Kis-kevélyi-barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kis-kevélyi-barlang
A Kis-kevélyi-barlang bejárata
A Kis-kevélyi-barlang bejárata
Hossz 65[1] m
Mélység 3[1] m
Magasság 11 m
Függőleges kiterjedés 14 m
Tengerszint feletti magasság 388 m
Ország Magyarország
Település Csobánka,[1]
Földrajzi táj Pilis
Típus inaktív forrásbarlang
Barlangkataszteri szám 4820-14[1]
Elhelyezkedése
Kis-kevélyi-barlang (Magyarország)
Kis-kevélyi-barlang
Kis-kevélyi-barlang
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 37′ 57″, k. h. 18° 58′ 17″Koordináták: é. sz. 47° 37′ 57″, k. h. 18° 58′ 17″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kis-kevélyi-barlang témájú médiaállományokat.

A Kis-kevélyi-barlang egy fokozottan védett barlang, amely a Duna–Ipoly Nemzeti Parkban, a Pilisben, Csobánka területén található. A Pilis egyik legismertebb barlangja. Régészeti és őslénytani leletek kerültek elő belőle. A másik, elterjedt neve a Mackó-barlang.

Leírása[szerkesztés]

A Kis-Kevély északi oldalán, közel a hegycsúcshoz, Csobánka szélén, erdőben, sziklakibúvásban található a hatalmas, természetes és bontott, vízszintes tengelyirányú, íves, 11,4 méter széles és 5,1 méter magas bejárata. Megközelíthető a sárga sáv jelzésű turistaúton, amely Pomáztól Pilisborosjenőig tart. A legkönnyebb Csobánka központjából megközelíteni.

Triász, dachsteini mészkőben, egy tektonikus hasadék által meghatározott irányban kialakult, inaktív forrásbarlang. Néhány, kicsi cseppkőcsapon és cseppkőzászlón kívül a barlangban más képződmény nincs. A hossza 65 méter, a függőleges kiterjedése 14 méter, a vízszintes kiterjedése 44 méter, a mélysége három méter és a magassága 11 méter. Szabadon látogatható, a bejárati terem felszerelés nélkül, utcai ruhában megtekinthető, a belső részei alapfelszereléssel és világítóeszköz használatával járhatók.

Van egy másik bejárata is, amely azonban eltömődött. Ez a bejárat a jelenlegi bejárat felett nyílt. A barlang egy nagy teremmel kezdődik, ami befelé szűkül. Ez a rész egy rövid kürtőig tart és a kürtő egy kis méretű, felső teremben ér véget. A terem a közelmúltban szakadhatott fel, így keletkezett egy második bejárat. A falakon néhol gömbüstök és ujjbegykarrok találhatók.

Előfordul az irodalmában Csontbarlang (Szablyár 2003), Dachsteini mészkőbarlang (Bertalan 1976), Dachstein-mészkőbarlang (Barcza, Thirring 1920), Dachstein mészkőbarlang (Bertalan 1976), Kevélybarlang (Barcza, Thirring 1920), Kiskevély barlangja (Barcza, Thirring 1920), Kis-Kevély barlangja (Thirring 1900), Kiskevélyi-barlang (Mottl 1939), Kiskevélyi barlang (Barcza, Thirring 1920), Kis-Kevélyi-barlang (Mezei 1967), Kiskevélyi Mackó barlang (Thuróczy 1964), Mackó-barlang (Schőnviszky 1937), Mackó barlang (Vértes 1965), Mackóbarlang (Láng 1953) és Máczka barlang (Moussong 1891) néven is. A Máczka szállás név Moussong Géza szerint a Macska-barlang egyik neve.

Régészet, őslénytan[szerkesztés]

Az első, aki paleontológiai leleteket talált a barlangban az Koch Antal volt az 1868. évi kutatása során. A kincskeresőktől feltúrt talajon barlangi medve csontokat gyűjtött. Hillebrand Jenő a Barlangkutató Bizottság megbízásából végzett ásatáskor sok állat, például rénszarvas, , barlangi medve, gyapjas orrszarvú, ősszarvasok, őstulok és hiéna maradványaira, valamint régészeti leletekre bukkant, amelyek azt bizonyítják, hogy az őskorban ősember is élt itt. A barlang majdnem egész kitöltését kitermeltette és feldolgozta, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia és a Földtani Intézet is támogatott.

