Vár-tetői-barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vár-tetői-barlang
Hossz 550 m
Mélység 101,8 m
Magasság 0 m
Függőleges kiterjedés 101,8 m
Tengerszint feletti magasság 317 m
Ország Magyarország
Település Miskolc
Földrajzi táj Bükk-vidék, Déli-Bükk
Típus időszakosan aktív víznyelőbarlang
Barlangkataszteri szám 5391-56
Elhelyezkedése
Vár-tetői-barlang (Magyarország)
Vár-tetői-barlang
Vár-tetői-barlang
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 05′ 33″, k. h. 20° 40′ 57″Koordináták: é. sz. 48° 05′ 33″, k. h. 20° 40′ 57″

A Vár-tetői-barlang egy fokozottan védett barlang. A Bükki Nemzeti Park területén található. A Bükk-vidék 12. legmélyebb barlangja. Fontos hazai denevér-telelőhely.

Leírása[szerkesztés]

A diósgyőri vár felett lévő Vár-tető csúcsa alatt, a vártól délnyugatra, a csúcstól néhány méterrel alacsonyabban, a Vár-tető háromszögelési pontjától körülbelül 250 méternyire, délkeletre, egy 10 méter átmérőjű, 5 méter mély töbör alján, sziklatömbök között, a mészkő és a nem karsztos kőzet határán van a kis méretű bejárata. A Bagoly-hegyről lefolyó víz egy része régebben valószínűleg közvetlenül a barlangba folyt, de jelenleg a barlangbejárathoz nem vezet patakmeder. Napjainkra a barlang vízgyűjtő területe nagy mértékben csökkent. Vízfestéssel ki lett mutatva, hogy a barlang közelében található Fényes-kői-víznyelőbe befolyó víz a Szent György-forrásban bukkan ismét a felszínre. Csapadékos időszakban a bejárati folyosóban vízáramlás keletkezik és ez a vízmozgás a Nagy-teremben 100–200 liter percenkénti vízhozamú patakot alakít ki, emiatt a barlang árvízveszélyes. Középső triász és felső triász mészkőben jött létre.

A bejárat földrajzi helyzete, a barlang hidrológiája, a morfológiai formák, a kiválások és a hasonló barlangok alapján a barlangnak háromféle fejlődési módja állapítható meg, kialakulhatott víznyelőbarlangként, hévizes barlangként és időszakos forrásbarlangként. A víznyelőként működést a legjobban a bejáraton néha – régen nagyobb mennyiségben – befolyó víz támasztja alá. Az alsó rész hosszú ideig tartó, teljes, a felső rész rövid ideig tartó, teljes vízelöntését támasztják alá a freatikus formák és az alsó részen a vastag, fennőtt kalcitkristályokból álló, több száz négyzetméteres felületet borító cseppkőkéreg. A létrejöttében a hévizek is szerepet játszhattak. Ez a hegy lábánál fakadó, kevert vizű (a mélységi melegvíz és a freatikus hidegvíz keveredik) meleg források és a hévizes eredetűnek tartott Fecske-lyukban megfigyelhető hasonló képződmények miatt feltételezhető. Az időszakos forrásbarlangként való működést sem cáfolja a bejárat közelében is előforduló fennőtt kacitkristály-bevonat és valószínűleg a kialakulása után rövid ideig teljesen víz alatt volt.

Sok benne a freatikus oldásforma. A járatainak a többsége tág. A legnagyobb akna 22 méter mély és a 30 méter hosszú, 20 méter széles és körülbelül 30–32 méter magas Nagy-teremig három kisebb mélységű aknával lépcsőzetes aknasort képeznek. Cseppkövek fejlődtek például a Nagy-teremben és a Fehér-termi-ágban. A Nagy-teremben vannak a legszebb gömbüstök és a fennőtt kalcitkristályokból álló, vastag cseppkőbevonat.

A Nagy-teremben szokott telelni egy több száz egyed alkotta, fokozottan védett denevérekből álló kolónia. Néhány helyen a közlekedést a sár nehezíti. Az engedéllyel látogatható barlang bejárásához kötéltechnikai eszközök alkalmazása szükséges. A Nagy-terem a denevérek nyugalmi időszakában, október 15-től március 15-ig nem látogatható.

