Róka-hegyi Kristály-barlang
| Róka-hegyi Kristály-barlang | |
 | |
| A barlang bejárata | |
| Hossz | 25 m |
| Mélység | 8,2 m |
| Magasság | 2,6 m |
| Függőleges kiterjedés | 10,8 m |
| Tengerszint feletti magasság | körülbelül 220 m |
| Ország |  Magyarország |
| Település | Budapest |
| Földrajzi táj | Pilis |
| Típus | freatikus eredetű |
| Barlangkataszteri szám | 4810-10 |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Róka-hegyi Kristály-barlang témájú médiaállományokat. | |
A Róka-hegyi Kristály-barlang a Duna–Ipoly Nemzeti Parkban, Budapest III. kerületében található barlang. A Róka-hegyen lévő kőfejtőnek a legjelentősebb barlangja.
Tartalomjegyzék
Leírás[szerkesztés]
A felhagyott Róka-hegyi kőfejtőnek a déli sziklafalában, természetvédelmi területen van a bejárata. Felső triász, dachsteini mészkő és eocén, márgás mészkő határán, kalcittelér mentén, freatikus körülmények között alakult ki a barlang. A bejáraton lebújva, könnyű mászással le lehet jutni egy kilenc méter hosszú és néhány helyen két–három méter magas terembe. A teremben van a barlang végpontja. A barlangban, nagy felületeken található kalcit és borsókő, de napjainkra már ezek a felületek kis mértékben károsodtak. A barlangot lezáró, régi ajtó elromlott és ez a barlang jelenlegi állapotának a kialakulását nagyon segíthette. A kőbánya legjelentősebb és leghosszabb barlangja. Nincs lezárva és engedéllyel látogatható. Barlangjáró alapfelszereléssel megtekinthető.
A nevét a benne előforduló kristályok miatt kapta. Előfordul az irodalmában Kristály-barlang (Mezei 1967), Rókahegyi-kristálybarlang (Leél-Őssy 1958), Rókahegyi Kristály-barlang (Jakucs, Kessler 1962) és Rókahegyi új barlang (Bertalan 1976) néven is. A közeli Róka-hegyi-barlangnak is az egyik névváltozata a Kristály-barlang név.
Kutatástörténet[szerkesztés]
A kőbányászat következtében tárult fel. Az 1958-ban kiadott, Leél-Őssy Sándor által írt tanulmányban lehet, hogy ez a barlang van ismertetve Rókahegyi-kristálybarlang néven. A Róka-hegynek a keleti végében található, nagy kőfejtőben, körülbelül 220 méter tengerszint feletti magasságban van a barlangbejárat. A bejáratnál egy nagy, jellegzetes hévforrástölcsér látható, amely messziről is jól látható. Kőbányászatkor nyílt meg és fedezték fel az eredetileg zárt kavernát. Lebányászták egy részét. Körülbelül 30 méter hosszú és körülbelül 10 méter mély. A jellegzetes hévizes eredetű barlang, régi hévforrástölcsér dachsteini mészkőben jött létre. Jelenleg már nagyon pusztul, száraz és eltömődik. Kertai György írt a barlangban lévő, a hévizekből lerakódott, nagy mennyiségű, borsóköves aragonitkristályokról. Nagyon porlik a mészkő a hévizes hatás miatt. A publikációhoz mellékelt, a Kevély-hegycsoportot bemutató térképvázlaton fel van tüntetve a helye.
Az 1962. évi Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató szerint a vámőrségi barlangkutató csoport egy új barlangot fedezett fel a Róka-hegyi-barlangtól nyugatra lévő, következő kőbányában. A bejárata, amely a hegytetőtől körülbelül 20 méterrel lejjebb van a kőfejtés miatt nyílt meg. A tagok a szűk bejáraton keresztül egy ovális, zsombolyszerű, két–három méteres és körülbelül nyolc méter mély aknába jutottak. A falon aragonitra növő cseppköveket figyeltek meg, amelyek között 50 centiméter hosszú cseppkő is volt. Szokatlannak tartották, hogy a felszínhez közel, fejlődő cseppkövek vannak. Az akna alján, egy szűk nyíláson át megközelíthető, kétszer három méteres fülke van, amelyben egy másfél méter hosszú és 50–60 centiméter széles, kis tavat fedeztek fel. A tó kialakulása különös volt és ezért részletesen le lett írva a tó.
