Delago-barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Delago-barlang
Hossz17 m
Mélység0 m
Magasság7 m
Függőleges kiterjedés7 m
Település Csobánka
Földrajzi táj Pilis
Típus valószínűleg hévizes eredetű, inaktív
Barlangkataszteri szám 4820-20

A Delago-barlang a Duna–Ipoly Nemzeti Park területén, a Pilis hegységben, az Oszolyon található barlang. A kényelmesen járható, tág barlang bivakolásra alkalmas hely.

Leírás[szerkesztés]

Csobánka külterületén, Margit-ligeten fekszik. Az Oszoly sziklafalában messziről látható Delago-odútól a fal tövében haladó ösvényen kell 55 métert észak felé menni, majd a felfelé kiágazó csapáson körülbelül 15 méter szintkülönbséget felmászva található meg a természetes jellegű, északnyugat felé néző bejárata. A Delago-barlangtól 30°-ra, 35 méterre, 2 méterrel magasabban van a Delago-Rókalyuk bejárata.

Felső triász, vastagpados, fehér, tömött dachsteini mészkőben jött létre valószínűleg hévíz hatására. A 17 méter hosszú, emelkedő, tág folyosó a végén egy omladékos kürtővel a felszínre harapódzik. A folyosóban gömbfülkeszerű oldásformák figyelhetők meg. Kitöltése agyag, omladék és kőtörmelék. A teljesen száraz, impozáns, szép formakincsű barlang alkalmas bivakolásra. A barlangfalon lefagyásos felületek találhatók, és télen gyakoriak a barlangban a jégcseppkő képződmények. Valószínűleg az itt gyakorló és bivakoló sziklamászók tartják tisztán a barlangot. Utcai ruhában bejárható.

Előfordul irodalmában Delago-átjáró (Kordos 1975), Delago átjáró (Bertalan 1976), Delago barlang (Kordos 1971), Delago sziklánál lévő barlang (Kordos 1971), Delagó-átjáró (Kraus 1997), Delagó-barlang (Kárpát 1991), E. 2. (Nagy 1929), E.2.-barlang (Kordos 1975), E.2. barlang (Kordos 1971), E. 2 barlang (Bertalan 1976) és E. 2. barlang (Kordos 1984) néven is. A Delago-barlang név 1974-ben bukkant fel irodalmában.

Kutatástörténet[szerkesztés]

Az 1929. évi Turisták Lapjában megjelent közlemény szerint 1928-ban, vagy 1929-ben az MTE Sí- és Sziklamászó Szakosztályának három sziklamászó tagja, név szerint Czeglédy Árpád, Czeglédy László és Nagy Elemér az oszolyi Órától az Orr felé elhelyezkedő sziklacsoport első nagy tömegében található kis barlangot, amelyet addig csak kényelmetlenül lehetett megközelíteni, kiásták és kibővítették. Ezáltal megfelelő oszolyi hálóhelyet és menedékhelyet alapoztak meg. A barlangot a három tag E. 2. barlangnak nevezte el. Nagyon ajánlva volt, hogy mindenki, aki az Oszolyt másfélnapos kiránduláskor keresi fel, ezt a barlangot, vagy az Excelsior fal melletti kis odút alvásra, illetve menedékül használja. A leírt barlang mérete miatt ez csak a Delago-barlang lehet.

1934-től 1944-ig a Természetbarátok Turista Egyesületének barlangkutatói ásták ki és mérték fel. Venkovits István ásta ki humuszos, agyagos kitöltését és recens rágcsálócsontokat talált az üledékben. 1942-ben Venkovits István felmérte vesztett pontokkal. 1943. március 28-án Venkovits István rajzolta meg alaprajz barlangtérképét és hosszmetszet barlangtérképét, amelyek 1:50 méretarányban lettek szerkesztve. A barlang 10 méter hosszú és 5 méter mély. Az 1967-ben napvilágot látott, „Pilis útikalauz” című könyvben az jelent meg, hogy az Oszoly Csobánkára néző, nyugati oldalán, az erdővel körülvett mészkősziklák között több jelentéktelen üreg található.

A Szpeleológia Barlangkutató Csoport 1970. évi jelentésében részletes leírás található a barlangról és kutatástörténetéről. A jelentésben az olvasható, hogy az Oszoly Delago falától északra, a margitligeti jelzett turistaúttól egy percre, 35–40 méter magasan van nehezen észrevehető, tág bejárata. A valószínűleg hévizes eredetű barlang egy teremből áll, amely befelé szűkké válik, majd kis beszakadásban végződik. A bejáratnál a kőzetben szép Megalodus átmetszet figyelhető meg. A barlang középső és hátsó részén állandó a csepegés. Gyakori bivakolóhely. A jelentés mellékletébe bekerültek az 1943-as barlangtérképek Kordos László által rajzolt változatai.

