A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
719 Dark Ynte neu.jpg
LaMirage body07.jpg
Természetvédelmi státusz
Háziasított
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenenszülők (Theria)
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Rend: Páratlanujjú patások (Perissodactyla)
Család: Lófélék (Equidae)
Nem: Equus
Faj: E. caballus
Tudományos név
Equus caballus
(Linné, 1758)
Szinonimák

Equus ferus caballus

Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz témájú médiaállományokat és témájú kategóriát.

A ló nyerítése

A (Equus caballus) az emlősök (Mammalia) osztályának a páratlanujjú patások (Perissodactyla) rendjéhez, ezen belül a lófélék (Equidae) családjához tartozó faj. Ma már csak háziasított vagy háziasítottból visszavadult formáiban ismert. Legközelebbi rokona a vadló (Equus ferus). Egyes nézetek szerint a ló és a vadló egyazon faj, az Equus ferus eltérő alfajai. Ebben az esetben a fogalmát tágabban használjuk, amelybe beleértjük a vadlovat is, amelytől a háziasított alfajt a házi ló névvel különböztetjük meg (Equus ferus caballus).

A nyílt, ritkás növényzetű területekhez alkalmazkodott, ahol a párosujjú patások és más nagy testű növényevők nem élnek meg.[1] A páratlan ujjú patások fénykorukat a harmadkorban élték; akkoriban 14 családjuk volt, de ezek közül csak három érte meg a jelenkort: a lófélék, a tapír és az orrszarvúak.[2]

Elnevezések[szerkesztés]

A lovak elnevezései:

  • A felnőtt nőstény: kanca
  • A felnőtt hím: mén vagy csődör
  • A fiatal állat 5 éves korig: csikó
  • A csődöröket gyakran kiherélik. A herélt ló hagyományos neve paripa, de ma inkább egyszerűen csak heréltnek nevezik.[3]
  • A csikók évszámát azzal fejezik ki, hogy hányadik füvet legeli a csikó. Így van szó elsőfű, másodfű, … csikóról.

A ló története[szerkesztés]

Törzsfejlődése[szerkesztés]

Balról jobbra: Növekedés, a koponya biometrikus változásai, és az ujjak számának csökkenése

A ma ismert ló (Equus caballus vagy Equus ferus caballus)[4][5] hosszú törzsfejlődés során vált olyanná, amilyennek ma ismerjük. Ez a törzsfejlődés több mint 60 millió évre nyúlik vissza. Az első „ősló”, az Eohippus a 75 millió évvel ezelőtt élt Condylarthrus fajok egyikéből fejlődött ki, melyek a kutyánál nem voltak nagyobbak, lábaikon öt-öt ujj volt, és minden ujjukon pataszerű, elszarusodott képződményt viseltek. Később a ló evolúciójában a legjelentősebb változás a láb átalakulása volt (az ujjak folyamatos visszafejlődésével).

A lófélék törzsfejlődésének lépései:

Első lábain négy-négy, míg a hátsókon már csak három-három ujja volt.[6] Ujjaikon a kutyákéhoz hasonló ujjpárnák voltak (Ezek maradéka a ló lábán látható ún. szarugesztenye vagy szarusarkantyú.) Átlagos magassága 36 cm lehetett (több különböző méretű változat is létezett. A legkisebb 25 cm, míg a legnagyobb 50 cm magas lehetett.). Élőhelyei feltételezhetően laza talajú őserdők, vízpartok és iszapos területek voltak. Fogazata alapján lombevő volt, az alacsonyabb cserjék és az aljnövényzet leveleit ehette, de már megjelentek a fűevésre való áttérés kezdeti jelei. Szőrzetének színe nem ismert, de életmódja alapján a tudósok leginkább a szarvashoz hasonló, barna, pettyes bundával képzelik el.

A Mesohippus és a valamivel fejlettebb Miohippus két hasonló, és részben egymást követő időben élt ősló volt. Mind a négy lábukon három ujjuk volt, közülük a valamivel vastagabb középsőre nehezedett a legnagyobb súly.[7] Táplálékuk kezdetben leginkább puha lombú fák és cserjék hajtásai voltak. 10-25 millió évvel ezelőtt, a miocén korban az őserdőket szavannák, sztyeppék váltották fel, amihez az állatok úgy alkalmazkodtak, hogy fogazatuk egyre inkább alkalmassá vált a fűfélék fogyasztására, valamint nyakuk megnyúlt, így kényelmesen elérték a füvet. Szemük helye is megváltozott, a fej oldalára tolódott el, emiatt látóterük megnőtt (bár a binokuláris látómező csökkent), így könnyebben észrevették a közeledő ragadozókat.

A Miohippus-ból alakult ki. Még mindig több ujja volt, de már a testsúly nagy része a középső ujjon volt. Lábain már pata volt.

  • Pliohippus – körülbelül 6 millió éve jelent meg. Az első ősló, melynek minden lábán egy ujj volt. Ujjain a mai lovakéhoz teljesen hasonló pata volt.[8]
  • Equus caballus – körülbelül 1 millió évvel ezelőtt jelent meg. Nem más, mint a ma élő ló. Később több változat is kialakult.[9]

A közhiedelemmel ellentétben a zebra a lófélék családjában nem a lovakhoz, hanem a szamarakhoz tartozik.

15 ezer évvel ezelőtt a vadló elterjedt volt Észak-Amerikában, Európában és Ázsiában.[10] Észak-Amerikából a jégkorszak vége után tűnt el,[11][12][13] ami egybeesik az ember megjelenésével.[14] Azonban nem hibáztatják egyedül az embert emiatt. Az éghajlatváltozás miatt a füves puszták helyét tundra foglalta el, a ló számára tele élvezhetetlen növényekkel.[15]

Vadlovak[szerkesztés]

Három cser színű ló felálló sörénnyel. Kettő egymással szembefordul, míg a harmadik a kamerától távolodik. Nyílt, sziklás vidéken állnak, a távolban erdővel
Przsevalszkij-lovak kis csapata

A ló egy alfaja vagy faja akkor tekinthető igazi vadlónak, ha ősei közül egy sem volt háziasítva. A legtöbb ma élő vadló nem felel meg ennek a feltételnek. Ők visszavadult lovaknak tekinthetők, amik ősei megszöktek a háziasított ménesekből.[16] Csak két valódi vadlófajta érte meg a történelmi időket, és közülük is csak az egyik él még ma is. A már kihalt a tarpán, a ma még élő a Przsevalszkij-ló.

A Przsevalszkij-ló (Equus ferus przewalskii) Nyikolaj Przsevalszkijról kapta nevét. Ritka; más elnevezései mongol vadló vagy ázsiai vadló. A mongolok taki, a kirgizek kirtag néven ismerik. 1969 és 1992 vadon kihaltnak tekintették, és csak egy maroknyi maradt belőle állatkertekben. Közös erőfeszítéssel és tervszerű tenyésztéssel 1992-ben visszaengedték a vadonba.[17] Most már Mongóliában is szaporodnak,[18][19] amellett, hogy az állatkerti állomány is tovább él.

A tarpán (Equus ferus ferus), avagy európai vadló Európában és Ázsiában élt. 1909-ben halt ki, amikor az utolsó példány elpusztult egy orosz állatkertben.[20] Így a genetikai vonal elveszett. Erőfeszítések történtek az újratenyésztésére, de mivel a vérvonal elveszett,[20][21][22] végeredményként olyan lovak születtek, amelyek külsőleg ugyanolyanok, mint a tarpán, de nem igazi vadlovak.

Néha felröppennek hírek arról, hogy vadlovak elszigetelt csoportjára találtak, de általában bebizonyosodik, hogy háziasított, vagy visszavadult lovakról van szó. Például a tibeti Riwoche-lovat is vadlónak tartották,[19] de a genetikai tesztek nem mutattak ki jelentősebb eltérést a háziasított fajtáktól.[23] A portugál sorraia fajtáról azt gyanították, hogy a tarpán közvetlen leszármazottja,[24][25] de a tesztek ezt cáfolták.[24][26]

Visszavadult lovak[szerkesztés]

Musztáng kanca, csikó és mén

A visszavadult lovak háziasított ősöktől származnak, de vadon élnek.[16] Több populációjuk van világszerte.[27][28] Tanulmányozásuk hasznos betekintést enged a történelem előtti lovak életébe,[29] és segít jobban megérteni a ló ösztöneit és viselkedését.[30]

Számos helyen tartanak félvad körülmények között lovakat. Erre példák az Egyesült Királyságban Dartmoor és New Forest, ahol a lovaknak van gazdájuk, de idejük nagy részét vad körülmények között, a természetben töltik. Gazdájuknak gyakran fizetniük kell a legeltetésért.[31][32] Hasonlóan élnek Franciaországban a Carmarque lovak is.

Más lófélék[szerkesztés]

A ló mellett az Equus nem hét másik faja tartozik az Equidae családhoz. Ezek: a szamár (Equus asinus), a hegyi zebra (Equus zebra), a síkvidéki zebra (Equus quagga), a Grévy-zebra (Equus grevyi), a kiang (Equus kiang) és az onager (Equus hemionus).[33]

Ezek a fajok keresztezhetők is a lóval. A legismertebb hibrid az öszvér, amiből kétfélét különböztetnek meg aszerint, hogy az anyja vagy az apja volt-e ló.[34] A zebrákkal keresztezve zebroidok születnek.[35] Ezek a hibridek többnyire terméketlenek, és csak ritkán tudnak szaporodni. [36]

A ló háziasítása[szerkesztés]

Asszurbanipál lovas vadászaton (Ninive, Kr. e. 640 körül

A ló háziasítása a korai civilizációk idején, nagyjából 4000 évvel ezelőtt, Közép-Ázsiában kezdődött (botaji kultúra),[37][38][39] majd a mai Dél-Oroszország, illetve Mezopotámia területén folytatódott. Északnyugat-Európában Kr. e. 2000 körül hirtelen megnőtt a lócsontok mennyisége, ami a háziasított ló elterjedésére utal.[40] 2100 körülről a Sintashta- és a Petrovka-kultúrák kétségtelen bizonyítékot szolgáltattak lóvontatta kocsikról készített sziklarajzaikkal.[41] A nomád lótartók hamarosan rájöttek, hogy lovon szállíthatják felszerelésüket, elkezdték tehát málhás lovakként használni őket. Nyugat- és Közép-Európában körülbelül 700 óta, a vaskortól használják a lovat hátasállatként. Kínában és Indiában Kr. e. 4000 körültől tenyésztik a lovat, és Kr. e. 1000 körül már különféle fajtákat írtak le.[42]

A genetikai összehasonlító vizsgálatok szerint az Y kromoszómák néhány csődörtől származnak[43][44] A mitokondriumhoz képest az Y kromoszóma változatossága szegényes.[43][44][45][46] A mitokondriális DNS szerint a törzstípusok 77 kancára vezethetők vissza. Ez azt jelenti, hogy a lovat több helyen, több alkalommal, egymástól függetlenül háziasították.[47] 2012-ben további genetikai elemzések azt mutatták, hogy a háziasítás az eurázsiai sztyeppén történt, és a többi vonal későbbi keresztezések eredménye.[48] Az általános eljárás az lehetett, hogy vad kancákat illesztettek be a már háziasított ménesbe. Erre utal az, hogy az egyes mitokondriumvonalak elterjedése területhez kötött.[26][45][46][49] A háziasítás további jele a rejtőszín elvesztése és a szín változatossá válása.[50] A lónál ez Kr. e. 5000 és 3000 között következett be.[51]

A több központú háziasításra utalnak az ellentmondásos leletek is. A ló genetikai változatossága mindkét tesztcsoportban ugyanakkora volt, ami szintén több központú háziasításra utal; mert, ha egyetlen központ lenne, akkor attól távolodva a változatosság csökkenne. Egyes kihalt fajták közelebb álltak a maiakhoz, mint egyes maiak egymáshoz.

Ewart, d’Andrade, Speed, Etherington, Skorkowski, Ebhardt, Schäfer és néhány más kutató szerint a lovak különböző típusai a vadló négy különböző alfajából alakultak ki, amelyek különböző korokban, egymástól függetlenül érkeztek Eurázsiába.[52] Genetikai vizsgálatok nem támasztották alá ezt az elképzelést. Egy másik elgondolás szerint egy fajból alakultak ki, és a különbségek csak a szelektív tenyésztés eredményei.[53] Végül azonban ezt is elvetették.

Ókori keleti birodalmak[szerkesztés]

Az ókori keleti birodalmakban, mint az asszíroknál, a hettitáknál és a hurritáknál a ló előnyt jelentett a háborúban is, mint kocsivonó és hátas állat. Kikkulinál találtak egy leírást a lovak kiképzéséről. Krisztus előtt 1700 körül a hükszoszok nomád népe lóhátról hódította meg Egyiptomot, ahol még nem ismerték a lovat. Ezután Egyiptomban is használtak lovat, de nem lovaglásra, hanem kocsizásra.[54]

Sztyeppe[szerkesztés]

Ulpiano Checa: Barbárok inváziója (festmény, 19. század)

Gyakran az ukrajnai Dereivkát nevezik a legrégebbi lelőhelynek, ahol a ló háziasítására utaló leleteket találtak. David Anthony lófogakat talált, amelyeken a zabla nyomot hagyott; ezeket a Sredny-Stog-kultúrának tulajdonította Kr. e. 4000 körülről.(Anthony, 1986, 1991) A kormeghatározást a centrifugával végzett vizsgálatok cáfolták, és korukat Kr. e. 700 és 200 közé helyezték.[55]

A szarmatákról tudjuk, hogy Kr. e. 365-ben már használtak nyerget, sarkantyút és kengyelt. A Kr. e. 3. századtól több helyen is kezdtek nyerget használni, de kengyel nélkül. Korábban az asszíroktól kezdve csak patrac jellegű nyelregeken lovagoltak, vagy szőrén ülték meg a lovat.[56] A görög Sztrabón nem sokkal később a szkíták lovaglóművészetét méltatta. A lovas nomádok ismertették meg Európával a nyerget, amit azonban csak nem sokkal Róma bukása előtt kezdtek el szélesebb körben használni.[57]

Szokássá vált a lovas temetkezés a Kárpát-medencében. A lovas temetkezés lehet teljes, amikor a lovat is eltemették gazdájával, vagy részleges, amikor csak a ló bőrét, lószerszámokat temették a halottal, vagy jelképes, amikor csak az utalt a halott lovas voltára, hogy sarkantyút kötöttek rá. A kereszténység felvétele után a ló feláldozása is jelképesség vált, a lovat az egyház ajándékba kapta. A feláldozott ló lehetett a halott kedvenc lova, vagy éppen lovagolt lova. Gyerekekkel csikót temettek.[58]

Közép-Európa[szerkesztés]

Európában az őskőkor óta találhatók lómaradványok, és az utolsó jégkorszakot követő beerdősülést követően sem tűntek el. Az európai háziasítás időpontja vitatott, mert nehéz megkülönböztetni a vad és a háziasított lovak csontjait.

Ergoldingban, Landshutban egy zablát találtak kerámiadarabok mellett, amiket Kr. e. 1400-ra kelteztek. Egy hasonló lelet Füzesabonyból került elő Kr. e. 1500 körülről. Az urnamezős kultúra ca. (Kr. e. 1300/1200–800/750) korából már szekérsírokat tártak fel. A burgenlandi Császárkőbányán egy barlangban találtak egy lógerincet, benne nyílheggyel, ami az egyik legkorábbi, a hidegvérű lovakra utaló jel. Az első településnyomokról regél Kr. e. 800-700-ból. Dél-Németországban a ló használata az urnamezős kultúrára, vagy a késő bronzkorra datálható.

A kelta szentélyekben lóáldozatok maradványait tárták fel.

A germánok és a kora középkori szlávok a lovak viselkedéséből jósoltak. A germánok szokásáról Tacitus is megemlékezett Germaniajában.

Ókori görögök és rómaiak[szerkesztés]

Ókori római ló csontvázának feltárása (London)

A homéroszi eposzokban a lovak többnyire harci szekereket vontattak, ahogy a hettitáknál, az egyiptomi Újbirodalomban és az asszíroknál is. A görögöknél a ló a halálhoz kapcsolódott. Az ablakon benéző lóval ábrázolt hős azt jelentette, hogy a hős hamarosan meg fog halni.

A geometriai stílus idején a harci kocsik helyét lovasok vették át. Az egyre jobb lovastudás és az egyre nagyobbra tenyésztett fajták miatt gyorsabb, fordulékonyabb és emiatt hatékonyabb fegyvernemnek bizonyult. A görög lótenyésztés magas színvonalat ért el. A lovak marmagassága átlagosan 140 cm volt, de néhány példány 147 cm-t ért el. A római császárság idején a rómaiak és a germánok lovai is hasonló méreteket értek el.[59]

Az ókori olimpiákon a második nap megrendezték a lovaglást és a kocsihajtást is.

