Pilis-nyergi-víznyelőbarlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Pilis-nyergi-víznyelőbarlang
A barlang bejárata
A barlang bejárata
Hossz96 m
Mélység25 m
Magasság0 m
Függőleges kiterjedés25 m
Tengerszint feletti magasság? m
Ország Magyarország
Település Kesztölc
Földrajzi táj Pilis hegység
Típus időszakos víznyelőbarlang
Barlangkataszteri szám 4852-19
Lelőhely-azonosító 2299 (a víznyelő)
A Wikimédia Commons tartalmaz Pilis-nyergi-víznyelőbarlang témájú médiaállományokat.

A Pilis-nyergi-víznyelőbarlang megkülönböztetetten védett barlang, amely a Duna–Ipoly Nemzeti Parkban lévő Pilis hegységben található. Turista útikalauzokban is szerepel.

Leírás[szerkesztés]

A Pilis-nyeregben lévő turistaút-csomópont közelében helyezkedik el. Néhány turistatérkép jelöli helyét. Időszakos víznyelőként működik. A barlangjáró alapfelszereléssel járható barlang csak engedéllyel tekinthető meg. Jelenleg nem látogatható, mert beomlott.

1967-ben volt először Pilis-nyergi-víznyelőbarlangnak nevezve a barlang az irodalmában. Előfordul irodalmában Pilisnyergi viznyelő (Bertalan 1976), Pilis-nyergi-viznyelő (Kordos 1977) és Pilis-nyergi-víznyelő (Kordos 1984) neveken is.

Kutatástörténet[szerkesztés]

A Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató 1962. január–februári számában meg van említve, hogy 1961-ben a klastromligeti kutatótáborozáskor bontott a Kadić Ottokár Karszt- és Barlangkutató Szakosztály egyik munkacsoportja a Pilis-nyeregben lévő időszakos víznyelőben. A márciusi számból megtudható, hogy a szakosztály egyik munkacsoportja 1961-ben a Pilis-nyeregben található időszakos víznyelő kibontásán dolgozott. A tagok védő-, duzzasztógátat építettek az időszakos patakmederben, majd a nyelő fölé 3 lábú állványra csigát szereltek. A megnyitott, törmelékkövek között haladó nyelő függőleges, kb. 6 m hosszú és kb. 1 m átmérőjű. Innen oldalirányban még egy 4 m hosszú és kb. 20° dőlésű járatot tettek járhatóvá, de időhiány miatt befejezték a munkát.

A kürtőben jól látható, hogy a kövek nagyon erodáltak. Gyenge, kifelé áramló huzat volt érzékelhető. 1964-ben 20 m hosszúságig sikerült feltárni a barlangot a csoport tagjainak, akik a járat végén egy kis termet találtak. Az 1967-ben kiadott Pilis útikalauz szerint a Pilis-tető É-i tagja, a Nagy-Szoplak és a Fekete-hegy közötti Pilis-nyeregben víznyelő van, amelyet dorogi barlangkutatók bontottak meg. 1964 nyarán 15 méter mélységben jutottak be a kutatók a Pilis-nyergi-víznyelőbarlang első kis termébe, amelynek falát szép cseppkőbekérgezés és kis cseppkövek díszítik. A feltáró munka folytatására biztat a bontás nyomán megindult erős légáramlás. 1974-ben folytatta a munkát a Kadić Ottokár Barlangkutató Csoport a Juventus Barlangkutató Csoporttal közösen, és 4 m-rel növelték hosszát, amely akkor kb. 24 m volt.

1974-ben a Foton Barlangkutató Csoport elkészítette a barlang fénykép-dokumentációját. 1975-ben állagmegóvási és járattakarítási munkát végeztek benne a Kadić Ottokár Barlangkutató Csoport tagjai. Az 1976-ban befejezett Magyarország barlangleltára című kéziratban az olvasható, hogy a Pilis hegységben, a Pilis-vonulatban, Kesztölcön helyezkedik el a Pilisnyergi viznyelő. A Nagy-Szoplák és a Fekete-hegy közötti Pilis-nyeregben van bejárata. Az időszakos víznyelő 26 m hosszú és 15 m mély. A kézirat barlangra vonatkozó része 1 irodalmi mű alapján lett írva. Az 1976. évi MKBT Meghívóban közölt lista alapján 1976-ban a Kadić Ottokár Barlangkutató Csoportnak a Fényes Elek Barlangkutató Csoporttal együttműködve volt kutatási engedélye a Pilis hegységben lévő Pilisnyergi-viznyelő kutatásához.

