Esztramosi Felső-táró 2. sz. ürege

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Esztramosi Felső-táró 2. sz. ürege
Képződmény a barlangban
Képződmény a barlangban
Hossz46 m
Mélység0 m
Magasság23 m
Függőleges kiterjedés23 m
Tengerszint feletti magasság275 m
Ország Magyarország
Település Tornaszentandrás
Földrajzi táj Aggteleki-karszt
Típus karsztvízszint alatt kioldódott
Barlangkataszteri szám 5412-4
A Wikimédia Commons tartalmaz Esztramosi Felső-táró 2. sz. ürege témájú médiaállományokat.

Az Esztramosi Felső-táró 2. sz. ürege az egyik fokozottan védett barlang. Az Aggteleki Nemzeti Park területén található. Az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt többi barlangjával együtt 1995 óta a világörökség része. Az Esztramos-hegy hat fokozottan védett barlangja közül az egyik, a másik öt az Esztramosi Földvári Aladár-barlang, a Rákóczi 1. sz. barlang, a Rákóczi 2. sz. barlang, a Rákóczi 3. sz. barlang és a Rákóczi-oldaltáró barlangja.

Leírás[szerkesztés]

Az Esztramos-hegyben található egyik, már nem művelt bányatáróból nyílik. A két bejáratú bányavágat az I. bányaszintről, 275 méter tengerszint feletti magasságból indul. A bányatáró és a barlang bejáratai le van zárva. A vágat bejáratától körülbelül 80 méterre van a 0,6×0,8 méteres bejárata, amely a mesterséges járat alján található, az oldalfal tövében. Középső triász, kristályos, világosszürke mészkőben keletkezett a függőleges kiterjedésű barlang. Karsztvízszint alatti oldódással jött létre. A meredeken emelkedő barlangjárat 23 méter magasságtól járhatatlanul szűk lesz. Ez a szűk hasadék megközelíti, a megfigyelt légmozgásból megállapítva, a kőbánya 10–12 méterrel magasabban fekvő felső udvarszintjét.

A hasadékszerű barlangra az üstös morfológiai elemek jellemzők. A barlang legfelső szakaszán limoniterekkel átszőtt és breccsás részek figyelhetők meg. A limoniterekkel átszőtt kőzet sejtes-kazettás boxwork szerkezetet képez. A mennyezet közeli részek kivételével a teljes falfelületén találhatók ásványkiválások. A képződmények főleg kalcit anyagúak. Találhatók benne kalcitlemezből álló álmennyezetek, szegfűkalcitok, nagy méretű cseppkőlefolyások, a lefolyásokon kialakult borsókövek, vékony, korallszerűen megnyúlt borsókövek, vastag ujjszerű borsókövek és a Magyarországon sokfelé elterjedt borsó alakú borsókövek, kifejlett kristály formájú, 3–4 centiméteres pátkristályok ritka, légteres változata és agancsszerű, áttetsző, akár 10–15 centiméter hosszú heliktitek, szinlők. Ez a legépebben megmaradt kristálypince jellegű barlangja a hegynek. A barlang az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság engedélyével, tiszta ruhában, elektromos lámpa használatával és csak tudományos kutatás miatt látogatható.

A Tornaszentandráson található öt fokozottan védett barlang egyike, a másik négy a Rákóczi 1. sz. barlang, a Rákóczi 2. sz. barlang, a Rákóczi 3. sz. barlang és a Rákóczi-oldaltáró barlangja.

A neve összetéveszthető az esztramosi, már elpusztult Felső 2. sz. barlang nevével. Előfordul irodalmában Esztramos-hegyi felső táró 2.sz. barlang (Kraus 1995), Esztramosi Felső-táró 2.sz. barlangja (Kraus 2005), Esztramosi Felső Táró 2. Sz. Ürege (Gyurkó 1993), Felső táró 2. sz. ürege (Lénárt 1997), Kristály-barlang (Majoros 1986) és Kristály-bg. (Lénárt 1990) neveken is. 1998-ban volt először Esztramosi Felső-táró 2. sz. ürege néven említve a barlang az irodalmában.

Kutatástörténet[szerkesztés]

Ásványkiválás a barlangban

A vasbányászat során tárult fel. A vágatot, amelyből nyílik 1949–1954 között hozták létre. 1986-ban jelent meg az a publikáció, amelyben először van ismertetve. A tanulmányban Kristály-barlang a neve. A publikáció alapján a hossza nyolc méter és a bejárata omlás következtében veszélyes lett, valamint ebben, a hegy barlangjairól szóló összefoglaló munkában, térképen van feltüntetve a helye. A felfedezésének a körülményei nem ismertek.