Xenophón görög történész a Kr. e. 4. században összefoglalta az ókori görögök tudását a lovakról és a lovaglásról. Legtöbb tanácsát még ma is érdemes megfogadni.

Az ókori rómaiak már patkolták lovaikat, de a patkó eredete még ma (2016) is rejtély. Ezzel szemben nem tudták megoldani, hogy a lovakat hatékonyan szerszámozzák fel teherhordáshoz, azt csak később, a középkorban találták fel.

Népvándorlás[szerkesztés]

A népvándorlás idején a lovak nagysága keveset nőtt. A lósírokban talált leletek alapján marmagasságuk 120-150 cm között változott. Legkésőbb az i.sz. 8. században megkezdődött a különféle típusok kialakítása, a könnyű utazóló, a csataló és más munkákat végző lovak.[59] Az avarok bevezették a kengyel használatát, ami ezekben a századokban terjedt el, legalábbis Közép-Európában.[60]

Érett középkor[szerkesztés]

Lovag ábrázolása a 13. század közepéből

A 9. században Kínából elterjedt a járom használata, ami lehetővé tette, hogy az erőkifejtés helye a nyakról a vállakra és a mellrészre kerüljön át. A korábbi lószerszámok akadályozták a ló légzését vontatás közben, így a ló nem volt hatékony húzóerő, és csak könnyű kocsikat tudott vontatni. Korábban erre a célra csak ökröket tudtak használni, amiknek a szarvára erősítették a szerszámot. Mivel a ló erősebb, mint az ökör, ezért a háromnyomásos földműveléssel együtt forradalmasították a mezőgazdaságot. Azonban az ökör továbbra is olcsóbb volt, így sok helyen továbbra is vele vontatták a nehéz mezőgazdasági eszközöket. További új szerszámok pedig a kocsik vontatását tették még hatékonyabbá.[59]

A középkor elején a különböző lovak ára között nem volt nagy különbség, az érett középkorban azonban lényegesen drágábbak lettek a hátaslovak.[59] Csak a vagyonosabbak engedhették meg maguknak, akik többnyire nemesek voltak és lovon harcoltak. Belőlük lettek a lovagok. Ebből alakult ki később az udvari műlovaglás. Magyarországon sok volt a ló, így nem volt olyan drága, mint tőle nyugatra. Többnyire a honfoglalók lovait tenyésztették tovább.

Késő középkor[szerkesztés]

A legrégebbi ma ismert lófajta az arab telivér. Már a 9. században jutott belőlük néhány Európába. Közép-Európában csak a késő középkorban kezdődött el a fejlettebb lótenyésztés, ami különféle lófajták kialakulásához vezetett.[59]

A lovagoknak egyre nehezebb páncélzatuk miatt egyre nagyobb és erősebb hátasokra volt szükségük. A 14. századra kialakult a lovagok számára tenyésztett klasszikus lótípus, amelyeknek a marmagassága akár a 160 cm-t is elérte. Mindazonáltal nem tekinthetők a mai értelemben vett hidegvérűeknek, mert azokat csak néhány századdal később kezdték el tenyészteni, és csak a 19. században terjedtek el.[59]

Újkor[szerkesztés]

A tápióbicskei ütközet (Than Mór festménye)

A lovagkor után a lovagok lovaiból a ma ismert barokk lovakat tenyésztették ki. Ezt a lótípust a barokk kor óta úri udvarokban és lovasakadémiákon tartják parádézás és műlovaglás céljából. Ekkoriban váltak nevezetessé a spanyol lovak, mint például az andalúz ló. Ezek a fajták a spanyolok és az arabok lovainak keresztezésével alakultak ki. 1562-ben Miksa magyar király Ausztriába hozatott belőlük néhányat, az ő utódaik lettek a lipicaiak. 1572-ben a spanyol műlovaglás tanítását is megkezdték.

Amerikából az ember betelepedése után eltűntek a lovak. A házilovat a spanyolok hozták be. Néhány elszabadult, és visszavadult; ők váltak a musztángok őseivé. Az indiánok a musztángok befogásával lóhoz jutottak, és ez megváltoztatta életmódjukat. Kialakultak a lovas nomád bölényvadász törzsek Észak-Amerika prérijein.

Az angol telivért a 17. században kezdték el tenyészteni. A helyi versenylovakat arab csődörökkel keresztezték. Kitartásuk, vérmérsékletük és sebességük miatt máig ők uralják a galoppsportokat.

Az újkorban vált nevezetessé a magyar könnyűlovas katona, a huszár. A szabadságharc után több országban is magyarok szervezték meg a huszárságot.[61]

A 20. században jelentőségük csökkent, miután feltalálták az autót és a traktort; így a lóra már nem volt szükség sem a szállításhoz, sem a földműveléshez.

Anatómia[szerkesztés]

A ló anatómiája egy 15. századi egyiptomi iraton
A ló anatómiája

Csontváz[szerkesztés]

Csontváza általában 205 csontból áll.[62] Az ember és a ló csontvázszerkezete abban különbözik, hogy a lónak nincs kulcscsontja, a mellső lábak izmokkal, inakkal és szalagokkal kapcsolódnak a gerinchez, amelyek a lapockát is a törzshöz kapcsolják. A ló páratlanujjú patás állat. Lábujjhegyen jár; minden lábán egy ujjon. Néhány lónak van még egy-két csökevényes ujja, de azok nem érintik a földet. A lábak arányai nagyban különböznek az emberétől; amit a ló térdének gondolunk, az a mellső lábon az ember kéztőcsontjainak felel meg, és hasonlóan, a hátsó lábon a bokának és a saroknak. Az alsó lábszárak csontjai a kézfej és a lábfej csontjainak felelnek meg; a sarkát a középcsontok alkotják. Ezzel együtt a lónak nincsenek izmai az alsó lábszárában, azokat a felső lábszár izmai mozgatják szalagok és inak közvetítésével.[63] Izomzata fejlett, erős.

A lábszár és a lábak kritikus fontosságúak. Egy szilánkos lábtörés halálra ítéli a lovat. Egy angol mondás szerint: „Nincs láb, nincs ló”.[64] A pata az ember körmének felel meg, az ujjak végén nő, és szaruból van.[65] Az ujjhegyek végén kezdődik, tövét porc és vérerekben gazdag kötőszövet veszi körül. Végeredményként az átlagosan 500 kg-os ló[66] tulajdonképpen lábujjhegyen jár.[67] A paták védelmére szolgál a patkó, amit patkolókovács helyez fel, és öt-nyolc hetenként igazít, cserél a pata növekedése miatt, és a patát is igazítja.[68] A vadlovak patájának növekedése és kopása egyensúlyban van.

Emésztő szervrendszer[szerkesztés]

A maradandó fogak száma 36-44, a tejfogaké 24-28. A fogazat legeléshez alkalmazkodott, 12 metszőfog harapja le a növényeket, és 24 kis- és nagyőrlő rágja meg. Ezek mellett a csődöröknek még van négy szemfoguk is. Néhány lónak még van néhány (1-4) foga szemben a metszőfogakkal, ezeket farkasfognak nevezik, és többnyire eltávolítják, mivel zavarja a lovat a rágásban. A metsző- és a rágófogak között foghíj van.[69]

A fogazata alapján a hozzáértők meg tudják becsülni a ló korát. A fogak először kibújnak, majd cserélődnek, utána kopnak. A metszőfogak alakja, egymással bezárt szöge is változik. A táplálék és az állatorvosi gondoskodás is hat a fogak kopásának sebességére, így ez a becslés hozzávetőleges, inkább csak a korosztály meghatározására alkalmas.[70] Ezen a szokáson alapul az a mondás, hogy: „Ajándék lónak ne nézd a fogát!”[71]

A ló ahhoz alkalmazkodott, hogy egész nap kis adagokban fogyasztja növényi táplálékát. Nem kérődző, az emberhez hasonlóan csak egy gyomra van. Egy 450 kg-os ló napi táplálékigénye 7-11 kg, vízigénye 38-45 liter. Testéhez képest gyomra kicsi, ezért figyelni kell az etetésére.[72] Túletetés esetén különböző halálos szövődményű betegségek alakulhatnak ki. Bélrendszere a növényevőkre jellemzően hosszú. A vakbélben és a vékonybélben élnek azok a szimbióta baktériumok, amelyek lebontják a cellulózt. Különösen veszélyesek számára a mérgező növények: szarkaláb, csüdfű, farkasbab, fehér akác. Az emésztőrendszere összekapcsolódik a légzőrendszerrel, ennek következtében a ló nem tud hányni. Emiatt az emésztőrendszeri betegségek kólikát okoznak, ami gyakran halálhoz vezet.[73]

Érzékszervek[szerkesztés]

Zsákmányállat lévén a ló érzékszervei ahhoz alkalmazkodtak, hogy folyamatosan figyeljék a környezetet.[74] A szárazföldi állatok között a lónak van aránylag a legnagyobb szeme.[75] Szeme oldalt helyezkedik el,[76] így 350 fokban lát,[75] viszont térlátása nagyon rossz. El kell fordítania a fejét a távolság felméréséhez, és ahhoz, hogy lássa, ami közvetlenül az orra előtt vagy a háta mögött van. A két szemmel belátott szög 65°.[75] A színek közül meg tudja különböztetni a fehéret, pirosat, sárgát, kéket, de nem tudja megkülönböztetni a zöldet, barnát, szürkét. Sötétben jobban lát, mint az ember,[77] de több időbe telik neki alkalmazkodnia a megváltozott fényviszonyokhoz.

Szaglása az emberinél jobb, de a kutyáénál rosszabb. Ez a társas kapcsolatokban is szerephez jut. Az orrüreg alatt a Jacobson-szerv is részt vesz a szagok érzékelésében, de inkább feromonokat elemez. Az orrüregben levő szaglósejtek sok szagot tudnak megkülönböztetni.[78]

Hallása kiváló. Fülkagylóit 180 fokban el tudja fordítani,[74] így pontosan be tudja határolni, hogy honnan jön a hang.[79] Bizonyos zenék zavarják és idegesítik; egy 2013-as angol cikk szerint a jazz és a popzene izgatja, de a countryzene és a klasszikus zene megnyugtatja. A cikk továbbá azt ajánlja, hogy a hangerő legfeljebb 21 decibel legyen (ez halk beszédnek felel meg).[80] Egy ausztrál cikk szerint az istállóban tartott versenylovaknál gyakoribb volt a gyomorfekély, ha beszédet hallgattak rádión keresztül, mint akkor, amikor zenét. Ha pedig egyáltalán nem kellett rádiót hallgatniuk, akkor a gyomorfekély is ritkább volt.[81]

Egyensúlyérzéke kiváló, propriopercepciója fejlett. Ez utóbbi alapján érzi, hogy melyik testrésze hol van.[82] A ló bőre a szeme, a füle és a szája környékén a legérzékenyebb.[83] Bármely testrészén megérzi a rászálló rovarokat is.[84] Bőrét akaratlagosan meg tudja „rázni”, ezzel például el szokta zavarni a testére szálló rovarokat.

Kifinomult ízlése van, ezért átválogatja a táplálékát, keresve a legfinomabb falatokat.[85] Ajkaival még az apró magvak közül is képes kiválasztani a finomabbakat. Többnyire nem eszi meg a mérgező növényeket, de néha túl későn veszi észre, hogy baj történt. Mivel hányni nem tud, ezért nehezebb megszabadulnia a méregtől, és ez gyakran az életébe kerül.[86]

Mozgás[szerkesztés]

A lovas nyelv jármódnak nevezi azt, hogy a ló milyen sorrendben emeli fel és teszi le a lábait. A ló általában négy jármód egyikében mozog.[87]

  • A lépés négy ütemű, átlagsebessége 6, 4 km/h.
  • Az ügetés (trot) két ütemű, sebessége 13-19 km/h.
  • A könnyű vágta (canter) három ütemű, sebessége 19-24 km/h
  • A vágta átlagsebessége 40-48 km/h.[88] Rövid távon sprintelve a 70,76 km/h-t is elérheti.[89]

Ezek mellett azonban előfordulnak más jármódok is:

  • Néhány ló ügetés helyett inkább egy két ütemű jármódban halad (pace).[90]
  • Vannak négy ütemű jármódok, amelyeknek sebessége megegyezik az ügetés vagy a könnyű vágta sebességével, de simábbak, ezért könnyebben lovagolhatók. Ide tartozik a tölt, a futóséta és a rack, de a fox trot is.[91] Egyes fajták jobban szeretik ezeket, mint a hagyományosabb ügetést.[92][93]

Emellett tudnak ugrani, hemperegni, ágaskodni, és bakugrásokat csinálni.[3]

A ló fejformái[szerkesztés]

A fejformán a ló fejének oldalnézetét értjük. Ennek ismeretében következtethetünk a ló fajtájára, de csak esztétikai szempontból van jelentősége, a használhatóságot nem befolyásolja.

  • Egyenes fej: a ló feje oldalról egyenes.
  • Kosfej: konvex profilú fej
  • Félkosfej
  • Juhfej: a fejnek domború a homlokcsontja
  • Ékfej: oldalról nézve rövid fej, mely a nagy rágóizom tájékán aránytalanul szélesebb, mint a szájnyílásnál
  • Disznófej: durva, burkolt fej
  • Csukafej: konkáv profilú fej

A ló háta és fara[szerkesztés]

A ló hátát alapvetően a test többi részéhez viszonyított hossza alapján jellemezzük. Az ideális háthossz általában a hasznosítás függvénye: a lovassportokban leginkább a közepesen hosszú hát, a hidegvérű fajtáknál a rövid hát az ideális. A ló „farmotoros jármű”: erejét, sebességét és teljesítményét nagyban befolyásolja a far alakja és izmoltsága. A hát és a far formája között nincs összefüggés, mindkét testtáj bármelyik formája kialakulhat egy-egy egyednél.

  • Dinnye alakú far és előremélyedt hát: a dinnye alakú far ideális, mivel a gyors mozgást segíti. Az előremélyedt hát gyakran idősebb lovaknál jelenik meg. Hátaslovak esetében a hosszú hátizom és a hátcsigolyák fokozott terhelését vonhatja magával. Fogatlovaknál nem jelent problémát.
  • Vékony törzs: a vékony törzsű ló gyakran nem megfelelő teherbírású, hiszen kevés hely van a testében a vérkeringés és légzőszervei számára.
  • Csapott far és ideálisan ívelt hát: a csapott far általában csak szépséghiba, bár bizonyos egyedek a hátsó lábukkal gyakran belelépnek az elülső sarokvánkosba.
  • Vízszintes far és egyenes hát: az ilyen farral rendelkező ló általában ugrásnál kevés erőt tud kifejteni, és gyakran egyensúlyi problémákkal küzd. Egyenes hát esetén a hát felső vonala majdnem vízszintes. Általában csak szépséghiba.
  • Pontyhát: a martól lefele lejt egy kicsit a hát és a far is: az ilyen ló számára különösen nagy a lovas hordása, és mozgása is kötött az ideálishoz képest.

Színek[szerkesztés]

Különböző színű lovak (fametszet)

A ló szőrének színe attól függ, hogy bőre mennyi pigmentet, vagyis természetes festékanyagot tartalmaz. A lovat gyakran elsőként színe és jegyei, és csak másodsorban neme és fajtája szerint kategorizálják.[94] Szinte minden lónak és póninak sötét a bőre, kivéve a fehér jegyek helyén, például a fejen vagy a lábvégeken, ahol a bőr egész testükön rózsaszínű. Bár vannak fehér lovak, általában amit fehérnek mondunk, az valójában szürke. Ezeknek sötét a bőre, míg a fehéreknek rózsaszín.

  • Alapszínek: fekete, pej, sárga és fakó
  • Kevert színek: deres, szürke és tarka

A korral a lovak színe is változni szokott. A szürke lovak sötét színűnek születnek, majd egyre több fehér szőrszáluk nő, és idővel egészen fehérnek tűnnek. Egyes szürkék szőrében idős korukra sötét, általában barna pettyek jelennek meg. Az ilyen lovat legyesszürkének nevezik. A fekete a pej és a sárga színű lovaknál is előfordul, hogy a szőrzetükben, sörényükben és farkukban ősz szálak jelennek meg.

Néhány fajtánál fontos a hosszú szőr, mert látványos bemutatókon lovagolják őket. Ilyen az andalúz és a fríz ló.

