Csörgő-lyuk

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Csörgő-lyuk
A barlang bejárata
A barlang bejárata
Hossz428 m
Mélység29,6 m
Magasság0 m
Függőleges kiterjedés29,6 m
Tengerszint feletti magasság543 m
Ország Magyarország
Település Mátraszentimre
Földrajzi táj Mátra
Típus atektonikus
Barlangkataszteri szám 5230-1
Elhelyezkedése
Csörgő-lyuk (Magyarország)
Csörgő-lyuk
Csörgő-lyuk
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 55′ 16″, k. h. 19° 49′ 47″Koordináták: é. sz. 47° 55′ 16″, k. h. 19° 49′ 47″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Csörgő-lyuk témájú médiaállományokat.

A Csörgő-lyuk Magyarországon a leghosszabb és a legismertebb, nem karsztosodó kőzetben kialakult barlang. A Mátra egyetlen, fokozottan védett barlangja. Az egyetlen, vulkanikus kőzetben kialakult, fokozottan védett barlang Magyarországon.

Leírása[szerkesztés]

A Mátra nyugati részén, a Magas-Mátra északnyugati szélén, a Bükki Nemzeti Parkban, az Ágasvárnak a déli oldalán, az Ágasvári turistaháztól körülbelül 500 méterre, néhány méterrel a Vándor-forrás felett van a vízszintes tengelyirányú bejárata. Az Ágasvári turistaháztól a Vándor-forrás felé vezető, piros sáv jelzésű turistaútból kiágazó piros Ω, azaz a piros barlangjel jelzésű ösvényen, gyalog közelíthető meg. A barlangnak a vasráccsal lezárt bejárata 543 méter tengerszint feletti magasságban, egy kis sziklacsoportban nyílik. A bejárati részen kútgyűrűkkel van biztosítva, amelyek az omlásveszély miatt lettek elhelyezve.

Magyarországon a legnagyobb, nem karsztosodó kőzetben kialakult barlang. A hossza 428 méter, a mélysége 29,6 méter és a vízszintes kiterjedése 62 méter. A barlang riolittufában, vagy riodácittufában, kőzetcsuszamlással és feltorlódással keletkezett. A tektonikus mozgások miatt megbillent helyzetű, feldarabolódott kőzetnek a jelenleg is tartó mozgása miatt alakult ki. Az átlagosan 20 fokos lejtőn, délkelet felé csúsznak a kőzettömbök és ezért az északkelet–délnyugat irányú csapásvonallal párhuzamos a feltorlódó kőzettömbök között kialakult üregrendszer folyosóinak a többsége. A Csörgő-lyuk egy atektonikus keletkezésű barlang. Az atektonikus barlangok a lejtőn mozgó, nagyméretű kőzetdarabokban létrejött barlangok, melyeknek több genotípusuk van. A Csörgő-lyuk az atektonikus barlangok feltorlódással keletkezett típusába tartozik.

A mélyzónában, időszakosan, egy kis vízfolyás figyelhető meg és a Denevér-teremben állóvíz található. A klímája eltér a többi, magyarországi barlang klímájától, a mélyen lévő pontjain, nyáron is alig haladja meg a levegő hőmérséklete a 4 °C-t. A szűk, néhány helyen omlásveszélyes, labirintusszerű és nehezen járható barlang helyismerettel, barlangjáró gyakorlattal, a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság engedélyével és barlangjáró alapfelszereléssel látogatható. A Halálvigyor-akna nevű részben kell csak kötéltechnikai eszközt használni.

Előfordulnak benne pecebogárfélék, például a Choleva agilis, árnyéklegyek, például a Sciara ofenkaulis és lepkék, leginkább a kutyabenge araszoló, a vörös csipkésbagoly és a nappali pávaszem. A barlang a denevéreknek, különösen a patkósdenevéreknek a telelőhelye.

