Legény-barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Legény-barlang
A Legény-barlang egyik terme a Denevér-ágban
A Legény-barlang egyik terme a Denevér-ágban
Hossz15 350 m
Mélység137 m
Magasság67 m
Függőleges kiterjedés204 m
Tengerszint feletti magasság466 m
Ország Magyarország
Település Esztergom
Földrajzi táj Pilis hegység
Típus termálkarsztos
Barlangkataszteri szám 4840-1
Lelőhely-azonosító 2296
Elhelyezkedése
Legény-barlang (Magyarország)
Legény-barlang
Legény-barlang
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 41′ 58″, k. h. 18° 50′ 39″Koordináták: é. sz. 47° 41′ 58″, k. h. 18° 50′ 39″
A Wikimédia Commons tartalmaz Legény-barlang témájú médiaállományokat.

A Legény-barlang különálló barlang volt. Jelenleg a fokozottan védett Ariadne-barlangrendszer része, amely az ország harmadik leghosszabb barlangja. Jelentős régészeti lelőhely.

Leírás[szerkesztés]

A Pilis hegy sziklás Ny-i oldalában, a Csévi-szirtek alsó zónájában, Pilisszentléleken található a nagy bejárata. A déli, tágasabb nyílás a Legény-barlangé. Az északi, kisebb, a Legény-barlang bejáratától 56 méterre lévő bejárat a Leány-barlangé. Turistatérképek is jelzik a Leány-barlang és a Legény-barlang helyét.

A barlang felső triász dachsteini mészkőben karsztvízszint alatti oldódással alakult ki. Hévizes eredete nem bizonyítható. A járatai labirintusos jellegűek, amelyek hol nagyméretű termekké szélesednek, hol szűk kúszójáratokat alkotnak. Általában képződménymentes, ahol nem, ott igen gazdag és változatos cseppkövek, barlangi gyöngyök, melyeknek a központját denevérkoponyák alkotják találhatók. A barna barlangi agyag az elsődleges üledékes kitöltés. Érdekességként megemlíthető még a talált andezit előfordulás. Az omladékok főleg kalcitlemeztömbök halmazából állnak.

1921-ben volt először Legény-barlangnak nevezve a barlang az irodalmában. Előfordul irodalmában Chlapec-barlang (Bella 1912), Klapec-barlang (Schőnviszky 1937), Legény barlang (Kadić 1920) és Legénybarlang (Kessler 1931) neveken is.

Kutatástörténet[szerkesztés]

1871–1912[szerkesztés]

A Magyar Királyi Földtani Intézet 1871. évi évkönyvében az van írva, hogy a Csévnél lévő Hruba Skala meredek Ny-i oldalában barlang van.

Az 1908-ban kiadott és Esztergom vármegyét ismertető könyv szerint Esztergom vármegyében barlanglakók nyomait nem találták meg, mert nincsenek olyan barlangok, melyekben arra utaló nyomok lennének, hogy bennük régen ősemberek laktak. Erre a vidékre már fejlettebb igényekkel jöttek az első letelepedők, akik állatcsontokból, szarvasagancsból készített szerszámaik mellett már kőszerszámokat is használtak. Ezért nem voltak rászorulva arra, hogy barlangokban, vagy földbe vájt üregekben lakjanak, hanem készíthettek sátrakat, valamint kunyhókat. Azokat a barlangokat, vagy földbe vájt üregeket, amelyekből erdőkben, vagy félreeső, nehezen hozzáférhető vidékeken most is sok van és emberi kultúra nyomai vannak bennük, nem lehettek ősemberek lakhelyei. Azok főleg a tatárjárás és törökpusztítás idejéből való búvólyukak voltak, mert nem vezethetők vissza az ősidőkre az azokban talált tárgyak.

Az 1912. évi Archaeologiai Értesítőben az olvasható, hogy a Magyarhoni Földtani Társulat Barlangkutató Bizottságának az volt a terve 1912-re, hogy a Duna könyökében, tehát Budapest közelében felásat két barlangot, a Kis-kevélyi-barlangot és a Chlapec-barlangot. Budapesttől sokkal távolabb, Esztergom megyében van a Chlapec-barlang. Ennek a barlangnak a kutatását Bella Lajosra és Kadić Ottokárra bízta a bizottság. A bizottság jelentős eredményt várt a barlang ásatásától. A barlangra leginkább Bekey Imre Gábor bizottsági tag hívta fel a figyelmet. Kadić Ottokár azt mondta, hogy a barlang imponáló, majdnem dómszerű alkotás, ideális barlang. A Chlapec-barlangban májusban történt az ásatás.

Naplemente a Legény-barlang bejáratában

Bella Lajos meglepődött, amikor először meglátta a barlangot. A templomszerűen, pontosan K-re néző, hatalmas boltozatú barlangba a délutáni nap sütött be. A zöldes színű, mohalepte sziklafalak, a néhány helyen vörösösen kicsillanó sziklaerek melegebb tónusa olyan rezgését alakította ki a fénynek, amely a lelket titokzatos sejtelmekre hangolta. De nem álmodozi jöttek ide. Miután megkérdezte az őket vezető erdőőröktől, hogy hol van víz legközelebb, azt a választ kapta, hogy itt sehol. A legközelebbi kút a szemben lévő alacsony hegygerincen túl található Klastrompusztán van. Egy óráig tart, amíg onnan visszatér egy ember. Bella Lajosék átvizsgálták a barlang fenekét. A D-i fal mentén két helyen kupacok voltak, amelyek biztos, hogy a szikla tövén megfigyelhető és a szikla alá hatoló gödrök eltávolított törmelékéből álltak. Bennük sok edény- és csonttöredék volt.

Kadić Ottokár mutatott Bella Lajosnak egy emberi ulnát, amelynek forgóján jól látszott a tűz hatása. Kadić Ottokár a lelet alapján megállapította, hogy a barlangban kannibálok éltek. Mindenféle korról tanúskodtak a cserepek. Volt köztük történelem előtti, középkori és jelenlegi is. Hátul, a 22 m-es hosszúságnál szűk folyosó látszott, amelyet kitöltöttek szikladarabok, de kis rés volt köztük, amelyen egy ember hason át tudott bújni. Bekey Imre Gábor átbújt a nyíláson néhány emberrel együtt. Amíg Bekey Imre Gábor bent volt, addig Bella Lajosék átvizsgálták a közvetlenül a folyosó előtt, a barlang É-i oldalán lévő gödröt, amely keskeny nyílással vezetett be egy 2 m átmérőjű koromsötét odúba.

