Rosidae

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Rosidae
Euphorbia heterophylla
Euphorbia heterophylla
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Core eudicots
Csoport: Rosidae
Szinonimák

Rosids (APG)

Főbb kládok
Hivatkozások
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Rosidae témájú kategóriát.

A Rosidae a zárvatermők egy csoportja. A hagyományos rendszertanok (pl. Cronquist-rendszer, Tahtadzsjan-rendszer) a kétszikűek osztályának egy alosztályaként tartják számon. Az Angiosperm Phylogeny Group rendszertanaiban, így a legkorszerűbb APG III-rendszerben is a rosids névvel jelzett kládnak feleltethető meg.

Fosszíliáik a kréta időszak óta ismertek. Molekuláris órán alapuló becslések szerint a rosids csoport a kréta időszak apti vagy albai korszakában jelent meg, 125-99,6 millió évvel ezelőtt.[1][2] Az alkalmazott leírástól függően 16-20 rend tartozik ide, melyekbe mintegy 140 növénycsaládot sorolnak.[3]

Körülbelül 70 000 faj tartozik ide, ami az összes zárvatermőfaj több mint egynegyedét jelenti.[4][5]

Név[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A „rosids” név a „Rosidae” rendszertani néven alapul, amit általában alosztálynak tekintenek. 1967-ben Armen Tahtadzsjan megmutatta, hogy a „Rosidae” név alapja a Friedrich Gottlieb Bartling által 1830-ban készített taxonleírás.[6] Ezt a csoportot nevezték át később „Rosidae”-ra; később különböző szerzők különféleképpen határolták be a taxont. A „rosids” név informális, azaz nincs hozzá rendelve semmilyen taxonómiai szint, mint amiket az ICBN osztogat. A rosids monofiletikus csoport, a kládok molekuláris filogenetikai vizsgálata alapján.

A rosids csoport három különböző leírása van jelenleg használatban. Egyes szerzők idesorolják a Saxifragales és Vitales rendeket.[7] Mások mindkettőt kizárják a csoportból.[8] Ebben a cikkben az APG III-rendszer leírása szerepel, ami a csoportba tartozónak tekinti a Vitales, de nem a Saxifragales rendet.

Kapcsolatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A rosids és a Saxifragales együtt monofiletikus csoportot alkotnak.[4][8] Ez a 6 csoport egyike, melyek együtt a Pentapetalae kládot („ötszirmúak”, a core eudicots mínusz a Gunnerales rend) alkotják,[9] ahol a másik öt csoport a Berberidopsidales, Caryophyllales, Dilleniales, Santalales és az asterids. A csoportok közötti kapcsolatról még keveset tudunk.

A rosid klád morfológiailag igen változatos, így nehezen jellemezhető csoport. Gyakori, hogy az egyszerűbb, háromnyílású (pl. trikolpát) pollenszemeket összetettebb (pl. poliporát) virágporszem váltja fel.[10]

Felbontása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A rosids két csoportra osztható: a Vitales rendre és az eurosids (valódi rosids) csoportra.

Az eurosids tovább osztható, az eurosids I (fabids) csoportra, a Geraniales, Myrtales, Crossosomatales és Picramniales rendekre (Ha a négy rendet belefoglaljuk az eurosids I-be, akkor a tágabb értelemben vett (sensu lato), egyébként sensu stricto eurosids I-ről beszélhetünk. Az APG III-rendszer belátta a sensu lato leírás monofiletikusságát.)[8], az eurosids II (malvids) csoportra[9] és a rendbe nem sorolt Apodanthaceae családra. Az Apodanthaceae család az APG III eredeti publikációjában még a zárvatermők szintjén incertae sedis taxon volt, azóta úgy tűnik, az eurosids csoporton belül található.[11]

Rendek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A rosids 17 rendből és két rendbe nem sorolt családból áll. Az alapi helyzetű Vitales renden kívül a 8-8 rendet tartalmazó eurosids I (fabids) és eurosids II (malvids) kládokból áll. Korábban négy rendet, a Geraniales, Myrtales, Crossosomatales és Picramniales a fabids és a malvids kládokon kívül írták le, vagy legfeljebb a malvids 'sensu lato'-hoz sorolták őket. 2009-ben azonban Hengchang Wang és társai javaslatot tettek arra, hogy a malvids csoportba foglalják bele a Geraniales, Myrtales, Crossosomatales és Picramniales rendeket is. Ezt a tágabb leírást az általuk elvégzett analízis igen erősen támogatta (100% bootstrapping). Egyes ide tartozó rendeket csak nemrég írtak le.[8] Ezek a Vitales,[12] Zygophyllales,[13] Crossosomatales,[14] Picramniales,[15] és Huerteales rendek.[16]

Rendbe nem sorolt családok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Apodanthaceae és Huaceae családok a rosids csoporton belül találhatók, de nem sorolták őket egyik rendhez sem.

Az Apodanthaceae a klorofillt nem tartalmazó, parazita növények rejtélyes családja. Egyes szerzők a Cucurbitales rendbe helyezték,[8] de kapcsolataik még nem világosak.[11] A növényi leszármazási fa meghatározását általában nagyban segítő kloroplasztiszgének itt nem nyújtanak sok információt, mivel a klorofillt nem tartalmazó növényeknél ezek nem működő, ún. pszeudogének.

A Huaceae család a fabids-on belüli COM klád (Celastrales, Oxalidales, Malpighiales) tagja. Még kérdéses, hogy vajon a Huaceae-t a három közül valamelyik rendbe kellene besorolni, vagy negyedik rendként kellene a COM kládba fölvenni. Két tanulmány szerint is az Oxalidales rendbe tartozik,[17][18] egy másik pedig ellentmond ennek a felvetésnek.[4]

Evolúciós törzsfa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az alább látható kladogram a Wang és társai (2009)[4] által készített törzsfa módosított változata. A rendek neve az APG weboldalról származik.[8] Az 50%-osnál kisebb bootstrap-támogatottságú ágak nem látszanak. A többi ág támogatottsága 100%, kivéve, ahol külön jelezzük.


