Kutyabenge

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Kutyabenge
Közönséges kutyabenge (Frangula alnus)
Közönséges kutyabenge (Frangula alnus)
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (Eudicots)
Csoport: Core eudicots
Csoport: Superrosidae
Csoport: Rosidae
Csoport: Eurosids I
Rend: Rózsavirágúak (Rosales)
Család: Bengefélék (Rhamnaceae)
Nemzetség-
csoport
:
Rhamneae
Nemzetség: Kutyabenge (Frangula)
Mill.
Szinonimák
  • Rhamnus subg. Frangula
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Kutyabenge témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kutyabenge témájú kategóriát.

A kutyabenge (Frangula) a rózsavirágúak (Rosales) rendjébe és a bengefélék (Rhamnaceae) családjába tartozó nemzetség.

Származása, elterjedése[szerkesztés]

Az ide sorolt fajokat korábban a Rhamnus nemzetségbe, azon belül a Frangula alnemzetségbe sorolták. Később az alnemzetséget nemzetség szintjére emelték.[1] A Frangula monofiletikusságát, illetve a rendszerezés helyességét molekuláris genetikai eredmények is megerősítették.[2]

Fajai az északi flórabirodalom (Holarktisz) Ó- és Újvilági részén is, konkrétan a Mediterráneumban és annak környezetében, valamint az amerikai kontinens mediterrán éghajlatú vidékein honosak. Egyes fajait már más vidékekre is betelepítették. Magyarországon is egyetlen faja honos, a közönséges kutyabenge (kutyafa, Frangula alnus, régebben Rhamnus frangula).

A „Frangula” név a latin frangere = törni igéből származik, és arra utal, hogy a kutyabenge fája törékeny.[3]

Megjelenése, felépítése[szerkesztés]

Fajai fák vagy kisebb cserjék. Húsos csonthéjas bogyótermése eleinte piros, majd megfeketedik.

Életmódja, termőhelye[szerkesztés]

Főleg nedves ligeterdőkben és láperdőkben nő.

Felhasználása[szerkesztés]

Több faj kérgéből, leveléből, illetve terméséből festékanyagot vonnak ki.

Sok, hosszan a növényen maradó bogyója miatt időnként, helyenként dísznövénynek is ültetik.

Néhány faj kérge erős hashajtó hatású emodint tartalmaz

Életmódja, termőhelye[szerkesztés]

Fajok[szerkesztés]

Az ezredfordulón mintegy 50 fajt soroltak a nemzetségbe; az alábbi lista nem teljes.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Grubov, 1949
  2. Bolmgren, Kjell & Oxelman, Bengt (2004). „Generic limits in Rhamnus L. s.l. (Rhamnaceae) inferred from nuclear and chloroplast DNA sequence phylogenies”. Taxon 53 (2), 383-390. o.  
  3. Két bengeféle: a varjútövis és a kutyabenge. [2012. február 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. október 11.)

Források[szerkesztés]