjai” című könyv részletesen ír róla, az 1970-es évek egyik nagy hazai barlangfelfedezésének tartja a feltárását, két fénykép van mellékelve a barlangról és szerepel az országos barlanglistában a neve egy névváltozatával együtt. 1985-ben lett lezárva a bejárata természetvédelmi és életvédelmi okokból. 1987-ben sikerült elérni a jelenlegi mélypontot (133,9 méter) és Kökény Károly, Vaskor János, valamint Gyebnár János egy hossz-szelvény térképet készített róla. 1988 tavaszán 100 méteres mélységben omlás történt és ez elzárta az utat a mélyebb szakaszhoz. 1988 óta fokozottan védett barlang a denevérek érdekében, valamint a nagy méretei, a földtani, a morfológiai és a genetikai értékei miatt. Az 1989-ben készült barlangkataszteri törzslapja alapján körülbelül 340 méter hosszú, körülbelül 134 méter mély és 35 méter vízszintes kiterjedésű volt.

1990-ben az Alba Regia Barlangkutató Csoportnak volt kutatási engedélye a barlang kutatásához és faunisztikai vizsgálatot végzett benne. 1992-ben az Alba Regia Barlangkutató Csoporttal barlanggondozási szerződést kötött a KDT Természetvédelmi Igazgatóság a Csengő-zsomboly fokozottan védett barlanggá nyilvánítása miatt. 1999-ben történt az 1988-ban elzáródott szakasz újra megnyitása. A 2000-ben kitöltött nyilvántartólapja szerint körülbelül 210 méter hosszú és 134 méter mély. 2002. november 9-én Gyebnár János, Szarka Gyula és Szolga Ferenc mérte fel és a felmérés alapján 2002. december 5-én Gyebnár János szerkesztett egy hosszmetszeti térképet. Hossza a felmérés alapján 210,3 méter és a mélysége 133,9 méter volt. A 2002-ben készült kezelési tervben 46 méter vízszintes kiterjedés olvasható. A 2003-ban megjelent „Magyarország fokozottan védett barlangjai” című könyv szerint 210 méter hosszú, 134 méter függőleges kiterjedésű és 35 méter vízszintes kiterjedésű volt. 2005 szeptemberében az Alba Regia Barlangkutató Csoport és a Szegedi Denevér Védelmi Csoport a barlangnál, hálózással 365 denevért regisztrált. A 2005-ben kiadott „Magyar hegyisport és turista enciklopédia” című könyvben egy összefoglaló olvasható róla. A leírás szerint a Csengő-hegy tetején nyílik, a 134 méter mélyen lévő mélypontját 1986-ban érték el, 1992 óta fokozottan védett barlang és az 1988-ban történt omlás miatt a könyv írásáig nem volt látogatható. 2007-ben az Alba Regia Barlangkutató Csoport állagvédelmi munkát végzett benne.

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

  • Eszterhás István: Barlangok. In: Mészáros Gyula szerk.: Bakony, Balaton-felvidék útikalauz. Bp. Sport, 1983.
  • Kraus Sándor: Barlangföldtan. 1984.

További információk[szerkesztés]