Egy bejárat vezet a nagyon bonyolult térlabirintusba, amely néhány kis teremből és néhány folyosóból, valamint aknajáratból áll. Az aknáknak és a folyosóknak egy része nagyon szűk, vagy néhány felül szűk akna hirtelen kitágul lefelé. A falakat szemcsés, világosszürke, néhol mállékony tufatömbök alkotják. Nincs benne ásványkiválás. Morfológiai érdekesség a szép formájú Hajóorr és a Szuper kocka kőtömbje. Kisebb-nagyobb sziklatömbök teszik változatossá a járószintek nagyobbik részét, kevés benne az aprószemű törmelék. A 8×4×5 méteres Nagy-teremig tart a kútgyűrűtől a körülbelül 30 méter hosszú bejárati szakasz. A kezdetben guggolva járható, lankás folyosó egy lefelé táguló, öt méter mély Tölcsérnek nevezett aknában végződik. A Tölcsér után egy lankás kúszójárat vezet a Nagy-terembe, amely 13 méter mélyen található. A Tölcsér aljából még két járaton át lehet eljutni a Nagy-terembe. A kissé megnyúlt formájú terem mennyezetét és az oldalát nagy, sima, graffitikkel telerajzolt sziklafelület határolja. Az alját kis kövek és kőzetblokkok fedik és itt van a látványos Hajóorr nevű sziklaképződmény. A Terasz alól, a Nagy-terem északkeleti végéből az 1. Körjárat indul. Ez több, egymással párhuzamos, északkelet felé tartó, leginkább szűk járatból és az ezeket összekötő, függőleges és ferde aknákból, illetve kürtőkből áll. A Pokol a körülbelül 90 méter hosszú rész alsó szintjén helyezkedik el.

Részlet a Nagy-teremből

A 2. Körjárat a terem déli sarkából aránylag tágas folyosóval kelet–északkelet felé indul és a 10×5×2 méteres, 15 méter mélyen található Ferde-terembe érkezik. A Csúszda nevű helyet, majd a szűk József-terem nevű részt érinti a mellékágakkal együtt 110 méter hosszú szakasz. A visszavezető úthoz nehéz mászás kell a Nagy-terem alatti omladékzónában. A Ferde-terem aljából, nagyon szűk réseken, két helyen lehet bejutni az M-rendszer körülbelül 60 méteres szakaszába. Egy nehezen járható törmelékzónába vezetnek a szűk folyosók, amelynek a két kiöblösödése az F-terem és a nemrég beomlott Trapéz-terem. A nehezen és vékony testalkatúak számára járható M-rendszerben van a Szuper kocka, amely egy különálló, szabályos, kocka alakú, nyolc méter élhosszúságú kőtömb és a barlang egyik nevezetessége. A kőtömbhöz kapcsolódó, sokféle, paranormális jelenségről szóló beszámoló jelent meg a sajtóban. A barlang legmélyebb pontja felé halad a 3. Körjárat a Nagy-terem aljának a kőhalmaza közötti résekből. A körülbelül 80 méter hosszú járatnak a felső zónája kőtömbök közti labirintus, amelynek Giliszta-járatok a neve. Éles fordulókon és kürtőkön, valamint kúszva járható folyosókon lehet lejutni a 8×3×4 méteres és 27 méter mélyen lévő Denevér-terembe, amelynek az alján időnként egy tó található. A teremből néhány vakjárat indul, köztük az az öt méter hosszú, szűk, alacsony és majdnem nyugatra tartó, amelynek a végében a Vidróczki-forrás ered. A víz a fal repedéseiből szivárog és a folyosó végi törmelékben tűnik el. A Denevér-terem időszakos tavát a forrás tölti fel, ha nagy a vízhozam. A 6×7×5 méteres Meglepetés-terem nevű részt és a belőle induló folyosókat a Halálvigyor-akna nevű részen kötéllel ereszkedve lehet elérni.

A nevét a belőle eredő Csörgő-patakról kapta. Előfordul az irodalmában Ágasvári-barlang (Bajomi 1977), Ágasvári barlang (Szabó 1890), Ágasvári Csengő-lyuk (Bertalan, Kordos, Országh 1976), Ágasvári Csörgő-lyuk (Neidenbach, Pusztay 2005), Ágasvári trachit-barlang (Szabó 1890), Csengő-lyuk, Csergőlyuk (Dudich 1932), Csergő-lyuk (Hazslinszky 1981), Csörgőlyuk (Szabó 1890), Csörgő lyuk (Bertalan 1976), Csörgőlyuk-barlang (Eszterhás 2003), Csörgőlyuki-barlang (Mikusik 1956), Mátrai Csörgő-lyuk és Remete-barlang (Jakucs 1955) néven is.

