Csörgő-lyuk

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Csörgő-lyuk
A barlang bejárata
A barlang bejárata
Hossz 428 m
Mélység 29,6 m
Magasság 0 m
Függőleges kiterjedés 29,6 m
Tengerszint feletti magasság 539 m
Ország Magyarország
Település Mátraszentimre
Földrajzi táj Mátra
Típus atektonikus
Barlangkataszteri szám 5230-1
Elhelyezkedése
Csörgő-lyuk (Magyarország)
Csörgő-lyuk
Csörgő-lyuk
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 55′ 16″, k. h. 19° 49′ 47″Koordináták: é. sz. 47° 55′ 16″, k. h. 19° 49′ 47″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Csörgő-lyuk témájú médiaállományokat.

A Csörgő-lyuk Magyarországon a leghosszabb, nem karsztosodó kőzetben kialakult barlang. A Mátra egyetlen fokozottan védett barlangja. Az egyetlen vulkanikus kőzetben kialakult, fokozottan védett barlang Magyarországon.

Leírása[szerkesztés]

A Mátra nyugati részén, a Magas-Mátra északnyugati szélén, a 789 méter magas Ágasvárnak a déli oldalán, az Ágasvári turistaháztól körülbelül 500 méterre, kevéssel a hegylábi Vándor-forrás felett nyílik. Az Ágasvári turistaháztól a Vándor-forrás felé vezető, piros sáv jelzésű turistaútból kiágazó piros Ω (piros barlangjel) jelzésű ösvényen, gyalog közelíthető meg. A barlang vasráccsal lezárt bejárata 539 méter tengerszint feletti magasságban, egy kis sziklacsoportban nyílik.

Magyarországon a legnagyobb, nem karsztosodó kőzetben kialakult barlang. A hossza 428 méter, a mélysége 29,6 méter és a vízszintes kiterjedése 62 méter. A barlang riolittufában, kőzetcsuszamlással és feltorlódással keletkezett. A tektonikus mozgások miatt feldarabolódott kőzet, ma is tartó mozgása miatt alakult ki. A Csörgő-lyuk egy atektonikus keletkezésű barlang. Az atektonikus barlangok a lejtőn mozgó, nagyméretű kőzetdarabokban létrejött barlangok, melyeknek több genotípusuk van. A Csörgő-lyuk az atektonikus barlangok feltorlódással keletkezett típusába tartozik. Időszakosan, kis vízfolyás figyelhető meg benne, a Denevér-teremben állóvíz található. A klímája eltér a többi, magyarországi barlang klímájától, a mélyen lévő pontjain, nyáron is a 4 °C-t alig haladja meg a hőmérséklet. A szűk, omladékos, labirintusszerű és nehezen járható barlang csak engedéllyel látogatható.

A nevét a belőle eredő Csörgő-patakról kapta. Előfordul az irodalmában Ágasvári-barlang (Kordos 1984), Ágasvári barlang (Szabó 1890), Ágasvári-csörgő-lyuk, Ágasvári Csörgő-lyuk (Neidenbach, Pusztay 2005), Ágasvári trachit-barlang (Szabó 1890), Csengő-lyuk, Csergőlyuk (Dudich 1932), Csergő-lyuk (Eszterhás 2003), Csörgőlyuk (Szabó 1890), Csörgőlyuk-barlang (Eszterhás 2003), Mátrai Csörgő-lyuk és Remete-barlang (Eszterhás 2003) néven is.

Kutatástörténete[szerkesztés]

Sok érdekes monda fűződik a barlanghoz. A környéken élők szerint az ágasvári erődítmény kazamatája a barlang. Egy másik hiedelem szerint Vidróczki Márton, a hírhedt mátrai betyár a barlang forrásánál itatta a lovát és a barlangi tóra még csónakot is ácsoltatott. Néhány, messziről jött ember felkereste, mert úgy tudták, hogy benne arany és ezüst kincseket rejtettek el. Fáy András vígjátékának, a „Kincskeresőknek” itt van a színtere. A 19. század végén Némethi Kálmán a barlangban élt remeteéletet.