A barlang kitöltésének a nagysága helyenként hat méternél is mélyebb volt. A csontleletek közül a legértékesebb az átfúrt szarvasphalanx és a madárcsontból készült ár. Az itt talált, 145 darab, a pilisszántói kultúrába sorolható kovaeszköz közül a legtöbb retusálatlan penge, de pár darab retusált penge, fúró, kaparó és árvéső is napvilágra került. Ez az egyik olyan barlang, amelynek a felső pleisztocén rétegsora nagyon értékes, paleontológiai és régészeti leleteket tartalmazott. Vértes László a rétegtisztázó ásatása közben öt meghatározó réteget különített el 1957-ben. A teljes leletanyag megtalálható a Magyar Nemzeti Múzeumban.

Kutatástörténete[szerkesztés]

A Koch Antal által rajzolt térképek

Egy 1355-ben írt, Anjou-korból származó oklevélben szerepel a Likaskő névnek a Likaskw névváltozata, amelyet Dénes György a Kis-kevélyi-barlanggal azonosított. A barlangot először Vályi András említette meg nyomtatásban, az 1796-ban megjelent könyvében. Azt írta, hogy a Kis-Kevélynek van egy nagy barlangja. Novák Dánielnek az 1837-ben kiadott munkájában az olvasható, hogy a Kis-Kevély oldalában van egy nagy, széles és nagyon hosszú barlang, amelyben négy lóval könnyen meg lehet fordulni, valamint a barlang külseje hasonlít egy mesterségesen készült boltozathoz. Az 1851-ben napvilágot látott, Fényes Elek által írt geográfiai szótár első kötetében meg van említve, hogy Csobánkának van egy barlangja. Koch Antal 1868-ban járt a barlangban és ekkor átkutatta, valamint ő mérte fel először, amelynek alapján rajzolt egy alaprajzi térképet és két keresztmetszet térképet. A Magyarhoni Földtani Társulat 1868. december 23-i szakülésén ismertette a barlangot. A Földtani Közlöny 1871. évfolyamában megjelent tanulmányában részletesen leírta Koch Antal a barlangot és publikálva lett a három térkép.

Az első régészeti ásatója Hillebrand Jenő volt, aki 1912-től 1914-ig végzett ásatásokat a bejárati csarnokban. Neki Bekey Imre Gábor, aki a barlangot korábban már átkutatta és a Barlangkutató Bizottság tagja volt, hívta fel a figyelmét arra, hogy a barlangban valószínűleg régészeti leletek vannak. A Barlangkutatás 1913. évi évfolyamának 1. füzetében jelent meg Hillebrand Jenő első beszámolója a barlang kutatásáról, amelyben publikálva lett Bekey Imre Gábornak az egyik fényképe, amelyik a barlang bejáratát ábrázolja. Az 1913. évi 4. füzetben lett publikálva egy nagyobb írás az 1912. évi kutatásról és az ásatás eredményéről. A tanulmányhoz mellékelve vannak leletfényképek és egy alaprajzi térkép, valamint egy hosszmetszet térkép, amelyek Hillebrand Jenő felmérése alapján lettek rajzolva. A hosszmetszet térképen ábrázolva van a kitöltő rétegek metszete. Az 1920-ban napvilágot látott, „Budapest Duna-jobbparti környéke” című könyvben részletesen le van írva. A kiadványban az olvasható, hogy a hegy lejtőjének a felénél, a kiirtott erdőben nyílik, látható Csobánkáról és könnyen megtalálható.

A bejárata 1912-ben, Bekey Imre Gábor fényképén

Az 1932-ben kiadott, „Az Aggteleki cseppkőbarlang és környéke” című könyvben röviden ismertetve van. Az Erdészeti Lapok 1935. évi évfolyamában megjelent egy leírás a barlangról. Az 1935-ben publikált, Kubacska András által írt tanulmányban, az ötödik tábla második képe egy fiatal barlangi medve jobb oldali állkapocscsont töredékét ábrázolja, amely a barlangból került elő. Az 1935. évi Matematikai és Természettudományi Értesítőben napvilágot látott, Kadić Ottokár által írt értekezés szerint a mousteri kultúra leleteit néhány helyen találták meg a barlangban. A Természettudományi Közlöny 1944. évi évfolyamában megjelent, Mottl Mária által írt publikáció megemlíti, hogy Koch Antal ásatott a csobánkai barlangban és az ásatási anyag a Magyar Királyi Földtani Intézet fosszilis, barlangi fauna gyűjteményének az alapja volt. A barlangot régészetileg átkutatta még Sashegyi Sándor és Tregele Kálmán 1948-ban, Szablyár Péter tanulmánya szerint. Más forrás alapján Gaál István, vagy Tregele Károly.

