Szeleta-kultúra

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A korai felső-paleolitikum levéleszközös kultúrája Közép-Európában, amely kb. 45 ezer évvel ezelőtt jelent meg, s egyes feltételezések szerint a kultúra fennállásának végén (kb. 22 ezer évvel ezelőtt) kortársa lehetett a Gravettien kultúrának. Így az Aurignacien kultúrával is együtt élt egy ideig[1]. A tízkötetes Magyarország története első kötetének 2. fejezetében Gábori Miklós a nemzetközi őstörténet által egyetlen magyarországi lelőhelyről elnevezett kultúraként említi a szeleta-kultúrát.[2] A szeleta-kultúra a magyarországi Északi-középhegységhez tartozó Bükk-vidék területén alakult ki.[2] A műveltség legjellemzőbb eszközei a kétoldali megmunkálású hegyek, – a fiatal fázisban – babérlevél alakú lándzsahegyek. Ezek készítésében a Szeletien kultúra a középső-paleolitikum idején Közép-Európában élt Micoquien (kiejtéseː mikokien) kultúra technológiai hagyományait folytatja[1]. Az alsó-kultúrréteg radiokarbon vizsgálattal megállapított dátuma 41 700 évvel ezelőtti. Gábori Miklós jelzi, hogy az alsó réteg még középső-paleolitikumi is lehet. A jellegzetes babérlevél alakú lándzsahegyeket a felső rétegben találták.[2] A felső réteg radiokarbon dátuma: 32 580 év.[2] A kultúra lelőhelyei a Bükk hegység keleti részén találhatók (a Balla-barlang és a Diósgyőrtapolcai-barlang).[2] A típuslelőhely a Miskolc város határában található Szeleta-barlang.[3]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Őskori emlékek és gyűjtemények Magyarországon. Archaeolingua. 2008. Szerk.ː Jerem Erzsébet és Mester Zsolt. 253. o.
  2. a b c d e Gábori Miklós: A régibb kőkor Magyarországon. In: Magyarország története I. Előzmények és magyar történet 1242-ig. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1984.
  3. Ringer Árpád – Mester Zsolt: A Szeleta-barlang 1999-2000. évi régészeti revíziójának eredményei

Források[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]