Kutatástörténete[szerkesztés]

Sok, érdekes történet fűződik a barlanghoz. A környéken élők szerint az ágasvári erődítmény kazamatája a barlang. Egy másik történet szerint Vidróczki Márton, a hírhedt, mátrai betyár a barlang forrásánál itatta a lovát és a barlangi tóra még csónakot is ácsoltatott. Néhány, messziről jött ember felkereste, mert úgy tudták, hogy benne arany és ezüst kincseket rejtettek el. Fáy András vígjátéka, a „Kincskeresők” itt játszódik. A 19. század végén Némethi Kálmán a barlangban élt remeteéletet.

Szabó József 1868-ban hallott a barlangról és ő volt az első, aki tudományosan kutatta. Szabó József 1869 májusában egy helyiekből és fővárosiakból álló, nagy expedíciót vezetett a Csörgő-lyuknak a megismerésére. A Magyarhoni Földtani Társulat 1870. december 14-i szakülésén ismertette a barlangot és a barlang kutatásának az eredményeit Szabó József. Az 1871. évi Földtani Közlönyben jelent meg az ismertetés, amely szerint a Mátra egyik nevezetessége a Pásztó közelében, az Ágasvár meredek, déli oldalában lévő barlang. Tajtkő konglomerátumban keletkezett. Ebben a kőzetben nagyon ritkák a barlangok. A barlangbejárattól körülbelül 12 ölnyire egy terem van és a teremből három irányba indulnak a járatok.

A barlangban látni lehet, hogy a tajtkő konglomerátum darabokra töredezett. A rétegek lassan és folyamatosan csúsznak a völgytalp irányába. A kőzet mozgása közben töredeztek össze a rétegek és a darabok feltorlódtak egymás felett, a különböző sebességű mozgások miatt. A tajtkő konglomerátumon keresztül mátrait hatolt át és a mátrait emelkedésekor törtek össze szabálytalanul a rétegek. Így jött létre a barlang, amelyet az erózió és az állandó csúszások tovább alakítottak a jelenlegi formájára. Ezek a hatások a jövőben is változtatni fogják a barlang képét. A barlang nem a kialakulásának a módja miatt, hanem a kőzete miatt különbözik a többi, általában mészkőben lévő barlangtól. A trachitból álló helyeknek az egyik nevezetessége, mert ebben a kőzetben nem ismert másik barlang. A Mátrának az egyetlen barlangja.

Az 1890. évi Turisták Lapjában megjelent a barlang részletes leírásával egy alaprajzi barlangtérképe és egy hosszmetszet barlangtérképe, amelyeket Szabó József felmérése alapján Thanhoffer Lajos rajzolt. Az 1891. évi Archaeologiai Értesítőben kiadott, Bartalos Gyula által írt publikációban az olvasható, hogy a barlang az Ágasvár alatt található, tajtkő-konglomerátban keletkezett és három ága van. Az írásban megismételte a Turisták Lapjában megjelent, Szabó József által írt cikknek azt a részét, hogy a barlang nem a kialakulásának a módja miatt, hanem a kőzete miatt különbözik a többi, általában mészkőben lévő barlangtól. Bartalos Gyula régészetileg is figyelemre méltónak tartotta a barlangot, mert a környéken vannak régészeti lelőhelyek és azért, mert olyan szájhagyomány kapcsolódik a barlanghoz, hogy régen az emberek kincseket rejtettek el benne, amelyeket nagypénteken szoktak keresni a barlangban a babonás kincsvadászok.