Ezzel a gödörrel szemben, a barlang D-i oldalán 4–5 m hosszan volt egy kb. 60 cm magas kupac. A kupac földjének vörös színe nagyon különbözött a barlang talajának szürkéshamvas színétől. Ez a nagy halom és a fent említett két kisebb kupac annak a bizonyítékai, hogy az ásatásnál korábban fel lett túrva a barlang földje. Később, az ásómunka idején Bella Lajos megtudta, hogy a Pilis hegység Ny-i oldalán található összes barlangot felkutatták a kincskeresők, mert azt gondolták, hogy az egyik barlangból alagút vezet egy vaskapuhoz, amely elzár egy rengeteg kincset rejtő barlangot. Az, hogy mennyire elterjedt ennek a kincses barlangnak a híre, abból is látszik, hogy Bella Lajos Tökölön megismert egy embert, aki Tökölről elindult társával a Pilis hegységbe megkeresni a barlangot. Megtalálták a vaskaput, de ekkor társa megbolondult és nekiesett, hogy elvágja a torkát, mire ő leütötte ásóval. Bella Lajos megállapította a beszámolóból, hogy tényleg megfordult a helyszínen, de azt is megértette, hogy neki is elment az esze.

Legény-barlang, Denevér-ág részlet

A visszatért Bekey Imre Gábor azt mondta, hogy a folyosón túl megint kitágul a barlang, amelyből egy kürtőalakú nyílás vezet fel. Kb. a közepén nagyon alacsony és nagy sziklatömbök fekszenek össze-vissza. A falakon cseppkövek vannak. Amíg Kadić Ottokár és Tircs Rezső felmérték a barlangot, addig Bella Lajos a barlang előtti részt és a nagyon meredek lejtőt vizsgálta meg. Ez utóbbin rövid idő alatt egy silingányi cserepet szedett össze. A cserepek között voltak az újkőkorszaktól kezdve napjainkig minden időszakból (a La Tène és római kor kivételével) származó cserepek. A lejtőn lévő különböző nagyságú szikladarabok miatt Bella Lajos a barlang bejárata feletti részt megvizsgálta, ahonnan az a veszély fenyegetett, hogy lehullanak a sziklák. Úgy gondolta, hogy a barlangok kutatásánál a bejárat előtti részt is részletesen át kell vizsgálni. Gondoskodni kellett a fenyegető sziklák eltávolításáról, nehogy úgy járjanak, mint az a fiú (tótul chlapec), akit itt egy lezuhanó szikladarab agyonütött. Emiatt az eset miatt kapta a barlang a nevét.

Utat kellett készíteni a barlang bejáratáig, mert a meredek lejtőn történő felkapaszkodás nagyon fárasztó és majdnem lehetetlenné teszi a szállítást. Az állami főerdőmérnökség vállalta, hogy ezeknek a munkáknak az elvégzését vezeti. Bella Lajosék gondoskodtak a munkákhoz szükséges költségek fedezéséről. A felmérés alapján a Pilis hegy Ny-i meredek oldalán elhelyezkedő Chlapec-barlang 160 m relatív magasságban, a hegy alsó részén fekszik. 7 m széles és 4 m magas a bejárata. Belsejének hossztengelye egyenesen Ny-ról K-re halad és 29 m hosszú. Ebből a hosszúságból a főcsarnok 22,5 m, a szűk folyosó 3,5 m, a legbelső rész 3 m hosszú. A főcsarnok szélessége átlag 6–7 m között váltakozik és a folyosó előtt 3,5 m-re szűkül. Magassága átlag 4 m és K-i vége felé lassan alacsonyodik. A folyosó utáni rész átlag 4 m széles, 2 m magas.

A bejárati csarnok vége

Az ásatást 1912. május 6-án kezdte Bella Lajos Kadić Ottokárral és közösen 6 napon át folytatták. Május 13-tól 24-ig csak Bella Lajos vezette a munkát. A barlangot a kipróbált módon az alapvonaltól jobbra (D-re) és balra (É-ra) 2×2 m-es négyzetekre osztották fel, melyeket az alapvonal A), B) stb. részeitől kezdve számokkal jelöltek. Kadić Ottokár az ásatást a barlang közepén az alapvonaltól D-re lévő részben kezdte és innen haladt a barlang bejárata felé. Bella Lajos az előteret vizsgálta. A barlang belsejében végzett ásatásból kiderült az, hogy a sziklatalajt sok helyen csak csekély humuszréteg borította. Máshol már 15–20 cm-nyi mélységben felbukkant a vörösagyag, amely néhol 1,5 m vastag rétegben települt rá a sziklatalajra. Mindenhol található volt tüzelésnyom, főleg a barlang bejáratához közeli részen. Ezek a tüzelésnyomok újak voltak, amit a csonttöredékek és edénycserepek is igazoltak.

A kupacok bizonyították a talaj gyakori bolygatását. A kupacokban rengeteg cserép- és csonttöredék volt. Mindenhol másod-, sőt harmadlagos fekvésben helyezkedtek el a leletek. Azonban meg lehetett állapítani, hogy az újkőkorszakban már megfordult a barlangban az ember. Erre egy-két nukleus, néhány átfúrt állatfog, néhány obszidián pengetöredék, néhány kovaszilánk, a cseréptöredékek egy része, két kőgyöngy és két durvább csontár utal. Ezek közül Bella Lajos leírt egy töredéket. A töredék egy egyenes szájú edény legfelső része és pontosan olyan bökéses díszítése van párhuzamos sűrű sorokban, amelyet a Szeleta-barlang újkőkorszaki rétegéből és a Rábaköz néhány ugyanebből a korból származó edénytöredékén megfigyelt Bella Lajos.

Majdnem mindegyik csont fel volt törve, pedig sok kosárnyi volt az előkerült csontok mennyisége. Mindig divatos volt ez a szokás, mert az ember mindig szerette a csontvelőt. Az újkőkorszakba helyezte azokat a csontokat, amelyek hosszuk irányában nagyon ügyesen fel voltak hasogatva. Ezek közé tartozik egy emberi tibia és egy radius. A tibiának két összeillő részét egymástól 5 m-re találták meg. Ez a csont élének irányában volt felhasogatva, amelyhez Bella Lajos szerint nagy gyakorlottság kell. Bella Lajos szerint Kadić Ottokárnak igaza volt, amikor kannibalizmust állapított meg az első emberi csont megtalálásakor. A bronzkort egyrészt egy másfélfordulatú karikagyűrű és sok edénytöredék képviselte. Érdekes egy vékony keskeny bronzlemez, amelynek egyik oldalán félkörös kivágások vannak. Bella Lajos nem látott ilyet még soha. Tapintás alapján nem bronzkorinak tűnt. Később több ilyen lemezke került elő.

