Bolhási–Jávorkúti-barlangrendszer

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Bolhási–Jávorkúti-barlangrendszer
A Bolhási–Jávorkúti-barlangrendszerhez tartozó Jávorkúti-víznyelőbarlang bejárata
A Bolhási–Jávorkúti-barlangrendszerhez tartozó Jávorkúti-víznyelőbarlang bejárata
Hossz5314 m
Mélység125,5 m
Magasság6,5 m
Függőleges kiterjedés132 m
Tengerszint feletti magasság649 és 655 m
Ország Magyarország
Település Miskolc
Földrajzi táj Bükk-fennsík
Típus aktív víznyelőbarlang
Barlangkataszteri szám 5372-4
Elhelyezkedése
Bolhási–Jávorkúti-barlangrendszer (Magyarország)
Bolhási–Jávorkúti-barlangrendszer
Bolhási–Jávorkúti-barlangrendszer
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 06′ 08″, k. h. 20° 32′ 24″Koordináták: é. sz. 48° 06′ 08″, k. h. 20° 32′ 24″

A Bolhási–Jávorkúti-barlangrendszer Magyarország fokozottan védett barlangjai közül az egyik. A Bükki Nemzeti Park területén található. A Bolhási-víznyelőbarlang és a Jávorkúti-víznyelőbarlang összekapcsolásával jött létre a barlangrendszer. A Bükk-vidék második leghosszabb barlangja, a leghosszabb az István-lápai-barlang.

Bolhási-víznyelőbarlang[szerkesztés]

Leírás[szerkesztés]

A Bolhási–Jávorkúti-barlangrendszer egyik barlangja, előtte különálló barlang volt. A Nagy-fennsíkon, a jávorkúti műúttól délre, a műút mellett, a Bolhási-réten, 649 méter tengerszint feletti magasságban van a bejárata. Körülbelül 400 méter távolságra nyílik a Jávorkúti-víznyelőbarlang bejáratától. A terméskőből épített bejárata egy fém ajtóval van lezárva.

Triász mészkőben jött létre, de egy körülbelül 250 méteres szakasza, a főág végén dolomitban keletkezett. A mélypontján, 125 méter mélységben, szűk repedések között szifonnal záródik. A főága cseppkőképződményekkel díszített, kanyarog és szinlős, valamint több kavicsszifon, agyagszifon és vízzel kitöltött szakasz tagolja. A főághoz oldalágak kapcsolódnak, amelyek a főágnál szűkebbek és hordalékkal nagyon fel vannak töltődve. Ugyanahhoz a föld alatti hidrológiai rendszerhez tartozik, amelyiknek a Jávorkúti-víznyelőbarlang is a része. A megtekintéséhez engedély és technikai eszközök kellenek, valamint csak úgy megoldható, ha a bejáraton át mindig befolyó patak gátja el van zárva. Így a patakvíz mélybe kerülése 4–6 órára megszüntethető. A főágban található híg saras szifonkerülő járatok sokszor feltöltődnek vízzel és ellehetetlenítik a bejárást. Az aknarendszerében a lejutást létrák segítik. Ebben a barlangban sikerült lejutni a barlangkutatóknak először a Bükk-vidék területén a karsztvíz szintjéig.

Kutatástörténet[szerkesztés]

1953. május 9-én Borbély Sándor vezetésével a Magyar Hidrológiai Társaság Miskolci Csoport Zsombolykutató Munkabizottságának tagjai a Bolhási-víznyelő járhatóvá tételével tárták fel körülbelül 500 méter hosszúságban és ekkor lejutottak egészen a Patakos-ágig, amely körülbelül 70 méter mélységben van. A felfedezés után egy hónappal aggregátoros villanyvilágítást vezettek be. 1953-ban a Magyar Híradó- és Dokumentumfilmgyár helyszíni felvételeket készített. 1955 áprilisában a VITUKI fluoreszceinnel festette meg a vizét, de a megfestett víz előbukkanását sehol sem észlelték. Balázs Zoltán tanulmánya szerint (1960) a munkabizottság 73 méter mélységig tárta fel. A szakosztállyá alakult munkabizottság szintén 1955-ben újraépítette a barlanghoz vezető patak gátját.

Az 1955. évi Hidrológiai Közlönyben megjelent alaprajzi barlangtérképe és hosszmetszeti barlangtérképe. A Magyarország barlangjai című könyv szerint a térkép alapján 520 méter hosszú és 75,2 méter mély. Az 1962-ben megjelent, A barlangok világa című könyv szerint 400 méter hosszú és 80 méter mély. 1965. augusztus 5–7. között mutatták ki konyhasós víznyomjelzéssel, hogy a barlangban elfolyó víz összekeveredik a Jávorkúti-víznyelőbarlang vizével és az összekeveredett víz a Garadna-forrásban jelent meg. A megjelölt víz a Sebes-forrásban nem volt kimutatható. A kísérlet bebizonyította, hogy a két barlang egy közös föld alatti hidrológiai rendszerhez tartozik.

