Kis-kevélyi-barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kis-kevélyi-barlang
A Kis-kevélyi-barlang bejárata
A Kis-kevélyi-barlang bejárata
Hossz 65[1] m
Mélység 3[1] m
Magasság 11 m
Függőleges kiterjedés 14 m
Tengerszint feletti magasság 388 m
Ország Magyarország
Település Csobánka,[1]
Földrajzi táj Pilis
Típus inaktív forrásbarlang
Barlangkataszteri szám 4820-14[1]
Elhelyezkedése
Kis-kevélyi-barlang (Magyarország)
Kis-kevélyi-barlang
Kis-kevélyi-barlang
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 37′ 57″, k. h. 18° 58′ 17″Koordináták: é. sz. 47° 37′ 57″, k. h. 18° 58′ 17″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kis-kevélyi-barlang témájú médiaállományokat.

A Kis-kevélyi-barlang egy fokozottan védett barlang, amely a Duna–Ipoly Nemzeti Parkban, a Pilisben, Csobánka területén található.

Leírása[szerkesztés]

A Kis-Kevély északi oldalán található, hatalmas bejáratú üreg. Megközelíthető a sárga sáv jelzésű turistaúton (Pomáztól Pilisborosjenőig tart). A legkönnyebb Csobánkáról megközelíteni. Annak a szélén fekszik. Dachsteini mészkőben kialakult, inaktív forrásbarlang. Néhány kicsi cseppkőcsapon és cseppkőzászlón kívül a barlangban más képződmény nincs. A hossza 65 méter és a vertikális kiterjedése 14 méter (3 méter mély és 11 méter magas).

A Szpeleológia Barlangkutató Csoport 1970-es kézirata alapján egy kétbejáratú barlang. Egy nagy teremmel kezdődik, ami befelé szűkül. Ez a rész egy rövid kürtővel egy kis felső teremben ér véget. A terem a közelmúltban szakadhatott fel, így keletkezett egy második bejárat. A falakon néhol gömbüstök és ujjbegykarrok találhatók.

Előfordul az irodalmában Csontbarlang, Dachsteini mészkőbarlang (Kordos 1984), Kiskevélyi-barlang (Mottl 1939), Kiskevélyi barlang (Schőnviszky 1937), Mackó-barlang (Schőnviszky 1937), Mackóbarlang (Láng 1953) és Máczka barlang (Moussong 1891) – a Máczka szállás név Moussong Géza szerint a Macska-barlang egyik neve – néven is.

Az ásatások eredményei[szerkesztés]

Az első, aki paleontológiai leleteket talált a barlangban az Koch Antal volt 1868-as kutatása során. A kincskeresőktől feltúrt talajon barlangi medve csontokat gyűjtött. Hillebrand Jenő ásatása során – melyet a Barlangkutató Bizottság megbízásából végzett – sok állat (rénszarvas, , barlangi medve, gyapjas orrszarvú, őstulok, hiéna) maradványaira és régészeti leletekre bukkant, amelyek azt bizonyítják, hogy valaha ősember is élt itt. A barlang majdnem egész kitöltését kitermeltette és feldolgozta, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia és a Földtani Intézet is támogatott.

A barlang kitöltésének nagysága helyenként 6 méternél is mélyebb volt. Az itt talált 145 darab pilisszántói kultúrát tartalmazó kovaeszköz zöme retusálatlan penge. Ez az egyik olyan barlang, amelynek felső pleisztocén rétegsorai értékes paleontológiai és régészeti leleteket tartalmaztak. A barlangot régészetileg átkutatta még Sashegyi Sándor és Tregele Kálmán 1948-ban (vagy Gaál István, vagy Tregele Károly). Vértes László rétegtisztázó ásatása közben 5 meghatározó réteget különített el 1957-ben. 1994-ben jelent meg nyomtatásban leletanyagának és üledéksorának kronológiai revíziója, amelyet T. Dobosi Viola és Vörös István írt.

Kutatástörténete[szerkesztés]

A barlangot először Vályi András írta le 1796-ban megjelent könyvében. Novák Dániel 1837-ben megjelent munkájában úgy ír a barlangról, mint amiben négy lóval meg lehetne fordulni. Egyébként mesterséges eredetű barlanghoz hasonlónak látja. Koch Antal 1868-ban járt itt és kutatta át. Majd 1871-ben tanulmányt tett közzé róla – több, másik üreggel együtt. A barlangot először ő térképezi fel. Első régészeti feltárása Hillebrand Jenő nevéhez kötődik, aki 1912-től 1914-ig végzett ásatásokat a bejárati csarnokban. Neki Bekey Imre Gábor, aki a barlangot korábban már átkutatta és a Barlangkutató Bizottság tagja volt, hívta fel a figyelmét az üreg esetleges régészeti leleteire. 1957-ben Vértes László ásott benne.

A Szabó József Geológiai Technikum Barlangkutató Csoportjának tagjai 1967-ben szintén feltérképezték az üreget.[2] A legújabb (1998-as) térkép megszerkesztése Szabó Zoltán nevéhez fűződik. A „Szpeleológia” Barlangkutató Csoport az Országos Meteorológiai Intézettől, Csomor Mihály segítségével egy Assmann-féle szellőztetett pszichrométert kapott, amellyel a hatvanas évek végén mérést végeztek a barlangban.[3] Forgács Jenő vezetésével 1970-ben csapdázásos biológiai gyűjtés történt a barlangban.[4] 1988-ban fokozottan védett természeti értékké nyilvánították régészeti leletei miatt.[1] 2013-tól a belügyminiszter 43/2013. (VIII. 9.) BM rendelete szerint régészeti szempontból jelentős barlangnak minősül.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b c d e Kis-kevélyi-barlang (magyar nyelven). A magyar állami természetvédelem hivatalos honlapja. (Hozzáférés: 2013. február 25.)
  2. Beszámoló a Szabó József Geológiai Technikum Barlangkutató Csoportjának 1967-ben végzett munkájáról. természetvédelem.hu. (Hozzáférés: 2012. május 14.)
  3. Jelentés a „Szpeleológia” Barlangkutató Csoport 1969. évi munkájáról. természetvédelem.hu. (Hozzáférés: 2012. május 14.)
  4. Jelentés a „Szpeleológia” Barlangkutató Csoport 1970. évi munkájáról. természetvédelem.hu. (Hozzáférés: 2012. május 14.)

Irodalom[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]