Legény-barlang, Csodagumós járat részlet

Harmadik nap kis kerek bronzpléht találtak, amelyből kicsivel később kb. 15 darab került elő. Negyedik nap ismét ilyen lemezkéket és kerek pléhdarabokat találtak. Napvilágra került olyan lemez is, amelynek kerekre volt kivágva a közepe. Bella Lajos beleillesztett egy kis korongot és az tökéletesen illett bele. Aznap találtak egy I. Ferdinánd féle dénárt is, amely szintén szorosan beleillett a kivágott lemezbe. Ekkor állapították meg, hogy pénzhamisítók tárgyai kerültek elő. A pénzhamisítók a barlang leghátsó fülkéjében verték a pénzt, ahogy ezt az ott talált pléhdarabokból és egy kis bronzöntvény darabból meg lehetett ítélni. Kövekkel zárták el munkájuk közben a barlang leírásánál említett szűk folyosót, melynek legfelső nyílását a valószínűleg kiállított őr figyelmeztetésére teljesen elzárták. Ezért itt idegen nem észlelt semmi gyanúsat. A későbbi kincskeresők ezt a fülkét is átkutatták és a kihordott földdel együtt a régi bűnnek ezeket a jeleit is eltávolították.

A hallstatti korból származik a legtöbb cseréptöredék. Volt köztük néhány olyan darab, amelyek széles és lapos gombbal végződtek. Ezek minden bizonnyal olyan tálaknak a töredékei, melyeknek egy agyaglemez két részre osztotta belsejét. Ez a választófal, ahogy az ép példányból megállapítható, fent, a tál pereme szélén általában kiálló lapos gombbal végződött. A barlang ásatásakor feltűnő volt, hogy a sok cseréplelet között csak egyetlen agyaggyöngy vagy orsópörgettyű-féleség volt és gyerekjáték-szerűség sem került elő. Ezt Bella Lajos úgy értelmezte, hogy a Chlapec-barlangot főleg férfiak lakták. Az asszonyok és a gyerekek az ettől É-ra 70 m-re fekvő Leány-barlangban találtak menedéket. A Leány-barlangban szekérszámra talált hallstatti cserepeket. Ezek között voltak apró edénykék és pörgettyűk is. A Leány-barlangból előkerültek hatalmas edények töredékei is, melyekben valószínűleg vizet tartottak. A Leány-barlangban sokkal több volt a csontár.

Ezek miatt állapította meg azt, hogy a történelem előtti időben a Chlapec-barlang inkább a férfiak, míg a sokkal nehezebben megközelíthető, rejtett Leány-barlang inkább a nők és gyerekek tanyája volt. Aki ez utóbbihoz akart eljutni, annak először a Chlapec-barlang előtt kellett elhaladnia, ahol a férfiak útját állták. Nem bolygatták a Chlapec-barlang előterét a kincsásók, ezért itt a leleteket zavartalan rétegekben találták. Az ásatást a D-i oldalon 7 m, az É-i oldalon 5,5 m hosszúságban, tehát mindkét oldalon a meredek lejtő végéig vezette Bella Lajos. A barlangbejáratnál 2,5–3 m mélységben, míg a lejtő szélén már 0,4 m mélységben elérte az ásó a sziklafeneket. Ásatás közben derült fény arra, hogy a barlang oldalát képező sziklafalak lefelé egyre közelebb összehajlottak, ezért azok a végére hasadékká váltak. A barlang eredeti kezdete volt ez a hasadék. A D-i sziklafalon a bejárattól Ny-ra 4 m-re 1,1 m magasságban mesterséges bevágás figyelhető meg. Ez alkalmasnak tűnt arra, hogy egy gerenda végét befogadja. Az ellentétes oldalon nem volt meg a megfelelő bevágás, mert itt leomlott a sziklafal.

A barlang bejárata

A barlangbejáratnál az alapvonalat metsző A–A' egyenesnél bevezetett 2 m széles keresztárok először vékony szürkésfekete humuszréteget vágott át. Ez alatt 15–20 cm-es vörösessárga agyagréteg következett, amelyben kb. 80 cm átmérőjű tűzhely volt. Tovább lefelé átlag 40 cm vastag, sok kőtörmelékkel kevert agyagréteg következett rágcsálók széles csontfészkeivel, amelyek ragadozó madarak begyéből jöttek létre. A téli munka egyik feladata a kis csontok meghatározása. Alatta sárgás agyag kezdődött, amely a sziklafenékig tartott. Ebben a felszíntől 1,3 m-re találtak egy nagyobb állatcsontot, amelyet szintén később akartak meghatározni. A második keresztárok gyorsan sok cserepet tárt fel, de ezek különböző koriak. Csak egy helyen, a bejárattól 3,2 m-re, 40 cm mélyen kezdődött egy nagyobb tűzhely, melyből előkerült egy kengyelvas. Ez a tűzhely Ny-ra egyre nagyobb lett és nagyon nagy faszéndarabok voltak benne. Legnagyobb része sokkal tovább ért a bejárattól mért 4 m-en, itt ismét volt egy kengyelvas.

A tűz legnagyobb része kívül volt a D-i oldal sziklafalában lévő bevágástól, azért is, mert az É-i sziklafal a barlang felé sokkal beljebb helyezkedhetett el. Ez azzal magyarázható, hogy az említett bevágástól egy gerenda vezetett keresztül rézsút az É-i sziklafalhoz. A barlangot elzáró palánkot ez a gerenda tarthatta. Az ellenség (amelynek kilétét a szakértők talán a kengyelvasak alapján meg tudják állapítani) ezen a kapun kívül nagy tüzet rakott, méghozzá nyers fából (ezért kerültek elő darabos szénmaradványok), és a tűz füstjével a barlangba menekülteket minden bizonnyal megadásra kényszerítette. Lehet, hogy a tatárjárás vagy a törökvilág emléke ez. Ennek az eseménynek a kora valószínűleg a középkori edénytöredékekből is meghatározható. A történelem előtti idők cserepeiből ettől a tűzhelytől D-re sok került elő.

Sem a Chlapec-barlangból, sem a Leány-barlangból nem került elő La Tène, vagy római kori cserép. Pedig előkerült egy térdfibula a Chlapec-barlang bejárata előtti második árokból, a Leány-barlangból meg egy nagyon szép és majdnem teljesen ép római csontfésű. Az ásatás végeredménye az, hogy mindkét barlang az újkőkorszakban, a bronzkorban és a hallstatti korban, majd a középkorban megint a környéken élők menedékhelye volt. A hallstatti idő emberei laktak bennük legtovább, amit az ebből a korból származó sok cserép bizonyít. Az sem elhanyagolható eredmény, hogy ezek miatt az ásatások miatt átértékelhető az Esztergom vármegye monográfiájában szereplő néhány sor, amelyek szerint egyesek (akik ezeknek a barlangoknak őskori állapotát nem ismerik) azt mondják, hogy ezek a barlangok nem lehettek ősemberek lakhelyei. Az ásatást nem tudta befejezni Bella Lajos, mert a harmadik hét végén jelentkezett nála a barlangi reuma.