1974-ben a Herman Ottó Karszt- és Barlangkutató Csoport kezdte el kutatni és a nyári Aqua-expedíciókor felfedezte a Lengyel–Magyar Barátság-ágat, az új szakasz bejárása lengyel barlangkutatókkal együtt történt. Az Aqua-expedíciónak körülbelül 200 méternyi új járatot sikerült találnia. Az Aqua-expedíció után, de még 1974-ben fedezték fel a Gyöngy-termet, ahol 30–40 darab, barlangi gyöngyre bukkantak, amelyek ritkaságnak számítanak a bükk-vidéki barlangokban, ezek miatt a barlangi gyöngyök miatt kapta a terem a Gyöngy-terem nevet. 1976-ban vált országos jelentőségű barlanggá az 5300-as (Bükk) barlangkataszteri területen lévő, miskolci Bolhási-viznyelő barlang.

Az 1976-ban összeállított országos jelentőségű barlangok listájában lévő barlangnevek pontosítása után, 1977. május 30-án összeállított országos jelentőségű barlangok listáján rajta van a Bükk hegységben, Miskolcon található barlang Bolhási-viznyelőbarlang néven. 1977-ben a csoport a barlangba befolyó patak régi gátját kijavította, megerősítette és a barlang bejáratától hat méterre új gátat készített és így fedezte fel főágának 30 méter hosszú szifonkerülő járatát, valamint még körülbelül 510 méter új barlangjáratot az Északi-ágban, a Lantos-ágat és a Mészáros-ágat. A csoport tagjai lezárták bejáratát. Az 1977. december 31-i állapot szerint (MKBT Meghívó 1978. május) a Bükk hegységben lévő, 80 m mély és 510 m hosszú Bolhási-viznyelőbarlang az ország 28. legmélyebb és 26. leghosszabb barlangja.

Az 1977. évi Karszt és Barlangban megjelent és az 1978. májusi MKBT Meghívóban publikált listánál frissebb összeállítás alapján Magyarország 27. leghosszabb barlangja a Bükk hegységben elhelyezkedő és 1977-ben 510 m hosszú, 1976-ban kb. 520 m hosszú, 1975-ben kb. 520 m hosszú Bolhási-víznyelőbarlang. Az összeállítás szerint Magyarország 30. legmélyebb barlangja a Bükk hegységben elhelyezkedő és 1977-ben 80 m mély, 1976-ban kb. 80 m mély, 1975-ben kb. 80 m mély Bolhási-víznyelőbarlang. Az 1977-ben megjelent Bükk útikalauz szerint több, mint egy kilométer hosszú. 1978-ban 1600 méter hosszú és 125 méter mély volt. 1978-ban az MHSZ Debreceni Könnyűbúvár Klub Barlangkutató Szakosztályának tagjai sikeresen átúszták a végponti szifont. Szenthe István a szifon után egy 50 méteres új részt járt be, de a légteres járat még tovább folytatódott elmondása szerint. A Herman Ottó Barlangkutató Csoport újból lezárta a barlangot.

Az 1978. márciusi MKBT Meghívóban a Marcel Loubens Barlangkutató Szakcsoport közölte a tulajdonában lévő térkép alapján a barlang méretét. A közlemény szerint 1955-ben 520 méter hosszú és 75,2 méter mély volt. 1979 nyarán a Herman Ottó Barlangkutató Csoport szifonjait járhatóvá tette és 1200 méter új járatot feltérképezett, valamint befejeződött bejáratának új lezárása. Ebben az évben a barlang hossza 2800 méter és Magyarország ötödik, vagy hatodik leghosszabb barlangja. A csoport sikereiről a Magyar Televízió Miskolci Stúdiója, a Borsodi Rádió és napilapok is beszámoltak és a csoport is készített egy filmet a barlangról, valamint a tábori életről.

Az 1979-ben megjelent Barlangok a Bükkben című könyvben szó van arról, hogy a Bolhási-réten, közvetlenül az út mellett van a Bolhási-víznyelő-barlang bejárata. Az állandó vízbefolyással rendelkező patakos barlang hossza 520 m, mélysége 85 m a legújabb, még fel nem mért részek nélkül. A Bükk hegység legszebb barlangjai közé helyezik szép termei és cseppkövei. Az állandó vízbefolyás következtében kizárólag nagy helyismerettel rendelkező vezető irányításával lehet bejárni (ha le van zárva a barlangba folyó patakban emelt gát vízáteresztő nyílása). A könyvhöz mellékelt, a Bükk hegység barlangokban leggazdagabb területét bemutató térképen látható a 37-es számmal jelölt barlang földrajzi elhelyezkedése.