Több olyan gént azonosítottak, ami a ló színét és jegyeit határozza. meg. Az allélok közül legalább 13 ismert.[95] A témában további kutatások folynak. Az egyik gén két allélja közül a domináns feketét, a recesszív gesztenyebarnát eredményez.[96] Egy másik gén egyik allélja pej színezetet alakít ki. Emellett vannak gének, amelyek foltokat vagy pöttyöket hoznak létre, vannak hígító gének, szürkítők, és mások.[95]

A magyar nyelvben közel 300 kifejezés létezik a lószínek árnyalatainak pontos megnevezésére.[3]

Alapszínek[szerkesztés]

Fakó fjord lovak a sváb Alpokban

Fekete:

  • A fedőszőre fekete, sörényével és farkával együtt.
  • Nyári fekete: a fejen, a hason és a horpaszon a szőrzet sötétbarna, a hosszú szőrök (sörény, farok) feketék.

Pej:

  • Simapej: testén a szőrzet a barna különböző árnyalata, a sörény, a farok és a lábvégek feketék.
  • Világospej: szőre világosbarna, sárgás árnyalatú.
  • Sötétpej: szőre egész sötétbarna, a has alján világosabb árnyalatú.
  • Gesztenyepej: vöröses árnyalatú barna szőrzet, a hosszú szőrök és a lábvégek feketék.

Sárga:

  • A sárga színű ló igazából világosbarna. Sok árnyalata van. A farok, a sörény lehet sötétebb vagy világosabb.
  • Májsárga: a ló színe sötét mélysárga; a farok, sörény és a lábvégek hasonló színűek vagy egy árnyalattal sötétebbek, mint a fedőszőr, fekete szőrszál sehol nem található.
  • Palominó: a fedőszőrök aranysárgák, a farok és a sörény pedig szalmasárga, kívánatosabb a minél világosabb színű.

Kevert színek[szerkesztés]

Egy fehér és barna foltos ló sötét ruhás nővel a nyergében egy lovasbemutatón
Egy fehér és barna foltos arab félvér

Deres:

  • Vércsederes: sárga fedőszőrbe fehér szőrszálak keverednek.
  • Pejderes: barna fedőszőrbe fehér szőrszálak keverednek.
  • Vasderes: a szürke fedőszőrzetbe fehér szőrszálak keverednek.
  • Almásderes: a fehér színű szőrön kerek szürkés foltokat formáz a szőr színe.
  • Fecskederes: a fehér színű szőrön kerek barnás foltokat formáz a szőr színe (Békés megyei változat).

Szürke: A fehér szőrű lovakat hívják szürkének, mert csikókorukban szürkén születnek és utána világosodnak ki. Bőrük azonban továbbra is sötét marad, kivéve a jegyeket, amelyeknél a bőr végig világos színű. Azonban mivel a szőrük kifehéredik, a jegyek csak csikókorukban láthatók.[97] Az igazi fehér ló nem keverendő össze az albínóval. Mindkettőnek rózsaszín bőre van, az utóbbinak azonban csókaszeme.

  • Szeplős- vagy legyesszürke: világosszürke alapon sötét, általában barna pettyes.
  • Almásszürke: szőrében fekete és fehér, kör alakú foltok vannak.
  • Acélszürke: a ló fekete fedőszőrzetén át elővillannak a fehér szőrszálak.

Fehér:

  • A ló fedő-, hosszúszőre és patája fehér, bőre pedig rózsaszín.

Sokan albínónak hiszik, de nekik nem minden esetben van csókaszemük, a patájuk pedig minden esetben viaszos színű. Több génnek is van fehér színt eredményező allélja.[98]

Albínó:

  • Az albínó inkább betegség, mint szín. Látászavarral és fényérzékenységgel jár. Örökletes. Az ilyen lovak annyiban különböznek a fehérektől, hogy szemük csóka- vagy pirosszem, patájuk pedig általában szürkés.[99]

Tarka:

  • Sárgatarka: fehér szőr alapon sárga foltok.
  • Feketetarka: fehér szőr alapon fekete foltok.
  • Párductarka: a ló fehér szőrét barna vagy fekete foltok tarkítják.
  • Pejtarka: fehér szőr alapon pej foltok.
  • Szürketarka: fehér szőr alapon szürke foltok.

Szemszínek[szerkesztés]

A lovak többségének barna a szeme

A lovak szemszínét, ugyanúgy, mint a szőrzetükét, a pigment mennyisége határozza meg. Többségükben - mivel a bőrük sötét - barna szeműek. Előfordulnak világos szeműek is, az albínók, és néha a tarka lovak esetében. Az appaloosa fajtájának pedig mindig kilátszik a szeme fehérje. Létezik az úgynevezett „csókaszem”, amikor a normális szemszínhez kékes-fehéres alakzat társul.

  • Barna szem: az írisz sötétbarna, a szemfehérje pedig csak akkor látszik ki, ha a ló ijedt vagy valamiért haragos. (kivétel: appaloosa és azzal keresztezett lovak)
  • Világos szem: lehet világoskék vagy piros. A világos szín nem befolyásolja a ló látását. A világoskék vagy a piros szemű lovat csókaszeműnek, illetve emberszeműnek hívják.

Pataszínek[szerkesztés]

A lovak patájának, vagyis a szarunak a színe összefügg a pata fölött levő szőrzet színével. A sötét szőrű lábakon a pata is sötét, palaszürke színű. A kesely lábon a pata világos, viaszsárga színű, amit viaszolt patának neveznek. Az is előfordul, hogy egy lónak különböző színű patái vannak - ezt sávolt viaszolt patának hívják. Sokak szerint minél világosabb a pata színe, annál gyengébb, de állatorvosi tanulmányok ezt nem erősítik meg.

Csókaszem, az írisz pigmentszegénysége miatt kékesfehér

Jegyek[szerkesztés]

A ló jegyei azok a kis, többnyire fehér minták, amelyek segítségével a lovat meg lehet különböztetni az azonos színű többi lótól.[100] A jegyek a színtől függetlenül öröklődnek.[101] A jegyeket a ló személyazonossági okmányaiba be kell vezetni.

A legfontosabb jegyek a fejen:[3]

  • hóka
  • lámpás csík
  • orrfolt csillag
  • orrcsík

Ha a lábon van jegy, akkor azt keselynek nevezik.[3]

A ló méretei[szerkesztés]

A lovak mérete erősen függ a fajtától. A legmagasabb ló egy 1848-ban feljegyzett shire csődör volt, Sampson, vagy Mammoth. Elérte a 219 cm-es marmagasságot, és csúcstömege az 1524 kg-ot.[102] A ma nyilván tartott legkisebb ló Thumbelina, egy törpenövésű miniatűr kanca, ami 43 cm magas, és 26 kg-ot nyom.[103]

A fajta mellett meghatározó a tartásmód és a táplálás is. A kisebb hátaslovak marmagassága 142-163 cm, testsúlyuk 380-550 kg.[104] A nagyobb hátaslovak marmagassága 157-173 cm, testsúlyuk 500-600 kg.[105] A még nehezebb kocsilovak marmagassága 163-183 cm, testsúlyuk 700-1000 kg.[106]

A ló méreteit sokféleképpen megadhatjuk. A különböző testtájak az egyes egyedeknél igen nagy eltéréseket mutatnak, van azonban néhány lényeges méret, ami alapján reális méretet kapunk a megmérendő lóról.

  • Marmagasság

A leggyakrabban használt méret a marmagasság, amit bottal vagy szalaggal mérhetünk. A mar (az állat hátán a lapocka fölött kidomborodó rész) magasságának lemérésével adhatjuk meg legmegfelelőbben a ló tényleges magasságát, hiszen a marmagasság a lehajtott és felemelt fejű lónál is ugyanakkora, míg az ennél magasabban található testrészek (fej, nyak) helyzete szinte folyamatosan változik.[107] Fajtától függően 140 és 220 cm között lehet. A lovak magasságát angolszász országokban tenyérben és hüvelykben adják meg, a „tenyér” körülbelül a deciméternek felel meg. Pontos mérete 101,6 mm.[108]

  • Övméret és szárkörméret

Jó támpontot adhat a ló alkatának megállapításához, ha megmérjük a ló övméretét. A ló lábának szerkezetéről akkor kaphatunk jó információt, ha megmérjük a szárkörméretét. Az előbbit közvetlenül a mar mögötti részen kezdjük mérni, a heveder helyén, körbe a mellkason, az utóbbit a lábtő alatt, a szár lábtőtől számított egyharmadánál mérjük.

Az egyéb mérések általában a lovasfelszerelések kiválasztásához használatosak. A kantár kiválasztásához lemérhetjük a ló kétoldali közötti távolságot a tarkó felé, míg a zablák kiválasztásához a szájszegletek közötti távolságot a ló száján keresztül határozzuk meg. A megfelelő lótakarók kiválasztásához a marbúbtól a farokrépáig mérjük meg a ló hosszát, követve a hát ívét.

  • Tömeg: a lovak testtömege fajtától függően széles széles határok között változik. Egy átlagos hátasló tömege 4-500 kilogramm. Az igavonásra használt társaik ennél lényegesen nehezebbek, a shire például elérheti az egy tonnát is. A pónik tömege egy mázsa (100 kg) körül mozog.

Szaporodás[szerkesztés]

Szopó csikó. A csikók születésük után már nem sokkal tudják követni anyjukat. Brumby-lovak

A ló emlősállat, melynek szaporodása történhet természetes vagy mesterséges fedeztetés útján. A mének folyamatosan nemzőképesek, a kancák viszont csak az ún. sárlás időszakában termékenyíthetőek eredményesen, amely 20 napos megszakítások után kb. 3-5 napig tart. A kancák sárlási ciklusa tavasszal kezdődik[109] egy nagyon erős és hosszú sárlással; a későbbi sárlások alapból egyre gyengébbek, de ezen alakíthat az időjárás és más körülmények. Istállóban tartva és táplálékkal bőségesen ellátva a kancák még télen is sárlanak.

A lótenyésztés legáltalánosabb módja az, amikor a kancatulajdonos a sárló, azaz a megtermékenyítésre alkalmas kancát a fedezőménhez szállítja. Ha a mén nagyon messze van, akkor a kanca általában eltölt néhány napot a méntelepen.

Néhány fedeztetési állomáson hágatógúzst helyeznek a kancára.[110] Ez egy hátulsó lábakra csatolt szíj, ami megakadályozza, hogy a kanca hátrarúgjon, így a mén megsérüljön hágatás közben. Nem minden kanca viseli el a hágatógúzst, de ha a kanca valóban rúg, és komoly esélye van annak, hogy a mén megsérül, mégiscsak jó megoldás.

Vannak csődörök, amelyek csak olyan színű kancával hajlandók párzani, mint amilyen az anyjuk; más színűre rá sem néznek. Ezért a más színű kancákra pokrócot tesznek, hogy a mén kedvére tegyenek.[111]

A természetes fedeztetés másik módja a szabad fedeztetés. Ilyenkor az összes kancát és fedezőmént egy legelőre engedik. Ez egy bevett szokás az Izlandi, a Fjord és számos egyéb pónifajtánál. A kancákat a legelőre vezetik, és addig tartják, míg a fedezőmén be nem jön hozzájuk. Ekkor minden lovat egyszerre engednek el. Ha a kancák nem sárlanak, akkor egy ciklus hosszáig, de ha éppen sárlanak, akkor is napokig ott tartják őket, hogy a megtermékenyülés biztosabb legyen. Szállásként vagy az időjárás elleni védelemként egy oldalról nyitott, fedett hely szolgál. A végén sok kanca lehet vemhes, de hátrány, hogy ilyenkor nem lehet megmondani, mikor fog a kiscsikó megszületni. Valamint, ha több fedezőmén van, akkor az apa sem biztos apasági vizsgálatok nélkül.

Az ellés[szerkesztés]

A vemhesség 336 (320–355) napig tart;[112] az ikerellés nagyon ritka.[113] szilaj ménesben 336-392 nap lehet. Egy szülés a ménesben elindítja a szülések sorozatát.[114] A közelgő ellés jelei a horpaszok beesése, a fartő besüllyedése a farok mindkét oldalán, továbbá a kitőgyelés és a péra (a nemi szerv külső része) megduzzadása. A tünetek általában az utolsó héten megerősödnek, de már hetekkel korábban jelentkezhetnek. A fedeztetés pontos idejének feljegyzése ezért nagyon fontos mozzanat. Amikor a megduzzadt emlő a jártatás után is megtartja méretét, tapintása nem ödémás, hanem inkább mirigyes és a bimbók végén előbb sárgás viaszos, majd normális tejcseppek jelennek meg, akkor az ellés néhány napon belül megtörténhet. A kanca akár egy héttel előbb is tejelhet, máskor pedig csak az ellés után indul meg a tej, ez idő alatt a csikót mesterségesen kell táplálni. A kancák a kedvező medenceformájuk miatt többnyire könnyen és gyorsan ellenek.[115] A csikó a születés után nem sokkal már feláll.[116] Ez fontos a vadlovaknál, hogy a ragadozók meg ne egyék az újszülött csikót.

Az ellés szakaszai:[117]

  • előkészítő szakasz, az ellés jelei megjelennek
  • a megnyílási szakasz, a nyitófájások ideje, pár óráig tarthat, főbb jelei: a nyak izzadása, gyakori lefekvés-felkelés, vizelés-bélsárürítés, valamint a táplálkozás szüneteltetése.
  • kitolási szakasz, hirtelen kezdődik, körülbelül fél óráig tarthat, 10-30 percig többnyire, megjelennek a tolófájások, a lábhólyag felreped és a kanca heves erőlködéssel, gyakran állva szüli meg csikóját.
  • utószakasz, az utófájások következményeként eltávoznak a magzatburkok, időtartama akár 3 óra is lehet.

A kedvező anatómiai tulajdonságok miatt a kancák könnyen ellenek, de felléphetnek komplikációk ellés közben, ezért a vemhesség utolsó napjaiban ajánlatos a kancákat állandó megfigyelés alatt tartani.[118] A kancák egyedül, sötétben és nedves helyen szeretnek szülni.[119]

Egyedfejlődés[szerkesztés]

A csikót rendszerint 4-6 hónapos korában választják el.[120] A kancák 12 és 18 hónapos korukban, a csődörök 12-20 hónaposan válnak ivaréretté,[121] de a házilovakat nem szokták három éves koruk előtt tenyésztésbe venni, különösen a kancákat.[121] A ló testileg hétéves korára fejlődik ki teljesen. A csontozat hatéves korig fejlődik. A felnőtté válás időtartama függ a nemtől, a mérettől, a fajtától és az életkörülményektől. A nagyobb lovak csontosodása tovább tart.[122]

A nagylovak várható élettartama 20–35 év,[70] de a pónik akár 50 évig is elélnek. Néhány ló túllépheti a negyven éves kort.[123] A legöregebb dokumentált nagyló (Old Billy, 19. század) 62 évet élt.[70] A dokumentáltan legtovább élt póni, Sugar Puff 56 évet ért meg (1951 - 2007).[124] Az egyes lovak várható élettartama a fajtán kívül a tartás körülményeitől és az általuk végzett munkától is függ.

Habár rendszerint úgy tekintik, hogy a lovak májusban születnek, az északi féltekén a legtöbb verseny a ló életkorát úgy adják meg, mintha a születést január elsejétől számítanák. Emiatt a legtöbb versenyző úgy öt-hat hónappal fiatalabb a megadott kornál.[70][125] A déli félteke legtöbb versenyén ez az időpont augusztus elseje.[126] A távlovaglás kivétel ez alól, itt a ló naptári kora számít.[127]

A testi érettségtől, a fajtától és a későbbi munkától függően két és négy éves korukban kezdik felkészíteni őket.[128] Egyes országokban az angol telivéreket már kétévesen elkezdik lovagolni,[129] a legtöbb fajta tagjai ekkor még csak ismerkednek a lószerszámokkal, és csak három-négy évesen ülnek fel rájuk a csontozat és az izomzat állapota miatt.[130] A távlovagló versenyeken csak a legalább 60 hónapos lovak vehetnek részt.[127]

Genetika[szerkesztés]

A lovak kromoszómaszáma 32 pár, amiből egy pár az ivari kromoszómák.[131] 2007-ben megszekvenálták Twilight, egy angol telivér DNS-ét; a bázispárok száma 2 474 929 062.[132] Ez nagyobb, mint a kutya, de kisebb, mint a szarvasmarha vagy az ember genetikai állománya.[133] A gének száma nem ismert.[134][135][136] A térkép a kutatók számára nyilvános.[137]

Viselkedés[szerkesztés]

Legelésző lovak

Társas életmód[szerkesztés]

A lovak minden esetben csoportban élnek, mivel – prédaállatok lévén – a magányosságtól félnek. A lovak nagyobb csoportját ménesnek nevezzük. A lovak egymás közötti viszonya meghatározott. Minden lónak megvan a maga hierarchikus helye a ménesben, amely meghatározza viselkedését. Általában a lovaknál is van főnök, a ménest egy idősebb kanca vezeti.[138] Ha valamelyik másik ló is vezér szeretne lenni, akkor harccal döntik el ki lehessen az. A csődörök feladata az, hogy megvédjék a ménest a ragadozókkal szemben. Ha támadást észlelnek, akkor elöl futnak a kancák, és hátul a csődörök.[139] A szamárral szemben sztyeppei állatként a ló ösztönösen elsősorban futással védekezik a ragadozókkal szemben.