1913–1929[szerkesztés]

A barlang belsőbb részeit lezáró ajtó

Az 1913. évi Barlangkutatásban az van írva, hogy a Magyarhoni Földtani Társulat Barlangkutató Szakosztályának 1913. május 5-én tartott szakülésén Bella Lajos A Legény- és Leány-barlang ásatásának régészeti méltatása címmel tájékoztatást adott azokról az ásatásokról, amelyeket Kadić Ottokárral együtt múlt év tavaszán a fent nevezett barlangokban végzett a Magyarhoni Földtani Társulat Barlangkutató Bizottságának megbízásából. A Legény-barlang vékony alluviális humusztakarójában talált leletek arról tanúskodnak, hogy ezt a barlangot az ember többször lakásként használta az újabb kőkorszaktól kezdve egészen a történelmi időig. Teljesen meddő volt a humusztakaró alatt található diluviális plasztikus vörösagyag.

Kadić Ottokár a beszámolóhoz kapcsolódó hozzászólásában azt mondta, hogy a Legény-barlangban előforduló plasztikus vörösagyagot néhány más hazai barlangban is megtalálta. Ez mindig a barlangok fenekén van és mindenhol meddő. Ennek az agyagnak a tanulmányozását a mineralógusok és a petrográfusok figyelmébe ajánlotta Kadić Ottokár. Strömpl Gábor is hozzászólt az előadáshoz. Ő úgy gondolta, hogy a Legény-barlang csukva volt a diluviumban és az alluvium elején szakadt fel. Ezzel magyarázható az a helyzet, hogy ebben a lakásra rendkívül alkalmas barlangban a diluviális ősember nyomai miért hiányzanak.

Az 1915. évi Barlangkutatásban meg van említve, hogy az É-ra néző bejáratú Klotild-barlang védett fekvése önmagában nem döntő jelentőségű annak a kérdésnek az eldöntéséhez, hogy lakott e ősember a Klotild-barlangban, mert a Kis-kevélyi-barlang szintén É-i fekvésű, sőt teljesen védtelen, de mégis ez a hely volt eddig Magyarország egyik leggazdagabb lelőhelye. A DNy-ra néző és ideálisan védett helyen lévő Leány-barlang és Legény-barlang kiásása bizonyíték volt arra, hogy ez utóbbi két barlangban sohasem tartózkodott diluviális ember.

Az 1920. évi Barlangkutatásban kiadott könyvismertetésben, amely a Budapest Duna-jobbparti környéke című könyvről szól, meg van említve, hogy a könyvben le van írva a Legény barlang. 1921-ben a Budapesti Egyetemi Turista Egyesület tagjai sok pilisvidéki barlang térképezését kezdték el, pl. elkészítették a Legénybarlang alaprajz térképét maguk szerkesztette teodolit segítségével. Az 1921. évi Barlangkutatásban szó van arról, hogy a BETE Barlangkutató Szakosztálya 1921-ben módszeresen átkutatta és felmérte a Pilisben lévő csévi sziklákban nyíló, jelentősebb Legény-barlang belső bonyolult üregét. A barlang pontos felmérését és térképezését a szakosztály technikus tagjai végezték.

Legény-barlang, Denevér-ág részlet

A Turisták Lapja 1929. évi évfolyamában publikálva lett, hogy a Pilis hegységnek az a része, amely Esztergomtól Pilisborosjenőig húzódik és leginkább mészkőből, illetve dolomitból áll, egyéb természeti kiválóságai mellett főleg barlangjairól nevezetes. Ebben az évben fordulat állt be abban az ügyben, hogy egyrészt az érdekelt települések elöljárói, de leginkább a Magyar Turista Egyesület felismerve az itt lévő barlangok jelentőségét, kezdték sürgetni azok szakszerű kutatását. Így kezdődött el tavasszal a Csévi-barlang ásatása és amikor a nyári idény beálltával a munka itt ellanyhult, Kadić Ottokár Klastrompusztára ment, hogy elkezdje az ott található barlangok kutatását. Ehhez a vállalkozáshoz a Magyar Turista Egyesület adott Kadić Ottokárnak anyagi támogatást. Ez a segítség tette számára lehetővé azt, hogy egyrészt a Pilis hegységben egy korábban elkezdett, de abbamaradt barlangkutató munkáját folytathassa, másrészt pedig a Pilis hegységnek olyan kedves és bájos részével ismertette meg, ahová mindig szívesen fog visszatérni.

A klastrompusztai menedékháztól DK-re látható sziklacsoportban, a Chlapecban helyezkednek el a kutatáshoz kiválasztott, klastrompusztai barlangok, a Legény-barlang és a Leány-barlang. Háttérben vannak a Pilis hegy sűrű erdővel benőtt bércei, melyeket égnek meredő mészkőszirtek tarkítanak. A két barlang legkönnyebben úgy található meg, hogy a Pilisszántóról jövő barna és zöld jelzésű, vagy a Csévről jövő sárga jelzésű utakon haladva az útjelzőtábláknál a vörös és barna jelzésű útra kell rátérni. Ezen az úton az erdőben a Legény-barlangot jelző tábláig kell menni. Itt jobbra le kell térni és mély töbör peremén, részben hegyomlásból származó, mohával benőtt kőtömbök között haladva a Chlapec sziklafal aljához, majd ennek szélén felfelé kapaszkodva a Legény-barlang bejáratáig kell menni. Innen a sziklafal alján kb. 100 lépést kell gyalogolni a Leány-barlangig. A két barlangot legcélszerűbb a klastrompusztai menedékháztól megközelíteni, ahonnan 20 perc gyaloglással elérhetők.

Legény-barlang, Csodagumós járat részlet

Először Bekey Imre Gábor hívta fel Kadić Ottokárék figyelmét a klastrompusztai barlangok létére és 1911-ben, egy kiránduláson bemutatta azokat nekik. Mivel mindkét barlangot ásatásra alkalmasnak találták Kadić Ottokárék, ezért a Magyarhoni Földtani Társulat Barlangkutató Bizottság vezetősége megbízta Bella Lajost és Kadić Ottokárt, hogy a Magyar Királyi Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium által az Országos Régészeti és Embertani Társulatnak erre a célra kiutalt 1350 korona ásatási költséggel kezdjék el a kutatást. Így lett lehetséges, hogy 1912. május 5-től május 25-ig Tirts Rezső pilismaróti erdőtanácsos által helyben segítve a mexikói erdészlakból kiindulva ebben a két barlangban megkezdjék az ásatást.

Kadić Ottokár a Legény-barlangban vezette a részletes ásatást, Bella Lajos pedig a Leány-barlangban a kincsásók által kiásott anyagban kereste az őslénytani és ősrégészeti leleteket. Mindkét barlangban kielégítő volt az eredmény, mert rövid idő alatt megtelt egy láda neolit, bronzkori, hallstatti és középkori agyagedények töredékeivel, illetve állati és emberi csontokkal. Bella Lajos itt találta meg pénzhamisítók különböző eszközeit. Mert viszonylag vékony volt a Legény-barlangban a kultúrmaradványokat rejtő humuszréteg, ebben a barlangban befejezték az ásatást, a Leány-barlang részletes ásatására ezután került volna sor, de anyagi eszközök hiányában még nem történt meg az.