Az 1990-ben Lénárt László által írt tanulmányban szerepel a terület törésrendszereit és barlangjait egy ábrán feltüntető rajzon és ebben a munkában is ismertetve van röviden, Felső táró 2. sz. ürege néven. A kéziratban 30 méter hosszúnak és nyolc méter függőleges kiterjedésűnek van leírva. Turtegin Elek 1991-es kézirata alapján 17 méter hosszú volt, amikor megvizsgálta. 1993. április 8-tól a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter 12/1993. (III. 31.) KTM rendelete szerint az Aggteleki-karsztvidéken lévő Esztramosi Felső Táró 2. Sz. Ürege fokozottan védett barlang. Különleges ásványképződményei miatt lett fokozottan védett barlang. A Kraus Sándor által írt, 1993-as barlangnyilvántartó lapon körülbelül 30 méter hosszú, körülbelül öt méter vízszintes kiterjedésű, körülbelül nyolc méter függőleges kiterjedésű és körülbelül nyolc méter magas barlangként lett regisztrálva.

Az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt többi barlangjával együtt 1995 óta a világörökség része. Az 1995-ben Sásdi László által kitöltött barlangkataszteri törzslapja szerint nyolc méter hosszú. 1998. május 5-én készült el az alaprajzi barlangtérképe és a hosszmetszeti barlangtérképe, amelyeket Nyerges Attila és Szabó Zoltán készített. 1998. május 14-től a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter 13/1998. (V. 6.) KTM rendelete szerint az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság illetékességi területén található Esztramosi Felső-táró 2. sz. ürege az igazgatóság engedélyével látogatható.

2001 óta fokozottan védett barlang. 2001. május 17-től a környezetvédelmi miniszter 13/2001. (V. 9.) KöM rendeletének értelmében az Aggteleki-karsztvidék területén lévő Esztramosi Felső-táró 2. sz. ürege fokozottan védett barlang. Egyidejűleg a fokozottan védett barlangok körének megállapításáról szóló 1/1982. (III. 15.) OKTH rendelkezés hatályát veszti. A 2003-ban megjelent Magyarország fokozottan védett barlangjai című könyv szerint 46 méter hosszú, 23 méter függőleges kiterjedésű és a vízszintes kiterjedése 15 méter.

A barlangban található képződmény

A 2005-ben kiadott Magyar hegyisport és turista enciklopédia című könyvben az Esztramosról szóló szócikkben szó van arról, hogy az Esztramosban számos (leginkább a bányászat következményeként feltárult) kisebb-nagyobb üreg található, amelyek közül négyet fokozott védelem alá helyeztek. A barlangok keletkezése főleg a karsztvízszint alatti (freatikus), a törések mentén a mélyből feláramló langyos és fentről beszivárgó hideg vizek oldó hatásának következménye. Jelentős mennyiségű és változatos formájú ásványkiválások alakultak ki a hegy kiemelkedésének és a Bódva bevágódásának hatására szárazzá vált üregekben. A barlangokat az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt többi barlangjával együtt 1995-ben nyilvánították a Világörökség részévé.

2005. szeptember 1-től a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 22/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete szerint az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található Esztramosi Felső-táró 2. sz. ürege a felügyelőség engedélyével látogatható. 2005. szeptember 1-től a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 23/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete szerint az Aggteleki-karsztvidéken lévő Esztramosi Felső-táró 2. sz. ürege fokozottan védett barlang. 2005-ben az Ariadne Karszt- és Barlangkutató Egyesület készítette el fénykép-dokumentációját.

2007. március 8-tól a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 3/2007. (I. 22.) KvVM rendelete szerint az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén lévő Esztramosi Felső-táró 2. sz. ürege az igazgatóság engedélyével tekinthető meg. 2013. július 19-től a vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete szerint az Esztramosi Felső-táró 2. sz. ürege (Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság működési területe) az igazgatóság hozzájárulásával látogatható. 2015. november 3-tól a földművelésügyi miniszter 66/2015. (X. 26.) FM rendelete szerint az Esztramosi Felső-táró 2. sz. ürege (Aggteleki-karsztvidék) fokozottan védett barlang. 2021. május 10-től az agrárminiszter 17/2021. (IV. 9.) AM rendelete szerint az Esztramosi Felső-táró 2. sz. ürege (Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság működési területe) az igazgatóság engedélyével látogatható. A 13/1998. (V. 6.) KTM rendelet egyidejűleg hatályát veszti.