Az 1974-ben kiadott Pilis hegység útikalauzban ismertetve van a 10 méter hosszú barlang. Az 1930-as években mérték fel a TTE barlangkutatói a barlangot, amelynek termét gyakran használják bivakolásra. Az 1975. évi MKBT Beszámolóban publikálva lettek az 1970. évi jelentés barlangra vonatkozó részei barlangtérképekkel, valamint a Csúcs-hegy és az Oszoly barlangjainak helyszínrajza. A Bertalan Károly által írt, 1976-ban befejezett kéziratban olvasható egy összegzés róla, amely két hivatkozás alapján íródott. A kézirat szerint pomázi barlang.

Az 1981. évi Karszt és Barlang 1–2. félévi számában nyilvánosságra lett hozva, hogy 4820/20. a barlangkataszteri száma. Az 1984-ben napvilágot látott, „Magyarország barlangjai” című könyv országos barlanglistájában szerepel neve és két névváltozata, valamint egy térképen van helye feltüntetve. 1990-ben Kárpát József, Pálinkás és Vajda szerkesztette meg alaprajz térképét, valamint hosszmetszet térképét. Ebben az évben Kárpát József rajzolt egy áttekintő térképet az oszolyi sziklamászóiskola barlangjainak elhelyezkedéséről és ezen látható a barlang fekvése.

Az 1991-ben megjelent útikalauzban meg van ismételve az 1974-es útikalauz barlangismertetése. Az 1991-es, Kárpát József által írt összeállításban az van írva, hogy 11 méter hosszú és 5 méter mély. 1997. február 7-én Regős József kijavította az 1990-es alaprajz térképet. 1997. június 6-án Kárpát József 1990-es oszolyi áttekintő térképe alapján Kraus Sándor rajzolt egy helyszínrajzot az oszolyi sziklacsoportok déli részén lévő barlangok elhelyezkedéséről, amelyen fel van tüntetve a barlang. Kraus Sándor 1997. évi beszámolójában az olvasható, hogy a már feltérképezett barlang korábban is ismert volt. A jelentésbe bekerült az 1997-es helyszínrajz.

Irodalom[szerkesztés]

  • Bertalan Károly: Magyarország barlangleltára. Kézirat, 1976. (A kézirat megtalálható a Magyar Állami Földtani Intézetben.)
  • Dely Károly – Mezei Iván: Pilis útikalauz. Sport, Budapest, 1974. 19., 26. old. (A Pilis-hegység barlangjai című fejezetet, a 19–37. oldalakat Dénes György írta.)
  • Kárpát József: A Pilis-hegység területén levő barlangok jegyzéke. Kézirat. 1991. október. 2. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
  • Kordos László: Jelentés a „Szpeleológia” Barlangkutató Csoport 1970. évi munkájáról. Kézirat. Debrecen, 1971. február 4. 2., 7., 86–87. old. (Térképmelléklet.) (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
  • Kordos László: A Csucs-hegy és az Oszoly barlangjai. MKBT Beszámoló, 1975 második félév. 187., 192., 195., 199. old.
  • Kordos László: Barlangkataszteri hírek. Karszt és Barlang, 1981. 1–2. félév. 67. old.
  • Kordos László: Magyarország barlangjai. Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1984. 277., 294. old.
  • Kraus Sándor: 1997. évi beszámoló. Kézirat. 20., 21. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
  • Mezei Iván szerk.: Pilis útikalauz. Budapest, 1967. 26. old. (A Pilis és a Visegrádi-hegység barlangjai című fejezetet, a 22–36. oldalakat Dénes György írta.)
  • Miczek György szerk.: A Pilis és a Visegrádi-hegység. Budapest, Sport, 1991. 33. old. („A Pilis és a Visegrádi-hegység barlangjai” című fejezetet, a 26–46. oldalakat Dénes György írta.)
  • Nagy Elemér: A M. T. E. Sí- és Sziklamászó Szakosztályának beszámolója... Turisták Lapja, 1929. szeptember–október. (41. évf. 9–10. sz.) 183. old.
  • Nyerges Miklós: MKBT – XL. Barlangnap, Pilisszentkereszt. Túrakalauz. 1996. 18. old.
  • –: Delago-barlang leírás. Kézirat. Szerzőnév és dátum nélkül. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
  • –: Delago-Rókalyuk leírás. Kézirat. Szerzőnév és dátum nélkül. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)

További irodalom[szerkesztés]

  • Szenthe István: Karsztjelenségek és képződményeik fejlődéstörténete a Nagy-Kevély környékén. Egyetemi szakdolgozat. Kézirat. Budapest, 1969.
  • Venkovits István: Nagykevély környékének földtani vizsgálata. Kézirat, egyetemi szakdolgozat. Budapest, 1949.

További információk[szerkesztés]