1980-ban a bejárati szakaszon egy 100 méteres összekötő járatra bukkantak, amely a Medveitatót és az Athén romjait köti össze és ekkor vált ismertté a 150 méter hosszú Kürtős-ág. Az 1980. évi Karszt és Barlang 1. félévi számában publikálva lett, hogy a kiemelt jelentőségű Bolhási-víznyelőbarlang az 5300-as barlangkataszteri területen (Bükk hegység) helyezkedik el. A barlangnak 5372/4. a barlangkataszteri száma. Az MKBT Dokumentációs Bizottsága a helyszínen el fogja helyezni, a többi kiemelt jelentőségű barlanghoz hasonlóan, a barlang fémlapba ütött barlangkataszteri számát. A barlangkataszteri szám beütéséhez alapul szolgáló fémlap ugyanolyan lesz mint a többi kiemelt jelentőségű barlang fémlapja.

1981-ben 500 méterrel nőtt a hossza a csoport tagjainak köszönhetően (Hernádi 1981). 1982. július 1-től az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnökének 1/1982. (III. 15.) OKTH számú rendelkezése (1. §. és 3. §., illetve 5. sz. melléklet) értelmében a Bükk hegységben lévő Bolhási-víznyelőbarlang fokozottan védett barlang. Fokozottan védett barlang járatainak formakincse, hidrológiai értéke és sok képződménye miatt lett. Az 1982. szeptember–októberi MKBT Műsorfüzetben meg van említve, hogy a Bükk hegységben található Bolhási-viznyelőbarlang fokozottan védett barlang. A felsorolásban a barlangnevek az MKBT által jóváhagyott és használt helyesírás szerint, javított formában lettek közölve. 1982-ben a Bükk harmadik leghosszabb és ötödik legmélyebb barlangja.

1983-ban az MHSZ Debreceni Könnyűbúvár Klub Barlangkutató Szakosztályának tagjai felderítő búvármerülést hajtottak végre benne. 1984-ben 130 méterre megközelítette a Bolhási-víznyelőbarlang a Jávorkúti-víznyelőbarlangot. Az 1984-ben megjelent Magyarország barlangjai című könyv szerint az 1970-es évek egyik jelentős hazai felfedezése volt az 1977-ben feltárt Lantos-ág és Mészáros-ág felfedezése. A könyv országos barlanglistájában szerepel a Bükk hegységben lévő barlang Bolhási-víznyelőbarlang néven. A listához kapcsolódóan látható az Aggteleki-karszt és a Bükk hegység barlangjainak földrajzi elhelyezkedését bemutató 1:500 000-es méretarányú térképen a barlang földrajzi elhelyezkedése.

Az 1987. december 31-i állapot alapján Magyarország 11. leghosszabb barlangja az 5372/4 barlangkataszteri számú, kb. 2500 m hosszú Bolhási-víznyelőbarlang és az összeállítás szerint az 1977. évi Karszt és Barlangban közölt hosszúsági listában a barlang 510 m hosszú. Hernádi B. 1987. évi írott közlése, hogy a barlang kb. 2500 m hosszú; felmérve 1000 m ± 50 m. Az 1987. december 31-i állapot alapján Magyarország 13. legnagyobb függőleges kiterjedésű barlangja az 5372/4 barlangkataszteri számú, kb. 125 m függőleges kiterjedésű Bolhási-víznyelőbarlang és az összeállítás szerint az 1977. évi Karszt és Barlangban közölt mélységi listában a barlang 80 m mély.

1990-ben a Herman Ottó Barlangkutató Csoportnak volt kutatási engedélye a barlang kutatásához és a végponti szifonban merülési kísérletet végzett, valamint elkezdte a létrák cseréjét az aknákban. 1992-től 1998-ig a BEAC Barlangkutató Csoport barlangtérképező munkát végzett benne. 1997-ig körülbelül három kilométernyi járatot mértek fel. 1997. december 28-án kötötték össze ember által járhatóan a Jávorkúti-víznyelőbarlanggal a Herman Ottó Barlangkutató Csoport tagjai. A Bolhási-víznyelőbarlangban történt feltárás során sikerült átjutni a Jávorkúti-víznyelőbarlangba. 1998-ban egy új, a denevérek közlekedését biztosító bejárati ajtó készült bejáratára.