A leírás szerint a tó alja hullámosan, vánkosszerűen cseppköves. A vízszint állandó volt, mert az évszázadokon át a falakról és a felülről csepegő víz mennyisége megegyezett az elszivárgott és az elpárolgott víz mennyiségével. A vízben a kalcium töménysége mindig nőtt és ezért a cseppkő kiválása különös módon történt. A cseppkő a víz felületén, a szélein, vízszintesen kezdett nőni. Néhány helyen a 15 centiméter szélességet is eléri a cseppkő. A szélén fél centiméter vastag, hófehér, a falaknál három centiméter vastag, világossárga a cseppkő. A tóban, több helyen apró cseppkőgombák nőttek, amelyek vékony törzsön állnak a tó fenekén. A három–négy centiméter átmérőjű, világossárga cseppkőgombáknak vízszintes a teteje és a cseppkőgombák olyan magasak, amilyen a tó vizének a magassága. A tavat néhány helyről lefényképezték, mert a barlangnak nincs folytatása és a bányászat miatt meg fog semmisülni. Ehhez hasonló, tavirózsa levelekre emlékeztető képződmény található a Deményfalvi-barlangban.
Az 1962-ben napvilágot látott, „A barlangok világa” című könyvben az olvasható, hogy a Rókahegyi Kristály-barlang a Csillaghegy feletti, nagy kőfejtőben nyílik. A nagyon pusztuló, hévizes eredetű barlang bejáratánál egy jellegzetes hévforrástölcsér maradványai láthatók. A barlangban sok borsókő keletkezett. Az 1967-ben kiadott, „Pilis útikalauz” című könyv szerint a Csillaghegytől északnyugatra lévő Róka-hegy egyik kőfejtőjében van. A Róka-hegyi-barlang a Kristály-barlangtól nyugatra fekvő kőbányában található. A Kristály-barlang régóta ismert, hévizes eredetű, körülbelül 30 méter hosszú és körülbelül 10 méter mély. A falait sok, borsókőszerű képződmény fedi.
Az 1974-ben megjelent, „Pilis útikalauz” című kiadványban az 1967-es útikalauzban közölt leírás lett megismételve. Az 1976-ban befejezett, „Magyarország barlangleltára” című kéziratban az olvasható, hogy a Rókahegyi új barlangnak Budapest III. kerületében, a Róka-hegyi-barlangtól nyugatra, a következő kőbányában, a hegy tetejétől körülbelül 20 méterrel mélyebben található a bejárata. A nyolc méter mély, hévizes eredetű barlang hossza nem ismert. Még nem állapítható meg a hasznosíthatósága. A kéziratban egy irodalmi hivatkozás alapján lett feldolgozva és ez a hivatkozás a Szilvássy Gyula által írt, az 1962. évi Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztatóban megjelent publikáció. 1983-ban a BLSE Aragonit Barlangkutató Csoport dolgozott a Róka-hegy középső kőfejtőjében elhelyezkedő, névtelen barlangban. Tizennégyszer voltak a tagok a kutatási területen, de ennek ellenére keveset jutottak előre, mert nagyon szűk a hasadék, amelyen át kellett hordani a kitermelt törmeléket és az agyagot. Az állandó, friss levegő jelenléte azt bizonyította, hogy érdemes tovább kutatni. A bontott hasadékban sok a kalcitkristály és a borsókő. A munka közben vigyázni kellett ezeknek az épségére. Ebben az évben három köbméter törmeléket hordtak ki a barlangból. Az 1983. évi Karszt és Barlangban egy ábrán van jelölve a helye és meg van említve, hogy 200 méter tengerszint feletti magasságban helyezkedik el a 30 méter hosszú és 10 méter mély barlang.
1984 tavaszán a csoport lezárta a barlangot és folytatta a barlang feltárását, valamint a korábbi években széttört és lent hagyott képződmények felszínre szállítását. Csak 600 vödörnyi anyagot hordtak ki belőle, mert a szűk és keskeny járatokban lassan tudtak haladni. Az 1984-ben megjelent, „Magyarország barlangjai” című könyvnek az országos barlanglistájában nem szerepel a barlang. A Róka-hegyi-barlangnak az egyik névváltozata a Kristály-barlang név. Valószínűleg ez a névváltozat a Róka-hegyi Kristály-barlangnak az egyik névváltozata. 1985-ben a csoport kicserélte a kristálybarlangban a korábban beépített, nagyon megrongált depókat és a képződmények megóvása miatt egy biztosan rögzített, merev fokos létrát helyezett el a barlangban. A bejárati ajtót többször feltörték és ezért megerősítették a lezárást a csoporttagok. Mérték a barlangnak a relatív páratartalmát és a barlangi levegő hőmérsékletét. A mérések eredményeként meg lehet állapítani, hogy a levegő páratartalma majdnem 100% és a hőmérséklet a magyarországi barlangok átlagos hőmérsékletéhez hasonló, körülbelül 10 °C. 1987-ben a csoport dolgozott a barlangban, de nagy eredményt nem ért el. Az 1987-es évről szóló jelentésük szerint szerették volna folytatni a barlang kutatását 1988-ban.
