Herman Ottó-barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Herman Ottó-barlang
A Herman Ottó-kőfülke bejárata
A Herman Ottó-kőfülke bejárata
Hossz131,4 m
Mélység2,2 m
Magasság32 m
Függőleges kiterjedés34,2 m
Tengerszint feletti magasság236 m
Ország Magyarország
Település Miskolc
Földrajzi táj Bükk-fennsík
Barlangkataszteri szám 5391-34
Lelőhely-azonosító 16730
Elhelyezkedése
Herman Ottó-barlang (Magyarország)
Herman Ottó-barlang
Herman Ottó-barlang
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 06′ 26″, k. h. 20° 38′ 14″Koordináták: é. sz. 48° 06′ 26″, k. h. 20° 38′ 14″
A Wikimédia Commons tartalmaz Herman Ottó-barlang témájú médiaállományokat.

A Herman Ottó-barlang az egyik fokozottan védett barlang. A régészeti szempontból jelentős barlang a Bükki Nemzeti Parkban, Miskolcon nyílik. Turista útikalauzokban is ismertetve van.

Leírás[szerkesztés]

A Kis-fennsíkon, a Szinva-patak völgyében, az Alsóhámor és Felsőhámor közötti Puskaporosi-szoros, más néven Szinva-szoros déli oldalában, a patak felett, 236 méter tengerszint feletti magasságban található. A barlang, amelynek két bejárata van, egy alsó, valamint egy felső és az utóbbit Herman Ottó-kőfülke néven is említik, fokozott természetvédelmi és régészeti védettség alatt áll. Az alsó bejárata nagy méretű. A Herman Ottó-kőfülke a barlang felső emelete és a Herman Ottó-barlang főágáig tart.

Bejárati szakaszát árvizek idején elönti a patak és bejárati folyosóját és csarnokának nagy részét jelenleg egy másfél méter mélységű és 25×4 méter felületű tó foglalja el. Középső triász mészkőben jött létre. Vízszintes kiterjedése 77 méter. Látogatni és kutatni csak a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság és az Észak-magyarországi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség engedélyével lehet.

Előfordul az irodalomban Alsóhámori kőfülke (Korek, Patay 1958), Herman-barlang (Mottl 1935), Herman fülkéje (Kordos 1984), Herman-fülkéje (Bertalan 1976), Herman-kőfülkéje (Kadić 1930), Hermann Ottó-barlang (Maróthy 1988), Hermann Ottó kőfülke (Korek, Patay 1958), Herman Ottó barlang (Vértes 1965), Herman Ottó-kõfülke (Kordos 1984), Puskaporos barlang (Korek, Patay 1958), Puskaporosi barlang (Kadić 1907), Puskaporosi Herman Ottó-barlang, Puskaporosi-kőfülke (Bertalan 1976) és Puskaporosi kõfülke (Kordos 1984) neveken is. 1915-ig leginkább Puskaporosi barlang néven volt ismert, azonban Herman Ottó 1914-ben bekövetkezett halála után Kadić Ottokár javaslatára, a tudós iránti tiszteletadás jeléül 1915-ben keresztelték át jelenleg is használt nevére, Herman Ottó-barlangra.

Kutatástörténet[szerkesztés]

A barlang rétegsorának első régészeti és paleontológiai feltárását 1915-ben, majd 1917-ben Kadić Ottokár által vezetve két alkalommal végezték el. 1915-ben a barlang Bejárati Folyosójában és a Csarnokban történt ásatás. 1917-ben a Felső Bejáratban a teljes üledéksort eltávolították és közben 17 réteget azonosítottak. Az alsó hat pleisztocén, a felső tizenegy pedig holocén kori állatok maradványait tartalmazta. Az alulról számított 2., 3. és 5. rétegből összesen 700 darab őskőkorszaki pattintott kőszilánkot és kőpengét, magkövet, valamint kész kőeszközöket, fúrót, vésőt, kaparót és vakarót gyűjtöttek be. A holocén korú üledékek újkőkorszaki, bronzkori és vaskori kerámiákat, csontokat és kőanyagot szolgáltattak.

Az 1939. évi Barlangvilágban megjelent és Kadić Ottokár által írt dolgozat szerint a Bükk hegységben található Szeleta-barlangban, Balla-barlangban, Herman Ottó-barlangban, Kecske-lyukban, Három-kúti-barlangban, Istállós-kői-barlangban, Büdös-pestben és Puskaporosi-kőfülkében végzett rendszeres ásatások annyi őslénytani és ősrégészeti anyagot szolgáltattak, hogy abból megtelne egy múzeumi terem. Az 1970-ben megjelent Bükk útikalauz című kiadványban az van írva, hogy a Kis-fennsíkon, a Puskaporosi-szoros déli oldalán, közvetlenül a Szinva jobb partján két egymás mellett nyíló üreg található, a Herman Ottó-barlang és a vele összefüggő Herman Ottó-kőfülke, amelyek együttes hossza 70 méter. Kadić Ottokár ásatása gazdag pleisztocén állatcsontmaradványokat, például barlangi medve és óriásgím maradványokat, valamint leginkább kvarcporfirból készült sok aurignaci kultúrájú kőeszközt hozott a felszínre a Herman Ottó-barlang 20 méter hosszú csarnokszerű üregének kitöltéséből.