A 2005-ben kiadott Magyar hegyisport és turista enciklopédia című könyvben meg van említve, hogy a Herman Ottó Barlangkutató Csoport egyik legjelentősebb feltáró eredménye a Bolhási-víznyelőbarlang. Láner Olivér (Lánder Olivér) szócikkében meg van említve, hogy Láner Olivér részt vett a Bolhási-víznyelőbarlang feltárásában. A 2012–2014. évi Karszt és Barlangban közölve lett, hogy a turistáknak kiépített Bolhási-víznyelőbarlangot 2012-ben, 2013-ban és 2014-ben senki sem látogatta meg overállos barlangtúrán. 2014-ben lett kialakítva legújabb bejárata. A Marcel Loubens Barlangkutató Egyesület egyik legjelentősebb feltárása a Bolhási-víznyelő (1953).

Jávorkúti-víznyelőbarlang[szerkesztés]

Leírás[szerkesztés]

A Bolhási–Jávorkúti-barlangrendszer egyik barlangja, előtte különálló barlang volt. A Nagy-fennsíkon, a jávorkúti műúttól délre, a műút mellett, a jávorkúti turistaház közelében, 655 méter tengerszint feletti magasságban van a bejárata. Körülbelül 400 méter távolságra nyílik a Bolhási-víznyelőbarlang bejáratától.

Triász mészkőben jött létre. A bejárati aknasor lejtős, kisebb lépcsőkkel tagolt szakaszba, majd kis lejtésű, keskeny, aktív patakos folyosóba vezet. A főág 60 méter hosszú, egy elfolyó szifonnal záródik és a Bolhási-víznyelőbarlangba, a víz elfolyásának irányában öt rövid, vízzel kitöltött szifonon keresztül érkezik meg. A járatokban üstszerű oldott formák, vakkürtők, gömbfülkeszerű kupolák, meanderező szinlők és színes cseppkövek láthatók. Az aktív víznyelőbarlang ugyanahhoz a föld alatti hidrológiai rendszerhez tartozik, amelyiknek a Bolhási-víznyelőbarlang is része. A megtekintéséhez engedély és technikai eszközök kellenek. Az aknarendszerében a lejutást létrák segítik. A régi barlangkataszteri száma 5372-5 volt.

Kutatástörténet[szerkesztés]

1953. június 20-án érték el bontással a Borbély Sándor vezette Magyar Hidrológiai Társaság Miskolci Csoport Zsombolykutató Munkabizottságának tagjai a Jávorkúti-víznyelőben szálkőben lévő járatokat. Ekkor a körülbelül 20 méter mélyen nyíló Nagy-hasadék nevű akna tetejéig tudtak lehatolni. 1953 novemberében sikerült lejutniuk kötélhágcsó segítségével a 16 méter mély aknán. Ekkor küzdötték le a Rókafogó, ez egy időszakosan vízzel elzáródó szifon, a Homorító és a Fejenállós, ezek szűk helyek, nevű részeket és a Hold-terem után elérték a barlangi patakot. Az 1953-ban elkészült barlangtérképe alapján 917 méter hosszú és 112 méter mély volt. 1954 őszén mutatták ki a VITUKI szakemberei konyhasós víznyomjelzéssel, hogy a barlangban elfolyó víz összekeveredik a Bolhási-víznyelőbarlang vizével és az összekeveredett víz a Garadna-forrásban jelent meg. A kísérlet bebizonyította, hogy a két barlang egy közös föld alatti hidrológiai rendszerhez tartozik.

1955-ben a szakosztállyá alakult munkabizottság újraépítette a barlanghoz vezető patak gátját, járhatóvá tette az esőzések miatt eldugult járatokat és elkezdte a barlang felmérését. Balázs Zoltán tanulmánya szerint (1960) a munkabizottság több mint 100 méter mélységig és egy kilométer hosszban tárta fel. Az 1955. évi Hidrológiai Közlönyben megjelent tanulmány szerint az addig feltárt részek hosszúsága másfél kilométer és legmélyebb pontja a jávorkúti út padkájától körülbelül 115 méter mélységben van. 1967 nyarán a Bányász Barlangkutató Csoport tagjai egy új bejáratot nyitottak, mert a régi bejárat elzáródott és ezzel újra lehetővé tették a barlangba lejutást. Ekkor az iszappal ellepett szűkületeket kitisztították és a barlangi patak vizét felduzzasztó gátat újraemelték.