Közben a Budapesti Egyetemi Turista Egyesület megalakította barlangkutató szakosztályát és munkaterületéül a Pilis hegységben lévő barlangokat választotta. A munka elkezdődött és az ifjú, leginkább technikusokból álló barlangkutató turistacsoport, név szerint Györgyfalvay Dezső, Frank István, Fuchs Károly, Kessler Hubert, Kiss Gyula és mások elkezdték pl. a Legény-barlang feltárását és felmérését. Ezeknek a kutatásoknak szép eredményei lettek, de még nem lettek nyilvánosságra hozva. Mivel a Legény-barlangban annak idején be lett fejezve az ásatás, ezért a Pilis hegységben ezévben történt ásatásait a Leány-barlangban végezte Kadić Ottokár.

1931–1943[szerkesztés]

A Turisták Lapja 1931. évi évfolyamában megjelent tanulmány szerint Bekey Imre Gábornak az állandó agitációjával sikerült hamar 1000 koronát szereznie. Ezen a pénzen Bella Lajos és Gerecze Péter a Pilis hegy Ny-i oldalán, Klastrompuszta felett lévő Legény-barlangban és Leány-barlangban ásatást végezhettek. A Legény-barlangban nem volt eredményes az ásatás, mert hamar elérték a meddő barlangi vörösagyagot (terra rossa). Minden bizonnyal ez a hatalmas, csarnokszerű barlang ideális, védett elhelyezkedése ellenére sem volt emberek által lakható állapotban a diluviumban. Lehet, hogy a belsejéből kiszivárgó sok csapadékvíz miatt volt csepegősen nedves. Később a szárazzá vált barlang az újkőkorszaki embernek volt tartózkodási helye, amit a sok fekete cserép maradéka igazol. Majd a környéken élőknek menedékül szolgált a rómaiak idejében a népvándorláskor, valamint a tatárjárás idején. A barlang külső előterének jobb oldali falán láthatók a torlaszt alkotó gerendák elhelyezéséhez készült kivésések. Ezt a barlangot kb. úgy használták mint egy kis várat, nagyon veszélyes volt a meredek és egyszerre csak egy embernek járható lejtőn megközelíteni. A Legénybarlangtól É-ra 50 m-re van a Leány-barlang, ahol szintén nem talált őskori embernyomokat Bella Lajos.

A Csévi-szirtek hosszú barlangjainak poligontérképe

Az 1931-ben napvilágot látott Természetvédelem és a természeti emlékek című könyvben az szerepel, hogy a Legény-barlang Pilisszentlélek (Esztergom vármegye) határában van. Nagy bejárata egy 22,5 m hosszú, átlag 6 m széles és 4 m magas csarnokba vezet, melynek végén szűk hasadékon átbújva nehezen megközelíthető, és több nagyobb üregből álló belső részbe lehet jutni. Turisztikai szempontból nevezetes. Kutatásakor csak a bejáratnál, a diluviális rétegben volt néhány fosszilis csont. Az alluviális takaró sokkal gazdagabb volt. A lerakódott humuszban egy lencseszerűen települt réteg tele volt recens mikrofaunával, madárcsontokkal és apró rágcsálókkal. A Spalax maradványok is érdeklődésre tarthatnak számot. Ezekről Kormos Tivadar megállapította, hogy fajilag a Magyar Alföldön és Erdély Ny-i részeiben jelenleg is élő Spalax hungaricus maradványok. Ez az állatfaj eddig nem volt ismert a Dunántúl jelenlegi faunájában. Bella Lajos szerint a kiásott régészeti anyag a neolit, a bronzkori, a hallstatti és a középkori emberkultúrát képviseli. A Leány-barlang a Legény-barlang tőszomszédságában van.

Az 1935. évi Erdészeti Lapokban szó van arról, hogy a Legény-barlang a királyi közalapítvány erdejében, Pilisszentlélek határában, a Simon halála sziklái alatt van. A barlang csarnoka 6 m széles, 4 m magas és 23 m hosszú. Őslénytani és őstörténeti anyag került napfényre az ásatásokkor. A Legény-barlang mellett, attól É-ra van a kisebb Leány-barlang. Az 1937. évi Földrajzi Közleményekben meg van említve, hogy a Pilis hegy Ny-i oldalában két kisebb barlang is van: a Legény-barlang és a Leány-barlang. Különös, hogy eddig nagyobbat és többet nem fedeztek fel a hegy hatalmas mészkőtömegében.

A Turisták Lapja 1937. évi évfolyamában az van írva, hogy a Pilis hegy oldalában, a Csévi-szirtekben, a Leány-barlang előtt helyezkedik el a Legény-barlang, amelynek másik neve Klapec-barlang. A Pilis-nyereghez vezető Vörös út jobb oldalán elhelyezkedő hatalmas töbrök előtt kiágazó jelzett turistaösvény előbb a Legény-barlanghoz, majd tovább haladva a Leány-barlanghoz vezet. 7 m magas és 4 m széles bejárata 23 m hosszú előcsarnokba vezet, ahonnan egy sziklakapun keresztül kis terembe lehet jutni, melynek DK-i végén található kéményen és egy szűk kis lyukon át a barlang egyik alacsonyabb termébe lehet leereszkedni. Innen megint egy lyukon át kb. 60 m hosszú teremsorozatot lehet elérni. Ebből a részből mostanában fedezett fel a Természetbarátok Turista Egyesülete néhány teremből és hatalmas, 20–25 m mély kürtőkből álló részt.

A barlang bejárata régen

A mellette lévő Leány-barlanggal együtt 1912-ben indult el a barlang régészeti feltárása. A Leány-barlang előtt elhelyezkedő Legény-barlangot is, ahogy a Leány-barlangot Kadić Ottokár és Bella Lajos 1912-ben ásatták fel. Itt is megelőzték a régészeket a kincsásók. A sok újkőkorszaki és hallstatti cserépmaradványon kívül sok újkőkorszaki feltört emberi csontmaradványt is találtak, amiből az itt élő ősember kannibalizmusát gyanították a kutatók. Az ásatás egyik érdekessége volt egy I. Ferdinánd idejéből származó pénzhamisító készség, valamint a hozzá való eszközök előkerülése.

Az 1939-ben megjelent és Jellinek János által írt A magyar természetjárás története című könyvben a Természetbarátok Turista Egyesületének 1910. évi barlangkutató tevékenysége között az olvasható, hogy leginkább a Legény-barlang feltárásával foglalkozott az egyesület. Az Országjárás 1942. évi évfolyamában meg lett említve, hogy a Pilis hegységben kb. 30 barlang van és ezek között a két csévi barlang is jelentős. Az egyik közülük valószínűleg a Legény-barlang.

