Vár-tetői-barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Vár-tetői-barlang
Hossz550 m
Mélység101,8 m
Magasság0 m
Függőleges kiterjedés101,8 m
Tengerszint feletti magasság317 m
Ország Magyarország
Település Miskolc
Földrajzi táj Bükk-vidék, Déli-Bükk
Típus időszakosan aktív víznyelőbarlang
Barlangkataszteri szám 5391-56
Elhelyezkedése
Vár-tetői-barlang (Magyarország)
Vár-tetői-barlang
Vár-tetői-barlang
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 05′ 33″, k. h. 20° 40′ 57″Koordináták: é. sz. 48° 05′ 33″, k. h. 20° 40′ 57″

A Vár-tetői-barlang fokozottan védett barlang. A Bükki Nemzeti Park területén található. A Bükk-vidék 12. legmélyebb barlangja. Fontos hazai denevér-telelőhely.

Leírás[szerkesztés]

A diósgyőri vár felett lévő Vár-tető csúcsa alatt, a vártól délnyugatra, a csúcstól néhány méterrel alacsonyabban, a Vár-tető háromszögelési pontjától körülbelül 250 méternyire, délkeletre, egy 10 méter átmérőjű, öt méter mély töbör alján, sziklatömbök között, a mészkő és a nem karsztos kőzet határán van a kis méretű bejárata. A Bagoly-hegyről lefolyó víz egy része régebben valószínűleg közvetlenül a barlangba folyt, de jelenleg a barlangbejárathoz nem vezet patakmeder. Napjainkra a barlang vízgyűjtő területe nagy mértékben csökkent. Vízfestéssel ki lett mutatva, hogy a barlang közelében található Fényes-kői-víznyelőbe befolyó víz a Szent György-forrásban bukkan ismét a felszínre. Csapadékos időszakban a bejárati folyosóban vízáramlás keletkezik és ez a vízmozgás a Nagy-teremben 100–200 liter/perc vízhozamú patakot alakít ki, emiatt a barlang árvízveszélyes. Középső triász és felső triász mészkőben jött létre.

A bejárat földrajzi helyzete, a barlang hidrológiája, a morfológiai formák, a kiválások és a hasonló barlangok alapján a barlangnak háromféle fejlődési módja állapítható meg, kialakulhatott víznyelőbarlangként, hévizes barlangként és időszakos forrásbarlangként. A víznyelőként működést a legjobban a bejáraton néha, régen nagyobb mennyiségben befolyó víz támasztja alá. Az alsó rész hosszú ideig tartó, teljes, a felső rész rövid ideig tartó, teljes, vízzel történt elöntését támasztják alá a freatikus formák és az alsó részen a vastag, fennőtt kalcitkristályokból álló, több száz négyzetméteres felületet borító cseppkőkéreg. A létrejöttében a hévizek is szerepet játszhattak. Ez a hegy lábánál fakadó, kevert vizű (a mélységi meleg víz és a freatikus hideg víz keveredik) meleg források és a hévizes eredetűnek tartott Fecske-lyukban megfigyelhető hasonló képződmények miatt feltételezhető. Az időszakos forrásbarlangként való működést sem cáfolja a bejárat közelében is előforduló fennőtt kalcitkristály-bevonat és valószínűleg a kialakulása után rövid ideig teljesen víz alatt volt.

Sok benne a freatikus oldásforma. A járatainak a többsége tág. A legnagyobb akna 22 méter mély és a 30 méter hosszú, 20 méter széles és körülbelül 30–32 méter magas Nagy-teremig három kisebb mélységű aknával lépcsőzetes aknasort képeznek. Cseppkövek fejlődtek például a Nagy-teremben és a Fehér-termi-ágban. A Nagy-teremben vannak a legszebb gömbüstök és a fennőtt kalcitkristályokból álló, vastag cseppkőbevonat.

A Nagy-teremben szokott telelni egy több száz egyed alkotta, fokozottan védett denevérekből álló kolónia. Néhány helyen a közlekedést a sár nehezíti. A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság engedélyével látogatható, lezárt barlang bejárásához kötéltechnikai eszközök alkalmazása szükséges. A Nagy-terem a denevérek nyugalmi időszakában, október 15-től március 15-ig nem tekinthető meg.

Előfordul az irodalmában Fényes-kői-zsomboly (Bertalan, Schőnviszky 1973–1974), Fényeskői-zsomboly (Jakucs, Kessler 1962), Fényeskői zsomboly (Kadić 1932), Fényeskő-völgyi-zsomboly (Ferenczy 2003), Fényeskővölgyi-zsomboly (Lénárt 1977), Fényeskő-zsomboly (Bertalan 1976), Várhegyi aknabarlang (Gyenge 1961), Várhegyi-barlang (Gyenge 1962), Vártetői-aknabarlang (Schőnviszky 1963), Vártetői aknabarlang (Ferenczy 2003), Vártetői-barlang (Gyenge 1963), Vár-tetői-víznyelőbarlang (Hevesi 1977), Vártetői-víznyelőbarlang (Ferenczy 2003), Vártetői víznyelő barlang (Kuchta 1958), Vár-tetői-zsomboly (Bertalan, Schőnviszky 1973–1974), Vártetői-zsomboly (Maucha 1956) és Vártetői zsomboly I. (Ferenczy 2003) néven is.