Ebben az évben egy körülbelül 80 méteres szakaszt fedeztek fel benne a barlangi patak elfolyó vizének útját követve. Ehhez a feltáráshoz el kellett terelniük a patakot. 1970 végén a 112 méteres mélységével Magyarország hetedik legmélyebb barlangja volt. 1974-ben a Herman Ottó Karszt- és Barlangkutató Csoport kezdte el kutatni és a nyári Aqua-expedíciókor néhány méterrel növelte a barlang hosszát. 1976-ban az MHSZ Debreceni Könnyűbúvár Klub Barlangkutató Szakosztályának tagjai felderítő búvármerülést hajtottak végre benne. 1976-ban vált országos jelentőségű barlanggá az 5300-as (Bükk) barlangkataszteri területen lévő, miskolci Jávorkuti viznyelő barlang. Az 1976-ban összeállított országos jelentőségű barlangok listájában lévő barlangnevek pontosítása után, 1977. május 30-án összeállított országos jelentőségű barlangok listáján rajta van a Bükk hegységben, Miskolcon található barlang Jávorkuti-viznyelőbarlang néven.

Az 1977. december 31-i állapot szerint (MKBT Meghívó 1978. május) a Bükk hegységben lévő, 112 m mély és kb. 907 m hosszú Jávor-kuti-viznyelőbarlang az ország 13. legmélyebb és 19. leghosszabb barlangja. Az 1977. évi Karszt és Barlangban megjelent és az 1978. májusi MKBT Meghívóban publikált listánál frissebb összeállítás alapján Magyarország 20. leghosszabb barlangja a Bükk hegységben elhelyezkedő és 1977-ben kb. 907 m hosszú, 1976-ban kb. 1000 m hosszú, 1975-ben kb. 1000 m hosszú Jávor-kúti-víznyelőbarlang. Az összeállítás szerint Magyarország 14. legmélyebb barlangja a Bükk hegységben elhelyezkedő és 1977-ben 112 m mély, 1976-ban kb. 115 m mély, 1975-ben kb. 115 m mély Jávor-kúti-víznyelőbarlang. Az 1978. márciusi MKBT Meghívóban a Marcel Loubens Barlangkutató Szakcsoport közölte a tulajdonában lévő barlangtérkép alapján a barlang méretét. A közlemény szerint 1953-ban 907 méter hosszú és 112 méter mély volt.

Az 1979-ben napvilágot látott Barlangok a Bükkben című könyvben szó van arról, hogy Jávorkúton a forrás vize 700 m-es út után, az országút közelében, attól D-re tűnik el a Jávorkúti-víznyelőbarlangban. A mesterségesen feltárt barlang jellegét tekintve végig aktív. A barlang ÉNy-i vége a patakos, majdnem K–Ny-i irányú főághoz kapcsolódik. A főágból kb. 60 m-es rész lett felfedezve, mert lezárják mindkét irányban szifonok. Az 1953. évi felmérésen alapuló térképe szerint 917 m hosszú és 112 m mély. A könyvhöz mellékelt, a Bükk hegység barlangokban leggazdagabb területét bemutató térképen látható a 38-as számmal jelölt barlang földrajzi elhelyezkedése.

Az 1980. évi Karszt és Barlang 1. félévi számában publikálva lett, hogy a kiemelt jelentőségű Jávor-kúti-víznyelőbarlang az 5300-as barlangkataszteri területen (Bükk hegység) helyezkedik el. A barlangnak 5372/5. a barlangkataszteri száma. Az MKBT Dokumentációs Bizottsága a helyszínen el fogja helyezni, a többi kiemelt jelentőségű barlanghoz hasonlóan, a barlang fémlapba ütött barlangkataszteri számát. A barlangkataszteri szám beütéséhez alapul szolgáló fémlap ugyanolyan lesz mint a többi kiemelt jelentőségű barlang fémlapja.

1982. július 1-től az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnökének 1/1982. (III. 15.) OKTH számú rendelkezése (1. §. és 3. §., illetve 5. sz. melléklet) értelmében a Bükk hegységben lévő Jávorkúti-víznyelőbarlang fokozottan védett barlang. Fokozottan védett barlang járatainak formakincse, hidrológiai értéke és képződményeinek gazdagsága miatt lett. Az 1982. szeptember–októberi MKBT Műsorfüzetben meg van említve, hogy a Bükk hegységben található Jávorkuti-viznyelőbarlang fokozottan védett barlang. A felsorolásban a barlangnevek az MKBT által jóváhagyott és használt helyesírás szerint, javított formában lettek közölve. 1982-ben a Bükk holtversenyben 5. leghosszabb és 7. legmélyebb barlangja.