Az 1943. évi Barlangvilágból megtudható, hogy 1943. március 13-tól 15-ig Bertalan Károly, Albert Béla, Szenes János és Szántho Róbert barlangtani kutatásokat végeztek Klastrompuszta környékén, amelynek során bejárták a Legény-barlangot. Az 1943. évi Magyar Turista Életben kiadott és Strömpl Gábor által írt tanulmány szerint a Pilis hegység legnagyobb töbre a Klastrompuszta feletti Legénybarlang alatt van. A Magyar Állami Földtani Intézet 1943. évi jelentésében szó van arról, hogy a szerkezeti mozgásokkal kapcsolatos hévízfeltörések következményeként jött létre a Legénybarlang, amely a Csévi-szirtek Ny-i falában helyezkedik el. A Legénybarlangtól kb. 100 m-re van a Leánybarlang.

1948–1978[szerkesztés]

A barlang bejárati terme

Az 1948. évi Hidrológiai Közlönyben meg van említve, hogy a Dunántúli-középhegységben található magasan elhelyezkedő forrásbarlangi nyílások közül az egyik a pilisi Legény-barlang (200 m viszonylagos magasság). A Pilis-csoport kiemelkedésének egyik állomása az volt, amikor a hasonló magasságban fekvő Leány-barlang, Legény-barlang és Pilisszántói-kőfülke voltak az erózióbázis szintjéhez közel és aktív forrásbarlangként működtek. Ezek a barlangok túlságosan nagyok ahhoz, hogy a Pilis alján jelenleg fakadó források csekély vízhozamának megfelelő vízmennyiséggel magyarázzuk kialakulásukat. Elképzelhető, hogy a közönséges, hideg karsztvíz mellett hévizek vagy langyos vizek is okozhattak itt oldást átmenetileg. Ezeken a barlangokon kívül több kisebb, főleg már elpusztult forrásbarlang ismert a Pilisszántói-kőfülke környékén, valamint a Pilis hegy másik oldalán lévő Leány-barlang és Legény-barlang környékén (Csévi-szirtek, klastromi szirtek). Ezen kívül sok helyen megvan a karsztvíz régi szivárgásának nyoma, ott, ahol szűkebb keresztmetszetű karsztvizes járatok sokasága nyílik a meredek sziklafalakon. Ezek a nyílások is pont a sziklafalak és a Leány-barlang, Legény-barlang és Pilisszántói-kőfülke környékén vannak. Ez a szintköteg, ahol a forrásbarlangok és régi vízkilépések találhatók, jelenleg 400–450 m tszf. magasságban és a legközelebbi völgyfenék felett 200–250 m-re van.

Legény-barlang, Csodagumós járat részlet

Az 1958-ban megjelent Budapest természeti képe című könyvben meg van említve, hogy a klastrompusztai Legény-barlangban bőven találhatók cseppkövek. Az 1961. évi Karszt- és Barlangkutatóban lévő áttekintésben meg van említve, hogy a Kadić Ottokár Barlangkutató Csoport 1961-ben méréseket végzett a barlangban. A Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató 1962. január–februári számában meg van említve, hogy 1961-ben a klastromligeti kutatótáborozáskor a Kadić Ottokár Karszt- és Barlangkutató Szakosztály egyik munkacsoportja a barlangnál geodéziai felmérést végzett. A márciusi számban közölve lett, hogy a szakosztály egyik munkacsoportja 1961-ben geodéziai mérést végzett a barlangnál. A Legény-barlang és a Leány-barlang bejáratát kapcsolták össze a tagok poligonméréssel, hogy a bejáratok magasságát, irányát és egymás közti távolságát rögzítsék, mert a két barlangról eddig csak két különálló és különböző méretarányú térkép állt rendelkezésre. A mostani mérés alapján a két barlang egymáshoz kapcsolt és tájolt térképét akarták megszerkeszteni.

1963-ban a Móricz Zsigmond Gimnázium Földrajzi Szakköre Barlangkutató Csoportja járt a Pilis hegységben lévő Legény-barlangban. Az 1964-ben megjelent Az országos kék-túra útvonala mentén című könyv szerint Klastrompuszta környékének érdekessége a Leány-barlang és a Legénybarlang. A piros négyzet jelzésű turistaúton fél óra alatt lehet eljutni a Pilis-tető Ny-i oldalában, meredek sziklák között, kb. 420 m tszf. magasságban nyíló barlangokhoz. A Legénybarlang hosszabb és mélyebb a Leány-barlangnál, kb. 350 m hosszú és 45 m mély. A 4 m magas Cseppkővízesés a Legénybarlang legérdekesebb képződménye. Az emberi kultúrát a kőkorszaktól a középkorig képviseli a barlangból előkerült leletanyag. Nehezen járható a barlang. A két barlang 57 hold kiterjedésű környéke természetvédelmi terület. Ebben a védett barlangkörzetben fészkel uhu is. A védett területhez kívánják csatolni Klastrompusztát a közeljövőben.

Vértes László 1965-ben megjelent könyvében meg van említve, hogy a Legény barlang felett nyílik a Bivak-barlang. Az 1967-ben kiadott Pilis útikalauz című könyv részletes leírása szerint mélysége 45 méter, hossza 350 méter és függőleges kiterjedése 60 méter. 1974-ben a Foton Barlangkutató Csoport elkészítette fénykép-dokumentációját. Az 1974-ben megjelent Pilis útikalauz című könyv barlangleírása megegyezik az 1967-es útikalauz leírásával és a kiadványban publikálva lett egy Renkó Péter által készített fénykép a cseppköveiről.

A barlang bejárati terme

Az 1976-ban befejezett és Bertalan Károly által írt kézirat szerint a Pilis hegységben, a Pilis-vonulatban, Pilisszentléleken helyezkedik el a Legény-barlang, amelynek másik neve Klapec-barlang. A Pilis hegy Ny-i oldalában, a Csévi-szirtek tövében, a klastrompusztai menedékháztól K-re 700 m-re, az út felett kb. 50 m-re, 450 m tszf. magasságban található a kb. 15 m magas és 10 m széles bejárata. A magasra kiemelt, 350 m hosszú és 45 m mély, cseppkövekben és eróziós formákban gazdag barlang hévizes eredetű és gyakorlatlan kutatók számára életveszélyes lehet. Barlangi turisztikai hasznosítása van a barlangnak. A kézirat barlangról szóló része 4 irodalmi mű alapján lett írva. 1976-ban vált országos jelentőségű barlanggá a 4800-as (Pilis hegység) barlangkataszteri területen lévő, pilisszentléleki Legény-barlang.