A Csörgő-lyuk alaprajzi barlangtérképe, amely Szabó Józsefnek az 1890-ben megjelent tanulmányában lett publikálva

Az 1930-ban napvilágot látott, „A Mátra részletes kalauza” című kiadványban az van írva, hogy néhány történelemkutató szerint az Ágasvár földalatti helyiségeit képezhette a barlang. A barlanghoz néhány babona és monda fűződik. Kincset kereső emberek a 19. század közepén messziről ide jártak. Az 1931-ben megjelent, Kaán Károly által írt könyv szerint erupciós kőzetben, hasadékmenti eltolódással jött létre, amely nagyon ritka barlangkeletkezési mód és emiatt is megérdemli a természeti emlékként fenntartását. Az 1932-ben kiadott, Dudich Endre által írt könyvben az olvasható, hogy hasadékmenti eltolódással, eruptív kőzetben létrejött barlang, amely nagyon ritka jelenség. Az 1932. évi Barlangvilágban megjelent, Dudich Endre által írt tanulmány szerint a monotroph barlangok csoportján belül exotroph barlang. Az 1936. évi Turisták Lapjában publikált, Barbie Lajos által írt írás szerint az omladékos üregek csoportjába tartozik. Nagyon érdekes barlang volt hazánkban, de már szétrobbantották. Az Országjárás 1942. évi évfolyamában meg lett említve, hogy a legnevezetesebb, mátrai barlang. Azért Csörgőlyuk a neve, mert a belőle kifolyó patak hangosan csörgedezve folyik a barlang belsejében. Nagy termekből és több irányban elágazó folyosókból áll, amelyeket a hegyen épített Ágasvár lakói használtak. Az 1952. évi Földrajzi Értesítőben jelent meg egy Leél-Őssy Sándor által írt tanulmány a barlangról. Az 1953. évi Földrajzi Értesítőben és az 1953. évi Idegenforgalmi Tájékoztatóban Székely András publikált két tanulmányt a 139 méter hosszú barlangról.

Az 1955-ben kiadott, „Mátra” című könyvben az van írva, hogy azt hiszik, hogy az Ágasvárnak volt a földalatti barlangja, ahová a vár régi urai sok kincset rejtettek. Messziről kincskeresők jöttek ide, de nem találtak semmit, esetleg a földalatti üregről újabb meséket terjeszthettek. Az 1958. évi Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztatóban megjelent, Bertalan Károly által írt összeállítás szerint az Ágasvár déli oldalán, andezittufában lévő, tektonikusan előkészített és tömegmozgásos csuszamlások által létrejött hasadékbarlang. A Csörgő-lyuktól körülbelül 150 méterre, 25 méterrel lejjebb van az ágasvári, huzatos üreg. Az összeállításnak a barlangra vonatkozó része hat publikáció alapján lett írva. Az 1976-ban befejezett, Bertalan Károly által írt kéziratban az olvasható, hogy az Ágasvárnak a meredek, déli oldalán, a Csörgő-patak völgyében, a Felső-Csörgőrét északkeleti széle felett, 528 méter tengerszint feletti magasságban, sziklák között van a szűk, kéményszerű bejárata. Az életveszélyes barlang 139 méter hosszú és 20 méter mély. Három folyosóból és egy nagy teremből áll a tektonikus hasadékbarlang. A kéziratban négy névváltozata van említve és a barlangot ismertető cédula egy publikáció alapján íródott. Az 1976-ban napvilágot látott magyar barlangtani bibliográfia barlangnévmutatójában szerepel a neve és egy névváltozata, valamint a barlangra vonatkozó 10 irodalmi hivatkozás. 1976-ban országos jelentőségű barlangnak nyilvánították. Az 1977. május 30-án, az előző lista barlangneveinek a felülvizsgálata után összeállított, országos jelentőségű barlangok listáján szintén rajta van. 1977-ben kiemelt jelentőségű barlanggá minősítette az Országos Természetvédelmi Hivatal és ekkor az 5230/1 barlangkataszteri számot kapta. Az 1977. évi Karszt és Barlangban megjelent tanulmányában Bajomi Dániel a biológiailag feldolgozás alatt álló, magyarországi barlangok közé sorolta.