1976-ban a Kadić Ottokár Barlangkutató Csoport és a Fényes Elek Barlangkutató Csoport 34 m mélyre jutott benne. Ekkor klimatológiai méréseket folytattak. Az 1976. évi MKBT Beszámolóban kiadott és Jánossy Dénes által írt jelentésben meg van említve, hogy 1976-ban szórvány őslénytani lelet került elő a Pilis hegységben lévő Pilisnyergi viznyelőből (Lendvay Ákos). Az 1976. évi MKBT Beszámolóban napvilágot látott és Kordos László által írt jelentésben szó van arról, hogy 1976. október 10-én a Pilis-nyergi-viznyelő kb. 13–15 m mélységéből, valószínűleg bemosott üledékből Lendvay Ákos gyűjtött Equus caballus csontokat. 1977-ben kb. 40 m hosszú volt és fel lett térképezve.

Az 1977. évi MKBT Beszámolóban megjelent és Kordos László által írt jelentésben az olvasható, hogy a víznyelő 13–15 m-es mélységében lévő bemosott üledékben a dorogi Farkas Lajos talált egy fogat, amelyet 1977. május 16-án Lendvay Ákos adott le a Magyar Állami Földtani Intézetbe. Az 1984-ben napvilágot látott Magyarország barlangjai című könyv országos barlanglistájában szerepel a barlang Pilis-nyergi-víznyelő néven és térképen van helye feltüntetve. 1989-ben a Kadić Ottokár Barlangkutató Csoport állagvédelmi tevékenységet végzett bejáratában. Az 1991. évi Földrajzi Közleményekben publikált tanulmány szerint a sasbércek ferdeségéből következő felemásság, vagyis ÉK-i, K-i oldaluk fedettsége miatt időszakosan még ma is fejlődő víznyelőbarlangjaik, mint karsztperemi nyelők és rejtett karsztok rányelői mind ÉK-i, K-i szegélyükön vannak, például a Pilis-nyergi-víznyelőbarlang.

A Kárpát József által írt 1991-es kéziratban meg van említve, hogy a Pilisnyergi-viznyelőbarlang (Pilisszentlélek) 62 m hosszú és 26 m mély. Legújabb barlangtérképét az Acheron Barlangkutató Szakosztály tagjai készítették el 1991-ben. 1997-ben Kraus Sándor rajzolt helyszínrajzot, amelyen a 4852-es barlangkataszteri terület egyik részén lévő barlangok földrajzi elhelyezkedése van ábrázolva. A rajzon látható a Pilis-nyergi-viznyelő földrajzi elhelyezkedése. Kraus Sándor 1997. évi beszámolójában az olvasható, hogy 1997 előtt is ismert volt a Pilis-nyergi-viznyelőbarlang, amelynek 1997 előtt volt már térképe. A jelentős és veszélyeztetett barlang beomlott. További kutatást igényel. A jelentésbe bekerült az 1997-es helyszínrajz.

A 2000. évi Karsztfejlődésben lévő tanulmányban meg van említve, hogy a Pilis hegységben jelenleg is aktív karsztosodási folyamatok zajlanak. Ezt bizonyítják pl. a Pilis-nyereg körzetében ismert kis víznyelők. 2006. február 28-tól megkülönböztetett védelmet igénylő barlang a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 8/2006. KvVM utasítása szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén lévő, Pilis hegységben elhelyezkedő, 4852/19 kataszteri számú Pilis-nyergi-víznyelőbarlang. A 2013-ban publikált és Varga Gábor által írt tanulmányban a Komárom-Esztergom megyében lévő Esztergomban elhelyezkedő és 2299 lelőhely-azonosítójú Pilis-nyergi-víznyelő a tévesen barlangként nyilvántartott régészeti lelőhelyek közé van sorolva.

Irodalom[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]