Az 1976-ban összeállított országos jelentőségű barlangok listájában lévő barlangnevek pontosítása után, 1977. május 30-án összeállított országos jelentőségű barlangok listáján rajta van a Pilis hegységben, Pilisszentléleken található barlang Legény-barlang néven. A Bertalan Károly és Schőnviszky László által összeállított, 1976-ban megjelent Magyar barlangtani bibliográfia barlangnévmutatójában meg van említve a Pilis hegységben, Kesztölcön lévő barlang Legény-barlang néven a barlanggal foglalkozó 25 irodalmi mű felsorolásával. Az 1977. évi MKBT Beszámolóban napvilágot látott és Jánossy Dénes által írt jelentésben meg van említve, hogy szórvány őslénytani leletet gyűjtött 1977-ben Schindler László a Legény-barlangból (Pilis hegység).

A barlang bejárati terme

Az 1977. december 31-i állapot szerint (MKBT Meghívó 1978. május) a Pilis hegységben lévő és kb. 350 m hosszú Legény-barlang az ország 38. leghosszabb barlangja. Az 1977. évi Karszt és Barlangban megjelent és az 1978. májusi MKBT Meghívóban publikált listánál frissebb összeállítás alapján Magyarország 41. leghosszabb barlangja a Pilis hegységben elhelyezkedő és 1977-ben kb. 350 m hosszú, 1976-ban kb. 350 m hosszú, 1975-ben kb. 350 m hosszú Legény-barlang.

Az 1978. évi MKBT Beszámolóban lévő csoportjelentésben szó van arról, hogy a Szabó József Barlangkutató Csoport tagjainak feltételezése szerint Piliscsév a környéken elhelyezkedő üregek, barlangok miatt kapta nevét. A Piliscsév közelében található Leány-barlang és Legény-barlang a történelem előtti időben nyitva voltak. Mivel a történelemben legszívesebben a terület jellegzetes tereptárgyairól nevezték el a helyneveket, ez a település is a barlangok miatt kapta nevét.

1980-tól[szerkesztés]

Az 1980. évi Karszt és Barlang 1. félévi számában publikálva lett, hogy a kiemelt jelentőségű Legény-barlangnak 4840/1. a barlangkataszteri száma. Az Acheron Barlangkutató Szakosztály tagjai, akiket Kárpát József vezetett az 1980-as évek elején újra felmérték és ez alapján mélysége 60 méter, hossza 403 méter. 1982-ben a Vörös Meteor TE Foton Barlangkutató Csoportnak volt kutatási engedélye a barlang kutatásához. 1982. július 1-től az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnökének 1/1982. (III. 15.) OKTH számú rendelkezése értelmében a Pilis hegységben lévő Legény-barlang fokozottan védett barlang.

Legény-barlang, Csodagumós járat részlet

Az 1984-ben kiadott Magyarország barlangjai című könyvben részletesen le van írva. A könyv országos barlanglistájában szerepel a barlang Legény-barlang néven Chlapec-barlang névváltozattal és helye térképen van jelölve. Az 1985. évi Karszt és Barlangban röviden ismertetve van, hogy a Legény-barlang volt az egyik helyszíne a VMTE Hatos csoport által rendezett 1983. évi Kinizsi Kupa országos barlangversenynek, amelyet a BEAC Barlangkutató Csoport tagjai, Király G., Németh T. és Rajczy M. nyertek. Az 1987. december 31-i állapot alapján Magyarország 43. leghosszabb barlangja a 4840/1 barlangkataszteri számú, 403 m hosszú Legény-barlang és az összeállítás szerint az 1977. évi Karszt és Barlangban közölt hosszúsági listában a barlang kb. 350 m hosszú. Az Acheron Barlangkutató Szakosztály 1987. évi jelentésében szereplő mérési jegyzőkönyvből lett megállapítva, hogy a barlang 403 m hosszú.

Az 1987. december 31-i állapot alapján Magyarország 46. legnagyobb függőleges kiterjedésű barlangja a 4840/1 barlangkataszteri számú és 62,7 m függőleges kiterjedésű Legény-barlang. Az összeállítás szerint az 1977. évi Karszt és Barlangban közölt mélységi listában a barlang nincs benne. A függőleges kiterjedés az Acheron Barlangkutató Szakosztály 1987. évi jelentése alapján lett megállapítva, amely szerint a barlang 13,1 m magas és 49,6 m mély. Az 1989. évi Karszt és Barlangban meg van említve, hogy az MKBT 1985-ben kijelölt 20 barlangot és a társulat ajánlotta a munkában önkéntesen résztvevőknek, hogy legyen ezekben évente elvileg egy-egy téli és nyári denevérszámlálás. A kijelölt barlangok közül 1988-ig pl. a Legény-barlangban történt denevér megfigyelés. A folyóirat 1989. évi különszámában napvilágot látott a tanulmány angol nyelvű változata. Ebben a tanulmányban Legény Cave a barlang neve. A Kárpát József által írt 1991-es kéziratban meg van említve, hogy a fokozottan védett Legény-barlang (Piliscsév) 402 m hosszú és 64 m mély. A barlang kutatás alatt áll. A Pilis hegység 2. leghosszabb és 3. legmélyebb barlangja.

Legény-barlang, Csodagumós járat részlet

Az Ariadne Karszt- és Barlangkutató Egyesület 1997-ben két ponton is átjárót talált a Leány-barlang és a Legény-barlang között. Az Ariadne Karszt- és Barlangkutató Egyesület 1998. évi jelentésében szó van arról, hogy 1998-ban az egyesület tagjai a Leány–Legény-barlangrendszer Leány-barlang szakaszát mérték fel, és a Legény-barlang részbe már két ponton sikerült átmérni. A méréskor derült ki, hogy néhány járat mérete alá lett becsülve. Ennek alapján a rendszer hossza legalább 2500 m, a bejárathoz viszonyított legmagasabb pontja 34 m-en van, mélysége 55–60 m. Eszerint a barlang függőleges kiterjedése meghaladja a 90 m-t, esetleges felső szintű járatok felfedezésével a 100 m-t is meghaladhatja. Egyre valószínűbbnek tűnik, hogy a Csévi-szirteken ismert rendszer régen összefüggő járatrendszert alkothatott, amely a pleisztocén előtt szabdalódott szét. A járatok freatikus zónában jöttek létre, a nagy barlangok zónájának tetőszintje kb. 450–470 m-en lehet. Figyelembe véve, hogy a Csévi-szirtek Ny-i oldalában ismert polje egy szétnyíló törésre utal, melyet a Leány-barlang járatai megközelítenek, nem tűnik már utópiának, hogy itt helyezkedik el Magyarország legmélyebb barlangrendszere (csak fel kell tárni). A Három kőoszlopos-barlang bejárata a Legény-barlangtól kb. 20 m-rel magasabban van. A kéziratban két helyszínrajzon jelölve van a Legény-barlang bejáratának földrajzi elhelyezkedése.