Kutatástörténet[szerkesztés]

A környéken élők által régen ismert barlangot 1931-ben 42 méter mélységig, a Nagy-terembe vezető 4. akna tetején található, akkor még nem átjárható Présig, tudományosan először Sebős Károly egy ismeretlen személy segítségével vizsgálta át. A vizsgálatakor megmérte a levegő hőmérsékletét és páratartalmát, fényképeket és barlangtérkép-vázlatot készített. Kadić Ottokár 1931-ben írt kéziratában az olvasható, hogy a Fényeskő-völgyben nyílik, az addig elért mélysége 16 méter volt, a továbbjutást egy szűk rész akadályozza meg, a szűk részen átdobott kő gördülését több másodpercig lehet hallani, a zsomboly több, kisebb-nagyobb kürtőből és összekötő folyosóból áll, egyes részei cseppkövekben gazdagok és intenzív a csepegés, valamint 1931. október 8-án mért meteorológiai adatok is vannak a leírásban. Schőnviszky László 1937. évi Turisták Lapjában megjelent tanulmányában az olvasható, hogy a barlang Diósgyőr határában, a Fényeskői-völgy déli végén található, Sebős Károly 46 méter mélyre jutott benne, ahol teljesen összeszűkül és egyes részein szép cseppkövek képződtek. A második világháborúban lehet, hogy német katonák használták, mert sok szétázott katonai lőszert találtak benne és a Nagy-terem Száraz-ágában mélyített kutatóárokban még most is van egy aknavetőgránát.

Kadić Ottokár az 1952-ben befejezett kéziratában a barlangra vonatkozó két irodalmi hivatkozás megadásával írta le. A leírás a földrajzi nevek helyesírásának kivételével megegyezik Schőnviszky László 1937-es leírásával. 1953 szeptemberében kezdte el kutatni a Magyar Hidrológiai Társaság Zsombolykutató Munkabizottsága. 1953. szeptember 28-án Gyenge Lajos, Kuchta Gyula és Láner Olivér a IV. kürtőig le tudtak jutni. A kötél rövidsége miatt nem bírtak tovább haladni. 1953. október 1-jén hágcsókat használva a Prés kitágítása után Molnár Gyula elérte a Nagy-terem alját. 1954. március 28-án lettek bejárva a Nagy-terem akkor ismert oldalágai. 1954 áprilisában Tóth József mérte fel a barlangot és a felmérés alapján készült egy függőleges hosszmetszetet ábrázoló barlangtérkép-vázlat. A barlangtérkép-vázlat a Nagy-teremig két kürtőt nevez meg. Az 1954. áprilisi felmérés alapján egy alaprajzi barlangtérképet rajzolt egy ismeretlen személy. A barlangtérkép a Nagy-teremig négy kürtőt nevez meg. Egy 1954. évi felmérés alapján Tóth József egy alaprajzi barlangtérképet is szerkesztett.

A Hidrológiai Közlöny 1955. évi 9–10. számában megjelent egy helyszínvázlat, amelyen be van jelölve helye, egy hosszmetszeti barlangtérkép-vázlat és egy részletes leírás a barlangról. A tanulmány szerint a barlang 48,8 méter mélységű, de felmérés még nem készült róla. A második akna folyosójából nyíló és felfelé haladó terem nagyon elkezdett pusztulni. Állítólag ennek az ágnak néhány évtizeddel azelőtt még hosszú, járható folytatása volt, de azóta beomlott. 1953. szeptember 30-án vésték járható méretűvé a harmadik akna aljában lévő végponti szűkületet és ekkor lett felfedezve a Nagy-terem. A teremből mellékágak nyílnak, valamint később a terem közepén lévő sziklatömbök között sikerült még 11 méter mélységig továbbjutni, ahol egy négy méter hosszú járatot ástak a törmelékben. Kuchta Gyula és Tóth József 1955-ös kéziratában többek között az olvasható, hogy a Sebős Károly által elért végpont valószínűleg a Présnek nevezett hely és ez nem 46, hanem 42 méter mélyen helyezkedik el.

1963 márciusában a Herman Ottó Barlangkutató Csoport vízfestéssel kimutatta, hogy a barlang közelében található Fényes-kői-víznyelőbe befolyó víz a Szent György-forrásban bukkan ismét a felszínre. 1964-ben Gyenge Lajos robbantással tovább tágította a Prést és a szifonokat is robbantással, valamint bontással járhatóbbá tette. 1964 februárjában Fodor B., Kun M. és Markó B. mérte fel az 1964 elején feltárt szakaszt. A szakaszról egy alaprajzi barlangtérkép és egy hossz-szelvény barlangtérkép lett szerkesztve.