1983-ban az MHSZ Debreceni Könnyűbúvár Klub Barlangkutató Szakosztályának tagjai felderítő búvármerülést hajtottak végre. 1983-ban és 1984-ben a Marcel Loubens Barlangkutató Egyesület egy 130 méter hosszú járatszakaszt fedezett fel benne. Ekkor 130 méterre megközelítette a Jávorkúti-víznyelőbarlang a Bolhási-víznyelőbarlangot. Ennek az új résznek a térképe 1984-ben készült el, amelyhez a barlangot Kiss János és Repei Róbert mérték fel. Az 1984-ben megjelent Magyarország barlangjai című könyv országos barlanglistájában szerepel a Bükk hegységben lévő barlang Jávor-kúti-víznyelőbarlang néven. A listához kapcsolódóan látható az Aggteleki-karszt és a Bükk hegység barlangjainak földrajzi elhelyezkedését bemutató 1:500 000-es méretarányú térképen a barlang földrajzi elhelyezkedése.

1986-ban készült el a barlang teljes kutatástörténetét és morfológiáját is ismertető térképatlasz. Az 1987. december 31-i állapot alapján Magyarország 25. leghosszabb barlangja az 5372/5 barlangkataszteri számú, 906 m hosszú Jávorkúti-víznyelőbarlang és az összeállítás szerint az 1977. évi Karszt és Barlangban közölt hosszúsági listában a barlang kb. 907 m hosszú. Az 1987. december 31-i állapot alapján Magyarország 28. legnagyobb függőleges kiterjedésű barlangja az 5372/5 barlangkataszteri számú, 94 m függőleges kiterjedésű Jávorkúti-víznyelőbarlang és az összeállítás szerint az 1977. évi Karszt és Barlangban közölt mélységi listában a barlang 112 m mély.

1990-ben a Herman Ottó Barlangkutató Csoportnak volt kutatási engedélye a barlang kutatásához. 1990-ben történt egy súlyos baleset benne,[1] egy barlangi túrázó 16 métert zuhant kifelé jövet egy technikai hiba miatt. A sérült kutató mentése közel 11 órán keresztül tartott folyamatosan záporozó vízben nagyon nehéz körülmények között. 1997-ben bejárata biztonságosan ki lett építve. 1997. december 28-án kötötték össze ember által járhatóan a Bolhási-víznyelőbarlanggal a Herman Ottó Barlangkutató Csoport tagjai. A Bolhási-víznyelőbarlangban történt feltárás során sikerült átjutni a Jávorkúti-víznyelőbarlangba. 1998 végén az ÚTTE Szabó József Barlangkutató Szakosztály egy kb. 415 m hosszú új részt tárt fel benne a Hold-teremből kiindulva. A 2005-ben kiadott Magyar hegyisport és turista enciklopédia című könyvben lévő, Láner Olivérről (Lánder Olivér) szóló szócikkében meg van említve, hogy Láner Olivér részt vett a Jávor-kúti-víznyelőbarlang feltárásában. A Marcel Loubens Barlangkutató Egyesület egyik legjelentősebb feltárása a Jávor-kúti-víznyelő (1953).

Bolhási–Jávorkúti-barlangrendszer[szerkesztés]

A barlangrendszer vizei a Garadna-forrásban jelennek meg

Leírás[szerkesztés]

Magyarország 12. leghosszabb, 18. legmélyebb és 17. legnagyobb függőleges kiterjedésű, a Bükk-vidék 2. leghosszabb, 8. legmélyebb és 8. legnagyobb függőleges kiterjedésű barlangja. A függőleges kiterjedése 132 méter, a horizontális kiterjedése 600 méter. Három nagy részre osztható alaktanilag. Az első rész a bejáratok közelében lévő lépcsőzetes nyelőrendszer. Ez a rész a Bolhási-víznyelőbarlangban 650 méter hosszú, a Jávorkúti-víznyelőbarlangban 500 méter hosszú. A második rész vízszintes kiterjedésű járatokból áll. A harmadik rész a Jávorkúti-víznyelőbarlangban található aktív patakos főág. Sok helyen kialakultak cseppkőbekérgezések, cseppkőlefolyások és függőcseppkövek, de található a járataiban állócseppkő és heliktit is. A cseppkövek színvilágára a fehér, a narancs és a vöröses árnyalatok jellemzők. A barlangrendszer falain sok az oldott hullámkagyló és a karros felület. A simára csiszolt üstös formák a szifonjáratokra jellemzők.

A barlangrendszer bejáratai le vannak zárva és csak a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság engedélyével, kötéltechnikai eszközök használatával látogatható. Az átjárást a két barlang között állandó vizű szifonok gátolják. Ezeken csak szivattyúzással lehet átjutni. Ha esőzés várható, veszélyes a barlangrendszerben túrázni. A rendszer hosszának a növelésére többféle lehetőség van.

1998-ban volt először Bolhási–Jávorkúti-barlangrendszernek nevezve a barlang az irodalmában.