A 2003-ban kiadott Magyarország fokozottan védett barlangjai című könyvben az olvasható, hogy a Leány-barlang és a Legény-barlang közötti átjárhatóság létrehozásával keletkezett a Leány–Legény-barlangrendszer. A két barlang 1997-ig volt különálló. A Pilis hegy Ny-i, sziklás oldalában, a Csévi-szirt alsó részén nyíló, hatalmas bejáratok egymástól 56 m-re, 8,2 m szintkülönbséggel helyezkednek el. A történelem előtti időkben is nyitottak voltak a két barlang bejáratai, de Bekey Imre Gábor csak 1911-ben figyelt fel azokra. Ez azonban csak a régészeti kutatások elindítását jelentette, melyeknek erdeményéről Bella Lajos számolt be 1913-ban. Az 1930-as évek elején kezdődtek a két barlangnál a feltáró munkák, amelyek Venkovits István által vezetve sikerrel jártak a Legény-barlangban. A feltárások eredménye az lett, hogy a barlang 1936-ig 350 m hosszúvá és 60 m méllyé vált. Leél-Őssy Sándor 1953–1954-ben a barlang geomorfológiai feldolgozásával foglalkozott és vezetésével újra fel lett mérve a Legény-barlang. Megállapította, hogy valamikor egy rendszert alkotott a két hévizes keletkezésű barlang, amelyek csak később lettek forrásbarlangok. A VMTE Foton Barlangkutató Csoportja kutatott az 1960-as évek második felében a barlangban, de jelentős eredmény nélkül.

Téli naplemente a Legény-barlang bejáratában. Ariadne-barlangrendszer (Kovács Richárd fényképe)

A Kárpát József által vezetett Acheron Barlangkutató Szakosztály az 1980-as évek kezdetén újramérte járatait, melynek eredményeként 403 m hosszú és 60 m mély lett. A Leány-barlangban 1991 áprilisában történt felfedezésen fellelkesülve kezdték rendszeresen kutatni a Legény-barlangot a MÁFI Barlangkutató Csoport tagjai. Még abban az évben új részek feltárásával a két barlang összekapcsolása kézzelfogható közelségbe került. Ennek során a barlangban 50 m hosszú új járat lett megismerve. 1997 végéig a csoport (már Ariadne Karszt- és Barlangkutató Egyesület néven) a két barlang között két helyen is talált átjárót, és az időközben rengeteg bontómunkával feltárt új szakaszokkal együtt már elérte a 3500 m hosszúságot a barlangrendszer.

A Legény-barlangban történt a két barlang történetének egyik legjelentősebb feltárása, amely az 500 m hosszú Cherubion-szakasz felfedezése volt. A legújabb kutatások szerint a Legény-barlangtól D-re 100 m-re lévő Rejtekút-barlang is a Leány–Legény-barlangrendszerhez tartozik, amit igazolnak a barlangokban kimért huzatáramlási irányok. A barlangban lévő Középső-teremben és Vörös-teremben olyan tetaráta medencék vannak, amelyeknek 1 dm-nél nagyobb az átmérője. A Magyarhoni Földtani Társulat Barlangkutató Bizottságának megbízásából Bella Lajos kezdte el 1912-ben a barlang régészeti kutatását. Ez főleg a kincsásók által a meddőre kivitt anyag átnézéséből állt. A vizsgálatokkor előkerült leletek alapján a barlang bejárati zónáját az ember az újkőkorszaktól kezdve napjainkig használta rövidebb-hosszabb ideig. A barlang első terméből I. Ferdinánd-kori pénzhamisító műhely maradványai kerültek elő.

A barlang belsőbb részeit lezáró ajtó

A 2005-ben megjelent Magyar hegyisport és turista enciklopédia című könyvben az van írva, hogy az Ariadne Karszt- és Barlangkutató Egyesület 1991-től kb. 2,5 km hosszú részt fedezett fel a Leány-Legény-barlangrendszerben és 1997-ben összekötötte a Leány-barlangot és a Legény-barlangot. A Legény-barlang első terméből I. Ferdinánd-kori pénzhamisító műhely maradványai kerültek elő. A Természetbarátok Turista Egyesületének barlangkutatói kutatták és kezelték a Pilis hegységben lévő Legény-barlangot. Torda István részt vett a legény-barlangi mentőakcióban. Vértes László kutatott a Legény-barlangban. A Csévi-szirtek, alatta a Leány-barlangot és Legény-barlangot keretező sziklafalak, illetve egy még lejjebb lévő, magányosan álló sziklatorony képezik a mászóiskola részeit. A kiadvány 91. oldalán van egy fekete-fehér fénykép, amelyen a képaláírás szerint a Csévi-szirteknél lévő bivak látható. A képen valószínűleg a Legény-barlang bejárata van megörökítve.

A 2008. évi MKBT Tájékoztatóban megjelent hírben meg van említve, hogy az Ariadne Karszt- és Barlangkutató Egyesület a Csévi-szirteken nagy barlangösszekötéseket végzett, a 4580 m hosszú Leány–Legény–Ariadne-barlangrendszer barlangjainak összekötését, és az ismert barlangok, pl. a Legény-barlang hosszát jelentősen növelte. 2013. augusztus 12-től a belügyminiszter 43/2013. (VIII. 9.) BM rendelete szerint régészeti szempontból jelentős barlangnak minősül a Komárom-Esztergom megyei Esztergom-Pilisszentléleken lévő, 4840-1 barlangkataszteri számú Ariadne-barlangrendszerhez tartozó, 2296 lelőhely-azonosítójú Legény-barlang (előcsarnoka és vasajtó mögötti névtelen terme).

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

  • Barcza ImreThirring Gusztáv: Budapest Duna-jobbparti környéke. Budapest, 1920.
  • Cholnoky Jenő: Das Donauknie-Gebirgsland. Bulletin international de la société Hongroise de Géographie, 1937. (65. köt.) 1–29. old. (A Földrajzi Közlemények idegen nyelvű kiadása.)
  • Kenessey Péter: Pompás természeti emlékeket nyilvánítottak védetté. Reggeli Magyarország, 1944. január 1. 7. old.
  • Polgárdy Géza szerk.: Magyar turista lexikon. A–Z. Budapest, 1941.
  • Révai Ernő: Barlanghírek. Természetbarát, 1938. (25. köt.) 3–4. sz. 15–16. old.
  • Révai Ernő: Barlangok világából. A TTE barlangkutatóinak rovata. Természetbarát, 1938. (26. köt.) 3–4. sz. 15–16. old. és 5–6. sz. 14–16. old.
  • Venkovits István: A Legénybarlang újabb járatainak felfedezése. Népszava, 1935.
  • –: A Legénybarlang eddigi munkálata és jelenlegi helyzete. Természetbarát, 1937. (25. évf.) 6. sz. 11–12. old.

További információk[szerkesztés]