Az 1970-es években a Herman Ottó Karszt- és Barlangkutató Csoport tagjai végeztek feltáró munkát a Víznyelő-ágban. 1972-ben és 1973-ban a csoport felmérte a barlangot és a felmérés alapján egy hossz-szelvény barlangtérkép és egy keresztszelvényt ábrázoló barlangtérkép készült. A Bertalan Károly és Schőnviszky László által összeállított, 1976-ban megjelent Magyar barlangtani bibliográfia barlangnévmutatójában meg van említve négy névváltozata és a barlangra vonatkozó három irodalmi hivatkozás. Az 1976-ban befejezett Magyarország barlangleltára című kéziratában Bertalan Károly két irodalmi hivatkozás alapján dolgozta fel Vártetői-barlang néven és ekkor szerepelt a barlang irodalmában először a Fényeskő-zsomboly név. A kézirat cédulája szerint a Fényeskői-völgy déli végén, a Vár-tető csúcsától délkeletre, 250 méternyire, egy kis méretű töbörben van szűk bejárata és egy 110,5 méter mély, mérete miatt védelemre érdemes többszintes inaktív víznyelőbarlang. Az összefoglaló munkában négy különböző néven szerepel.

1976-ban vált országos jelentőségű barlanggá az 5300-as (Bükk) barlangkataszteri területen lévő, miskolci barlang. Az 1977. május 30-án, az előző lista barlangneveinek felülvizsgálata után összeállított országos jelentőségű barlangok listáján nincs rajta. Az 1977. december 31-i állapot szerint 90 méteres mélységével hazánk 23. legmélyebb barlangja. Az 1977. évi Karszt és Barlangban olvasható, az előzőnél frissebb lista alapján az ország 25. legmélyebb barlangja a 90 méter mély barlang. A barlang 1975-ben és 1976-ban is 90 méter mély volt. Az 1979-ben megjelent Barlangok a Bükkben című könyv szerint mélysége 79 méter, hosszúsága 165 méter, a terület legnagyobb barlangja és néhány szép, cseppköves terem van benne.

Az 1984-ben kiadott Magyarország barlangjai című könyv szerint az 1960-as évek egyik jelentős hazai barlangi feltárásának számít az 1964-ben történt bejutás a 130 méter hosszú részbe és a kiadvány részletesen ismerteti a barlangot. Az országos barlanglistában szerepel neve három névváltozatával és egy térképen van helye feltüntetve. Az 1987. december 31-i állapot szerint Magyarország 50. leghosszabb és 32. legmélyebb barlangja körülbelül 350 méteres hosszával és 90 méteres mélységével. Az 1989. évi Karszt és Barlang különkiadásában megjelent összeállítás alapján hazánk 32. legmélyebb és 51. leghosszabb barlangja 90 méteres mélységével és 350 méteres hosszával. 2000-ben záratta le a Bükki Nemzeti Park Igazgatósága. 2001-ben nyilvánították fokozottan védett barlanggá biológiai jelentősége és ásványkiválásai miatt.

2002. július 15. és 2002. július 18. között a Guanó Barlangjáró Csoport (GUBACS) készítette el a bejárat alaprajzi barlangtérképét, a Bejárati-folyosó két alaprajzi barlangtérképét, a nagy-termi Felső-ág alaprajzi barlangtérképét, az Agyagárok-ág hosszmetszeti barlangtérképét, az Aknás-ág hosszmetszeti barlangtérképét és a barlang alaprajzi barlangtérképét, hosszmetszeti barlangtérképét és vetített hosszmetszeti barlangtérképét keresztmetszetekkel. A csoport felmérése alapján legmélyebb pontja 101,75 méter mélyen van a bejárattól számítva. A 2003-ban megjelent Magyarország fokozottan védett barlangjai című könyv szerint 400 méter hosszú, körülbelül 95 méter függőleges kiterjedésű és 85 méter vízszintes kiterjedésű. A 2005-ben napvilágot látott Magyar hegyisport és turista enciklopédia című könyvben található a barlangról egy szócikk, amelyben az olvasható, hogy 317 méter tengerszint feletti magasságban van bejárata, 400 méter hosszú és 95 méter mély. 2013-tól a vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete szerint a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található barlang az igazgatóság hozzájárulásával látogatható.

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

  • Erdey Gyula: Bükk portyavezető. Budapest, Sport, 1954. 26. old.
  • Erdey Gyula: Bükk útikalauz. Budapest, Sport, 1956. (2. kiadás) 24. old.
  • Kadić Ottokár: Országos rendszeres barlangkutatás 1931. Kézirat, 1931. (A kézirat megtalálható a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulatban.)
  • Kadić Ottokár: Jelentés az 1931. évben végzett barlangkutatásaimról. Kézirat. 1932. május 25. 8 old. (A kézirat megtalálható a Magyar Állami Földtani Intézet Adattárban.)
  • Kraus Sándor: Barlangföldtan. Budapest, 1984.
  • Szatmári Ilona: Földalatti vizek nyomában. Szabad Nép, 1954. augusztus 16. (12. évf. 227. sz.)

További információk[szerkesztés]