A közvetlenül felette nyíló Herman Ottó-kőfülke a barlangi medve, a szibériai pocok és a havasi pocok, valamint a szeleta-kultúra eszközeinek lelőhelye. 1976-ban vált országos jelentőségű barlanggá a Herman Ottó-barlang és a Herman Ottó-kőfülke, amelyek az 5300-as (Bükk) barlangkataszteri területen vannak és miskolciak. A Bertalan Károly által írt és 1976-ban befejezett kéziratban két külön barlangként van leírva a Herman Ottó-barlang és a Herman Ottó-kőfülke. A Herman Ottó-barlang másik neve Puskaporosi barlang. A Bükk hegységben, Miskolcon, a Szinva Puskaporos szurdokának jobb oldalában, a Herman Ottó-kőfülke alatt, 264 méter tengerszint feletti magasságban van bejárata. A két bejáratú, 70 méter hosszú, egységes üregnek van néhány mellékága. Pleisztocén kőeszközöket és csontmaradványokat találtak benne. Az alsó részt időnként elönti a Szinva. A kézirat barlangra vonatkozó része egy tanulmány alapján lett írva.

A Herman Ottó-kőfülke másik nevei a Herman-fülkéje és a Puskaporosi-kőfülke. A Bükk hegységben, Miskolcon, a Szinva Puskaporos szurdokának jobb oldalában, a Herman Ottó-barlangnál sokkal magasabban van bejárata, amely a Herman Ottó-barlang felső kijárata. Ásatás volt a 12 méter hosszú barlangban. A kézirat barlangra vonatkozó része egy tanulmány alapján lett írva. A Bertalan Károly és Schőnviszky László által összeállított, 1976-ban megjelent Magyar barlangtani bibliográfia barlangnévmutatójában meg van említve a Bükk hegységben lévő két barlang. A Herman Ottó-barlang másik neve Puskaporosi-barlang és az összeállítás szerint 41 irodalmi mű foglalkozik vele. A Herman Ottó-kőfülke másik neve Puskaporosi-kőfülke és az összeállítás szerint 27 irodalmi mű foglalkozik vele.

Az 1977. évi Karszt és Barlangban lévő és Gábori Miklós által írt összefoglalásban közölve lett, hogy a Vértes László által végzett új rétegtisztázó ásatásoknak leginkább a magyarországi barlangi üledékek vizsgálata volt a céljuk (Lais-módszer), és az egyes rétegek időrendi besorolását nagyon segítette pl. a Herman Ottó-barlang rétegsorának vizsgálata. A publikációban van egy térkép, amelyen a régészetileg kutatott magyarországi barlangok földrajzi elhelyezkedése figyelhető meg. A térképen látható a barlang földrajzi elhelyezkedése. A folyóirat 1977. évi különszámába bekerült az összefoglalás angol nyelvű változata. Ebben a tanulmányban is közölve lett a térkép, amelyen Herman Cave a barlang neve.

Az 1979-ben napvilágot látott Barlangok a Bükkben című könyvben szó van arról, hogy Hámoron, a Puskaporosi-szorosban ősrégészetileg fontos barlangok vannak. A patak szintjén található a 30 m-es teremből álló Herman Ottó-barlang, amelynek ablaka a Herman Ottó-kőfülke. A barlang könnyű bejárását akadályozza a törmeléken átszivárgó víz. A könyvhöz mellékelt, a Bükk hegység barlangokban leggazdagabb területét bemutató térképen látható a 88-as számmal jelölt barlang földrajzi elhelyezkedése.

Az 1984-ben napvilágot látott Magyarország barlangjai című könyv országos barlanglistájában két külön barlangként szerepel a barlang. Az egyik barlang Herman Ottó-barlang néven Puskaporosi barlang névváltozattal. A másik barlang Herman Ottó-kőfülke néven Puskaporosi kőfülke és Herman fülkéje névváltozatokkal. Térképen van feltüntetve a két barlang helye. A régészeti szempontból kutatott jelentősebb magyarországi barlangok földrajzi elhelyezkedését mutató térképen jelölve van a Herman Ottó-barlang helye.