Az 1980. évi Karszt és Barlang 1. félévi számában nyilvánosságra hozták a kiemelt jelentőségű barlangnak a barlangkataszteri számát. Az 1981 novemberében kitöltött, később módosított, barlangkataszteri törzslapja szerint Mátraszentimrén, sziklák között található a szűk, háromszög alakú bejárata. 370 méter hosszú és 29,6 méter mély a riolittufában kialakult, fokozottan védett barlang. Elágazó jellegű és lejtős jellegű. Vetőtükör figyelhető meg benne. Tektonikus és tömegmozgásos eredetű. Engedéllyel, nehéz mászással és barlangjáró alapfelszereléssel járható. Életvédelmi okból lett lezárva egy rácsajtóval. A barlangjárás és az omlás veszélyezteti. A bejárati ajtó nem volt nyitható egy lezuhant kőtömb miatt a helyszíneléskor. A barlangba csak a bejárati rács feletti, kis hézagon átkúszva lehetett bejutni. 1982-ben a Barlangtani Intézet munkatársa, Kárpát József a barlangkataszteri adatainak a megállapításakor felmérte és szerkesztett egy alaprajzi barlangtérképet, egy hossz-szelvény barlangtérképet, valamint a fő járatairól egy vetületi, hossz-szelvény barlangtérképet az 1982. júniusig felmért szakaszokról. A felmérés szerint 230 méter hosszú. 1982 óta a mérete, a befoglaló kőzete, a genetikai, a hidrológiai és a biológiai értékei miatt fokozottan védett barlang. 1983-tól 1997-ig a Sziklaorom Hegymászó és Barlangász Club tagjai, akiket Buda László vezetett, jelentős feltárási eredményeket ért el a barlangban. Körülbelül 200 méterrel növelte a csoport a hosszát. Az 1984-ben kiadott, „Magyarország barlangjai” című könyv országos barlanglistájában szerepel a neve két névváltozatával együtt és egy térképen van a helye feltüntetve, valamint ott van a biológiai szempontból feldolgozás alatt álló, magyarországi barlangok között.

A Csörgő-lyuk hosszmetszeti barlangtérképe, amely Szabó Józsefnek az 1890-ben megjelent tanulmányában lett publikálva

1990. július 10–14-én Buda László, Dezső József, Eszterhás István, Kállai Anikó, Kállai Zoltán, Makra Gusztáv, Manga Mihály és Szabó Géza felmérte a barlangot és a felmérés alapján 1990-ben Eszterhás István egy alaprajzi barlangtérképet és egy kelet–nyugat irányú, hosszmetszeti barlangtérképet szerkesztett. A felmérés szerint 370 méter hosszú és 29,6 méter mély. 1990-ben az MKBT Vulkánszpeleológiai Kollektívája mutatta ki a Vidróczki-forrás és a felszín kapcsolatát. A Vidróczki-forrás fluoreszceinnel megfestett vize hét óra múlva a nyolc méterrel alacsonyabban és 180 méterre lévő Vándor-forrásban bukkant elő. 1990-ben Eszterhás István leírt a barlangból 18 állatfajt. Az 1997-ben kiadott, „Atlas des cavités non calcaires du monde” című kiadványban a Hongrie címszó alatt rövid áttekintés látható a magyar, nemkarsztos barlangokról. A legnagyobb nyolc barlang név szerint fel van sorolva, a Csörgő-lyuk is meg van említve. Az adatokat Eszterhás Istvántól szerezték be. 1997-ben Lukács Attila és a társai tárták fel a bejárat közelében kezdődő, öt méter hosszú Elveszett-ágat. 1998-ban Eszterhás István egy alaprajzi barlangtérképet és egy kelet–nyugat irányú, hosszmetszet barlangtérképet szerkesztett az 1990. július 10–14-ei, valamint az 1998. május 30–31-i felmérések alapján, amelyekben Buda László, Dezső József, Eszterhás István, Kállai Anikó, Kállai Zoltán, Makra Gusztáv, Manga Mihály, Sály Zoltán, Szabó Géza, Szebeni Erzsébet és Szenti Tamás vettek részt. A felmérések szerint 425 méter hosszú és 29,6 méter mély. 1998-ban Eszterhás István szerkesztette meg a kelet–nyugat irányú, hossz-szelvény barlangtérképének az árnyrajzát. Az 1999-ben elkészült, Hazslinszky Tamás által írt kéziratban az szerepel, hogy az Ágasvár déli lábánál, a Csörgő-patak jobb partja közelében van a kis bejárata és az összeállításban található három történet, amelyek kapcsolódnak a barlanghoz.