Képgaléria[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

  • Baja Ferenc: A környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter 13/1998. (V. 6.) KTM rendelete. Magyar Közlöny, 1998. május 6. (37. sz.) 2977. old.
  • Fazekas Sándor: A vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete a barlangok nyilvántartásáról, a barlangok látogatásának és kutatásának egyes feltételeiről, valamint a barlangok kiépítéséről szóló 13/1998. (V. 6.) KTM rendelet módosításáról. Magyar Közlöny, 2013. július 11. (119. sz.) 64206. old.
  • Fazekas Sándor: A földművelésügyi miniszter 66/2015. (X. 26.) FM rendelete. Magyar Közlöny, 2015. október 26. (158. sz.) 20920. old.
  • Gombos András: A környezetvédelmi és vízügyi miniszter 22/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete a barlangok nyilvántartásáról, a barlangok látogatásának és kutatásának egyes feltételeiről, valamint a barlangok kiépítéséről szóló 13/1998. (V. 6.) KTM rendelet módosításáról. Magyar Közlöny, 2005. augusztus 31. (117. sz.) 6368. old.
  • Gombos András: A környezetvédelmi és vízügyi miniszter 23/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről... Magyar Közlöny, 2005. augusztus 31. (117. sz.) 6374. old.
  • Gyurkó János: A környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter 12/1993. (III. 31.) KTM rendelete. Magyar Közlöny, 1993. március 31. (36. sz.) 2045. old.
  • Kiss Klaudia: Az Esztramosi Felső-táró 2. sz. ürege (5412/4) állapotfelvétele. Kézirat, 2014. 7 old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
  • Kordos László: Magyarország barlangjai. Gondolat Könyvkiadó, Budapest. 1984. 276., 282. old. (Említi az esztramosi Felső 2. sz. barlangot, de az egy másik, már elpusztult barlang.)
  • Kraus Sándor: Barlang nyilvántartó lap. Kézirat, 1993. 6 old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
  • Kraus Sándor: Az Esztramos-hegy barlangi kiválásai. In: Kraus Sándor: Beszámoló az 1995. évben végzett karszt- és barlangos tevékenységekről. (1994. december 1. – 1995. november 30.) Kézirat. 52–55. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
  • Kraus Sándor: 1997. évi beszámoló. Kézirat. 56–57. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
  • Kraus Sándor: Beszámoló Kraus Sándor 2005. évi (főleg) barlangi tevékenységeiről. Kézirat. 34–37. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
  • Lénárt László: Bányászati tevékenység során feltárt barlangok okozta környezetvédelmi problémák az Esztramos-hegyen. Kézirat, 1990. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
  • Lénárt László: Az Esztramos-hegy hidrogeológiai és szpeleológiai kutatásának eredményei. In: Szakáll Sándor – Papp Gábor: Az Esztramos-hegy ásványai. Topographia Mineralogica Hungariae, 1997. (5. köt.) 57., 70., 72. old.
  • Majoros Zsuzsanna: Esztramosi barlangok. A Nehézipari Műszaki Egyetem Közleményei, I. sorozat, Bányászat, 1986. (33. köt.) 1–4. füz. 192., 194. old.
  • Nagy István: Az agrárminiszter 17/2021. (IV. 9.) AM rendelete a barlangok látogatásának és kutatásának egyes feltételeiről, valamint a barlangok kiépítéséről és hasznosításáról. Magyar Közlöny, 2021. április 9. (61. sz.) 2336. old.
  • Neidenbach Ákos – Pusztay Sándor: Magyar hegyisport és turista enciklopédia. Budapest, Kornétás Kiadó, 2005. 133. old. ISBN 963-9353-39-6 (Nincs benne név szerint említve.)
  • Persányi Miklós: A környezetvédelmi és vízügyi miniszter 3/2007. (I. 22.) KvVM rendelete a barlangok nyilvántartásáról, a barlangok látogatásának és kutatásának egyes feltételeiről, valamint a barlangok kiépítéséről szóló 13/1998. (V. 6.) KTM rendelet módosításáról. Magyar Közlöny, 2007. január 22. (6. sz.) 211. old.
  • Szablyár Péter: A lefejezett Esztramos. Élet és Tudomány, 1999. (54. köt.) 52–53. sz. 1655–1658. old.
  • Takácsné Bolner Katalin: Esztramosi Felső-táró 2. sz. ürege. In: Székely Kinga szerk.: Magyarország fokozottan védett barlangjai. Mezőgazda Kiadó, 2003. 87–89. old. ISBN 963-9358-96-7
  • Turi-Kovács Béla: A környezetvédelmi miniszter 13/2001. (V. 9.) KöM rendelete. Magyar Közlöny, 2001. május 9. (53. sz.) 3486. old.
  • –: Ariadne Karszt- és Barlangkutató Egyesület Évkönyv 2005. Kézirat, Szentendre, 2006. 151. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)

További irodalom[szerkesztés]

  • Turtegin Elek: Szakdolgozat. Kéziratrészletek, 1991. 96. old. (A kézirat részletei megtalálhatók a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)

További információk[szerkesztés]