A lovak szeretik, ha kényeztetik őket, de képesek túlzásba vinni az evést, ami nagy veszélyt jelent az egészségükre.

A ménesek kisebb csoportokból állnak,[140] amelyek létszáma 3-35,[141] de a külső emberi megfigyelő nem tudja megkülönböztetni őket, ha a ménesben több csődör is van. Ugyanis egy kisebb csoport egy poligám család, egy csődör alkotja a kancáival és a csikóikkal. Egy új tag érkezése vagy egy régi távozása felborítja a rangsorrendet, és a ménes tagjai újra felállítják a rangsort. Ezt többnyire valódi küzdelem nélkül teszik, fenyegető jeleket adnak le. Ha az egyik ló behódol, akkor nincs harc, és amelyik behódol, az a későbbiekben alacsonyabb rangú lesz, mint a másik. A ménes tagjai megfigyelik egymást, és a továbbiakban eszerint viselkednek. Ezt 2008-ban igazolták.[142][143] A fiatalok anyjuk rangját öröklik, de ha megvan hozzá a lehetőségük, megfelelő képességekkel változtathatnak ezen. A barátság azonban fontosabb a ménesben, mint a rang.[144]

A ménes magját a kancák képezik. Az ivarérés után a fiatal csődöröket elkergetik a ménestől, vagy csak a ranglétra alján maradhatnak ott.[145] Az elkergetett csődörök külön csapatokat alkotnak, amíg le nem tudnak győzni egy csődört valamelyik ménesben.[146] A csődörök sokszor magányosan élnek, akár felnőttként vagy idős korukban is. Néha néhány kanca kiválik egy ménesből, és vagy egy másik méneshez csapódik, vagy egy újat hoz létre egy fiatal csődörrel együtt.

A kancák és a heréltek viszonylag problémamentesen tarthatók együtt. A csődöröket elkülönítik a kancáktól, mert erős nemi ösztönük miatt, ha megérzik, hogy egy kanca sárlik, akkor minden akadályon keresztül el akarnak jutni hozzá, ezért gyakran meg is sérülnek. Ha a csődörök egymás közelébe kerülnek, akár össze is verekedhetnek, ami általában sérüléssel jár. Ilyenkor agresszivitásuk miatt nehezen kezelhetők.

A magányt nem szeretik, de egy idő után képesek más állatokat, akár az embert is társnak elfogadni olyannyira, hogy éppen saját fajtársaival szemben fogja kellemetlenül érezni magát.[147] Ezzel szemben, ha nincs megfelelő társasága, nem kap megfelelő ingereket, nincs kielégítve a mozgásigénye, akkor unatkozni fog. Az unatkozó ló különféle rossz szokásokat vesz fel; sztereotip mozgásokat, az istálló felszerelésének rágását, vagy a fal rugdosását.[148]

Kommunikáció[szerkesztés]

Mivel társas lény, a ló testbeszéddel sok mindent ki tud fejezni. Többnyire testtartással, füllel, szemmel, farokkal fejezi ki magát, de hangokat is használ.[3]

Füle sok irányba tud mozogni. Ha felfelé állva előre és hátra billeg, akkor a ló figyel, és kíváncsi valamire, ami lehet a lovas vagy a kocsi is. A hátracsapott és lelapított fül az jelzi, hogy a ló készen áll arra, hogy megvédje magát. Ha a fül lazán oldalra lóg, az jelezhet behódolást, fáradtságot, rosszullétet, de ellazulást is. Ez utóbbi esetben, ha a szem félig csukva van, akkor az az elégedettség jele. Sok más jelet is képesek adni például testtartással és egymás tisztogatásával. A másik ló elfogadását, a bizalom kifejeződését jelzi, ha egymás nyaka felett átvetik a fejüket, illetve azt a másik nyakán pihentetik. Néha ezt az ember válla fölött is megteszik.[149]

  • Az izgatottságot azzal fejezi ki, hogy kihúzza magát, fejét felveti. Ehhez társul a fül hegyezése, a tágra nyílt szem és orrlyuk. Emellett a ló rohangálhat vagy toporoghat is.
  • A haragot a hátra sunyított fül, a szem forgatása, farokcsapkodás, kapálás vagy rúgás jelzi.
  • A félelmet fülforgatás vagy az egész test megfeszülése mutatja.[3]

A ló hangjai:

  • nyerítés, ha a ló egy társát keresi
  • nyihogás, a megtalált társ üdvözlése
  • horkantás, figyelmeztetés gyanús jelre
  • visítás, ha egy másik ló bántja[3]

Intelligencia és tanulás[szerkesztés]

Zsákmányállat volta miatt a ló erős „menekülj vagy védekezz” válasszal reagál mindenre, amit fenyegetőnek érez. Ez bármi lehet, ami hirtelen riadalmat kelthet. A leendő katona- és rendőrlovak ilyen viselkedését is csak nagy nehezen tudják megváltoztatni. Ha nem tud elfutni, vagy ha a saját méneséből való csikót véd, a ló nem menekül el, hanem rúgással, esetleg harapással védekezik. Utólag óvatosan visszamegy a riadalmat okozó tárgyhoz, és megvizsgálja, mert nemcsak ijedős, hanem kíváncsi is.

A legtöbb könnyű sportlovat sebességre, kitartásra, ügyességre és figyelemre tenyésztették; mindezek már a vad ősben jelen voltak. A szelektív tenyésztés hatására a lovak tanulékonyabbakká váltak, különösen a hidegvérűek.[150]

Kutatások szerint a lovak nap mint nap sok, értelmi működést igénylő feladatot oldanak meg, a megfelelő élelem kiválasztásától a társakkal való kapcsolatba lépésig. Nagyon jó a térbeli megkülönböztető képességük.[151] A kutatások foglalkoztak a problémamegoldással, a tanulás sebességével és a memóriával. Jók az egyszerű tanulásban, de használnak bonyolultabb értelmi működést igénylő módszereket is, mint a kategorizálás vagy a fogalmi tanulás. Az egyszerűbb módszerek közül alkalmazhatók a következők: habituáció, deszenzitizáció, klasszikus kondicionálás, operáns kondicionálás, pozitív és negatív megerősítés.[151] Van egy tanulmány, ami szerint képesek különbséget tenni a mennyiségek között, ha azok kevesebbek négynél[152]

A háziasított lovak értelmi képességei még jobban igénybe vannak véve, mivel sok ösztönös cselekedet akadályba ütközik, és sok tanulási feladat nem természetes,[151] például a lószerszámokkal való ismerkedés. Ők is a szokások rabjai, megnyugtatja őket, ha a megszokott módszerekkel találkoznak, és a napi rutin sem borul fel. Egy kiképző szerint az intelligens lovak visszatükrözik az intelligens kiképzőt, aki kondicionálást és pozitív megerősítést használ olyan stílusban, ami megfelel a ló természetének.[153]

Alvás[szerkesztés]

Két ló a legelőn, az egyik fekszik, a másik áll.
Amikor egy ló alszik, mások őrködnek

A lovak képesek fektükben és állva is aludni. A vadon töltött idő óta könnyű álomban is tudnak aludni, állandó készültségben a ragadozókkal szemben.[154] A ló egyedül nem alszik jól; a ménesben az alvók álmát őrök vigyázzák, így akik alszanak, azok mélyebben alszanak, mert ha ragadozó jön, az őrök riasztanak. Képesek a teljes alvásszükségletüket rövidebb szakaszonként fedezni. A teljes idő erősen változó, de a háziló átlagos napi alvásszükségletét 2,9 órára teszik.[155] Akár 15 órán át is állva szendereghetnek, és néhány percre-órára lefekszenek.

A REM alvásra csak fekve kerülhet sor. Erre elég néhány naponta egy-két órát áldozniuk.[156] Ha a lovat napokig nem hagyják lefeküdni, akkor automatikusan REM alvásba csúszik, és a földre esik.[157] Ez különbözik a narkolepsziától.[158]

A ló hasznosítása[szerkesztés]

Lókórház az Egyesült Királyságban

A lovaknak világszerte fontos szerep jutott a kultúrában. A lovakat munkához, harchoz, sporthoz és szabadidős tevékenységekhez használták és használják. A Food and Agriculture Organization (FAO) 2008-as becslése szerint világszerte csaknem 59 millió ló élt a világban, 33 és fél millió Észak- és Dél-Amerikában, 13,8 millió Ázsiában, 6,3 millió Európában; Afrikában és Óceániában kevesebb. Az Amerikai Egyesült Államok lóállományát 9,5 millióra tette.[159] Az Animal Planet 2004-ben rendezett szavazása szerint a ló a világ negyedik kedvenc állata.[160]

A ló és az ember közötti kommunikáció a közös tevékenységek alapja.[161] A lószerszámok segítik ezt, és biztosítják az ember kényelmét. Lovagláshoz a lovat általában felnyergelik, amit hevederrel rögzítenek a hátán. Ehhez felteszik a kengyelt. Zablával, kantárral, a lábával[162] testsúlyával[3] vagy a hangjával a lovas úgynevezett segítségeket adhat, ezzel utasítva a lovat. Gyakorlott lovasok azonban képesek lószerszámok nélkül is lovagolni.[163][164] A kocsihúzáshoz a kocsin kívül hám és kantár kell.[165]

Munka[szerkesztés]

Szántás lóval
Kék egyenruhás férfi pej lovon
Lovasrendőr Lengyelországban
Lovasfogat Darbhanga Biharban (India)

Ma már a lovakat világszerte, így Magyarországon is földművelési munkára, igahúzásra általában nem használják. Főként a hobbi és a sport szerelmesei tartják őket. Mégis, a kevésbé fejlett régiókban még mindig 100 millió lovat, szamarat és öszvért használnak teherhordáshoz és közlekedéshez. Közülük egyedül Afrikában 27 millió végzi ezt a munkát.[166]

Míg a telivérek és a nyugodtabb melegvérűek többnyire hátaslovak, vagy könnyű kocsikat húznak, addig a hidegvérűek nagyobb erejük és lassabb mozgásuk miatt nehéz terheket húztak vagy vontattak. Így húztak kocsit, vontattak kivágott fákat, vagy akár hajókat is. Amióta ezek a munkák megszűntek, a hidegvérűek ritkábbá váltak. Egyes helyeken azonban újra hasznosítják őket, mert így a talaj kevésbé tömörödik, az erdőben pedig könnyebben mozognak, mint a gépek, és a faállományt is kímélik.[167] A kivágott fák vontatását még mindig jól végzik, és természetkímélőek is.[168][169] A szarvasmarhák befogása is egyszerűbb lovagolva, mint gépjárművön közlekedve.[170] Egyes országokban lovas mentők keresik a hegyekben elveszett embereket, vagy visznek segítséget katasztrófa sújtotta területekre.[171]

A 19. században a sínen közlekedő járműveket gyakran lovak vontatták, így az első vasutak, villamosok és az omnibuszok is lóvontatásúak voltak. A 20. században helyüket átvette a gőz és az elektromosság. Az omnibuszokat motormeghajtásúra cserélték.

A bányákban még az 1950-es és az 1960-as években is pónik vontatták a csilléket, nagyon nehéz körülmények között.

A német, az osztrák és a svájci hadsereg napjainkban is használ lovakat és öszvéreket teherhordásra a hegyvidéken. Vannak országok, ahol lovas őrjáratok felügyelik a hegyvidékeket; máshol inkább csak reprezentatív feladatokat látnak el. A múltban minden hadseregben megtalálhatók voltak, kezdve a Kr. e. 4. évezredtől[172] a második világháborúig. Sőt, a Janjaweed milícia a 21. századi darfúri háborúban is felvonultatott lovas haderőt.[173] A lovak hadi használata a bronzkor végére terjedt el.[174][175]

További munkák a rendőrló[176] és a vakvezető póni, valamint a gyógylovaglás. A rendőrlovak többnyire a nagyobb fajtákból származnak, mint például a hannoveri vagy a westfáli.

A lovaglás mind fizikai, mind mentális, mind lelki állapotunkra gyógyító hatással bír. Ezt felismerve terápiás szakemberek kidolgoztak egy olyan módszert, mely segítségével biztonságos keretek között, speciálisan kiképzett terápiás lovak segítségével e gyógyító hatás biztosítható. E módszer neve a lovasterápia, mely mára már számos, lóval kapcsolatos aktivitásban fedezte fel, és használja az ember-ló kapcsolat segítő hatását. Fejleszti az egyensúlyérzéket, a koordinációt, erősíti az önbizalmat, a szabadság és függetlenség érzését adja.[177] A paralimpia mellett az International Federation for Equestrian Sports (FEI) is rendez lóversenyeket fogyatékosok számára.[178] A hippoterápia és a terápiás lovaglás különféle foglalkoztató, fizikai és beszédgyakorlatokat jelent, amit a ló mozgása ösztönöz. A hippoterápiában a terapeuta a ló mozgásával erősíti fel a különböző gyakorlatok hatását, amelyek fejlesztik a koordinációt, az egyensúlyt, a kognitív képességet és a kézügyességet. A terápiás lovaglás speciális lovaglási készségeket használ.[179]

A lovak pszichológiai támogatást is nyújtanak az embereknek, függetlenül attól, hogy lovagolják-e őket. A kísérleti pszichoterápia a lovat társként használja mentális betegségekben szenvedők támogatására, például a hangulatzavarok, a szorongás, az elmezavarok, a viselkedészavarok kezelésére, de azoknak is támaszt nyújt, akik életében nagy változások mennek végbe.[180] Egyes kísérleti programokban börtönökben is felhasználják a lóval felépülő kapcsolatot. Ez javítja az elítéltek viselkedését, és csökkenti azt az arányt, hogy szabadulásuk után újabb bűncselekményeket kövessenek el.[181]

Sport[szerkesztés]

Sárga (gesztenyebarna) fekete ruhás és kalapos lovasával. A lovas stadionban állnak, a lovas a kalapja karimájához nyúl.
Ló és lovasa az olimpián

A lovas sportok versenyszámai:

Történetileg egyes lovas sportok a többi sporthoz hasonlóan a harcra való felkészülést szolgálták. A katonák és a lovak edzése mellett látványosságot is nyújtottak. Más sportok a pásztorok életéből erednek, például a rodeó. A lovas sportvadászat a régebbi, zsákmányszerző vadászatból ered. A lóverseny a lovasok vetélkedéséből származik. Mindegyik versenyszám különféle képességeket igényel a ló és a lovas részéről, ami újabb lófajták és lószerszámok kifejlesztését eredményezte. A lovas sportok több évszázados népszerűsége megelőzte azt, hogy a mezőgazdaságból és a hadseregből kiszoruló képességek, készségek elvesszenek.[161]

Ma a legtöbb lovat sport, illetve szabadidőlónak tartják. A szabadidőlovak között kedveltek a nagyobb termetű pónik, mint a haflingi, a norvég vagy a tinker, mert tartásuk olcsóbb, és nehezebb körülményeket is kibírnak.

Világszerte rendeznek különféle versenyeket. A legtöbb versenyen több számban is hirdetnek futamokat. Az értékelés a ló és a lovas közös stílusán és ügyességén alapul.[183] Emellett még lóbemutatót is tartanak, ahol nem lovagolnak, hanem kantárszáron vezetik a lovat. Az olyan számokban, mint a lovas póló, a lovak a játékhoz szükséges részt vevők, akik az emberekkel együtt küzdenek. Az eredményesség megítélése csak az ember akcióit veszi figyelembe, például a lőtt gólok számát. Ide tartozik a középkori lovagi tornákról ránk maradt sport is, ahol az emberek igyekeznek kilökni egymást a nyeregből;[184] vagy a közép-ázsiai buzkashi, amiben az emberek egy kecske tetemét igyekeznek lóháton elkapni.[185]

A lóversenynek három alapváltozata van: a díjlovaglás, a díjugratás és a fogathajtás.[186] A lóversenyek gazdasági szerepe a jegyek és a részvételi díjak mellett a hozzájuk kapcsolódó fogadásokban áll.[187]

Teljesítőképesség[szerkesztés]

James Watt a fizikai teljesítmény mérésére bevezette a lóerőt, amivel jobban össze tudta hasonlítani gőzgépeinek teljesítményét a lovakéval.[188] Egy lóerő a DIN 66036 szerint az a teljesítmény, amennyivel egy 75 kg tömegű testet a Föld nehézségi erejével szemben 1 m/s sebességgel lehet mozgatni.[189] A lovak teljesítőképessége ettől többé-kevésbé eltérhet, a fajta, a kondíció, az edzettségi állapot és a fáradtság miatt (gyakran kisebb 1 lóerőnél).