Kutatástörténet[szerkesztés]

1991-ben a MÁFI Barlangkutató Csoportjának tagjai fluoreszceinnel festették meg a Diabáz-barlangban a barlangi patak vizét és kimutatták annak összefüggését a Garadna-forrással. Ezzel megállapítható lett, hogy Bánkút, Jávorkút és a Bolhás alatt minimum 15 kilométer hosszú, valószínűleg összefüggő barlangrendszer húzódik. 1997-ben kötötték össze a Bolhási-víznyelőbarlangot és a Jávorkúti-víznyelőbarlangot, így alakult ki a Bolhási–Jávorkúti-barlangrendszer. Mivel a Bolhási-víznyelőbarlang hosszabb volt a Jávorkúti-víznyelőbarlangnál, a Bolhási-víznyelőbarlang neve került előre a barlangrendszer nevében és a Bolhási-víznyelőbarlang barlangkataszteri száma lett a barlangrendszer barlangkataszteri száma.

1998. május 14-től a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter 13/1998. (V. 6.) KTM rendelete szerint a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság illetékességi területén, a Bükk hegységben található Bolhási–Jávorkúti-barlangrendszer az igazgatóság engedélyével látogatható. 2001. május 17-től a környezetvédelmi miniszter 13/2001. (V. 9.) KöM rendeletének értelmében a Bükk hegység területén lévő Bolhási-Jávorkúti-barlangrendszer fokozottan védett barlang. Egyidejűleg a fokozottan védett barlangok körének megállapításáról szóló 1/1982. (III. 15.) OKTH rendelkezés hatályát veszti.

A 2003-ban megjelent Magyarország fokozottan védett barlangjai című könyvben az olvasható, hogy hosszúsága 5100 m, függőleges kiterjedése 130 m és vízszintes kiterjedése 600 m. A könyvben lévő, Egri Csaba és Nyerges Attila által készített hosszúsági lista szerint a Bükk hegységben lévő és 5372-4 barlangkataszteri számú Bolhási–Jávorkúti barlangrendszer Magyarország 6. leghosszabb barlangja 2002-ben. A 2002-ben 5100 m hosszú barlang 1977-ben 510 m és 1987-ben kb. 2500 m hosszú volt. A könyvben található, Egri Csaba és Nyerges Attila által készített mélységi lista szerint a Bükk hegységben lévő és 5372-4 barlangkataszteri számú Bolhási–Jávorkúti barlangrendszer Magyarország 13. legmélyebb barlangja 2002-ben. A 2002-ben kb. 130 m mély barlang 1977-ben 80 m és 1987-ben kb. 125 m mély volt.

2005. szeptember 1-től a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 22/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete szerint a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén, a Bükk hegységben található Bolhási-Jávorkúti-barlangrendszer látogatók számára nem megnyitott szakaszai a felügyelőség engedélyével látogathatók. 2005. szeptember 1-től a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 23/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete szerint a Bükk hegységben lévő Bolhási-Jávorkúti-barlangrendszer fokozottan védett barlang.

A 2005-ben megjelent Magyar hegyisport és turista enciklopédia című kiadványban önálló szócikke van a barlangrendszernek. A könyv szerint a Bükk hegység Nagy-fennsíkján helyezkedik el a Bolhási-víznyelőbarlang és a Jávorkúti-víznyelőbarlang közötti átjáró megteremtésével kialakított, fokozottan védett Bolhási–Jávorkúti-barlangrendszer. Mindkét barlangba 1953-ban jutottak be Borbély Sándor által vezetve a Magyar Hidrológiai Társaság Zsombolykutató Munkabizottságának barlangkutatói. A két barlang 5100 m hosszú és 130 m függőleges kiterjedésű. Mérete a majdnem folyamatosan végzett feltáró kutatás eredménye. A két barlang triász mészkőben jött létre. Nagyon összetett szerkezetűek. A kapcsolatot közöttük 1997. decemberben sikerült bizonyítani a Bolhási-víznyelőbarlangban a Jávorkúti-víznyelő felé húzódó szifon vizének leszívásával és a végponti sóderszifon átbontásával. Már 1954-ben ki lett mutatva víznyomjelzéssel, hogy a két barlang mélyben egyesült vize a Garadna-forrásban bukkan elő.

A Bolhási-víznyelőbarlangnak a Létrás-tető és Jávorkút között található Bolhási-réten, 648 m tszf. magasságban van a bejárata. A mindig csordogáló Bolhási-patakot követve bontották ki a bejáratát. 125 m mélységben a barlang a dolomitos kőzetet harántoló szűk repedések között, szifonnal zárul be. A cseppkőképződményekkel díszített, meanderező, szinlőkkel tagolt főágat több kavics- és agyagszifon, illetve vízzel kitöltött rész tagolja. A főághoz szűkebb, hordalékkal nagyon feltöltött oldalágak csatlakoznak.