A 2001. november 12-én elkészült, „Magyarország nemkarsztos barlangjainak irodalomjegyzéke” című kézirat barlangnévmutatójában szerepel Csörgő-lyuk néven, az Ágasvári-barlang, a Csergő-lyuk, a Csörgőlyuki-barlang és a Remete-barlang névváltozatok feltüntetésével és a barlanggal foglalkozó 103 darab írás megjelölésével. A 2003-ban napvilágot látott, „Magyarország fokozottan védett barlangjai” című könyvben részletesen le van írva és a leírásban az olvasható, hogy 543 méter tengerszint feletti magasságban található, riodácittufában keletkezett, 425 méter hosszú, 29,6 méter függőleges kiterjedésű és 62 méter vízszintes kiterjedésű, valamint a mérete és a genetikai értéke miatt lett fokozottan védett barlang. 1998-ban, a barlangtérképeknek az elkészítésekor 30 méter mély volt és az Eszterhás István által vezetett Vulkánszpeleológiai Kollektíva készítette a barlangtérképeket. Körülbelül 50 méter vastag riodácittufában alakult ki. A barlangról szóló fejezetben publikálva lett az 1998-ban szerkesztett árnyrajz és egy Hazslinszky Tamás által készített fénykép, amelyen a Nagy-terem kőzetblokkjai láthatók.

A 2005-ben megjelent, „Magyar hegyisport és turista enciklopédia” című könyvben található egy szócikk a barlangról, amely szerint 425 méter hosszú és 30 méter mély, valamint hazánk leghosszabb, nem karsztos eredetű barlangja. A Mátra nyugati részén, 528 méter tengerszint feletti magasságban nyílik. A keletkezését a tektonikus mozgások miatt feldarabolódott, riolittufa kőzetblokkok átrendeződésének köszönheti és ez a folyamat ma is tart. A barlang megismeréséhez néhány legenda kapcsolódik. Szabó József tanulmánya a barlang térképével együtt, 1871-ben jelent meg. 140 méter volt a hossza az 1952. évi és az 1953. évi kutatások után. A jelenlegi mérete az 1983 óta tartó, feltáró kutatás eredménye. Lukács Attila szócikkében meg van említve, hogy az ő nevéhez köthető a barlang Elveszett-ágának a megtalálása. Orosz Mihály szócikkében említve van, hogy az általa vezetett hegymászó egyesület folyamatosan részt vesz a barlangnak a feltárásában, a kutatásában, a bővítésében és a kezelésében. Szabó József szócikkében az olvasható, hogy először Szabó József foglalkozott a barlanggal. A Sziklaorom Hegymászó és Barlangász Club szócikkében az van írva, hogy az egyik, jelentős eredménye a barlang új részeinek a megtalálása. Varga Gábor a 2013-ban publikált tanulmányában a feltételezett, barlangi lelőhelyek közé sorolta, azokhoz a lelőhelyekhez, ahonnan nem kerültek elő leletek, vagy a leletek korhatározása nem történt meg. 2013-tól a vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete szerint a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található barlang az igazgatóság hozzájárulásával látogatható.