Johannes Flade szerint az átlagos teljesítmény lépésben a típus és a testtömeg tekintetében így alakul: 750 kg-os hidegvérű esetén 1,2 LE, 600 kg-os melegvérű esetén 1,1 LE, és egy 200 kg-os Shetland póni esetén 0,4 LE.[190] Gustav Fischer (Landmaschinenkunde 1928) szerint a nehéz, 700-800 kg testtömegű lovak 1 m/s sebességű lassú lépésben 100 kg hosszú ideig tartó vontatására képesek; 600–650 kg testtömegű lovak 1–1,2 m/s sebességgel 75-80 kg-ot tudnak hosszabb ideig húzni. Lótenyésztő egyesületek szerint rövid távon egy hidegvérű 30, egy melegvérű 20 LE kifejtésére képes vágta vagy ugrás közben.

Termékek[szerkesztés]

A lónak a húsát és tejét is hasznosítják. A ló háziasítása előtt húst, bőrt és csontot adott. Válságos időben, ostromállapot idején az emberek lóhúst is fogyasztottak. Például egy katona napi fejadagja Sztálingrádban: 200 g kenyér, 120 g friss hús vagy 200 g lóhús, 50 g sajt vagy 75 g friss kolbász, 30 g vaj, margarin vagy zsír. 120 g lekvár, 3 adag ital és 3 cigaretta, 1 szivar vagy 25 g dohány. Becslések szerint 2001-ben világszerte 153 000 tonna lóhúst fogyasztottak.

A „rajnai savanyúsült” egy helyi specialitás, ami eredetileg lóból készült, de ma már szarvasmarhából is készítik. A több napos ecetes lében való pácolás eredetileg arra szolgált, hogy elvegye a lóhús erős ízét.

Az Európai Unióban még mindig sok lóhús fogy. Emiatt a ló gyógyszeres kezelésének az a feltétele, hogy az egészségügyi könyvébe beírják, hogy a lovat nem fogyasztásra szánják. Ebbe minden gyógyszeres kezelést be kell jegyezni. Ha a lovat mégis leölik, akkor be kell tartani az egészségügyi várakozási időket. Egyes kultúrákban fogyasztása tabu,[191] máshol vitatott.[192]

A zsidó vallásban a ló tisztátalan állatnak számít, ezért nem fogyasztható.[193] A kereszténység és az iszlám nem tartalmazza ezt a tilalmat, de egyik kultúrkörben sem bátorították a lóhúsevést. III. Gergely pápa 732-ben a lóhúsevést pogány szokásként elítélte, és kiirtandónak találta.[194]

A paripabőrt (ma: heréltló-bőr) a bőrfeldolgozás felhasználta például cipők, csizmák készítéséhez. A csikóbőrt bundának használták, különösen a 20. században. A magyar népköltészet egyik eleme a csikóbőrös kulacs. A lóbőrt emellett kesztyűhöz, kabáthoz,[195] baseball-labdához[196] is használták. A ló patájából ragasztó,[197] csontjaiból szerszámok készíthetők.[198] Az olasz konyhában hagyományosan a ló kihegyezett lábszárcsontjával (spinto) tesztelik, hogy a sonka kész-e.[199]

A kancatej a csikó természetes tápláléka élete első hónapjaiban. Összetétele szerint kevés benne a zsír, és sok a cukor, így erősen hasonlít az emberi tejre, ezért szükség esetén az anyatej lótejjel pótolható.[200] Használják orvosi és kozmetikai célokra is. A lovas nomád népek – ahogyan a régi magyarok is – a ló tejéből a magas cukortartalomnak köszönhetően a mai napig alkoholos erjesztett italt, kumiszt készítenek.[201] Ázsiában a kumiszt egyes népek lóbőr edényben erjesztik.[202] A mongolok és más nomádok utazás közben a saját lovuk vérét szívták. Ez lehetővé tette, hogy hosszabb távolságokat tegyenek meg megállás nélkül.[201]

A premarin (pregnant mares' urine) vemhes kancák vizeletéből kivont ösztrogénból készül, és régebben széles körben alkalmazták hormonpótlásra.[203] Lovakkal termeltetnek ellenszérumot különféle, különösen állati mérgekkel szemben.[204]

Lószőrnek nevezik a lovak farkából vagy sörényéből kihúzott szőrszálakat. Az ékszerek mellett hangszerek húrozásához is használták.[205]

A ló takarmányozása[szerkesztés]

Egy fiatalember az Amerikai Egyesült Államok egyenruhájában vizsgálja egy pej (sötétbarna) ló fogait, miközben egy részben elhomályosított másik egyenruhás a lovat fogja. A háttérben néhány más ember látható.
Ló fogazatának vizsgálata

A ló táplálékában a fehérje:keményítő aránynak 1:8–10 körül kell alakulnia. A hagyományos fő eledelek a széna,[206] a szalma és a zab, ami mellé még késztakarmányt adnak. Ehhez többnyire zabot használnak. Emellett az egyéni szükséglethez kell igazítani a táplálék mennyiségét. Így a csikók, a növendékek, a vemhes és szoptató kancák több fehérjét igényelnek; ellenben a sportlovaknak többletenergiát adó táplálékra van szükségük. Idős korban romlik a táplálék felszívódása, így ezt is figyelembe kell venni. Az ásványi anyagok pótlását segíti a nyalósó. A lovak csak a tiszta nátrium-kloridból álló sótömböket nyalogatják, az ízesített vagy adalékolt sóra rá sem néznek.

A lovak képesek naponta testtömegük 2%-2,5%-ának megfelelő száraz tömegű táplálékot elfogyasztani. Egy 450 kg testtömegű ló napi 11 kg száraz tömegű takarmányt fogyaszt.[207] A munkától függően ehhez még abrakot kell adni.[208] A táplálkozási szakértők ajánlása szerint az abrak mennyisége nem haladhatja meg a normál táplálék mennyiségét, különben a ló hajlamos túlenni magát, és kólika alakulhat ki.[209]

Folyamatosan vigyázni kell arra, hogy a lónak mindig elegendő széna és szalma álljon rendelkezésére. Ez fontos szerepet játszik abban, hogy a ló bélflórája fennmaradjon. Ehhez tartozik a fogápolás is. Nem szabad az energiaszükségletet főként zabbal fedezni; erre ügyelni kell, mivel sok késztáp főként zabból áll. Ekkor ugyanis a ló vagy elhízik, vagy ha a mennyiség rendben van, akkor unatkozni kezd, és rossz szokásokat vesz fel.[210]

A ló napi teljes vízszükséglete 60 liter, amibe azonban beleszámít a táplálék víztartalma is, így általában megelégszik 38-45 liter vízzel.[211] Ha csak zöldtakarmányt kap, akkor megelégszik 500 kg-onként két liter vízzel is. Ha nem jut megfelelő mennyiségű vízhez, akkor súlyos emésztési zavarok, kólika alakulhat ki. A legjobb egy önitató, amiből a ló egy pedál lenyomásával tölthet vizet magának. A vezetékeket hideg időben óvni kell a fagytól, mert a jéggé fagyó víz a hőtágulásával tönkreteheti a rendszert.

A takarmányt védeni kell az egerektől, mert vizeletükkel és székletükkel kórokozókat juttatnak bele. A szénát szárazon kell tartani, és szárazon kell adni. Ha a széna elázik, akkor a benne elszaporodó baktériumok hőt termelnek, emiatt túlmelegedhet és meggyulladhat. Ügyelni kell a szénabála belsejében uralkodó hőmérsékletre.

Vannak a ló számára élvezhetetlen, vagy mérgező növények. A borostyánt vagy az aggófüvet csak akkor eszi meg, ha éppen nincs más. Vannak lovak, amelyek még időben észreveszik a mérgező növényeket, és nem eszik meg őket, de vannak, amelyek elfogadják és megmérgeződnek. A szénával szemben kevésbé kritikusak, mint a legelőn növő növényekkel szemben. A lovak nagyon ügyesen, az evés abbahagyása nélkül hullajtják el a tévedésből letépett nemszeretem növényeket.

A legeltetési időszak elején és végén vigyázni kell a takarmányok közötti váltásokkal, mert a ló kólikát kaphat. Mind a friss növényeket, mind a szénát fokozatosan kell bevezetni. A túl hirtelen elkezdett legeltetés hasmenést, a túl hirtelen elkezdett széna szorulást okozhat. A hullott gyümölcs is problémát jelenthet, ha túl sokat eszik belőle egyszerre. Szintén vigyázni kell, ha az új legelő növényzete nagyon különbözik a régitől.

A szabadban tartott lovaknak is szükségük van menedékre, ahova behúzódhatnak a csapadék és a szél elől. Ez lehet egyszerű menedékhely, vagy akár gondosan felépített istálló is.[212] Emellett még szükségük van patkolókovácsra is, aki 6-8 hetenként megigazítja a patájukat, és patkót cserél. Az állatorvosnak rendszeresen ellenőriznie kell a ló állapotát, és be kell adnia az esedékes védőoltásokat. Az állatorvosnak vagy a lófogásznak rendben kell tartania a ló fogazatát is.[213] Ha a lovakat istállóban kikötve tartják, akkor naponta át kell őket mozgatni, ami segít megőrizni a testi és a lelki egészséget.[214] Ha kint tartják őket, akkor elég erős kerítésre van szükség.[215] A lovat rendszeresen tisztogatni, ápolni kell, ezzel nemcsak a szépségét, hanem a bőre és szőre egészségét is meg lehet őrizni.[216]

Lótípusok[szerkesztés]

Csikó és póni

A nagylovaknak és a póniknak nagyon sokféle típusa ismert, kezdve a nagy testű, lassú mozgású nehéz igás lótól a karcsú és gyors angol telivérig. Egy-egy típus általában a fajták keresztezésének eredménye, de vannak olyanok, amelyeket kifejezetten meghatározott célra tenyésztettek ki. Például egy nagy testű igásló és egy telivér keresztezéséből olyan ló születik, amely egy termetes lovast is könnyen elbír a hátán. A sodrott ló hidegvérű és melegvérű keresztezéséből születik.

Típusok vérmérséklet szerint[szerkesztés]

A vérmérséklet szó nem a vér hőmérsékletére, hanem a temperamentumra utal. A lófajtákat három csoportba soroljuk vérmérséklet szerint, a póniknál ilyen felosztás nem szokásos. Vannak hidegvérű típusú pónilovak,[52] és a kisebb méretű lovasok számára melegvérű jellegű pónik is.[217]

Hidegvérű lovak[szerkesztés]

Farönköket vontató lovak

Többnyire természetes úton kialakult fajták tartoznak ide, kivéve az arab lovakat. Észak-Európából származnak, ahol bőven találhatók kövér legelők a hűvös, csapadékos időjárás következtében. Erős testfelépítésűek, nyugodt természetűek.[218] Nem csoda, hogy ebbe a fajtába tartozó lovak mind nagy testűek, és igen erősek, mint a brabant ló, a clydesdale vagy belga lovak.[219] Erejük révén a többi fajtánál alkalmasabbak arra, hogy nehéz kocsikat húzzanak,[218] viszont nem érik el az arab lovak eleganciáját és kecsességét. Néha szelíd óriásoknak nevezik őket.[219] A percheron könnyebb és élénkebb, vele száraz talajokat szántanak, vagy szekeret húzatnak.[220] A shire megint nagyobb, erősebb és lassabb, nehéz agyagos földek szántására tenyésztették.[221]

Melegvérű lovak[szerkesztés]

Hátaslovak mezőn

Az ázsiai vadlovaktól a Przsevalszkij-lótól és a tarpántól származnak, vagy hidegvérű és nemesvérű lovak keresztezésével alakították ki őket. A keresztezés célja az volt, hogy egyesítsék a telivérek eleganciáját és sebességét a hidegvérűek jó természetével és robusztusságával.[222] Élénk, finom csontozatú fajták, alkatuk sokoldalú hasznosításra utal. Ide tartozik a legtöbb sportló. Melegvérűre példa a trakehneni, vagy a hannoveri ló. A melegvérű fajták főként díjlovaglásban és díjugratásban versenyeznek.[223] Tágabb értelemben véve melegvérűnek tekinthető a hidegvérű és a nemesvérű lovak bármely keresztezése,.[224] vagy a lovaglásra használt fajták, a nemesvérű lovak kivételével.[225]

Nemesvérű lovak[szerkesztés]

Feltartott fejjel a fényképezőgép felé futó pej ló
Arab telivér

Nemesvérűnek számítanak a telivérek és a magas hányadú félvérek, amikben valamelyik telivér fajta hányada legalább 50%. Telivér fajták az arab és az angol telivér. Nemesvérűnek számít az akhal-teke, a berber ló és a kihalt türkmén ló.[226] Érzékenyebbek, energikusabbak, és gyorsabban tanulnak, mint más fajták.[226] Külsőleg kifinomultak, karcsúak, vékony bőrűek és hosszú lábúak.[227] Sebességükért és ügyességükért tartják őket.[225] A telivérek többnyire sportlovak, és rövid távon akár elérhetik a 70 km/h sebességet. 160 kilométeres szakaszon a maximális átlagsebesség 12–20 km/h.[228] Az angol-arab egyesíti magában a nemes vérű lovak minden szépségét, finomságát és eleganciáját. Eredetileg a Közel-Keletről és Észak-Afrikából származik, ahol a sovány legelők és a szélsőséges időjárás a kisebb testű, szívós és gyors lófajta kialakulásának kedvezett. Az angol telivért és a melegvérű fajtákat a közel-keletről hozott keleti fajták közreműködésével tenyésztették ki.[229][230]

Pónilovak[szerkesztés]

Pónilovak: Legfeljebb 147 cm magas[231] és többségükben tiszta vérű őshonos fajták, például az izlandi póni. Vannak fajták, amelyekben születnek ennél kisebb egyedek, mégis törzskönyvileg nagylovaknak tekintik őket. Ilyen például az arab telivér, vagy a missouri foxtrotter.[232] Ezzel szemben vannak kis termetű fajták, amiket póninak tekintenek, így annak egyedeit akkor is törzskönyvileg póninak tekintik, ha felnőtt korukra túllépik a 148 cm-t. Ilyen például a velsz póni[233]

Magyarországon hagyományosan a 122 cm alatti marmagasságú lovakat hívják póninak, a 130 és a 148 cm közöttieket kislónak. A kettő közöttiek határesetnek számítanak, más jellemzők alapján dől el, hogy melyik csoportba tartoznak.[3]

Az általános szabály alól vannak kivételek is. Ausztráliában a határ 142 cm.[234] A United States Equestrian Federation western osztályának versenyein 145 cm.[235] Az International Federation for Equestrian Sports metrikus rendszerben számol, és 148 cm-t ad meg patkó nélkül, patkóval 149 cm-t.[236]

Rendszertanilag ugyanaz az alfajhoz tartoznak, mint a többi ló. A versenyeken főként a magasságot használják kritériumként, de vannak más sajátságaik is, amik alapján eltérnek a többi lótól. A póni lába rövidebb, mint a nagylóé, de méretéhez képest erősebb. Csípője szélesebb, csontozata vastagabb, nyaka rövidebb és vastagabb. A pónik szívós, öntörvényű állatok. Szelídebbek, és okosabbak is, mint a többi ló.[231] A legkisebb póni fajta a shetland póni;[231] a falabellát, amely egy családról kapta a nevét, nem póninak, hanem kislónak tekintik.[237] Jellemző a tömzsi testalkat, az erős harapás és a hosszú élettartam. Lovagláshoz és kompvontatáshoz, de még vakvezetéshez is használják őket.

Típusok hasznosítás szerint[szerkesztés]

  • Fogatlovak: Azoknak a lovaknak, amelyek fogathúzásra alkalmasak, általában meredekebb a lapockájuk, ezáltal jól felfekszik rá a hám, másrészt a csüdjük is meredekebb. Lábukat magasabbra szokták emelni, ami elegánsan mutat a fogatban, ám a lovaglásnál kifejezetten kényelmetlen.
  • Hátaslovak: A lovaglásra használt állatnak erősnek kell lennie, hogy elbírja lovasát, törzsének pedig keményebbnek, hogy a lovasnak jó ülést nyújtson. Dőlt lapockájának köszönhetően hosszabb és alacsonyabb lépésekkel halad, ami kényelmessé teszi a lovaglást. Ebben szerepe van a kisebb szöget záró csüdjének is. Az izmos far és hosszú hátsó láb az ugrásban válik előnyére…
  • Sportpóni: a hátasló a legjobb tulajdonságaival rendelkezik, szép, arányos testfelépítésű, a vérmérséklete pedig egyenesen tökéletes.
  • Nehéz igás lovak: Masszív testfelépítése, vastag csontozata és erős izmai nehéz terhek vontatására teszik képessé.
  • Kocsiló: e típusnak is erősnek kell lennie, mégis könnyebb testűek, ezáltal elegánsabbak. Lábukat magasra emelik. Két, egymáshoz illő ló párban igen értékes.
  • Cob: Nyugodt természetű hátasló, amelynek kissé rövid lába és zömök teste van. Hagyományosan az idősebb és testes lovasok használják előszeretettel. A cob sörényét gyakran rövidre vágják.
  • Pólópóni: Kis testű ló. Gyorsan mozog, fordulékony, képes hirtelen felgyorsulni, megállni vagy irányt változtatni. Azonnal végre kell hajtania lovasa utasításait.
  • Vadászpóni: Teste erőteljesebb, kevésbé tetszetős, mint klasszikus hátaspónié. Amellett, hogy jó hátasló, gyors mozgású, és ugornia is tudni kell.

