Esztramosi Felső-táró 2. sz. ürege

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Esztramosi Felső-táró 2. sz. ürege
Képződmény a barlangban
Képződmény a barlangban
Hossz 46 m
Mélység 0 m
Magasság 23 m
Függőleges kiterjedés 23 m
Tengerszint feletti magasság 275 m
Ország Magyarország
Település Tornaszentandrás
Földrajzi táj Aggteleki-karszt
Típus karsztvízszint alatt kioldódott
Barlangkataszteri szám 5412-4
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Esztramosi Felső-táró 2. sz. ürege témájú médiaállományokat.

Az Esztramosi Felső-táró 2. sz. ürege egy fokozottan védett barlang. Az Aggteleki Nemzeti Park területén található. Az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt többi barlangjával együtt 1995 óta a Világörökség része. Az Esztramos-hegy hat fokozottan védett barlangja közül az egyik, a másik öt az Esztramosi Földvári Aladár-barlang, a Rákóczi 1. sz. barlang, a Rákóczi 2. sz. barlang, a Rákóczi 3. sz. barlang és a Rákóczi-oldaltáró barlangja.

Leírása[szerkesztés]

Az Esztramos-hegyben található egyik – már nem művelt – bányatáróból nyílik. A két bejáratú bányavágat az I. bányaszintről – 275 méter tengerszint feletti magasságból – indul. A bányatáró és a barlang bejáratai le van zárva. A vágat bejáratától körülbelül 80 méterre van a 0,6×0,8 méteres bejárata, amely a mesterséges járat alján található, az oldalfal tövében. Középső triász, kristályos, világosszürke mészkőben keletkezett a függőleges kiterjedésű barlang. Karsztvízszint alatti oldódással jött létre. A meredeken emelkedő barlangjárat 23 méter magasságtól járhatatlanul szűk lesz. Ez a szűk hasadék megközelíti, a megfigyelt légmozgásból megállapítva, a kőbánya 10–12 méterrel magasabban fekvő felső udvarszintjét.

A hasadékszerű barlangra az üstös morfológiai elemek jellemzők. A barlang legfelső szakaszán limoniterekkel átszőtt és breccsás részek figyelhetők meg. A limoniterekkel átszőtt kőzet sejtes-kazettás boxwork szerkezetet képez. A mennyezet közeli részek kivételével a teljes falfelületén találhatók ásványkiválások. A képződmények főleg kalcit anyagúak. Találhatók benne kalcitlemezből álló álmennyezetek, szegfűkalcitok, nagy méretű cseppkőlefolyások, a lefolyásokon kialakult borsókövek (vékony, korallszerűen megnyúlt borsókövek, vastag ujjszerű borsókövek és a Magyarországon sokfelé elterjedt borsó alakú borsókövek), kifejlett kristály formájú, 3–4 centiméteres pátkristályok ritka légteres változata és agancsszerű, áttetsző, akár 10–15 centiméter hosszú heliktitek, szinlők. Ez a legépebben megmaradt „kristálypince” jellegű barlangja a hegynek. A barlang csak engedéllyel, tiszta ruhában, elektromos lámpa használatával és csak tudományos kutatás miatt látogatható. A Tornaszentandráson található öt fokozottan védett barlang egyike, a másik négy a Rákóczi 1. sz. barlang, a Rákóczi 2. sz. barlang, a Rákóczi 3. sz. barlang és a Rákóczi-oldaltáró barlangja.

Neve összetéveszthető az esztramosi, már elpusztult Felső 2. sz. barlang nevével. Előfordul az irodalmában Esztramos-hegyi felső táró 2.sz. barlang (Kraus 1995), Esztramosi Felső-táró 2.sz. barlangja (Kraus 2005), Esztramosi Felső Táró 2. Sz. Ürege (Gyurkó 1993), Felső táró 2. sz. ürege (Lénárt 1997), Kristály-barlang (Majoros 1986) és Kristály-bg. (Lénárt 1990) néven is.

Kutatástörténete[szerkesztés]

Ásványkiválás a barlangban

A vasbányászat során tárult fel. A vágatot, amelyből nyílik 1949–1954 között hozták létre. 1986-ban jelent meg az a publikáció, amelyben először van ismertetve (Kristály-barlang néven). A tanulmány alapján a hossza ekkor 8 méter volt és a bejárata omlás következtében veszélyes lett, valamint ebben, a hegy barlangjairól szóló összefoglaló munkában, térképen van feltüntetve a helye. A felfedezésének a körülményei nem ismertek.

Az 1990-ben Lénárt László által írt tanulmányban szerepel a terület törésrendszereit és barlangjait egy ábrán feltüntető rajzon és ez a munka is leírja (Felső táró 2. sz. ürege néven) röviden. A kéziratban 30 méter hosszúnak és 8 méter függőleges kiterjedésűnek van leírva. Turtegin Elek 1991-es kézirata alapján 17 méter hosszú volt, amikor megvizsgálta. 1993-ban vált fokozottan védetté különleges ásványképződményei miatt. A Kraus Sándor által írt 1993-as barlang nyilvántartó lapon körülbelül 30 méter hosszú, körülbelül 5 méter vízszintes kiterjedésű, körülbelül 8 méter függőleges kiterjedésű és körülbelül 8 méter magasságú barlangként lett regisztrálva.

Az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt többi barlangjával együtt 1995 óta a Világörökség része. Az 1995-ben Sásdi László által kitöltött barlangkataszteri törzslapja szerint 8 méter hosszú volt. 1998. május 5-én készült el a térképe (alaprajza és hosszmetszete), melyet Nyerges Attila és Szabó Zoltán készített. 2001 óta fokozottan védett barlang. A 2003-ban megjelent Magyarország fokozottan védett barlangjai című könyv szerint 46 méter hosszú, 23 méter függőleges kiterjedésű és a vízszintes kiterjedése 15 méter. 2005-ben az Ariadne Karszt- és Barlangkutató Egyesület készítette el a fotódokumentációját.

Képgaléria[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

  • Turtegin Elek: Szakdolgozat. Kéziratrészletek, 1991. 96. old. (A kézirat részletei megtalálhatók a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)

További információk[szerkesztés]