Az 1991-ben napvilágot látott, Miczek György által szerkesztett útikalauzban az 1967-es útikalauzban publikált leírás van megismételve és az 1996. évi XL. Barlangnap túrakalauzában is. 1997. március 22-én Sásdi László és Kovács Richárd mérte fel, valamint a felmérés alapján Sásdi László szerkesztett és rajzolt egy hossz-szelvény barlangtérképet a Kristály-barlangról, amely 1:100 méretarányban készült. A 2000. évi Karsztfejlődésben kiadott tanulmány szerint a Kristály-barlangban találhatók kis, kalcittal bélelt üregek és az üregeket később az oldás is formálta, valamint hasonló üregek figyelhetők meg a Róka-hegyi Kristály-barlangban. A KvVM Barlang- és Földtani Osztályon lévő, ismeretlen időben és ismeretlen szerző által írt kéziratban meg van említve, hogy sok szemét és erős ragasztószag van a barlangban, amely a barlangjárót sok esetben visszafordulásra kényszeríti.
Irodalom[szerkesztés]
- Bertalan Károly: Magyarország barlangleltára. Kézirat, 1976. Megtalálható a Magyar Állami Földtani Intézetben.
- Dely Károly – Mezei Iván: Pilis útikalauz. Sport, Budapest, 1974. 20, 21. old. (A Pilis-hegység barlangjai című fejezetet, a 19–37. oldalakat Dénes György írta.)
- Jakucs László – Kessler Hubert: A barlangok világa. Sport Lap- és Könyvkiadó, Budapest, 1962. 220. old.
- Kordos László: Magyarország barlangjai. Gondolat Könyvkiadó, Budapest. 1984. 293. old. (A barlang nem szerepel a listában.)
- Kucsera János: A Békásmegyeri Lakóhelyi Sportegyesület Aragonit Barlangkutató Csoportjának 1983-as évi jelentése. Kézirat. Budapest, 1984. február 11. A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.
- Kucsera János: Békásmegyeri Lakóhelyi Sportegyesület „Aragonit” Barlangkutató Csoport. MKBT Beszámoló, 1983. 67. old.
- Kucsera János: BLSE Aragonit Barlangkutató Szakcsoport. MKBT Beszámoló, 1984. 72. old.
- Kucsera János: A Békásmegyeri Aragonit Barlangkutató Csoport 1985-ös beszámolója. Kézirat. Budapest, 1986. február 19. A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.
- Kucsera János: BLSE Aragonit Barlangkutató Csoport 1987-es évi beszámolója. Kézirat. Budapest, 1988. április 7. A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.
- Leél-Őssy Sándor: A Kevély-hegycsoport karsztmorfológiája és barlangjai. Földrajzi Értesítő, 1958. (7. évf.) 1. füz. 26, 27. old.
- Mezei Iván szerk.: Pilis útikalauz. Bp. 1967. 22. old. (A Pilis és a Visegrádi-hegység barlangjai című fejezetet, a 22–36. oldalakat Dénes György írta.)
- Miczek György szerk.: A Pilis és a Visegrádi-hegység. Bp. Sport, 1991. 27. old. („A Pilis és a Visegrádi-hegység barlangjai” című fejezetet, a 26–46. oldalakat Dénes György írta.)
- Nyerges Miklós: MKBT – XL. Barlangnap, Pilisszentkereszt. Túrakalauz. 1996. 5. old.
- Sásdi László: A Pilis-hegység karsztjának fejlődéstörténete. Karsztfejlődés, 2000. (5. köt.) 88. old.
- Sásdi László: A Pilis karsztjának fejlődéstörténete. Kézirat. 2002. 13. old. Megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.
- Szablyár Péter: Adatok a Hosszú-hegy és a Kevély-csoport barlangjainak kitöltési viszonyaihoz. Karszt és Barlang, 1983. 1–2. félév. 10. old.
- Szilvássy Gyula: Beszámoló a vámőrségi barlangkutató csoport 1962. évi munkájáról. Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, 1962. 8–10. füz. 152. old.
- –: Róka-hegyi Kristály-barlang leírás. Ismeretlen készítőjű és készítési idejű kézirat. A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.
További irodalom[szerkesztés]
- Kertai György: Az ürömi aragonit. Földtani Közlöny, 1933. (Leél-Őssy Sándor említi ezt a tanulmányt, de ilyen című tanulmány nem található az 1933. évi Földtani Közlönyben.)
- Kertai György: Hidrotermális aragonit andezitből és mészkőből. Földtani Közlöny, 1935. október–december. (65. köt. 10–12. füz) 354–362. old.