Lófajták[szerkesztés]

Ló kifogása pányvával egy alföldi ménesből a 19. században

A lónak több mint 300 fajtája ismert.[238] Korábban Magyarország lótenyésztési nagyhatalomnak számított.

Néhány ismertebb fajta: angol telivérandalúziai lókisbéri félvérlipicaiarab telivérCamargue-i ló •Shetlandi póni

A tiszta fajtáról alkotott elképzelés és az ellenőrzött, írott törzskönyv a modern időkben vált fontossá. Néha a tiszta fajtákat helytelenül telivérnek nevezik. A telivér a ló egy típusa, a tiszta fajta pedig törzskönyvvel számon tartott.[239] A fajták általában közös ősöktől származó lovak csoportja, amelyek bizonyos jellemzőkben megegyeznek és azokat megbízhatóan örökítik is, így szín, testalkat, lelki alkat, ügyesség, tanulékonyság. A fajtákat néhány régi fajta kivételével keresztezésekkel és szelekcióval hozták létre. A beduinok lovaik vérvonalát hosszú nemzedékekre visszamenőleg tudták, mivel fontosnak tartották a fajtisztaságot.[240] Ezeket a vérvonalakat szóban örökítették.[241] Az első írott törzskönyvek a némasági fogadalmat tett karthauzi szerzetesektől származnak Dél-Spanyolországból. A feljegyzésekben megtalálhatóak az andalúz ló ma is élő vérvonalai.[242]

A lófajtákat egy-egy feladatra tenyésztették; jellemzőiket az adott feladathoz igazították.[243] Az erős, de kifinomult andalúz lovat lovagláshoz,[243] a nehéz hidegvérűeket nehéz kocsik húzására és mezőgazdasági feladatokhoz.[244] További fajtákat a könnyebb mezőgazdasági munkákra, könnyebb kocsik húzására vagy utazólónak, különböző sportágakhoz, vagy egyszerűen csak kedvencnek.[245] Egyes fajtákat több évszázados szelekcióval és keresztezéssel alakítottak ki, mások csak nagyon kevés ős leszármazottai. Az egyik legrégibb írott törzskönyv az angol telivéré (General Stud Book), ami egészen 1791-ig, az alapítókig vezeti vissza a telivérek vérvonalát.[246]

Magyar fajták[szerkesztés]

Magyarország sokáig lótenyésztési nagyhatalom volt, hatalmas ménesei voltak.[3] Az első állami ménest II. József alapította Mezőhegyesen 1784-ben. A világon egyedülálló módon itt négy magyar fajtát tenyésztettek ki: a nóniusz, mezőhegyesi félvér (furioso-north star), gidrán és az 1984-ben fajtaelismerést nyert mezőhegyesi sportló fajtákat. Mára Mezőhegyesen csak a nóniuszt és a mezőhegyesi sportlovat tenyésztik, a többi fajtát más ménesekbe szervezték át. (A mezőhegyesi sportló 1980-ban debütált a moszkvai olimpián, ahol a magyar csapat IV. helyezést ért el.) Kisbéren a hajdani Batthyány-birtok területén tenyésztették ki a Kisbéri félvér fajtát, gróf Szapáry József Győrhöz közeli bábolnapusztai birtokán pedig a Shagya-arabot.

A művészetben[szerkesztés]

Szarvasnak átöltöztetett csőrös ló (Kína, Ordosz terület, Nalingaotu)
Fehér ló az afrasziabi falfreskókról (Üzbegisztán)

A legrégibb ismert ábrázolások 30 ezer évesek, a dél-franciaországi Chauvet-barlangban láthatók Vallon-Pont-d’Arc közelében. Kikkuli a Kr. e. 15. században szakkönyvet írt a lovak tartásáról, tenyésztéséről és a könnyű kis kocsik húzására való felkészítéséről. Magát Mitanni országából való lókiképzőnek nevezte.[247] Ez a technika előnyt biztosított a hettitáknak a szomszédaikkal vívott csatákban. Kr. e. 1274-ben a hettiták II. Ramszesz fáraót is legyőzték, aki alig tudott könnyű, aranyozott harci kocsijával elmenekülni. A hettiták lovai kicsik voltak, de az utánuk következő Urartui Birodalom már nagyobb lovakat tenyésztett ki. Menua király (Kr. e. 810–785) egyik lova az Arsibini nevet viselte, és győzelmet ért el távolugrásban.

A ló ábrázolása kiemelkedő szerepet kapott a lovasnépek művészetében. A legszebb ókori állatábrázolások, közöttük lóábrázolások az eurázsiai művészetekben találhatók meg. Egykor a lovat még az ősi szent állat formájába is átöltöztették. Legismertebb a nevezetes paziriki ásatásban talált lószerszám és díszítése (Rugyenko professzor ásatása az Altáj-hegységben). Ilyen lovak ábrázolásait találjuk az ősi hun-szkíta királysírokban, Kínában, vagy Oroszországban.

Caligula római császár a kedvenc lovát, Incitatust konzullá nevezte ki. Ezzel a történettel az ókori római írók a császár őrült voltát igyekeztek igazolni. A ló a címereken is megjelent. A perzsa miniatúrákon gyakran lehet lovakat, tevéket vagy elefántokat látni, akiken egy égi lény vagy egy uralkodó lovagol.

A vallásban[szerkesztés]

Kentaur. Dekoratív aranyozott és zománcozott rézlemez. Franciaország, 1160–1170

Az ember és a ló közötti kapcsolat miatt a ló sok népnél is vallási szerephez jutott, emiatt a mitológiákban számos ló szerepelt.

A görög mitológiában is sok történetben szerepel:

  • Héliosz görög napisten szekerét az első időszakban bikák húzták, később azonban már lovakról volt szó. A képeken sugárkoszorúval szerepel, lovai szárnyasak, és a szekér előtt fiúk futnak, hogy aztán a mélybe vessék magukat, és így oszlassák szét a csillagokat. A szekér előtt halad Héliosz két testvére, Szeléné a holdistennő, és Eósz, a hajnal istennője.[248]
  • Poszeidón a tenger mellett a lovak istene is; e szerepében a Hippiosz nevet is viseli. Amikor szerelmével Demetert üldözte, az kancává változva menekült előle, és egy ménesben rejtőzött el. Poszeidón szintén lóvá változott, és csődörként követte, így sikerült vele párzania. A nászból született Aerión, a nagyon gyors, beszélő ló.
  • Héraklész egyik feladata volt Diomédész emberevő lovainak elvitele. Héraklésznek sikerült észrevétlenül besurrannia az istállóba, ahol a lovak vaslánccal voltak kikötve. A lovak azonban érkeztére felnyerítettek, erre gazdájuk a helyszínre érkezett. A küzdelemben Héraklész győzött, megölte Diomédészt, és a testet a saját állatainak dobta eledelül. Ezzel a lovak megnyugodtak, így Héraklész magával tudta vinni őket.
  • A kentaurok ember-ló keveréklények, lótestükön a fej helyén emberi felsőtesttel. A legtöbbjük kerülte az embereket, de Pholosz és Kheirón barátságos volt velük, és hősöket neveltek.
  • A ló testének elülső feléből, és egy tyúk szárnyából, lábaiból és farkából álló felnagyított hátsó részből álló lény neve hippalektrüon.
  • A hippokampusz (mitológiai lény) testének első fele ló, de hátulján haluszonyt visel.[249] Róla nevezték el a csikóhalakat (Hippocampina). Szintén róla kapta nevét az agyban az emlékezet szempontjából fontos terület, mivel alakja hasonlít a lényhez.
  • Pegazus egy szárnyas, ló alakú félisten volt. Bellerophont számos hőstettében segítette, többek között a kiméra megölésében.
  • A trójai faló belsejében görög harcosok rejtőztek. Megépítése Odüsszeusz ötlete volt. A trójaiak engesztelő áldozatként tekintettek rá, és bevontatták a városba. Így sikerült a görögöknek elfoglalniuk Tróját.
  • Bukelaphosz Nagy Sándor legendás lova volt. Számos mitológiai tulajdonságot tulajdonítottak neki, például azt, hogy tudott beszélni.

Az egyszarvú nem a görög mitológiából, hanem Indiából ismert. Lóteste, homloka közepén hegyes szarva és kecskepatái vannak. Arisztotelész és Plinius természetrajzi írásai is említik. A perzsa mitológiából ismert Rahs, a csődör.

Odin nyolc lábú Sleipnir lován. Izlandi kézirat illusztrációja, 1765-66

Az északi mitológiában Sleipnir Odin lova. Arvak és Alsvid a napisten szekerét húzzák. A merseburgi ráolvasások közül a második egy ló törött lábát volt hivatva meggyógyítani. Más ófelnémet szerzők feljegyeztek ráolvasásokat, amelyek lovak bénulásának gyógyítását tűzték ki célul.

Az iszlám hagyományok szerint a próféta Buraq nevű szárnyas fehér lovon egy éjszaka a mennybe repült, és a Koránnal tért vissza Mekkába. Marokkóban a gnaváknál a Derdeba nevű megszállási ceremónia transzba esett részt vevői egy Buchari nevű lovon utaznak.

A Védában leírt óind áldozatok közül a legköltségesebb az ashvamedha lóáldozat volt. A hinduizmusba átkerült óind hagyományok szerint a ló, mint hátasállat sok istenségnek fontos. A legismertebb Surya, a napisten, aki fiatal férfiként lovon ül vagy áll. Emberszerű ábrázolása szekéren perzsa hatást mutat. A kocsit Aruna, a hajnalpír hajtja. A kocsi elé fogott hét ló a hét napjaira utal[forrás?].

Visnu tizedik megtestesülése Kalki. Fehér lóként, vagy a Devadatta nevű fehér ló lovasaként ábrázolják. Tamil Naduban szintén fehér lovon lovagol az Aiyanar dél-indiai védőisten, és Ayyappan is fehér lovon ül. Mindketten a néphit szellemeiből váltak hindu istenekké. A néphit további védőszellemeket is számon tart, akik ló alakban jelennek meg. Kubera, a gazdagság nagy hasú istene különböző hátasokat birtokol, köztük lovat is. Hayagriva lehet lófejű démon, de Visnu is megjelenhet lófejű ember alakjában, ha a tudás isteneként ábrázolják. Tumburu, az égben zenélő Gandharvák vezetője szintén lófejű.

Keshi a Bhagavatapurana szerint ló alakú démon, aki Visnut hordozta. A Ras lila vallási táncdrámában Krisnát szép tehénpásztorlányokkal, de főként kedvesével, Radhával mutatják be. Amikor Krisna beszállna a kocsijába, a lányok kivesznek egy kereket, és a kocsi összedől. A darabban a lányok egy lótestet alkotnak, amire Krisna felül.[250] A női testekből összeállt lótestek számtalan változatban megjelennek az indiai lírában, és a miniatúrafestészetben is.[251]

Krisna megöli Keshi lódémont. Terrakotta relief a Gupta Birodalomból. Uttar Pradesh, India

A Mahábhárata című eposzban felbukkan egy bizonyos Galava, aki egy mitikus bölcs (Rishi), Vishvamitra tanítványa. Miután befejezte tanulmányait, a mester 800 fehér lovat kér, amiknek fekete a füle. Kalandos úton, Garuda istenmadár és több király segítségével sikerül őket összegyűjteni és átadni.[252]

A buddhista hagyományok szerint Gautama Sziddhártha, a későbbi Buddha kedvenc lova Kanthaka, egy fehér, okos csődör volt, ami minden kalandjában segítette. Amikor titokban elmenekült a palotából, akkor is rajta lovagolt. Emiatt a felnyergelt, de lovas nélküli ló a halál szimbóluma a buddhizmusban. Ezzel magyarázhatók a Pakisztánban és a Felső-Indus szakaszán látható sziklarajzok.[253]

A régi közép-ázsiai tengrizmus hitrendszerben a sámáni hagyományban a szélló elképzelése az emberi lelkierőt és lelket ábrázolja. A kínai hagyományokban az egyszarvú Qilin mellett a Longma nevű sárkányló áll. A ló a kínai naptár hatvanéves ciklusának tagja, és a tizenkét földág egyike.

