Szeleta-barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szeleta-barlang
A barlang bejárata
A barlang bejárata
Hossz 115 m
Mélység 3,5 m
Magasság 13 m
Függőleges kiterjedés 16,5 m
Tengerszint feletti magasság 347 m
Ország Magyarország
Település Miskolc
Földrajzi táj Bükk-vidék
Típus inaktív forrásbarlang
Barlangkataszteri szám 5363-1
Elhelyezkedése
Szeleta-barlang (Magyarország)
Szeleta-barlang
Szeleta-barlang
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 06′ 30″, k. h. 20° 37′ 54″Koordináták: é. sz. 48° 06′ 30″, k. h. 20° 37′ 54″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szeleta-barlang témájú médiaállományokat.

A Szeleta-barlang az első magyarországi barlangi ásatások egyik helye. Egyike a négy, Magyarországon biztos és alapvető régészeti leletegyüttest szolgáltató barlangnak. A másik három a Diósgyőrtapolcai-barlang, az Istállós-kői-barlang és a Pes-kő-barlang. A szeleta-kultúra névadója. Lakottsága az utolsó interglaciális elejétől több mint százezer éven keresztül kimutatható. Hazánk egyik fokozottan védett barlangja.

Leírása[szerkesztés]

A barlang a Bükki Nemzeti Parkban, közel 100 méterrel a Szinva völgye felett, 347 méter tengerszint feletti magasságban nyílik. A bejárata szemben van a hámori temetővel, ahol Herman Ottó sírja található. Triász mészkőben jött létre.

A barlangban a bejárat utáni lejtőn leereszkedve abban a mélyedésben állhatunk meg, amely az egykor 12 méterig hatoló feltárás helyén maradt. Az oldalfalon több méter magasságban láthatunk egy fekete vonalat, amely azt jelzi, hogy a feltárás megkezdése előtt hol volt a kitöltés eredeti szintje. A bejárati csarnokból balra a rövidebb, egyenesen pedig a hosszabb barlangágba juthatunk. A hossza 115 méter, a mélysége 3 és a magassága 13 méter. Fokozottan védett inaktív forrásbarlang.

Előfordul az irodalmában Szeleta barlang (Kadić 1907), Szeletabarlang (Kadić 1907) és Szeletaoldali barlang néven is.

Régészet[szerkesztés]

Kadić Ottokár 1906 őszén kezdte meg barlangkutató munkáját a Bükk-vidék területén. Első teendője a Szinva-völgy akkor ismert barlangjainak bejárása volt. Közel húsz barlang közül a Kecske-lyuk, a Büdös-pest és a Szeleta-barlang tűnt ígéretesnek. November 14-től 20-ig próbaásatásokat végzett a három barlangban, de egyedül a Szeletában bukkantak a pleisztocénben itt élt ősember nyomára. A barlang előcsarnokába vágott 12×2 méteres és 6,5 méter mély kutatóárok pleisztocén rétegeiben rengeteg barlangi medve csontja mellett tűzhely nyomára bukkantak. A csontokon található törés- és kopásnyomokat emberkéztől valónak tulajdonította Kadić, amit az 1907. évi tavaszi bécsi tanulmányútján a cs. kir. udvari múzeum szakembereivel történt konzultáció után elvetett. A bemutatott faszénnyomok azonban egyértelművé tették az ősember szeletai előfordulását.

Herman Ottó emléktáblája a barlangban

A Magyar Királyi Földtani Intézet Kadić kérésére elrendelte az ásatás folytatását 1000 korona költséggel. A munka 1907. május 15-től június 30-ig folytatódott a barlangban. Rendkívül fontosnak tartotta a leletek rétegtani rögzítését, hogy korukat bizonyítani lehessen, ezért nagyon gondosan járt el az ásatás során. A barlang előcsarnokában felásandó területet 2×2 méteres négyzetekre osztva, rétegenként minden lelet helyét gondosan rögzítve haladtak. A holocén rétegekben cserépedény töredékeket, csiszolt kőeszközöket talált. A pleisztocén rétegekből végre előkerültek a keresett paleolit kőeszközök, összesen 40 darab.