Vitales


eurosids
fabids

Zygophyllales



„COM klád”

Huaceae



Celastrales



Oxalidales



Malpighiales



„nitrogénkötő klád”

Fabales




Rosales




Fagales



Cucurbitales







malvids sensu lato
65%

Geraniales



Myrtales





Crossosomatales




Picramniales


malvids sensu stricto

Sapindales




Huerteales




Brassicales



Malvales









A nitrogénkötő kládba nagy számú, nitrogénkötésre képes növény tartozik, melyek specializált gyökérgümői a légköri nitrogént megkötni tudó Rhizobia baktériumokat tartalmaznak. Nem minden növény képes erre a kládon belül.

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Rosids című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Davies, T.J., Barraclough, T.G., Chase, M.W., Soltis, P.S., Soltis, D.E., and Savolainen, V. (2004), "Darwin's abominable mystery: Insights from a supertree of the angiosperms", Proceedings of the National Academy of Sciences 101 (7): 1904–1909, doi:10.1073/pnas.0308127100, <http://www.pnas.org/content/101/7/1904.full.pdf+html>
  2. Susana Magallón and Amanda Castillo (2009), "Angiosperm diversification through time", American Journal of Botany 96 (1): 349–365, DOI 10.3732/ajb.0800060
  3. Douglas E. Soltis, Pamela S. Soltis, Peter K. Endress, and Mark W. Chase (2005), Phylogeny and Evolution of the Angiosperms, Sunderland, MA, USA: Sinauer, ISBN 978-0878938179
  4. ^ a b c d Hengchang Wang, Michael J. Moore, Pamela S. Soltis, Charles D. Bell, Samuel F. Brockington, Roolse Alexandre, Charles C. Davis, Maribeth Latvis, Steven R. Manchester, and Douglas E. Soltis (10Mar2009), "Rosid radiation and the rapid rise of angiosperm-dominated forests", Proceedings of the National Academy of Sciences 106 (10): 3853–3858, doi:10.1073/pnas.0813376106, <http://www.pnas.org/content/106/10/3853.abstract?etoc>
  5. Robert W. Scotland and Alexandra H. Wortley (2003), "How many species of seed plants are there?", Taxon 52 (1): 101–104, DOI 10.2307/3647306
  6. James L. Reveal (2008 onward), "A Checklist of Family and Suprafamilial Names for Extant Vascular Plants", Home page of James L. Reveal and C. Rose Broome, <http://www.plantsystematics.org/reveal/pbio/fam/supgennames.html>
  7. J. Gordon Burleigh, Khidir W. Hilu, and Douglas E. Soltis (2009), File 7, "Inferring phylogenies with incomplete data sets: a 5-gene, 567-taxon analysis of angiosperms", BMC Evolutionary Biology 9: 61, doi:10.1186/1471-2148-9-61
  8. ^ a b c d e f Peter F. Stevens (2001 onwards), Angiosperm Phylogeny Website, <http://www.mobot.org/MOBOT/Research/APweb/welcome.html>
  9. ^ a b Philip D. Cantino, James A. Doyle, Sean W. Graham, Walter S. Judd, Richard G. Olmstead, Douglas E. Soltis, Pamela S. Soltis, and Michael J. Donoghue (2007), "Towards a phylogenetic nomenclature of Tracheophyta", Taxon 56 (3): 822–846, <http://www.phylodiversity.net/donoghue/publications/MJD_papers/2007/164_Cantino_Taxon07.pdf>
  10. Podani János. A szárazföldi növények evolúciója és rendszertana. ISBN 963 463 632 2 (2003) , 152. oldal
  11. ^ a b Daniel L. Nickrent, "Apodanthaceae", The Parasitic Plant Connection, <http://www.parasiticplants.siu.edu/Apodanthaceae/index.html>
  12. James L. Reveal. (1995). page 72 in Newly required suprageneric names in vascular plants. Phytologia 79(2):68-76
  13. Chalk, L. 1983. Wood structure. Pp. 1-51 [1-2 by C. R. Melcalfe], in Metcalfe, C. R., & Chalk, L., Anatomy of the Dicotyledons, Second Edition. Volume II. Wood Structure and Conclusion of the General Introduction. Clarendon Press, Oxford. ISBN 978-0-19-854559-0.
  14. Klaus Kubitzki (2007), "Introduction to Crossosomatales", in Klaus Kubitzki, The Families and Genera of Vascular Plants, vol.IX, Berlin,Heidelberg: Springer-Verlag
  15. John Hutchinson The Families of Flowering Plants 3rd edition. 1973. Oxford University Press.
  16. Andreas Worberg, Mac H. Alford, Dietmar Quandt, and Thomas Borsch (2009), "Huerteales sister to Brassicales plus Malvales, and newly circumscribed to include Dipentodon, Gerrardina, Huertea, Perrottetia, and Tapiscia", Taxon 58 (2): 468–478
  17. Douglas E. Soltis, Matthew A. Gitzendanner, and Pamela S. Soltis (2007), "A 567-taxon data set for angiosperms: The challenges posed by Bayesian analyses of large data sets", International Journal of Plant Sciences 168 (2): 137–157, DOI 10.1086/509788
  18. Li-Bing Zhang and Mark P. Simmons (2006), "Phylogeny and delimitation of the Celastrales inferred from nuclear and plastid genes", Systematic Botany 31 (1): 122–137, DOI 10.1600/036364406775971778