A Jávorkúti-víznyelőbarlangnak a jávorkúti turistaház közelében, a Bolhási-víznyelőbarlang bejáratától kb. 400 m-re, az út mellett közvetlenül, 655 m tszf. magasságban van a bejárata. Bontással lett feltárva az aktív víznyelőbarlang. A bejárati aknasor lejtős, kisebb lépcsőkkel tagolt szakaszba, majd enyhén lejtő, keskeny, aktív, patakos folyosóba vezet. A 60 m hosszú főág, amely szifonnal záródik, a víz elfolyásának irányában bevezet a Bolhási-víznyelőbarlangba 5 rövid, vízzel kitöltött szifonon át. A barlangot üstszerű oldott formák, vakkürtők, gömbfülkeszerű kupolák, meanderező szinlők és színes cseppkövek ékesítik.

Csak engedéllyel tekinthetők meg a lezárt, 1982 óta külön-külön fokozottan védetté vált barlangok. Technikai eszközök használata kell látogatásukhoz. A bejárati patakok vízhozamának gyors és nagy növekedése, a Bolhási-víznyelőbarlang szifonkerülő járatainak víz alá kerülése nagyon veszélyes, ezért változékony időjáráskor kerülni kell a barlangjárást. Állandó vizű szifonok gátolják a két barlang közötti átjárást. A BEAC Barlangkutató Csoport egyik legjelentősebb eredménye a Bolhási–Jávorkúti-barlangrendszer összekötése. Gyenge Lajos szócikkében meg van említve, hogy Gyenge Lajos részt vett a jelenleg már egy barlangrendszert képező, de akkor még különálló két barlang, a Bolhási-víznyelőbarlang és a Jávorkúti-víznyelőbarlang felfedezésében.

2007. március 8-tól a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 3/2007. (I. 22.) KvVM rendelete szerint a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén lévő Bükk hegységben elhelyezkedő Bolhási-Jávorkúti-barlangrendszer látogatók számára nem megnyitott szakaszai az igazgatóság engedélyével tekinthetők meg. 2013. július 19-től a vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete szerint a Bolhási-Jávorkúti-barlangrendszer (Bükk hegység, Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területe) idegenforgalom számára nem megnyitott szakaszai az igazgatóság hozzájárulásával látogathatók. 2015. november 3-tól a földművelésügyi miniszter 66/2015. (X. 26.) FM rendelete szerint a Bolhási-Jávorkúti-barlangrendszer (Bükk hegység) fokozottan védett barlang. 2021. május 10-től az agrárminiszter 17/2021. (IV. 9.) AM rendelete szerint a Bolhási-Jávorkúti-barlangrendszer (Bükk hegység, Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területe) idegenforgalom számára nem megnyitott szakaszai az igazgatóság engedélyével látogathatók. A 13/1998. (V. 6.) KTM rendelet egyidejűleg hatályát veszti.

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

  • Czenthe Huba: A Bükk-hegység barlangjai. Kézirat (szakdolgozat) a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon (Budapesten), Eger, 1965. 68., 68/a., 69. old.
  • Erdey Gyula: Bükk portyavezető. Budapest, Sport, 1954.
  • Erdey Gyula: Bükk útikalauz. Budapest, Sport, 1956.
  • Frisnyák Sándor: A Bükkfennsík kialakulása és mai felszíne. Borsodi Földrajzi Évkönyv, 1958. (1. köt.) 14–19. old.
  • Hazslinszky Tamás: A Bükki Nemzeti Park karsztjelenségei. Föld és Ég, 1978. (13.) 5. sz. 142–146. old.
  • Hevesi Attila: Barlangkutatás a Bükk hegységben. Föld és Ég, 1968. (3.) 2. sz. 51–52. old.
  • Kárpát József: Barlangtérképezési ismeretek. (MKBT kutatásvezetői tanfolyam tananyaga.) 1983. Kézirat a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulatban.
  • Kárpát József: Jávorkúti-víznyelőbarlang. Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat, Budapest, 1986. (Magyarország barlangtérképei 6.)
  • Kraus Sándor: Barlangföldtan. I. Budapest, 1984.
  • Kuchta Gyula: Néhány bükki zsomboly és víznyelőbarlang. Borsodi Földrajzi Évkönyv, 1958. (1.) 19–20. old.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. MLBE Évkönyv 1990.. mlbe.hu. (Hozzáférés: 2018. február 6.)

További információk[szerkesztés]