A talált leletek indokolták az ásatás folytatását, amit október 18-tól december 3-ig folytatott. A számos kőeszközön kívül a legfontosabb eredmény a főfolyosó hátsó részén talált pleisztocén kultúrréteg.

Mivel Magyarországon nem volt leletanyag, amivel össze lehetett volna hasonlítani, 1908 februárjában az összegyűjtött anyaggal Kadić Ottokár Bécsbe utazott, ott azonban kellemetlen meglepetés érte. Hugó Obermaier a különösen szépen megmunkált babérlevél alakú hegyek valódiságát kétségbe vonta, ugyanis a kőeszközökről hiányzott a máshonnan előkerült leleteken található „patina”, úgy néztek ki, mintha nemrég készítették volna őket. A leletek többségét azonban kétséget kizáróan valódinak ismerte el.

Az ásatásokat 1909 tavaszáig folytatták a Földtani Intézet költségén, ami addig összesen 4000 koronát tett ki, ekkor az Intézet a kutatást befejezettnek tekintette. Az addigi munkák során azonban főleg a felső rétegeket kutatták át, ezért megnyerte a Miskolci Múzeum vezetőségét az ásatás anyagi támogatására. Földtani Intézeti hivatalos elfoglaltsága miatt nem tudott folyamatosan a helyszínen tartózkodni, ezért 1909 tavaszán felkérte Hillebrand Jenő antropológust munkatársnak, aki ezt örömmel elvállalta, és még ebben az évben részt is vett az ásatásokon. Az ásatás során elérték a barlang fenekét 12,5 méter mélységben, így már rendelkezésükre állt a barlangi üledék teljes rétegsora.

A barlang belülről

Kadićot meghívták a Tübingiában ülésező nemzetközi paleontológiai kongresszusra, ahol előadást tartott az elért eredményekről. Az augusztus 4-én tartott előadás meghozta az elismerést, a nagyhírű szakemberek az eddig hamisnak tartott kőeszközök valódiságát elismerték, és kiemelték a leletek tudományos fontosságát, az ásatás módszerét pedig mintaszerűnek, példamutatónak nevezték.

Az ásatások eredményei[szerkesztés]

1947-ig a tíz nagyszabású ásatás 12 méter vastag kitöltést harántolt. Az itt talált babérlevél alakú kőeszközök alapján, a hegység más barlangjaira is jellemző eszközkészítő ipart 1953 óta a nemzetközi szakirodalom szeleta-kultúrának nevezi.

Az ásatások során feltárt rétegek közül alulról a másodikban került elő a legrégebbi régészeti anyag, a bábonyi és a taubachi kultúra eszközei. A harmadik rétegből jelen vannak a szeleta-, a jankovich és a két moustéri kultúra maradványai. A mellékág és az előcsarnok találkozásában az Istállós-kői-barlangból megismert aurignaci kultúra leletanyaga került elő. A hatodik rétegből hideg környezetere utaló gerinces maradványok váltak ismertté. A réteg felső részének a korhatározása 22 000 év körüli értéket szolgáltatott, jelezve, hogy az utolsó eljegesedés hidegcsúcsához közeli időszakban is lakott volt a barlang. A következő időszak a holocén, melynek idősebb tagja a neolit, vagy más néven újkőkori réteg, amelyből csiszolt kőbalták, kőpengék, agancseszközök, csontárak, kerámiák és obszidián magkő kerültek elő. A holocén fiatalabb leletanyaga a kyjatice kultúrába tartozott.

Kilátás a barlang kijáratának közeléből. Hátránya, hogy a képen is látható Palotaszállótól gyalog lehet megközelíteni

1951-ben régészeti védelem alá helyezték. Az 1980. évi Karszt és Barlang 1. félévi számában nyilvánosságra hozták a barlangkataszteri számát. 1982-től pedig hazánk egyik fokozottan védett barlangja lett. 2013-tól a belügyminiszter 43/2013. (VIII. 9.) BM rendelete szerint régészeti szempontból jelentős barlangnak minősül.

Irodalom[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]