Néhány taoista templomot Hongkongban, Tajvanon és Vietnamban Quan Congnak, a kínai hadvezérnek ajánlottak, aki a három birodalom korában élt (198-249). Oltárképe egy életnagyságnál is nagyobb fehér falóval a templom előterében a hatalmat jelképezi. Csin Si Huang-ti Kr. e. 210-ből feltárt temetkezését több ezer cserépkatona vigyázta harci lovakkal és szekerekkel. A sírmellékletek a császár hatalmát fejezték ki.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Budiansky, Stephen. The Nature of Horses. New York:NY: Free Press, 31. o (1997). ISBN 0-684-82768-9. OCLC 35723713 
  2. Myers, Phil: Order Perissodactyla. Animal Diversity Web. University of Michigan. (Hozzáférés: 2008. július 9.)
  3. ^ a b c d e f g h i j k Lóska János: Első lovas könyvem. Alexandra Kiadó
  4. Sablon:MSW3 Perissodactyla
  5. International Commission on Zoological Nomenclature (2003.). „Usage of 17 specific names based on wild species which are pre-dated by or contemporary with those based on domestic animals (Lepidoptera, Osteichthyes, Mammalia): conserved. Opinion 2027 (Case 3010)”. Bull. Zool. Nomencl. 60 (1), 81–84. o. [2007. augusztus 21-i dátummal az eredetiből archiválva].  
  6. Hyracotherium. Fossil Horses in Cyberspace. Florida Museum of Natural History. (Hozzáférés: 2008. július 9.)
  7. Mesohippus. Fossil Horses in Cyberspace. Florida Museum of Natural History. (Hozzáférés: 2008. július 9.)
  8. The Evolution of Horses. The Horse. American Museum of Natural History. (Hozzáférés: 2008. július 9.)
  9. Equus. Fossil Horses in Cyberspace. Florida Museum of Natural History. (Hozzáférés: 2008. július 9.)
  10. Weinstock, J. (2005.). „Evolution, Systematics, and Phylogeography of Pleistocene Horses in the New World: A Molecular Perspective”. PLoS Biology 3 (8), e241. o. DOI:10.1371/journal.pbio.0030241. PMID 15974804.  
  11. Vila, C. (2001.). „Widespread Origins of Domestic Horse Lineages” (PDF). Science 291 (5503), 474–7. o. DOI:10.1126/science.291.5503.474. PMID 11161199.  
  12. Luís, Cristina (2006.). „Iberian Origins of New World Horse Breeds”. Quaternary Science Reviews 97 (2), 107–113. o. DOI:10.1093/jhered/esj020. PMID 16489143.  
  13. Haile, James (2009.). „Ancient DNA reveals late survival of mammoth and horse in interior Alaska”. PNAS 106 (52), 22352–22357. o. DOI:10.1073/pnas.0912510106. PMID 20018740.  
  14. Buck, Caitlin E. (2007.). „A calendar chronology for Pleistocene mammoth and horse extinction in North America based on Bayesian radiocarbon calibration”. Quaternary Science Reviews 26 (17–18), 2031. o. DOI:10.1016/j.quascirev.2007.06.013.  
  15. LeQuire, Elise: No Grass, No Horse. The Horse, 2004. január 4. (Hozzáférés: 2009. június 8.)
  16. ^ a b Olsen, Sandra L.. Horse Hunters of the Ice Age, Horses Through Time, First, Boulder, CO: Roberts Rinehart Publishers, 46. o (1996). ISBN 1-57098-060-8. OCLC 36179575 
  17. An extraordinary return from the brink of extinction for worlds last wild horse. ZSL Press Releases. Zoological Society of London, 2005. december 19. (Hozzáférés: 2012. június 6.)
  18. Home. The Foundation for the Preservation and Protection of the Przewalski Horse. (Hozzáférés: 2008. április 3.)
  19. ^ a b Dohner, pp. 298–299
  20. ^ a b Dohner, p. 300
  21. Tarpan. Breeds of Livestock. Oklahoma State University. [2009. január 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. január 13.)
  22. (2002. június 21.) „Ponies from the past?: Oregon couple revives prehistoric Tarpan horses”. The Daily Courier. (Hozzáférés ideje: 2009. október 21.)  
  23. Peissel, Michel. Tibet: the secret continent. Macmillan, 36. o (2002). ISBN 0-312-30953-8 
  24. ^ a b Royo, L.J., I. Álvarez, A. Beja-Pereira, A. Molina, I. Fernández, J. Jordana, E. Gómez, J. P. Gutiérrez, and F. Goyache (2005.). „The Origins of Iberian Horses Assessed via Mitochondrial DNA”. Journal of Heredity 96 (6), 663–669. o. DOI:10.1093/jhered/esi116. PMID 16251517.  
  25. Edwards, pp. 104–105
  26. ^ a b Lira, Jaime (2010.). „Ancient DNA reveals traces of Iberian Neolithic and Bronze Age lineages in modern Iberian horses”. Molecular Ecology 19 (1), 64–78. o. DOI:10.1111/j.1365-294X.2009.04430.x. PMID 19943892.  
  27. Edwards, p. 291
  28. Anthony, David W.. Bridling Horse Power: The Domestication of the Horse, Horses Through Time, First, Boulder, CO: Roberts Rinehart Publishers, 66–67. o (1996). ISBN 1-57098-060-8. OCLC 36179575 
  29. Olsen, Sandra L.: Horses in Prehistory. Anthropology Research. Carnegie Museum of Natural History. [2008. május 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. augusztus 16.)
  30. Lesté-Lasserre, Christa: Mares' Social Bonds Might Enhance Reproductive Success. The Horse, 2009. október 7. (Hozzáférés: 2009. október 21.)
  31. Animals on the Moor. Dartmoor Commoners' Council. (Hozzáférés: 2012. március 29.)
  32. Fear, Sally. New Forest Drift: A Photographic Portrait of Life in the National Park. Perspective Photo Press, 75. o (2006). ISBN 0-9553253-0-7 
  33. Pallas: Equus hemionus. Wilson & Reeder's mammal species of the world. Bucknell University, 1775. (Hozzáférés: 2010. szeptember 1.)
  34. Mule Information. BMS Website. British Mule Society. (Hozzáférés: 2008. július 10.)
  35. Zebra hybrid is cute surprise”, BBC News, 2001. június 26. (Hozzáférés ideje: 2010. február 6.) 
  36. Befuddling Birth: The Case of the Mule's Foal. All Things Considered. National Public Radio. (Hozzáférés: 2008. augusztus 16.)
  37. (2009.) „The earliest horse harnessing and milking”. Science 323 (5919), 1332–5. o. DOI:10.1126/science.1168594. PMID 19265018.  
  38. Matossian, Mary Kilbourne. Shaping World History: Breakthroughs in Ecology, Technology, Science, and Politics. Armonk, NY: M.E. Sharpe, 43. o (1997). ISBN 0-585-02397-2. OCLC 156944228 
  39. Horsey-aeology, Binary Black Holes, Tracking Red Tides, Fish Re-evolution, Walk Like a Man, Fact or Fiction”, Quirks and Quarks Podcast with Bob Macdonald, CBC Radio, 2009. március 7. (Hozzáférés ideje: 2010. szeptember 18.) 
  40. Evans, James Warren. Horse Breeding and Management. Amsterdam: Elsevier Health Sciences, 56. o (1992). ISBN 0-444-88282-0. OCLC 243738023 
  41. Kuznetsov, P. F. (2006.). „The emergence of Bronze Age chariots in eastern Europe”. Antiquity 80, 638–645. o. DOI:10.1017/S0003598X00094096.  
  42. http://www.lovasok.hu/index.php?i=575
  43. ^ a b Lau, A. N., Peng, L., Goto, H., Chemnick, L., Ryder, O. A. & Makova, K. D. (2009.). „Horse Domestication and Conservation Genetics of Przewalski's Horse Inferred from Sex Chromosomal and Autosomal Sequences”. Molecular Biology and Evolution 26 (1), 199–208. o. DOI:10.1093/molbev/msn239. PMID 18931383.  
  44. ^ a b Lindgren, Gabriella (2004.). „Limited number of patrilines in horse domestication”. Nature Genetics 36 (4), 335–336. o. DOI:10.1038/ng1326. PMID 15034578.  
  45. ^ a b Vilà, C. (2001.). „Widespread origins of domestic horse lineages”. Science 291 (5503), 474–477. o. DOI:10.1126/science.291.5503.474. PMID 11161199.  
  46. ^ a b (2009.) „Ancient DNA provides new insights into the origin of the Chinese domestic horse”. Journal of Archaeological Science 36 (3), 835–842. o. DOI:10.1016/j.jas.2008.11.006. (Hozzáférés ideje: 2011. január 17.)  
  47. Thomas Jansen et al.: Mitochondrial DNA and the origins of the domestic horse. In: PNAS, Band 99, Nr. 16, 2002, S. 10905–10910, doi:10.1073/pnas.152330099, Volltext (PDF)
  48. Vera Warmuth et al.: Reconstructing the origin and spread of horse domestication in the Eurasian steppe. In: PNAS, Online-Vorabveröffentlichung vom 7. Mai 2012, doi:10.1073/pnas.1111122109
  49. Olsen, Sandra L. (2006). "Early Horse Domestication: Weighing the Evidence". Horses & Humans: The Evolution of Human-Equine Relationships. Oxford, UK: Archaeopress. 81–113. ISBN 1-84171-990-0. 
  50. Epstein, H. (1955.). „Domestication Features in Animals as Functions of Human Society”. Agricultural History Society 29 (4), 137–146. o.  
  51. (2009.) „Coat Color Variation at the Beginning of Horse Domestication”. Science 324 (5926), 485–485. o. DOI:10.1126/science.1172750. PMID 19390039.  
  52. ^ a b Bennett, Deb. Conquerors: The Roots of New World Horsemanship, First, Solvang, CA: Amigo Publications, Inc., 7. o (1998). ISBN 0-9658533-0-6. OCLC 39709067 
  53. Edwards, Gladys Brown. The Arabian: War Horse to Show Horse, Revised Collectors, Rich Publishing, 1, 3. o (1973) 
  54. http://www.lovasok.hu/index.php?i=575
  55. Anthony, David W.;Brown, Dorcas R.: Eneolithic horse exploitation in the Eurasian steppes: diet, ritual and riding. In: Antiquity Band 74, Nr. 283, S. 75–86. http://antiquity.ac.uk/ant/074/Ant0740075.htm. Im Volltext auf www.thefreelibrary.com
  56. http://www.lovasok.hu/index.php?i=575
  57. http://www.lovasok.hu/index.php?i=575
  58. Lovas temetkezési szokások http://mek.niif.hu/06800/06824/06824.pdf
  59. ^ a b c d e f Hirschberg: Pferd, Esel und Maultier im Mittelalter Streitross, Lasttier, Opfergabe – die Rolle des Pferdes im Mittelalter. Erweiterte und 2013 ergänzte Online Version von: Hirschberg, R. M. (2010): Haustiere im Mittelalter: Das Pferd – Streitross, Lasttier, Opfergabe. Karfunkel – Zeitschrift für erlebbare Geschichte 90:100–106 (ISSN 0944-2677)
  60. Matthew Bennett (Hrsg.): Kriege im Mittelalter Schlachten – Taktik – Waffen. Konrad Theiss Verlag, Stuttgart 2009, ISBN 978-3-8062-2223-4
  61. A huszárság története http://mek.niif.hu/06800/06824/06824.pdf
  62. Evans, J.. The Horse, Second, New York, NY: Freeman, 90. o (1990). ISBN 0-7167-1811-1. OCLC 20132967 
  63. Ensminger, pp. 21–25
  64. Ensminger, p. 367
  65. Giffin, p. 304
  66. Giffin, p. 457
  67. Fuess, Theresa A.: Yes, The Shin Bone Is Connected to the Ankle Bone. Pet Column. University of Illinois. [2006. szeptember 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. április 5.)
  68. Giffin, pp. 310–312
  69. Kreling, Kai. The Horse's Teeth, Horses' Teeth and Their Problems: Prevention, Recognition, and Treatment. Guilford, CT: Globe Pequot, 12–13. o (2005). ISBN 1-59228-696-8. OCLC 59163221 
  70. ^ a b c d Ensminger, pp. 46–50
  71. Desmond Morris: Miért csinálja … a ló? 57. oldal
  72. Desmond Morris: Miért csinálja … a ló? 35-37. oldal
  73. Giffin, p. 175
  74. ^ a b Ensminger, pp. 309–310
  75. ^ a b c Sellnow, Les. Happy Trails: Your Complete Guide to Fun and Safe Trail Riding. Eclipse Press, 46. o (2004). ISBN 1-58150-114-5. OCLC 56493380 
  76. (2010. március 7.) „Eye Position and Animal Agility Study Published”. The Horse. (Hozzáférés ideje: 2010. március 11.)   Press Release, citing February 2010 Journal of Anatomy, Dr. Nathan Jeffery, co-author, University of Liverpool.
  77. McDonnell, Sue (2007. június 1.). „In Living Color”. The Horse. (Hozzáférés ideje: 2007. július 27.)  
  78. Briggs, Karen: Equine Sense of Smell. The Horse, 2013. december 11. (Hozzáférés: 2013. december 15.)
  79. Myers, Jane. Horse Safe: A Complete Guide to Equine Safety. Collingwood, UK: CSIRO Publishing, 7. o (2005). ISBN 0-643-09245-5. OCLC 65466652 
  80. Lesté-Lasserre, Christa: Music Genre's Effect on Horse Behavior Evaluated. The Horse. Blood Horse Publications, 2013. január 18. (Hozzáférés: 2013. január 23.)
  81. Kentucky Equine Research Staff: Radios Causing Gastric Ulcers. EquiNews. Kentucky Equine Research, 2010. február 15. (Hozzáférés: 2013. január 23.)
  82. Thomas, Heather Smith: True Horse Sense. Thoroughbred Times. Thoroughbred Times Company. (Hozzáférés: 2008. július 8.)
  83. Horse Handling and Riding Guidelines Part 1: Equine Senses (PDF). Cooperative Extension. University of Nevada. (Hozzáférés: 2008. július 9.)
  84. The Essentials of Horsekeeping. New York, NY: Sterling Publishing Company, Inc., 77. o (2004). ISBN 0-8069-8817-7. OCLC 53186526 
  85. Miller, p. 28
  86. Gustavson, Carrie: Horse Pasture is No Place for Poisonous Plants. Pet Column July 24, 2000. University of Illinois. [2007. augusztus 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. július 9.)
  87. Harris, p. 32
  88. Harris, pp. 47–49
  89. Fastest speed for a race horse. Guinness World Records. (Hozzáférés: 2013. január 8.)
  90. Harris, p. 50
  91. Lieberman, Bobbie (2007.). „Easy Gaited Horses”. Equus (359), 47–51. o.  
  92. Equus Staff (2007.). „Breeds that Gait”. Equus (359), 52–54. o.  
  93. Harris, pp. 50–55
  94. Vogel, Colin B.V.M. The Complete Horse Care Manual. New York, NY: Dorling Kindersley Publishing, Inc., 14. o (1995). ISBN 0-7894-0170-3. OCLC 32168476 
  95. ^ a b Horse Coat Color Tests. Veterinary Genetics Laboratory. University of California. (Hozzáférés: 2008. május 1.)
  96. Marklund, L. (1996.). „A missense mutation in the gene for melanocyte-stimulating hormone receptor (MC1R) is associated with the chestnut coat color in horses”. Mammalian Genome 7 (12), 895–899. o. DOI:10.1007/s003359900264. PMID 8995760.  
  97. Introduction to Coat Color Genetics. Veterinary Genetics Laboratory. University of California. (Hozzáférés: 2008. május 1.)
  98. Haase B (2007.). „Allelic Heterogeneity at the Equine KIT Locus in Dominant White (W) Horses”. PLoS Genetics 3 (11), e195. o. DOI:10.1371/journal.pgen.0030195. PMID 17997609.  
  99. Mau, C., Poncet, P. A., Bucher, B., Stranzinger, G. & Rieder, S. (2004.). „Genetic mapping of dominant white (W), a homozygous lethal condition in the horse (Equus caballus)”. Journal of Animal Breeding and Genetics 121 (6), 374–383. o. DOI:10.1111/j.1439-0388.2004.00481.x.  
  100. A Basic Guide to Horse Care and Management. New York, NY: Howell Book House, 72–73. o (1988). ISBN 0-87605-871-3. OCLC 17507227 
  101. Corum, Stephanie J. (2003. május 1.). „A Horse of a Different Color”. The Horse. (Hozzáférés ideje: 2010. február 11.)  
  102. Whitaker, p. 60
  103. Martin, Arthur. „Meet Thumbelina, the World's Smallest Horse”, Daily Mail, 2006. október 8. (Hozzáférés ideje: 2006. október 8.) 
  104. Bongianni, entries 1, 68, 69
  105. Bongianni, entries 12, 30, 31, 32, 75
  106. Bongianni, entries 86, 96, 97
  107. Whitaker, p. 77
  108. Ensminger, p. 51
  109. Ensminger, p. 150
  110. Desmond Morris: Miért csinálja … a ló? 48. oldal
  111. Desmond Morris: Miért csinálja … a ló? 47. oldal
  112. Ensminger, p. 156
  113. Johnson, Tom: Rare Twin Foals Born at Vet Hospital: Twin Birth Occurrences Number One in Ten Thousand. Communications Services, Oklahoma State University. Oklahoma State University. (Hozzáférés: 2008. szeptember 23.)
  114. Desmond Morris: Miért csinálja … a ló? 50. oldal
  115. Állatfajonkénti jellegzetességek (magyar nyelven). A női nemi szervek, organa genitalia feminina. sulinet.hu. (Hozzáférés: 2011. augusztus 18.)
  116. Revolution in Horsemanship and What it Means to Mankind. Guilford, Connecticut: Lyons Press, 102–103. o (2005). ISBN 1-59228-387-X. OCLC 57005594 
  117. Desmond Morris: Miért csinálja … a ló? 50-51. oldal
  118. Desmond Morris: Miért csinálja … a ló? 50. oldal
  119. Desmond Morris: Miért csinálja … a ló? 49. oldal
  120. Kline, Kevin H.: Reducing weaning stress in foals. Montana State University eXtension, 2010. október 7. (Hozzáférés: 2012. április 3.)
  121. ^ a b Ensminger, M.E.. Horses and Tack, Revised, Boston, MA: Houghton Mifflin Company, 129. o (1991). ISBN 0-395-54413-0. OCLC 21561287 
  122. McIlwraith, C.W.: Developmental Orthopaedic Disease: Problems of Limbs in young Horses. Orthopaedic Research Center. Colorado State University. (Hozzáférés: 2008. április 20.)
  123. Wright, B.: The Age of a Horse. Ministry of Agriculture, Food and Rural Affairs. Government of Ontario, 1999. március 29. (Hozzáférés: 2009. október 21.)
  124. Ryder, Erin: World's Oldest Living Pony Dies at 56. The Horse. (Hozzáférés: 2007. május 31.)
  125. British Horse Society. The Manual of Horsemanship of the British Horse Society and the Pony Club, 6th edition, reprinted 1970, Kenilworth, UK: British Horse Society, 255. o (1966). ISBN 0-9548863-1-3 
  126. Rules of the Australian Stud Book (PDF). Australian Jockey Club, 2007. (Hozzáférés: 2008. július 9.)
  127. ^ a b Equine Age Requirements for AERC Rides. American Endurance Riding Conference. (Hozzáférés: 2011. július 25.)
  128. Thomas, Heather Smith. Storey's Guide to Training Horses: Ground Work, Driving, Riding. North Adams, MA: Storey Publishing, 163. o (2003). ISBN 978-1-58017-467-1 
  129. 2-Year-Old Racing (US and Canada). Online Fact Book. Jockey Club. (Hozzáférés: 2008. április 28.)
  130. The USDF Guide to Dressage. Storey Publishing, 271–272. o (2006). ISBN 1-58017-529-5 
  131. Chromosome Numbers in Different Species. Vivo.colostate.edu, 1998. január 30. (Hozzáférés: 2013. április 17.)
  132. Sequenced horse genome expands understanding of equine, human diseases. Cornell University College of Veterinary Medicine, 2012. augusztus 21. (Hozzáférés: 2013. április 1.)
  133. Domestic Horse Genome Sequenced. ScienceDaily, LLC, 2009. november 5. DOI:10.1126/science.1178158. (Hozzáférés: 2013. április 1.)
  134. MapView Eintrag
  135. NIH News: Horse Genome Assembled
  136. C.M. Wade et al.: Genome Sequence, Comparative Analysis, and Population Genetics of the Domestic Horse. Science, doi:10.1126/science.1178158.
  137. Ensembl genome browser 71: Equus caballus - Description. Uswest.ensembl.org. (Hozzáférés: 2013. április 17.)
  138. http://looldal.gportal.hu/gindex.php?pg=28107853
  139. Desmond Morris: Miért csinálja … a ló? 38-39. oldal
  140. J.D. Feist, D.R. McCullough: Behavior patterns and communication in feral horses. In: Animal Cognition Nr. 14, 1976, S. 245–257 doi:10.1111/j.1439-0310.1976.tb00947.x
  141. M.A. Pacheco, E.A. Herrera: Social Structure of Feral Horses in the Llanos of Venezuela. in: Journal of Mammalogy, Nr. 78, 1977, S. 15–22 doi:10.2307/1382634
  142. K. Krueger, J. Heinze: Horse sense: social status of horses (Equus caballus) affects their likelihood of copying other horses’ behavior. In: Animal Cognition Nr. 11, 2008, S. 431–439 doi:10.1007/s10071-007-0133-0
  143. Volltext: Horse sense: social status of horses (Equus caballus) affects their likelihood of copying other horses’ behavior. (PDF; 489 kB)
  144. Desmond Morris: Miért csinálja … a ló? 38. oldal
  145. Desmond Morris: Miért csinálja … a ló? 54. oldal
  146. Desmond Morris: Miért csinálja … a ló? 38. oldal
  147. Ensminger, pp. 305–309
  148. Basic Horsemanship: English and Western. New York, NY: Doubleday, 214–223. o (1974). ISBN 0-385-06587-6. OCLC 873660 
  149. Desmond Morris: Miért csinálja … a ló? 19-27. oldal
  150. McBane, Susan. A Natural Approach to Horse Management. London: Methuen, 226–228. o (1992). ISBN 0-413-62370-X. OCLC 26359746 
  151. ^ a b c Clarkson, Neil: Understanding horse intelligence. Horsetalk 2007. Horsetalk, 2007. április 16. (Hozzáférés: 2008. szeptember 16.)
  152. Lesté-Lasserre, Christa: Horses Demonstrate Ability to Count in New Study. The Horse. (Hozzáférés: 2009. december 6.)
  153. Coarse, Jim: What Big Brown Couldn't Tell You and Mr. Ed Kept to Himself (part 1). The Blood Horse, 2008. június 17. (Hozzáférés: 2008. szeptember 16.)
  154. Pascoe, Elaine: How Horses Sleep. Equisearch.com. (Hozzáférés: 2007. március 23.)
  155. Holland, Jennifer S. (2011. július 1.). „40 Winks?”. National Geographic 220 (1).  
  156. Pascoe, Elaine: How Horses Sleep, Pt. 2 – Power Naps. Equisearch.com, 2002. március 12. (Hozzáférés: 2007. március 23.)
  157. EQUUS Magazine Editors: Equine Sleep Disorder Videos. Equisearch.com. (Hozzáférés: 2007. március 23.)
  158. Smith, BP. Large Animal Internal Medicine, Second, St. Louis, MO: Mosby, 1086–1087. o (1996). ISBN 0-8151-7724-0. OCLC 33439780 
  159. FAO Stat — Live Animals. Food and Agriculture Organization, 2009. december 16. (Hozzáférés: 2010. február 5.)
  160. Tiger tops dog as world's favourite animal. Independent Online. Independent. (Hozzáférés: 2011. június 1.)
  161. ^ a b Olsen, Sandra L.. In the Winner's Circle: The History of Equestrian Sports, Horses Through Time, First, Boulder, CO: Roberts Rinehart Publishers, 105, 111–113, 121. o (1996). ISBN 1-57098-060-8. OCLC 36179575 
  162. Edwards, Elwyn Hartley. Horses, Second American, New York, NY: Dorling Kindersley, 32–34. o (2002). ISBN 0-7894-8982-1. OCLC 50798049 
  163. Self, Margaret Cabell. Riding Simplified. Kessinger Publishing, 55. o (2005). ISBN 1-4191-0087-4 
  164. Thorson, Juli S. (2006). "Rugged Lark". Legends 7: Outstanding Quarter Horse Stallions and Mares. Ed. Martindale, Cathy and Kathy Swan. Colorado Springs, CO: Western Horseman. ISBN 0-911647-79-1. 
  165. Mettler, John J, Jr.. Horse Sense: A Complete Guide to Horse Selection and Care. Pownal, VT: Storey Communications, Inc., 47–54. o (1989). ISBN 0-88266-549-9. OCLC 19324181 
  166. Brown, Kimberly S. (2006. június 1.). „At Work in Morocco”. The Horse. (Hozzáférés ideje: 2009. október 21.)  
  167. US Forest Service. Mules Key in Accomplishing Trail Work, Success Stories (PDF), US Department of Agriculture, 4. o (2003. május 1.). Hozzáférés ideje: 2008. április 20. 
  168. Gifford, Angela. Working Draught Horses as Singles and Pairs, The Working Horse Manual. Tonbridge, UK: Farming Press, 85. o [1998] (2000). ISBN 0-85236-401-6. OCLC 40464050 
  169. Miller, Lynn R.. Work Horse Handbook, First Edition, Fifteenth Impression, Sisters, OR: Small Farmer's Journal Inc., 13. o [1981] (2000). ISBN 0-9607268-0-2. OCLC 234277549 
  170. Edwards, pp. 226–227
  171. Volunteer Mounted Search and Rescue Unit. Employment. San Benito County Sheriff's Office. (Hozzáférés: 2008. július 8.)
  172. Newby, Jonica, Jared Diamond and David Anthony: The Horse in History. The Science Show. Radio National, 1999. november 13. (Hozzáférés: 2012. január 4.)
  173. Lacey, Marc. „In Sudan, Militiamen on Horses Uproot a Million”, The New York Times, 2004. május 4. (Hozzáférés ideje: 2011. január 4.) 
  174. The Earliest Horseback Riding and its Relation to Chariotry and Warfare. Harnessing Horsepower. Institute for Ancient Equestrian Studies. (Hozzáférés: 2007. október 9.)
  175. Whitaker, pp. 30–31
  176. Horse Mounted Unit. United States Park Police. National Park Service. [2008. február 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. április 7.)
  177. The Principles of Teaching Riding: The Official Manual of the Association of British Riding Schools. David & Charles, 58. o (2005). ISBN 0-7153-1902-7. OCLC 224946044 
  178. About Para Equestrian Dressage. Federation Equestre Internationale. (Hozzáférés: 2010. március 7.)
  179. Frequently Asked Questions About Hippotherapy (PDF). FAQ – AHA, April 2005. American Hippotherapy Association. [2007. szeptember 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. július 8.)
  180. Equine Facilitated Psychotherapy (EFP) Fact Sheet. Equine Facilitated Mental Health Association. [2008. április 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. július 8.)
  181. Wise, Mike. „Partners, Horse and Man, in Prison Pasture”, New York Times, 2003. augusztus 10. (Hozzáférés ideje: 2008. július 8.) 
  182. Edwards, pp. 346–356, 366–371
  183. Edwards, pp. 376–377
  184. Collins, Tony, John Martin, Wray Vamplew. Encyclopedia of Traditional British Rural Sports. London, UK: Routledge, 173–174. o (2005). ISBN 0-415-35224-X. OCLC 57005595 
  185. Edwards, p. 360
  186. Edwards, pp. 332–337
  187. Campbell, B.N.. National Gambling Impact Study Commission Final Report (1999). Darby, PA: DIANE Publishing, 111. o (2001). ISBN 0-7567-0701-3 
  188. Wie viel PS hat ein Pferd?
  189. Faltblatt: Die gesetzlichen Einheiten in Deutschland. Juni 2015 (Online Version (PDF-Datei; 1,6 MB)).
  190. Flade: Shetlandponys. 8. Auflage. Westarp Wiss., Hohenwarsleben 2001, ISBN 3-89432-168-7, S. 111 ff
  191. U.S.D.A. Promotes Horse & Goat Meat. I.G.H.A./HorseAid's U.S.D.A. Report. U.S. Department of Agriculture. (Hozzáférés: 2008. április 3.)
  192. Coile, Zachary. „House votes to outlaw slaughter of horses for human consumption”, SF Gate, San Francisco Chronicle, 2006. szeptember 8. (Hozzáférés ideje: 2008. április 3.) 
  193. Biblia, Mózes III. könyve, 11.
  194. Desmond Morris: Miért csinálja … a ló? 98. oldal
  195. Ockerman, Herbert W.. Animal By-product Processing & Utilization. Lancaster, PA: CRC Press, 129. o (2000). ISBN 1-56676-777-6. OCLC 43685745 
  196. Inside a Modern Baseball. Baseball Fever. Baseball Almanac. (Hozzáférés: 2008. április 3.)
  197. Bartlett, Virginia K.. Keeping House: Women's Lives in Western Pennsylvania, 1790–1850. University of Pittsburgh Press, 34–35. o (1994). ISBN 0-8229-5538-5. OCLC 30978921 
  198. MacGregor, Arthur. Bone, Antler, Ivory and Horn: Technology of Skeletal Materials Since the Roman Period. Totowa, NJ: Barnes & Noble, 31. o (1985). ISBN 0-389-20531-1. OCLC 11090630 
  199. Fort, Matthew. Eating Up Italy: Voyages on a Vespa. London, UK: Centro Books, 171. o (2005). ISBN 0-00-721481-2. OCLC 60419304 
  200. A kancatej összehasonlítása a tehéntejjel és az emberi anyatejjel
  201. ^ a b Frazier, Ian. „Invaders: Destroying Baghdad”. The New Yorker, Kiadó: CondeNet. (Hozzáférés ideje: 2008. április 3.)  
  202. Hurd, Edward Payson (translator). Diseases of the Stomach and Intestines. New York, NY: W. Wood & Company, 29. o (1886) 
  203. Ballard, Pepper: A Good Life for Horses at the Duchess Sanctuary. The Humane Society of the United States, 2001. augusztus 19. (Hozzáférés: 2011. június 1.)
  204. Rick Parker: Equine Science, Cengage Learning, 2012, S. 122
  205. McCutcheon, Marc. Descriptionary: A Thematic Dictionary, Second, New York: Checkmark Books (Facts On File imprint), 285. o (2000). ISBN 0-8160-4105-9 
  206. Kellon, Eleanor (2008.). „Focus on Feed Costs”. Horse Journal 16 (6), 11–12. o.  
  207. Pasture and Hay for Horses – Agronomy Facts 32 (PDF). Cooperative Extension Service. University of Pennsylvania, 1992. (Hozzáférés: 2007. február 14.)
  208. Giffin, pp. 476–477
  209. Feeding Factors. Horse Nutrition. Ohio State University. (Hozzáférés: 2007. február 9.)
  210. Desmond Morris: Miért csinálja … a ló? 35-37. oldal
  211. Giffin, p. 455
  212. Giffin, p. 482
  213. Giffin, pp. 62, 168, 310
  214. Harris, Susan E.. The United States Pony Club Manual of Horsemanship: Basics for Beginners – D Level. New York, NY: Howell Book House, 160–161. o (1994). ISBN 0-87605-952-3 
  215. Wheeler, Eileen. Fence Planning, Horse Stable And Riding Arena Design. Armes, IA: Blackwell Publishing, 215. o (2006). ISBN 0-8138-2859-7. OCLC 224324847 
  216. Giffin, p. 90
  217. Examples are the Australian Riding Pony and the Connemara pony, see Edwards, pp. 178–179, 208–209
  218. ^ a b Belknap, p. 112
  219. ^ a b Price, p. 15
  220. Bongianni, entry 87
  221. Ensminger, pp. 124–125
  222. Edwards, pp. 122–123
  223. Price, Steven D.. The Lyons Press Horseman's Dictionary, Revised, Guilford, CT: Lyons Press, 231. o (2007). ISBN 978-1-59921-036-0 
  224. Belknap, p. 523
  225. ^ a b Price, p. 18
  226. ^ a b Belknap, p. 255
  227. DeFilippis, Chris. The Everything Horse Care Book. Avon, MA: Adams Media, 4. o (2006). ISBN 1-59337-530-1. OCLC 223814651 
  228. C. A. Bingold: Eckdaten Pferd. Großostheim 2007. Abgerufen am 17. Dezember 2007.
  229. Whitaker, p. 43
  230. Whitaker, pp. 194–197
  231. ^ a b c Ensminger, M.E.. Horses and Tack, Revised, Boston, MA: Houghton Mifflin Company, 11–12. o (1991). ISBN 0-395-54413-0. OCLC 21561287 
  232. McBane, pp. 192, 218
  233. McBane, pp. 52–63
  234. Ponies in Australia. Milson's Point, NSW: Philip Mathews Publishers, 14. o (1979). ISBN 0-908001-13-4 
  235. 2012 United States Equestrian Federation, Inc. Rule Book. United States Equestrian Federation
  236. Annex XVII: Extracts from Rules for Pony Riders and Children, 9th edition. Fédération Equestre Internationale, 2009. (Hozzáférés: 2010. március 7.)
  237. McBane, p. 200
  238. Horse Conformation: Structure, Soundness and Performance. Guilford, CT: Globe Pequot, 307–308. o (2004). ISBN 1-59228-487-6. OCLC 56012597 
  239. Ensminger, p. 424
  240. Edwards, Gladys Brown. The Arabian: War Horse to Show Horse, Revised Collectors, Rich Publishing, 22–23. o (1973) 
  241. Is Purity the Issue?. WAHO Publication Number 21 January 1998. World Arabian Horse Organization. (Hozzáférés: 2008. április 29.)
  242. Andalusian. Breeds of Livestock. Oklahoma State University. [2008. március 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. április 29.)
  243. ^ a b Sponenberg, p. 155
  244. Sponenberg, pp. 156–57
  245. Sponenberg, p. 162
  246. History of Thoroughbreds. Britishhorseracing.com. British Horseracing Authority. (Hozzáférés: 2008. április 3.)
  247. Reter Raulwling: The Kikkuli Text. Hittite Training Instructions for Chariot Horses in the Second Half of the 2nd Millennium B.C. and Their Interdisciplinary Context. 2009, S. 1–21, hier S. 4
  248. Kerényi Károly: Die Mythologie der Griechen. Band 1: Die Götter und Menschheitsgeschichten. DTV, München 1977, S. 151f
  249. Élet és Tudomány, 2016. novembere (47-es szám)
  250. Pashu Kunjar (Composite Horse) Made of Gopis with Krishna Atop. exoticindiaart.com (Kompositpferd mit Gopis und Krishna im Stil indischer Miniaturmalerei)
  251. Jutta Jain-Neubauer: Kṛṣṇa auf kompositen Reittieren. Einflüsse und regionale Entwicklung von der Zeit Alexanders des Großen bis in die der Bhakti-Bewegung. In: Jakob Ozols, Volker Thewalt (Hrsg.): Aus dem Osten des Alexanderreiches. Völker und Kulturen zwischen Orient und Okzident: Iran, Afghanistan, Pakistan, Indien. Festschrift zum 65. Geburtstag von Klaus Fischer. Du-Mont Dokumente, Köln 1984, S. 230f
  252. John Dowson: A classical dictionary of Hindu mythology and religion, geography, history, and literature. (Originalausgabe 1870) Rupa, Kalkutta u. a. 1987, S. 103f
  253. Volker Thewalt: Pferdedarstellungen in Felszeichnungen am oberen Indus. In: Jakob Ozols, Volker Thewalt (Hrsg.): Aus dem Osten des Alexanderreiches. Völker und Kulturen zwischen Orient und Okzident: Iran, Afghanistan, Pakistan, Indien. Festschrift zum 65. Geburtstag von Klaus Fischer. Du-Mont Dokumente, Köln 1984, S. 204–218