Előfordul az irodalmában Fényes-kői-zsomboly (Bertalan, Schőnviszky 1973–1974), Fényeskői-zsomboly (Jakucs, Kessler 1962), Fényeskői zsomboly (Kadić 1932), Fényeskő-völgyi-zsomboly (Ferenczy 2003), Fényeskővölgyi-zsomboly (Lénárt 1977), Fényeskő-zsomboly (Bertalan 1976), Várhegyi aknabarlang (Gyenge 1961), Várhegyi-barlang (Gyenge 1962), Vártetői-aknabarlang (Schőnviszky 1963), Vártetői aknabarlang (Ferenczy 2003), Vártetői-barlang (Gyenge 1963), Vár-tetői-víznyelőbarlang (Hevesi 1977), Vártetői-víznyelőbarlang (Ferenczy 2003), Vártetői víznyelő barlang (Kuchta 1958), Vár-tetői-zsomboly (Bertalan, Schőnviszky 1973–1974), Vártetői-zsomboly (Maucha 1956) és Vártetői zsomboly I. (Ferenczy 2003) néven is.

Kutatástörténete[szerkesztés]

A környéken élők által régen ismert barlangot 1931-ben, 42 méter mélységig, a Nagy-terembe vezető 4. akna tetején található, akkor még nem átjárható Présig, tudományosan, először Sebős Károly, egy ismeretlen személy segítségével vizsgálta át. A vizsgálatakor megmérte a levegő hőmérsékletét és a páratartalmát, fényképeket és térképvázlatot készített. Kadić Ottokár 1931-ben írt kéziratában az olvasható, hogy a Fényeskő-völgyben nyílik, az addig elért mélysége 16 méter volt, a továbbjutást egy szűk rész akadályozza meg, a szűk részen átdobott kő gördülését több másodpercig lehet hallani, a zsomboly több, kisebb-nagyobb kürtőből és összekötő folyosóból áll, egyes részei cseppkövekben gazdagok és intenzív a csepegés, valamint 1931. október 8-án mért meteorológiai adatok is vannak a leírásban. Schőnviszky Lászlónak az 1937. évi Turisták Lapjában megjelent tanulmányában az olvasható, hogy a barlang Diósgyőr határában, a Fényeskői-völgy déli végén található, Sebős Károly 46 méter mélyre jutott benne, ahol teljesen összeszűkül és egyes részein szép cseppkövek képződtek. A második világháborúban lehet, hogy német katonák használták, mert sok szétázott katonai lőszert találtak benne és a Nagy-terem Száraz-ágában mélyített kutatóárokban még most is van egy aknavetőgránát.

Kadić Ottokár az 1952-ben befejezett kéziratában a barlangra vonatkozó két irodalmi hivatkozás megadásával írta le. A leírás, a földrajzi nevek helyesírásának a kivételével megegyezik Schőnviszky László 1937-es leírásával. 1953 szeptemberében kezdte el kutatni a Magyar Hidrológiai Társaság Zsombolykutató Munkabizottsága. 1953. szeptember 28-án Gyenge Lajos, Kuchta Gyula és Láner Olivér a IV. kürtőig le tudtak jutni. A kötél rövidsége miatt nem bírtak tovább haladni. 1953. október 1-jén hágcsókat használva, a Prés kitágítása után Molnár Gyula elérte a Nagy-terem alját. 1954. március 28-án lettek bejárva a Nagy-terem akkor ismert oldalágai. 1954 áprilisában Tóth József mérte fel a barlangot és a felmérés alapján készült egy függőleges hosszmetszetet ábrázoló térképvázlat. A hosszmetszet a Nagy-teremig két kürtőt nevez meg. Az 1954. áprilisi felmérés alapján egy alaprajzi térképet rajzolt egy ismeretlen személy. Az alaprajz a Nagy-teremig négy kürtőt nevez meg. Egy 1954. évi felmérés alapján Tóth József egy alaprajzi térképet is szerkesztett. A Hidrológiai Közlöny 1955. évi 9–10. számában megjelent egy helyszínvázlat, amelyen be van jelölve a helye, egy hosszmetszeti térképvázlat és egy részletes leírás a barlangról. A tanulmány szerint a barlang 48,8 méter mélységű volt, de felmérés még nem készült róla, a második akna folyosójából nyíló, felfelé haladó terem nagyon elkezdett pusztulni és állítólag ennek az ágnak néhány évtizeddel azelőtt még hosszú, járható folytatása volt, de azóta beomlott, 1953. szeptember 30-án vésték járható méretűvé a harmadik akna aljában lévő végponti szűkületet és ekkor lett felfedezve a Nagy-terem, a teremből mellékágak nyílnak, valamint később a terem közepén lévő sziklatömbök között sikerült még 11 méter mélységig továbbjutni, ahol egy négy méter hosszú járatot ástak a törmelékben. Kuchta Gyula és Tóth József 1955-ös kéziratában többek között az olvasható, hogy a Sebős Károly által elért végpont valószínűleg a Présnek nevezett hely és ez nem 46, hanem 42 méter mélyen helyezkedik el.