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

  • Aba Iván: Budapest – Gyöngyös – Mátra. (Magyarország írásban és képekben sorozat 3. kötete.) Bp. 1960. 98, 108–109, 114–115, 123–124, 125. old.
  • Barcza Imre – Vigyázó János szerk.: A Mátra részletes kalauza. Bp. 1930. 72. old.
  • Claude Chabert – Paul Courbon: Atlas des cavités non calcaires du monde. (A világ nemkarsztos barlangjainak atlasza.) Franciaország, 1997.
  • Elek István szerk.: Ezerszínű Magyarország. Bp. 1955. 356–357. old.
  • Eszterhás István: Magyarországi vulkáni kőzetek barlangjainak genotipusai. Borsodi Műszaki-Gazdasági Élet, 1991. (36. évf.) 4. sz. Miskolc. 45, 46. old.
  • Eszterhás István: Genotypes of caves in volcanic rocks in Hungary. Conference on the karst and cave research activities of educational and research institutions in Hungary, Jósvafő. 1993. 81–86. old.
  • Eszterhás István: Forschung und Beschreibung der ungarischen Vulkanhöhlen vom 16. Jahrhundert. Proceedings of Alcadi '94 Symposium. Die Höhle, 1994. (49. köt.) Wien. 29–33. old.
  • Eszterhás István: Natürliche und durch künstliche Hohlráume entstandene Risse in vulkanischen Gestein. Jahresbericht der Höhlenforschergruppe Rhein-Main, Frankfurt a. M. 1994. 150–154. old.
  • Eszterhás István: Natur- und künstursrüngliche Ri3e in den vulkanischen Gesteine. Proceedings of 7th International Symposium on Volcanospeleology, Santa Cruz de la Palma, 1994. 25–31. old.
  • Eszterhás István: Vulkánszpeleológia. A Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat tanfolyami jegyzete. Bp. 1994. 49 old.
  • Eszterhás István: Caves of the Mátra. Kirándulásvezető és összefoglalók a 6. Nemzetközi Pszeudokarszt Szimpóziumhoz. Galyatető, 1996. 10–15. old.
  • Eszterhás István – Ludovít Gaál – Tiberius Tulucan: Caves in the volcanic rocks of the Carpathian Ranges. Field Trip Guide and Abstracts of 6th International Symposium on Pseudokarst. Galyatető, 1996. 28. old.
  • Eszterhás István – Manga Mihály: Das Csörgő-loch eine Schlufhöhle. Jahresbericht der Höhlenforschergruppe Rhein-Main, Frankfurt a. M. 1996. 107–113. old.
  • Eszterhás István – Manga Mihály: The Csörgő-lyuk. Field Trip Guide and Abstracts of 6th International Symposium on Pseudokarst. Galyatető, 1996. 22. old.
  • Eszterhás István: The Mátra-bérc and its surroundings. Kirándulásvezető és összefoglalók a 6. Nemzetközi Pszeudokarszt Szimpóziumhoz. Galyatető, 1996. 16–17. old.
  • Eszterhás István – Ludovít Gaál – Tiberius Tulucan: Caves in the volcanic rocks of the Carpathian Ranges. Proceedings of 6th International Symposium on Pseudokarst. Galyatető, 1997. 136–157. old.
  • Eszterhás István – Manga Mihály: Csörgő-Loch. Proceedings of 6th International Symposium on Pseudokarst. Galyatető, 1997. 22–32. old.
  • Eszterhás István: Höhlen des Mátras. Proceedings of 6th International Symposium on Pseudokarst. Galyatető, 1997. 166–173. old.
  • Eszterhás István: Legenden über vulkanische Höhlen in Ungarn. Jahresbericht der Höhlenforschergruppe Rhein-Main, Frankfurt a. M. 1997. 50–55. old.
  • Eszterhás István: Pseudokarstische Höhlen in Ungarn. Proceedings of 6th International Symposium on Pseudokarst. Galyatető, 1997. 163–165. old.
  • Gaál István: Szép magyar tájak. Bp. 1944. 151. old.
  • Hanák Kolos – Stiller János – Széky István: Mátrai és Gyöngyösi Kalauz. Gyöngyös, 1909. 10, 32–37, 130, 133, 134. old.