A barlang bejárata (Bekey Imre Gábor által készített fénykép)

1988. október 1-től a környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter 7/1988. (X. 1.) KVM rendeletének értelmében a Bükk hegységben lévő Hermann Ottó-barlang fokozottan védett barlang. Az 1989. évi Karszt és Barlangban lévő tanulmány szerint az 1988-ban Nemoursban tartott őskőkorszak kollokviumon Ringer Árpád a bükki Herman-kőfülke késői szeletien anyagát Szeletien-solutroid néven ajánlotta külön fejlődési fázisként klasszifikálni. A publikációban van egy térkép, amelyen a régészeti leletek miatt ismert jelentősebb magyarországi barlangok földrajzi elhelyezkedése figyelhető meg. A térképen látható a Herman Ottó-barlang földrajzi elhelyezkedése. A folyóirat 1989. évi különszámában napvilágot látott a tanulmány angol nyelvű változata. Ebben a tanulmányban is közölve lett a térkép, amelyen Herman Cave a barlang neve.

2001. május 17-től a környezetvédelmi miniszter 13/2001. (V. 9.) KöM rendeletének értelmében a Bükk hegység területén lévő Herman Ottó-barlang fokozottan védett barlang. Egyidejűleg a fokozottan védett barlangok körének megállapításáról szóló 1/1982. (III. 15.) OKTH rendelkezés hatályát veszti. A 2003-ban kiadott Magyarország fokozottan védett barlangjai című könyvben az olvasható, hogy hossza 131 méter, függőleges kiterjedése 34 méter és vízszintes kiterjedése 77 méter. 2005. szeptember 1-től a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 23/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete szerint a Bükk hegységben lévő Herman Ottó-barlang fokozottan védett barlang.

A 2005-ben megjelent Magyar hegyisport és turista enciklopédia című kiadványban önálló szócikke van a barlangnak. A szócikk szerint a Herman Ottó-barlang a Bükk hegységben helyezkedik el és régészeti jelentőségű, 1982-től fokozott védelem alatt álló természeti érték. A Szinva-szoros D-i oldalában, a patakmeder felett közvetlenül, 236 m tszf. magasságban van a hatalmas bejárata. A 131 m hosszú barlang triász mészkőben keletkezett. Árvizekkor a patak elönti bejárati részét. Kitöltésében a kőkori kultúrák leletei mellett a jégkorban élt állatok csontmaradványait is megtalálták. A barlang felső emelete a főághoz kapcsolódó Herman Ottó-kőfülke. A kőfülkének a Herman Ottó-barlang felett van a bejárata.

A barlang revíziós régészeti és őslénytani kutatására 2005–2006-ban került sor. Az ehhez kapcsolódó üledékminta-vételezést és két régészeti feltárást a Herman Ottó Múzeum végezte. A kutatás a barlang jégkori leletanyagáról rétegtani és korhatározási szempontból, valamint a kőeszközkészítés technológiájára vonatkozóan is új eredményekkel gazdagította a korábbi ismereteket. Ezek alapján elmondható, hogy a Herman Ottó-barlangot a pleisztocén ősember 35–18 ezer évvel napjaink előtt, kalibrált radiokarbon adatok szerint 40–22 ezer éve többször használta szálláshelyként. A leletanyag elsősorban kőeszközkészítő műhelyre és nem vadásztanyára utal.

2013. július 19-től a vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete szerint a Herman Ottó-barlang (Bükk hegység, Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területe) az igazgatóság hozzájárulásával látogatható. 2013. augusztus 12-től a belügyminiszter 43/2013. (VIII. 9.) BM rendelete szerint a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei, miskolci, 5391-34 barlangkataszteri számú és 16730 lelőhely-azonosítójú Herman Ottó-barlang régészeti szempontból jelentős barlangnak minősül. 2015. november 3-tól a földművelésügyi miniszter 66/2015. (X. 26.) FM rendelete szerint a Herman Ottó-barlang (Bükk hegység) fokozottan védett barlang. 2021. május 10-től az agrárminiszter 17/2021. (IV. 9.) AM rendelete szerint a Herman Ottó-barlang (Bükk hegység, Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területe) az igazgatóság engedélyével látogatható. A 13/1998. (V. 6.) KTM rendelet egyidejűleg hatályát veszti.

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

  • Brian Adams: The Middle to Upper Paleolithic Transition in Central Europe. The record from the Bükk Mountain region. BAR International Series, 1998. 693. Archaeopress, Oxford.
  • Gábori Miklós: A késői paleolitikum Magyarországon. Régészeti Tanulmányok, 1964. III. Akadémiai Kiadó, Budapest.
  • Kadić Ottokár: Der Mensch zur Eiszeit in Ungarn. A magyar királyi Földtani Intézet Évkönyve, 1934. (30. köt.) 1. füz. Budapest. 1–147. old.
  • Mottl Mária: Volt-e aurignacien interstadiális hazánkban? Földtani Közlöny, 1939. (69. köt.) 10–12. sz. 269–278. old.
  • Mottl Mária: Az interglaciálisok és interstadiálisok a magyarországi emlősfauna tükrében. A Magyar Királyi Földtani Intézet 1941. évi jelentése. 5–42. old.
  • Mottl Mária: Das Aurignacien in Ungarn. Quartär, 1942. 4. 82–108. old.

További információk[szerkesztés]