Szabó József 1868-ban hallott a barlangról és ő volt az első, aki tudományosan kutatta és a kutatása után ismertette a barlangot. Szabó József 1869 májusában egy helyiekből és fővárosiakból álló expedíciót vezetett a Csörgő-lyuk megismerésére. A Magyarhoni Földtani Társulat 1870. december 14-i szakülésén ismertette a barlangot és a barlang kutatásának az eredményeit Szabó József. Az 1871. évi Földtani Közlönyben jelent meg a barlang geológiájának és a barlang keletkezésének a részletes leírása. Az 1890. évi Turisták Lapjában megjelent a barlang részletes leírásával a barlang alaprajzi és a hosszmetszeti térképe, amelyeket Szabó József felmérése alapján Thanhoffer Lajos rajzolt. Az 1952. évi Földrajzi Értesítőben jelent meg egy Leél-Őssy Sándor által írt tanulmány a barlangról. Az 1953. évi Földrajzi Értesítőben és az 1953. évi Idegenforgalmi Tájékoztatóban Székely András publikált két tanulmányt az akkor 139 méter hosszúnak ismert barlangról. 1977-ben kiemelt jelentőségű barlanggá minősítette az Országos Természetvédelmi Hivatal és ekkor az 5230/1 barlangkataszteri számot kapta.

A Csörgő-lyuk alaprajza Szabó József 1890-es munkájában

Az 1980. évi Karszt és Barlang 1. félévi számában nyilvánosságra hozták a barlangkataszteri számát. 1982-ben Kárpát József felmérte és megszerkesztette az alaprajzi, a hossz-szelvény, valamint a fő járatainak a vetületi hossz-szelvény térképét az 1982. júniusig felmért szakaszokról és a felmérés szerint 230 méter hosszú volt. 1982 óta a mérete, a befoglaló kőzete, a genetikai, a hidrológiai és a biológiai értékei miatt fokozottan védett barlang. 1983 és 1997 között a Salgótarjáni Sziklaorom Hegymászó és Barlangász Club, Buda László vezetésével jelentős feltárási eredményeket ért el a barlangban és körülbelül 200 méterrel megnövelte a hosszát. Az 1984-ben kiadott „Magyarország barlangjai” című könyv országos barlanglistájában szerepel a neve két névváltozatával együtt és egy térképen van a helye feltüntetve, valamint ott van a biológiai szempontból feldolgozás alatt álló magyarországi barlangok között.

A Csörgő-lyuk hosszmetszete Szabó József 1890-es munkájában

1990. július 10–14-én Buda László, Dezső József, Eszterhás István, Kállai Anikó, Kállai Zoltán, Makra Gusztáv, Manga Mihály és Szabó Géza felmérték a barlangot és a felmérés alapján 1990-ben Eszterhás István alaprajzi, valamint kelet-nyugat irányú hosszmetszeti térképet szerkesztett, amelyek 370 méter hosszúságig és 29,6 méter mélységig mutatják be, továbbá megállapította a barlangi Vidróczki-forrás és a felszíni Vándor-forrás összefüggését, valamint leírt a barlangból 18 állatfajt. 1998-ban Eszterhás István alaprajzi és kelet-nyugat irányú hosszmetszeti térképet szerkesztett az 1990. július 10–14-ei, valamint az 1998. május 30–31-ei felmérések alapján, amelyekben Buda László, Dezső József, Eszterhás István, Kállai Anikó, Kállai Zoltán, Makra Gusztáv, Manga Mihály, Sály Zoltán, Szabó Géza, Szebeni Erzsébet és Szenti Tamás vettek részt. A térképek 425 méter hosszúságig és 29,6 méter mélységig ábrázolják. 1998-ban Eszterhás István szerkesztette meg a kelet-nyugat irányú hossz-szelvényének az árnyrajzát. A 2003-ban kiadott „Magyarország fokozottan védett barlangjai” című könyvben az olvasható, hogy 425 méter hosszú, 29,6 méter függőleges kiterjedésű és 62 méter vízszintes kiterjedésű. A 2005-ben megjelent „Magyar hegyisport és turista enciklopédia” szerint 425 méter hosszú és 30 méter mély. A FIR feldolgozását Szentes György készítette el.

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

  • Barcza Imre – Vigyázó János szerk.: A Mátra részletes kalauza. Bp. 1930. 72. old.
  • Elek István szerk.: Ezerszínű Magyarország. Bp. 1955. 356. old.
  • Hazslinszky Tamás: Barlangi mondák, regék és hiedelmek. Kézirat, 1999. 113–114. old.
  • Jakucs Pál: Mátra. Bp. 1955. 33. old.
  • Manga Mihály: Csörgő-lyuk. Föld és Ég, 1990. 116–118. old.

További információk[szerkesztés]