1957-ben Vértes László ásott benne. Az 1964-ben napvilágot látott, „Az országos kék-túra útvonala mentén” című könyv egyik részében meg van említve, hogy a kőkorszaki ősember lakóhelye volt, egy másik részében részletesen le van írva. A Szabó József Geológiai Technikum Barlangkutató Csoportjának tagjai 1967-ben szintén feltérképezték az üreget.[2] A Szpeleológia Barlangkutató Csoport az Országos Meteorológiai Intézettől, Csomor Mihály segítségével egy Assmann-féle, szellőztetett pszichrométert kapott, amellyel a hatvanas évek végén mérést végeztek a barlangban.[3]

1970-ben Forgács Jenő vezetésével, csapdával, biológiai gyűjtés történt a barlangban.[4] Az 1974-ben megjelent, „Pilis útikalauz” című könyvben részletesen le van írva és a leírás szerint 59 méter hosszú, a bejárata 11 méter széles és három–öt méter magas, valamint Vértes László 1955-ben végzett a barlangban ásatást. A Bertalan Károly és Schőnviszky László által összeállított, 1976-ban megjelent Magyar barlangtani bibliográfia barlangnévmutatójában meg van említve a neve és két névváltozata, valamint a barlangra vonatkozó 37 irodalmi hivatkozás. 1976-ban nem lett országos jelentőségű barlang. Az 1976-ban befejezett, Bertalan Károly által írt, „Magyarország barlangleltára” című kéziratban az olvasható, hogy 59 méter hosszú, 17 méter mély, valamint van egy nagyméretű terme és a végében, az emeleti részből egy kürtő nyílik a tetőre, valamint a bejárata előtt az ásatások hányója látható. A kéziratban öt irodalmi hivatkozás alapján lett feldolgozva. Az 1977. május 30-án összeállított, országos jelentőségű barlangok listáján sincs rajta.

A bejárata 1912-ben, Bekey Imre Gábor fényképén

Az 1981. évi Karszt és Barlang 1–2. félévi számában nyilvánosságra hozták a barlangkataszteri számát. Az 1984-ben kiadott, „Magyarország barlangjai” című könyv országos barlanglistájában szerepel a neve két névváltozatával együtt és egy térképen van a helye megjelölve. 1988-ban fokozottan védett barlanggá nyilvánították a régészeti leletei miatt.[1] Az 1989-ben kitöltött barlangkataszteri törzslapja szerint két bejárata van, amelyek közül a felső el van tömődve, a barlang 59 méter hosszú, 17 méter mély és 30 méter vízszintes kiterjedésű, valamint a bejáratánál van egy sárga festékkel írt MACKÓ-barlang felirat.

1994-ben jelent meg nyomtatásban a leleteinek és az üledéksorának a kronológiai revíziója, amelyet T. Dobosi Viola és Vörös István írt. 1998. június 2-án Szabó Zoltán szerkesztette és rajzolta meg a legújabb térképeit, a KTM TVH Barlangtani Osztály, azaz Szabó Zoltán és Szabó Lénárd felmérése alapján, egy alaprajzi térképet két keresztmetszettel és a bejárat rajzával, valamint egy hossz-szelvény térképet. A felmérés szerint 65 méter hosszú, 11 méter magas és három méter mély. A térképeken a barlang nevének két szinonimája is látható. A KvVM Barlang- és Földtani Osztályon található az alaprajzot ábrázoló, 1998-ban készült térképlapnak egy színes változata, amelyhez a barlangot Szabó Zoltán mérte fel és 1998. június 2-án szerkesztette Szabó Zoltán, valamint egy színes, hossz-szelvény térkép. A térképlapon nincs rajta a barlang nevének a két szinonimája. A 2003-ban kiadott, „Magyarország fokozottan védett barlangjai” című könyv szerint a barlang 65 méter hosszú, 14 méter függőleges kiterjedésű, 11 méter magas, három méter mély és 33 méter vízszintes kiterjedésű. A 2005-ben megjelent, „Magyar hegyisport és turista enciklopédia” című könyvben található egy ismertetés a barlangról. A leírás szerint 65 méter hosszú és 14 méter függőleges kiterjedésű. 2013-tól a belügyminiszter 43/2013. (VIII. 9.) BM rendelete szerint régészeti szempontból jelentős barlangnak minősül.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b c d e Kis-kevélyi-barlang (magyar nyelven). A magyar állami természetvédelem hivatalos honlapja. (Hozzáférés: 2013. február 25.)
  2. Beszámoló a Szabó József Geológiai Technikum Barlangkutató Csoportjának 1967-ben végzett munkájáról. természetvédelem.hu. (Hozzáférés: 2012. május 14.)
  3. Jelentés a „Szpeleológia” Barlangkutató Csoport 1969. évi munkájáról. természetvédelem.hu. (Hozzáférés: 2012. május 14.)
  4. Jelentés a „Szpeleológia” Barlangkutató Csoport 1970. évi munkájáról. természetvédelem.hu. (Hozzáférés: 2012. május 14.)

