Gyurkó János

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Gyurkó János
Született 1952. június 23.
Elhunyt 1996. október 30. (44 évesen)
Állampolgársága magyar
Foglalkozása politikus
Tisztség magyar országgyűlési képviselő

Gyurkó János Tivadar (Budapest, 1952. június 23.Békéscsaba, 1996. október 30.) magyar építőmérnök, politikus. 1990 és 1994 között országgyűlési képviselő, 1993 és 1994 között környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter.

Életpályája[szerkesztés]

1952. június 23-án született Budapesten. Apai ágon jászsági, anyai oldalról pedig erdélyi származású. Édesapja Gyurkó János vegyészmérnök, édesanyja, Rombauer Erzsébet orvos. Hat testvérével együtt Budapesten, Pestszentlőrincen nevelkedtek. Testvérei: Gyurkó Erzsébet (1949) gyógyszerész, Gyurkó Gizella (1951) biológus, Gyurkó Mária (1953-1990) pszichológus, Gyurkó Piroska (1955) mélyépítő mérnök, Gyurkó Péter (1957) gépészmérnök, Gyurkó Mátyás (1961) épületgépész-szerelő. 1977-ben vette feleségül Halpert Marianne banktisztviselőt.

Két gyermekük született: Gyurkó Noémi (1980) grafikus, és Gyurkó Dániel (1984) közgazdász. 4 unokája született eddig.

Általános és középiskolába Budapesten járt. 1970-ben érettségizett a Budapesti Piarista Gimnáziumban. Az egyházi gimnáziumban szerzett érettségije miatt nem próbálkozott a bölcsészkari felvételizéssel, viszont sikerrel jelentkezett a Budapesti Műszaki Egyetem Építőmérnöki Karára. 1976-ban szerkezetépítő szakon szerzett diplomát, majd 1986-ban műemlékvédelmi szakmérnöki képesítést is szerzett. Egyetemi doktori disszertációját Árpád-kori templomaink tipológiája címmel védte meg 1987-ben.

1976 és 1985 között az Építéstudományi Intézet tudományos kutatója volt, majd 1986-ban Országos Műemlékvédelmi Felügyelőségen műszaki előadóként dolgozott. 1987-ben került a Városépítési Tudományos és Tervező Intézetbe, ahol tervezőként tevékenykedett.

Kutatási területe a magyar építészettörténet, az elméleti és kísérleti mechanika, valamint a műemlékvédelem (kutatás és tervezés) volt. Több, mint 20 évet foglalkozott Erdély műemlékeivel, e témakörben több írása/tanulmánya jelent meg. 1988-ban részt vett annak a jelentésnek az összeállításban, amelyet a VÁTI (Városépítési Tervező Iroda) kutatói készítettek a Külügyminisztérium felkérésére a romániai falurombolási tervekről. A falurombolás szándékáról egyébként Romlaky Tivadar álnéven a Kapu című folyóiratban is kifejtette a véleményét. Saját néven publikált a Határidőnapló és Műemlékvédelem folyóiratokban is.

Politikai pályája[szerkesztés]

A Magyar Demokrata Fórumba 1988 decemberében jelentkezett. Önmagát a párt nemzeti liberális irányzatához sorolta. A párt jelöltje volt az 1990-es országgyűlési választáson Budapest 30. számú választókerületében (Csepel), és a választás második fordulójában meg is választották képviselőnek. Az Országgyűlésben a környezetvédelmi állandó bizottság tagjává választották. Emellett az Interparlamentáris Unió magyar-román, illetve a magyar-cseh és szlovák baráti tagozatainak tagja volt. Emellett 1990-ben belépett az Országos Gyermekvédő Ligába is.

1993 februárjában Antall József akkori miniszterelnök környezetvédelmi és területfejlesztési miniszterré nevezte ki, amely posztot 1994 közepéig, a kormányváltásig viselt. Miniszterként a környezetvédelmi és a műemlékvédelmi törvény tervezete illetve előkészítése volt a fő feladata és kiemelkedően fontos volt számára a Bős-Nagymarosi vízi erőmű káros környezeti hatásainak megakadályozása. Minisztersége idején rendeletben határozott a Madarak és Fák napja állandó időpontjáról, amely minden év május 10-e lett.[1] Későbbiekben ezt az állandó időpontot törvényben is rögzítették.

Az 1994-es országgyűlési választáson ismét az MDF jelöltjeként indult, mandátumot nem szerzett. Ezt követően a Műemlékvédelmi Hivatal általános elnökhelyettese, illetve elnöki főtanácsadója volt. 1996-ban, mindössze negyvennégy évesen hunyt el. Élete utolsó két évében Érden élt, angolul és németül beszélt.

Források[szerkesztés]

  1. Május 10. a Madarak és fák napja | SZIE Kosáry Domokos Könyvtár és Levéltár (hu nyelven). lib.szie.hu. (Hozzáférés: 2018. május 16.)