Herman Ottó-barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Herman Ottó-barlang
A barlang bejárata
A barlang bejárata
Hossz131,4 m
Mélység2,2 m
Magasság32 m
Függőleges kiterjedés34,2 m
Tengerszint feletti magasság236 m
Ország Magyarország
Település Miskolc
Földrajzi táj Bükk-fennsík
Barlangkataszteri szám 5391-34
Elhelyezkedése
Herman Ottó-barlang (Magyarország)
Herman Ottó-barlang
Herman Ottó-barlang
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 06′ 26″, k. h. 20° 38′ 14″Koordináták: é. sz. 48° 06′ 26″, k. h. 20° 38′ 14″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Herman Ottó-barlang témájú médiaállományokat.

A Herman Ottó-barlang miskolci, fokozottan védett barlang. A régészeti szempontból jelentős barlang a Bükki Nemzeti Parkban nyílik.

Leírás[szerkesztés]

A Kis-fennsíkon, a Szinva-patak völgyében, az Alsóhámor és Felsőhámor közötti Puskaporosi-szoros, más néven Szinva-szoros déli oldalában, a patak felett, 236 méter tengerszint feletti magasságban található. A barlang, amelynek két bejárata van, egy alsó, valamint egy felső és az utóbbit Herman Ottó-kőfülke néven is említik, fokozott természetvédelmi és régészeti védettség alatt áll. Az alsó bejárata nagy méretű. A Herman Ottó-kőfülke a barlang felső emelete és a Herman Ottó-barlang főágáig tart. A bejárati szakaszát árvizek idején elönti a patak és a bejárati folyosóját és a csarnokának a nagy részét, jelenleg egy másfél méter mélységű és 25×4 méter felületű tó foglalja el. Középső triász mészkőben jött létre. A vízszintes kiterjedése 77 méter. Látogatni és kutatni csak a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság és az Észak-magyarországi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség engedélyével lehet.

Előfordul az irodalomban Alsóhámori kőfülke (Korek, Patay 1958), Herman-barlang (Mottl 1935), Herman fülkéje (Kordos 1984), Herman-fülkéje (Bertalan 1976), Hermann Ottó-barlang (Maróthy 1988), Hermann Ottó kőfülke (Korek, Patay 1958), Herman Ottó barlang (Vértes 1965), Herman Ottó-kõfülke (Kordos 1984), Puskaporos barlang (Korek, Patay 1958), Puskaporosi barlang (Kadić 1907), Puskaporosi Herman Ottó-barlang, Puskaporosi-kőfülke (Bertalan 1976) és Puskaporosi kõfülke (Kordos 1984) néven is. 1915-ig leginkább Puskaporosi barlang néven volt ismert, azonban Herman Ottó 1914-ben bekövetkezett halála után, Kadić Ottokár javaslatára, a tudós iránti tiszteletadás jeléül, 1915-ben keresztelték át a jelenleg is használt nevére, Herman Ottó-barlangra.

Kutatástörténet[szerkesztés]

A barlang rétegsorának első régészeti és paleontológiai feltárását 1915-ben, majd 1917-ben Kadić Ottokár által vezetve két alkalommal végezték el. 1915-ben a barlang Bejárati Folyosójában és a Csarnokban történt ásatás. 1917-ben a Felső Bejáratban a teljes üledéksort eltávolították és közben 17 réteget azonosítottak. Az alsó hat pleisztocén, a felső tizenegy pedig holocén kori állatok maradványait tartalmazta. Az alulról számított 2., 3. és 5. rétegből összesen 700 darab őskőkorszaki, pattintott kőszilánkot és kőpengét, magkövet, valamint kész kőeszközöket, fúrót, vésőt, kaparót és vakarót gyűjtöttek be. A holocén korú üledékek újkőkorszaki, bronzkori és vaskori kerámiákat, csontokat és kőanyagot szolgáltattak.

Az 1970-ben megjelent, „Bükk útikalauz” című kiadványban az van írva, hogy a Kis-fennsíkon, a Puskaporosi-szoros déli oldalán, közvetlenül a Szinva jobb partján két egymás mellett nyíló üreg található, a Herman Ottó-barlang és a vele összefüggő Herman Ottó-kőfülke, amelyeknek az együttes hossza 70 méter. Kadić Ottokár ásatása gazdag pleisztocén állatcsontmaradványokat, például barlangi medve és óriásgím maradványokat, valamint leginkább kvarcporfirból készült, sok aurignaci kultúrájú kőeszközt hozott a felszínre a Herman Ottó-barlang 20 méter hosszú, csarnokszerű üregének kitöltéséből. A közvetlenül felette nyíló Herman Ottó-kőfülke a barlangi medve, a szibériai pocok és a havasi pocok, valamint a szeleta-kultúra eszközeinek a lelőhelye.