  • Jakucs Pál: Mátra. Bp. 1955. 33–34. oldalak és a 16. és a 17. oldalak között egy fénykép
  • Kaán Károly: Természetvédelem és a természeti emlékek. Bp. 1932.
  • Kolosváry Gábor: Die Spinnenfauna der ungarischen Höhlen. Mitteilungen über Höhlen- und Karstforschung, 1928. Heft 4. 110. old.
  • Kristóf Sándor: Mátra portyavezető. Bp. 1954. 17–18, 39, 45, 47, 80, 105, 107, 109, 130–131. old.
  • Kristóf Sándor: Magyarország hegységeinek ismertetése. Természetjárók Kézikönyve. Bp. 1955. 48. old.
  • Kristóf Sándor: Mátra útikalauz. (Második, bővített kiadás.) Bp. 1956. 18–19, 46, 69, 75, 87, 91, 110, 125. old. és térképmelléklet
  • Kristóf Sándor: Mátra útikalauz. 3. kiad. Bp. 1957. 18–20, 46, 53, 88, 131, 148, 150. old.
  • Lénárt János: Mátra útikalauz. Bp. 1962. 12, 21, 88, 119, 128. old.
  • Manga Mihály: Csörgő-lyuk. Föld és Ég, 1990. 4. sz. 116–118. old.
  • Mezősi József: Jelentés a Nyugati Mátrában végzett kőzettani felvételről. Kézirat, 1951. Megtalálható a Magyar Állami Földtani Intézet Adattárában. 3, 7. old.
  • Mikusik Árpád: Útitárs. Bp. 1956. 22–25. old.
  • Ötvös Zoltán: Kit érdekelnek a kőbe zárt csodák? Népszabadság, 1997. június 28. 24. old.
  • Pásztor József: A Mátra. Bp. 1929. 243–246. old.
  • Platthy Adorján: Hevesmegye mátrai része. Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben. (Magyarország 6. kötete) 1900. 215. old.
  • Polgárdy Géza szerk.: Magyar turista lexikon. A–Z. Bp. 1941. 42. old.
  • Révai Ernő: Barlangok világából. A TTE barlangkutatóinak rovata. Természetbarát, 1938. (26. köt.) 3–4. sz. 15–16. old. és 5–6. sz. 14–16. old.
  • Soós Péter: Barangolások hazai tájakon. Bp. 1994. 2. köt. 44, 575–576, 579–580. old.
  • Szuromi László: Mátrai Tájvédelmi Körzet. Proceedings of 6th International Symposium on Pseudokarst, Galyatető, 1997. 75–83. old.
  • Takácsné Bolner Katalin: Magyarország barlangjai. Föld és Ég, 1989. 8. sz. (augusztus) 232. old.
  • Vadász Elemér: A magyar földtan útja Szabó József nyomában. Bp. 1967. 37. old.
  • A Zircen Janka Tanítóképző egy növendéke: Első nagy túrám. Természetjárás, 1955. július. (1. évf. 4. sz.) 10. old.
  • –: Veszprém Megye Tanácsa Idegenforgalmi Hivatalának hírei. Idegenforgalmi Tájékoztató, 1953. június. (4. évf. 6. sz.) 27–28. old.
  • –: A Mátrában a 780 méter magas pásztói hegy oldalában... Turista, 1960. október. (6. évf. 10. sz.) 6. old.
  • –: Ágasvári-barlang mélyén. Esti Hírlap, 1981. november 10. (26. évf. 263. sz.)
  • –: Gigantikus kocka az Ágasvári-barlang mélyén. Esti Hírlap, 1981. november 10.
  • –: Új körfolyosó az Ágasvári-barlangban. Turista Magazin, 1982. január. 5. old.
  • –: Barlangmentő vállalkozás. Búvár, 1987. november.
  • –: Feltárul a „kockás” barlang bejárata. Esti Hírlap, 1987. szeptember 26.
  • –: Helyreállítják az ágasvári sci-fi barlangot. Nógrád, 1987. szeptember 28.
  • –: Helyreállítják a titokzatos kocka barlangját. Népszava, 1987. szeptember 28.
  • –: A titokzatos kocka barlangja. Déli Hírlap, 1987. szeptember 28.
  • –: Új barlangrészt tártak fel. Népújság, 1987. július 10.
  • –: Új körfolyosó az Ágasvári barlangban. Turista Magazin, 1982. január. 5. old.
  • –: A Mátra turistatérképe. Cartographia Kft. kiadv. Bp. 1994. 1:40.000
  • –: Barlangkutatók tanácskozása. Heves Megyei Hírlap, 1996. szeptember 23. (7. évf. 222. sz.) 3. old.

További információk[szerkesztés]