1963 márciusában a Herman Ottó Barlangkutató Csoport vízfestéssel kimutatta, hogy a barlang közelében található Fényes-kői-víznyelőbe befolyó víz a Szent György-forrásban bukkan ismét a felszínre. 1964-ben Gyenge Lajos robbantással tovább tágította a Prést és a szifonokat is robbantással, valamint bontással járhatóbbá tette. 1964 februárjában Fodor B., Kun M. és Markó B. mérte fel az 1964 elején feltárt szakaszt. A szakaszról egy alaprajzi és egy hossz-szelvény térkép lett szerkesztve.

Az 1970-es években a Herman Ottó Karszt- és Barlangkutató Csoport tagjai végeztek feltáró munkát a Víznyelő-ágban. 1972-ben és 1973-ban a csoport felmérte a barlangot és a felmérés alapján egy hossz-szelvényt és egy keresztszelvényt ábrázoló térkép készült. A Bertalan Károly és Schőnviszky László által összeállított, 1976-ban megjelent Magyar barlangtani bibliográfia barlangnévmutatójában meg van említve négy névváltozata és a barlangra vonatkozó három irodalmi hivatkozás. Az 1976-ban befejezett, „Magyarország barlangleltára” című kéziratában Bertalan Károly két irodalmi hivatkozás alapján dolgozta fel Vártetői-barlang néven és ekkor szerepelt a barlang irodalmában először a Fényeskő-zsomboly név. A kézirat cédulája szerint a Fényeskői-völgy déli végén, a Vár-tető csúcsától délkeletre, 250 méternyire, egy kis méretű töbörben van a szűk bejárata és egy 110,5 méter mély, a mérete miatt védelemre érdemes, többszintes, inaktív víznyelőbarlang. Az összefoglaló munkában négy különböző néven szerepel. 1976-ban országos jelentőségű barlangnak nyilvánították. Az 1977. május 30-án, az előző lista barlangneveinek felülvizsgálata után összeállított országos jelentőségű barlangok listáján nincs rajta. Az 1977. december 31-i állapot szerint 90 méteres mélységével hazánk 23. legmélyebb barlangja volt. Az 1977. évi Karszt és Barlangban olvasható, az előzőnél frissebb lista alapján az ország 25. legmélyebb barlangja volt a 90 méter mély barlang. A barlang 1975-ben és 1976-ban is 90 méter mély volt. Az 1979-ben megjelent, „Barlangok a Bükkben” című könyv szerint a mélysége 79 méter, a hosszúsága 165 méter, a terület legnagyobb barlangja és néhány szép, cseppköves terem van benne.

Az 1984-ben kiadott, „Magyarország barlangjai” című könyv szerint az 1960-as évek egyik jelentős hazai barlangi feltárásának számít az 1964-ben történt bejutás a 130 méter hosszú részbe és a kiadvány részletesen ismerteti a barlangot, valamint az országos barlanglistában is szerepel a neve három névváltozatával. Az 1987. december 31-i állapot szerint Magyarországnak az 50. leghosszabb és a 32. legmélyebb barlangja volt a körülbelül 350 méteres hosszúságával és a 90 méteres mélységével. Az 1989. évi Karszt és Barlang különkiadásában megjelent összeállítás alapján hazánk 32. legmélyebb és 51. leghosszabb barlangja volt a 90 méteres mélységével és a 350 méteres hosszával. 2000-ben záratta le a Bükki Nemzeti Park Igazgatósága. 2001-ben nyilvánították fokozottan védett barlanggá a biológiai jelentősége és az ásványkiválásai miatt. 2002. július 15. és 2002. július 18. között a Guanó Barlangjáró Csoport (GUBACS) készítette el a bejárat alaprajzi, a Bejárati-folyosó két alaprajzi, a nagy-termi Felső-ág alaprajzi, az Agyagárok-ág hosszmetszeti, az Aknás-ág hosszmetszeti és a barlang alaprajzi, hosszmetszeti és vetített hosszmetszeti térképeit keresztmetszetekkel. A csoport felmérése alapján a legmélyebb pontja 101,75 méter mélyen van a bejárattól számítva. A 2003-ban megjelent, „Magyarország fokozottan védett barlangjai” című könyv szerint 400 méter hosszú, körülbelül 95 méter függőleges kiterjedésű és 85 méter vízszintes kiterjedésű volt.

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]