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

  • Hillebrand Jenő: Magyarország őskőkora. Archaeologica Hungarica, 1935. (17. köt.)
  • Kaán Károly: Természetvédelem és a természeti emlékek. Bp. 1932.
  • Kadić Ottokár: A jégkor embere Magyarországon. Az összes magyarországi leletek összefoglaló ismertetése. Der Mensch zur Eiszeit in Ungarn. Zusammenfassende darstellung sämtlicher funde des eiszeitlichen menschen in Ungarn. (Német nyelven.) A Magyar Királyi Földtani Intézet Évkönyve, 1934. (30. köt.) 1. füz.
  • Kadić OttokárKormos Tivadar: Eiszeit und eiszeitliche Kulturen im heutigen Ungarn. Report of the XVI. International Geological Congress, U.S.A. 1933. Vol. 2. 1203–1208. old. Washington, 1936. Különlenyomata: 1935. 1–6. old.
  • Kerekes József: A budakörnyéki hévvizes barlangokról. Földrajzi Zsebkönyv, 1944. (6. évf.) 21–33. old.
  • Kondor György: Magyarország őskori művelődései. Ifjúság és Élet, 1939/40. (16. évf.) (Bp. 1940.) 26–27, 28. old.
  • Mottl Mária: Faunen, Flora und Kultur des ungarischen Solutréen. Quartär, 1938. (1. köt.) Berlin. 36–54. old.
  • Mottl Mária: Faunen und Klima des ungarischen Moustérien. Verhandlungen der III. Internationalen Quartär-Konferenz, Wien, September 1936. Wien, 1938. 248–251. old.
  • Mottl Mária: Az interglaciálisok és interstadiálisok a magyarországi emlősfauna tükrében. (Hozzászólásokkal.) Beszámoló a Magyar Királyi Földtani Intézet vitaüléseinek munkálatairól, 1941. (3. évf.) 1. füz. 3–42. old.
  • Mottl Mária: Jégkorszakkutatás hazánkban. Földtani Értesítő U. F. 1940. évi évfolyam (5.) 102–105. old. (Bp. 1941.)
  • Péchy-Horváth Rezső: Sok feltáratlan szépséget rejtenek Magyarország barlangjai. Barlangfürdőt terveznek Görömbölytapolcán? Országjárás, 1942. 9. (10.) sz. 6. old. 11. (12.) sz. 4. old.
  • Polgárdy Géza szerk.: Magyar turista lexikon. A–Z. Bp. 1941.
  • Révai Ernő: Barlangok világából. A TTE barlangkutatóinak rovata. Természetbarát, 1938. (26. köt.) 3–4. sz. 15–16. old. és 5–6. sz. 14–16. old.
  • Szenthe István: Karsztjelenségek és képződményeik fejlődéstörténete a Nagy-Kevély környékén. Egyetemi szakdolgozat. Kézirat. Budapest, 1969.
  • Tompa Ferenc: A Dunántúl őstörténelme. Pécs, 1935. 12 old.
  • Tompa Ferenc: Őskor. In: Szendy Károly szerk.: Budapest története. 1. köt. Budapest az ókorban. Első rész. Bp. 1942. 3–134. old. (24 táblával)

További információk[szerkesztés]