A Bertalan Károly által írt, 1976-ban befejezett kéziratban két külön barlangként van leírva a Herman Ottó-barlang és a Herman Ottó-kőfülke. A Herman Ottó-barlang másik neve Puskaporosi barlang. Miskolcon, a Szinva Puskaporos szurdokának jobb oldalában, a Herman Ottó-kőfülke alatt, 264 méter tengerszint feletti magasságban van a bejárata. A két bejáratú, 70 méter hosszú, egységes üregnek van néhány mellékága. Pleisztocén kőeszközöket és csontmaradványokat találtak benne. Az alsó részt időnként elönti a Szinva. A kéziratnak a barlangra vonatkozó része egy tanulmány alapján lett írva. A Herman Ottó-kőfülke másik nevei a Herman-fülkéje és a Puskaporosi-kőfülke. Miskolcon, a Szinva Puskaporos szurdokának jobb oldalában, a Herman Ottó-barlangnál sokkal magasabban van a bejárata, amely a Herman Ottó-barlang felső kijárata. Ásatás volt a 12 méter hosszú barlangban. A kéziratnak a barlangra vonatkozó része egy tanulmány alapján lett írva.

1982 óta fokozottan védett barlang. Az 1984-ben napvilágot látott, „Magyarország barlangjai” című könyvnek az országos barlanglistájában szerepel a Herman Ottó-barlang név és annak az egyik névváltozata, a Herman Ottó-kőfülke név és annak két névváltozata, valamint egy térképen van feltüntetve a két barlang helye. A 2003-ban kiadott, „Magyarország fokozottan védett barlangjai” című könyvben az olvasható, hogy a hossza 131 méter, a függőleges kiterjedése 34 méter és a vízszintes kiterjedése 77 méter. A 2005-ben megjelent „Magyar hegyisport és turista enciklopédia” szerint 131 méter hosszú.

A barlang revíziós régészeti és őslénytani kutatására 2005–2006-ban került sor. Az ehhez kapcsolódó üledékminta-vételezést és két régészeti feltárást a Herman Ottó Múzeum végezte. A kutatás a barlang jégkori leletanyagáról rétegtani és korhatározási szempontból, valamint a kőeszközkészítés technológiájára vonatkozóan is új eredményekkel gazdagította a korábbi ismereteket. Ezek alapján elmondható, hogy a Herman Ottó-barlangot a pleisztocén ősember 35–18 ezer évvel napjaink előtt, kalibrált radiokarbon adatok szerint 40–22 ezer éve, többször használta szálláshelyként. A leletanyag elsősorban kőeszközkészítő műhelyre és nem vadásztanyára utal. 2013-tól a belügyminiszter 43/2013. (VIII. 9.) BM rendelete szerint régészeti szempontból jelentős barlangnak minősül. 2013-tól a vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete szerint a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található barlang az igazgatóság hozzájárulásával látogatható.

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

  • Brian Adams: The Middle to Upper Paleolithic Transition in Central Europe. The record from the Bükk Mountain region. BAR International Series, 1998. 693. Archaeopress, Oxford.
  • Gábori Miklós: A késői paleolitikum Magyarországon. Régészeti Tanulmányok, 1964. III. Akadémiai Kiadó, Budapest.
  • Kadić Ottokár: Der Mensch zur Eiszeit in Ungarn. A magyar királyi Földtani Intézet Évkönyve, 1934. (30. köt.) 1. füz. Budapest. 1–147. old.
  • Mottl Mária: Volt-e aurignacien interstadiális hazánkban? Földtani Közlöny, 1939. (69. köt.) 10–12. sz. 269–278. old.
  • Mottl Mária: Az interglaciálisok és interstadiálisok a magyarországi emlősfauna tükrében. A Magyar Királyi Földtani Intézet 1941. évi jelentése. 5–42. old.
  • Mottl Mária: Das Aurignacien in Ungarn. Quartär, 1942. 4. 82–108. old.

További információk[szerkesztés]