Források[szerkesztés]

  • Josee Hermsen: Lovak enciklopédiája. Ford. Horváth Ildikó. Ventus Libro Kiadó, 2006. ISBN 978-963-9546-74-5
  • Mihók Sándor, Pataki Balázs: Lófajták. Mezőgazda Kft, 2003. ISBN 978-963-286-471-6
  • Novotni Péter: A ló küllemi bírálata. Pro Book Könyvkiadó, 2009. ISBN 978-963-9901-47-6
  • Szunyoghy A. (1998): A ló művészeti anatómiája, Kossuth Könyvkiadó, Budapest (magyar-angol-német) ISBN 963-09-4035-3
  • Rolle R. (1980): Die Welt der Skythen. Bucher, Luzern und Frankfurt
  • Rugyenko Sz. I. (1953): Kultura naszelényija gornava Altaja v szkifszkoje vrémja. Akademija Nauk Sz. Sz. Sz. R. Moszkva i Leningrad
  • Talbot-Rice, T. (1965): Ancient Arts of Central Asia, Thames and Hudson, New York
  • Az emberiség krónikája. Szerk. Bodo Harenberg. Budapest: Officina Nova. 1990. ISBN 963-7835-60-1

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Hauspferd című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Ez a szócikk részben vagy egészben a Horse című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

  • lovas Lovasportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap