Zelezna Baba-barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Zelezna Baba-barlang
A Zelezna Baba-barlang jobb oldali ágának bejárata szemből fényképezve
A Zelezna Baba-barlang jobb oldali ágának bejárata szemből fényképezve
Hossz63 m
Mélység8,8 m
Magasság2 m
Függőleges kiterjedés10,8 m
Tengerszint feletti magasság? m
Ország Magyarország
Település Sóskút
Földrajzi táj Mezőföld, Érd–Ercsi-hátság
Típus karsztvízszint alatti oldódással keletkezett
Barlangkataszteri szám 4720-8
A Wikimédia Commons tartalmaz Zelezna Baba-barlang témájú médiaállományokat.

A Zelezna Baba-barlang magyarországi, megkülönböztetetten védett barlang. Régészeti leletek kerültek elő belőle. A Duna–Ipoly Nemzeti Parkban található. Fiatal, porózus mészkőben kevés barlang alakult ki Magyarországon és ezért különleges barlang.

Leírás[szerkesztés]

Az Érd–Ercsi-hátságon, Sóskút északi részén, a Kálvária-hegy északkeleti oldalán lévő sziklavonulatnak az északi végén faragott, régi kőbányára utaló sziklafelületek vannak. Ebben a nem művelt, bozótos kőbányában, a sziklafal tövében, vagy a sziklafal közepén van a hat és fél méter széles, öt és fél méter magas, átalakított jellegű, szabálytalan alakú, vízszintes tengelyirányú bejárata.

Miocén, lemezes, pados mészkőben, karsztvízszint alatti oldódással jött létre. Lehet, hogy sóskúti mészkőben, vagy tinnyei mészkőben. A térformája elágazó és egyszintes. A háromszög szelvénytípus a jellemző szelvénytípusa. A kőbányászással elpusztították a barlang körülbelül 15 méter hosszú, külső részét. A barlangnak a két ága körülbelül 10–15 méter hosszú, a barlang körülbelül egy–másfél méter magas, két–három méter széles. Néhány gömbüst és ujjbegykarr, néhány helyen, fosszilis kagylók figyelhetők meg benne. A mennyezet kemény kőzetrétegében sok, oldódási nyom van. Az egész barlangra jellemző a tűzkő előfordulása. Mindenhol kvarckavicsok vannak a kőzetben. A vízszintes kiterjedése 46 méter. Nyest, vagy róka szokta használni az otthagyott maradványok alapján. Néhány helyen penészgomba, a bejárati részen alga található. A lezáratlan barlang engedéllyel, barlangjáró alapfelszereléssel és könnyen járható.

Bronzkori és római kori, régészeti leletek kerültek elő a kitöltéséből. A régészeti, lelőhely-azonosító száma 11446.

A Remény-terem nevű rész a továbbjutási lehetőség miatt kapta a nevét. A Zelezna Baba-barlang név először egy 1976-os kéziratban szerepelt és először 1984-ben jelent meg nyomtatásban. Előfordul az irodalmában Babó-lyuk (Kraus 2002), Babólyuk (Torma 1986), Sóskuti-barlang (Kordos 1984), Sóskúti-barlang (Kraus 2002), Sóskúti barlang (Bertalan 1976) és Zelezna Baba (Halász 1963) néven is.

Kutatástörténet[szerkesztés]

Az 1920-as években itt működött kőbánya miatt nagyon gyorsan lepusztult a barlang egy része. A bányászat idején a követ a barlang előtti sziklapárkányig lefejtették. Az 1935. évi Erdészeti Lapokban megjelent, Földváry Miksa által írt publikációban az olvasható, hogy a sóskúti barlang a székesfehérvári, magyar, királyi erdőhivatal közlése szerint Sóskútnak az északnyugati felében, a kálvária oldalában, sziklás és kopár területen helyezkedik el és két, szűk bejárata van. Egy körülbelül nyolc méter széles előcsarnok következik a keskeny bejárat után. Az előcsarnokból régen tovább lehetett menni, de már nem járható, mert a barlang mennyezete beomlott. Fésűket és egyéb használati tárgyakat találtak benne. A székesfehérvári káptalan birtokához tartozik a barlang. 1939. augusztus 20-án Halász Árpád járt a barlangban. 1939-ben készített egy fényképet a bejáratáról, egy távlati képet és egy 1:500 méretarányú, kelet–nyugati, hosszmetszeti barlangtérkép-vázlatot, egy 1:500 méretarányú, alaprajzi barlangtérkép-vázlatot, valamint két térképen jelölte be a helyét. Halász Árpád 1940. június 18-án feljegyezte, hogy sok szájhagyomány fűződik a barlang keletkezéséhez. Például az, hogy a barlangbejárattól másfél kilométerre egy vasajtó van elhelyezve és az ajtó mögött embereket végeztek ki. Egy másik történet szerint Etyekre egy 15 kilométer hosszú alagút vezet, de még nem találták meg az alagutat.

1940. december 8-án rögzítette Halász Árpád azt a történetet, amely szerint a török uralomkor a sóskútiak a barlangba menekültek, amikor azt hallották, hogy a törökök Sóskútra mennek. Néhány nap múlva a török lovascsapatok megérkeztek a faluba, de nem találtak ott senkit. Az egyik portyázó csapat a barlang előtti völgybe ment és itt egy asszonyt találtak, aki a patakban ruhákat mosott gyanútlanul. A csapat vezére megfenyegette az asszonyt és az asszony felmutatott a barlang felé és azt mondta, hogy ott vannak a falusiak. A vezér azonnal levágta az asszony kezét és a barlangot forró mésszel befalazták a törökök. A bujdosók ezért meghaltak. A történet másik változata szerint nem használtak forró meszet a falazáshoz. Néhány évtizeddel ezelőtt egy kovácsműhely volt a barlang, amely a kőfejtés miatt elpusztult. Nagyon valószínű, hogy a jelenlegi bejáratból hiányzik egy körülbelül 10–15 méteres rész. Halász Árpádnak az 1941. december 7-i feljegyzése szerint a barlangban tavaly kutattak Halász Árpádék, akkor egy emberkoponya töredék és cseréptöredékek kerültek a felszínre. A barlang legbelső részéig lehet követni az ember itt tartózkodásának a nyomait. Próbaásást végeztek Halász Árpádék egy-két helyen, de kevés eredménye volt. A barlang talaja nagyon lejt délnyugat felé. Egy kis folyosóban végződik 60 méter után és itt a humusz és az agyag teljesen elzárja a továbbjutást. Körülbelül négy métert lehetett haladni többszöri próbálkozás után. A folyosó az elején szögletesre és a teteje látszólag simára van faragva. Ez lehet az Etyekre vezető, mesterségesen tágított folyosó. Egy darabig be tudott világítani és azt látta, hogy egy-két méter után kényelmes szélességű lesz a folyosó és be lehetne jutni, megfelelő előkészületekkel.

A jobb oldali ág bejárata belülről fényképezve

Visszaúton a barlangnak a lentről számított második termébe értek és itt pihentek, majd átnézték a teremben lévő, járható méretű lyukakat. Az egyik folyosó elől mázsás köveket távolítottak el és kézzel ástak a kövek között, de eredmény nélkül. A terem kör alakú mennyezetén látni egy üstszerű bemélyedést és kúp alakúan emelkedik a talaj alatta. A mennyezeten ismeretlen szerzők, talán turisták koromrajzai láthatók. A terem szélein, különböző irányba öt folyosó nyílik. Közülük kettő délkeleti irányba halad a terem alatt. A többi folyosó közül az, amelyik az északi oldalon nyílik és néhány méter után véget ér, a főfolyosóval párhuzamos. Egy kis pihenő után, az első teremnek a baloldali elágazásában egy kis futóárkot ástak, amelyből néhány, díszített perem került elő. A bejárás után megnézték a főbejárat mellett nyíló mellékbarlang üregét, amely teljesen zárt boltozatszerű. A barlangban egy barna tónusú, finoman iszapolt, díszítetlen, lapos aljú, belül félgömb alakú, kifelé hajló oldalú táltöredék, egy lineáris vonalakkal díszített, teljesen kihajló peremű és fekete korsóperem töredék, egy díszítetlen, barnásfekete, durván iszapolt, belső felén simított és kihajló peremű edényperem töredék, egy belső felén vörös-barna bevonatos, durván iszapolt és kívül durván simított, edényoldalfal töredék, egy simított, díszített töredék, oldalt csavaros, egy centiméteres, kiemelkedő dudoros és barnásfekete foltos töredék, egy népvándorlás kori, korongon készült, szürke és finom iszapolású korsóaljtöredék, egy fekete, fényes, simított, durván iszapolt, jól égetett és díszítetlen edénytöredék, egy díszített, kívül durva, belső felén simított edénytöredék, amelynek a díszítése kiemelkedő szalagba mélyített ujjbenyomásokból áll, egy durván iszapolt, barna tónusú és kézzel gyúrt kavicsszemeket tartalmazó edényalj és egy égetett, kihegyezett és ismeretlen állat lábszárcsontja került elő. A leletek nagy részét az Érdi Múzeumnak ajándékozta Halász Árpád.

Az 1963. október 25-én készült, Halász Árpád által írt jelentésben az olvasható, hogy 1939-ben Molnár Gábor közölte vele azt, hogy Sóskút közelében találtak egy barlangot, a sóskúti templomtól 250 fokra, körülbelül egy kilométerre, a sóskúti, nagy kőfejtőtől 240 fokra, körülbelül másfél kilométerre, 197 méter tengerszint feletti magasságban. A völgytalptól 80 méterrel magasabban lévő mészkőtömb északi végén van. 15–20 fokos dőlésszögű, vastagpados, réteges, kemény, tömött, 6–7-es keménységű, szarmata mészkőben keletkezett. A befoglaló kőzete a nagy kőfejtő mészkövétől különbözik. A kitöltése körülbelül egy méter vastag és agyagból, humuszból, valamint kőzettörmelékből áll. Valószínűleg egy tektonikus mozgás következtében kialakult, északkelet–délnyugati repedés mentén, hideg forrásvíz hatására oldódott ki. Egy öt méter átmérőjű teremmel kezdődik a bejárat és utána egy hosszú folyosóban lévő termekből áll. Kis kupolák és gömbfülkék vannak a termek mennyezetén. A főbejárattól délre egy öt méter átmérőjű, zárt terem mélyül a mészkőbe és a teremből különböző irányokba, több, kicsi, 50 centiméter átmérőjű, ismeretlen hosszúságú folyosó nyílik. 1939. augusztus 20-án a bejárattól öt méterre 8 °C-ot a bejárattól legtávolabbi ponton 6 °C-ot mért Halász Árpád. A bejáratnál a külső hőmérséklet 30 °C volt. Befelé irányuló légmozgást és nagyon nedves, párás levegőt észlelt, de nem mérte a páratartalmat.

A kitöltése bolygatott, valószínűleg 1935-ben változtatták meg a Székesfehérvári Múzeum által végzett ásatáskor. Kihasználta a kedvező fekvését az ősember, mert alkalmas volt arra, hogy itt lakhely legyen. A Benta-patak közel van és a víz segítségével, valamint az agyagból könnyen elkészítette az edényeit. A felszínen őskori, vörös és fekete, kézzel gyúrt cserépdarabokat, nem meghatározott embercsontokat és állatcsontokat lehet találni, de Halász Árpád csak egy vastag, emberi koponyatöredéket talált a felszínen. A kitöltés felső rétege fekete humusz, egy–másfél méter vastag, kicsit agyagos és ebben találta az őskori cseréptöredékeket. A barlang előtti sziklapárkányon, valamint az I. és a II. számú teremben van a legtöbb lelet és ezért valószínű, hogy a barlang legbelső részeit nem használta az ősember. A bejárat utáni teremben egy négy méter hosszú, egy méter magas, másfél méter széles, lapos, leszakadt sziklatömb van. Nagyon pusztul a barlang, mert sok kőzetdarab hullott az oldalfalakról és a mennyezetről a járószintre. Az állatnyomok közül csak rókanyomot fedezett fel. Denevérek tanyáznak a hátsó termek keskeny, magasabb részein. Zöldes penészgomba borítja több helyen a falakat. A bejáratát egykor befalazták. Az első teremben új tűzhelynyomok és kormos falak vannak. 70 méter hosszú. A járatok alaprajzi hossza körülbelül 50 méter, a mellékágak 20 méter hosszúak. A barlang lejtésszöge a bejárattól az 5-ös számú teremig körülbelül 20–25°. Halász Árpád szerint a tengerszint feletti magasságot meg kell állapítani, fel kell tárni, el kell készíteni a barlangtérképét, a szelvényezését, a fénykép-dokumentációját, esetleg ásatást kell végezni benne.

A jobb oldali ág bejárata belülről fényképezve

Az 1963. október 29-én készült, Halász Árpád által írt, szpeleográfiai terepjelentés szerint Sóskúton, a sóskúti templomtól körülbelül 1,2 kilométerre, 315 fokra, a sóskúti kőfejtőtől 240 fokra, 1500 méterre, a Kálvária-hegy északi végén, körülbelül 197 méter tengerszint feletti magasságban található. Az előző adatok 1939-ben lettek lejegyzetelve és egy 1929-ben kiadott, 1:50.000 méretarányú, Érd és környéke térkép alapján lettek megállapítva. Elfalazást, bővítést, kormozást, kőrakást és tűzhelyet látott a barlangban. Körülbelül 1935-ben a Székesfehérvári Múzeum ásatást végzett benne. Az inaktív forrásbarlangot Halász Árpád Molnár Gábor szóbeli kérésére kutatta át. A barlang alkalmas a kiépítésre és arra, hogy a kiépítés után, turista úticélként legyen hasznosítva. Réteges, 15–20 fokos dőlésű, szarmata mészkőben jött létre. Sok, bolygatott agyag, homok, kőtörmelék, humusz és kevés, nem fejlődő cseppkő van benne. A kitöltése közepesen vastag. Sok cseppkövet letörtek a látogatók. Karsztvíz hozta létre. 70 méter hosszú. A főág körülbelül 50 méter hosszú, a mellékágak 20 méter hosszúak és a vízszintes kiterjedése öt méter. Van egy terme, amelyben néhány, kis gömbfülke van. A falakon kevés anemolit figyelhető meg. A bejárattól öt méterre 8 °C-ot a bejárattól legtávolabbi ponton 6 °C-ot mért Halász Árpád. A külső hőmérséklet 30 °C volt. Befelé irányuló légmozgást és nedves, párás levegőt észlelt. Előfordul benne róka, denevér, bagoly és penészgomba. A barlang vizsgálata közben csontokat és cserepeket talált. A törökök idejében laktak benne és a barlangról szóló jelentésben le van írva a hozzá fűződő szájhagyomány.

Az 1964. évi Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztatóban, Halász Árpád cikkében az olvasható, hogy a Sóskút végén található Kálvária-hegynek a keleti felén, a malommal szemben helyezkedik el. A sóskúti templomtól körülbelül egy kilométerre, 250 fokra, a sóskúti, nagy kőfejtőtől körülbelül másfél kilométerre, 240 fokra van. 197 méter tengerszint feletti magasságban van a bejárata. Halász Árpád az adatokat egy 1:25.000 léptékű térkép alapján állapította meg. A Benta-patak folyik a barlang előtt lévő völgyben. 1939-ben Molnár Gábor közölte Halász Árpáddal, hogy Sóskút közelében találtak egy barlangot, amelynek a helyi neve Zelezna Baba. 1940. június 18-án bejárták Halász Árpádék a barlang körülbelül nyolc–kilenc méteres részét. Harmincszor keresték fel a következő években és ekkor kutatóárkot ástak, feltérképezték és járhatóvá tették az eltömődött részeket. A barlangot szerinte nem említették a szakirodalomban. Körülbelül 1936-ban Schőnviszky László járt benne és Schőnviszky László szerint régebben nagyobb volt.

Kemény, vastagpados, réteges, tömött, hat–hetes keménységű, szarmata mészkőben alakult ki. 260 fok irányban 15–20 fokkal dől. A sóskúti, nagy kőfejtő anyagától különbözik a befoglaló kőzete. A kitöltés körülbelül egy méter vastag humusz, agyag és mészkőtörmelék. Egy öt méter átmérőjű teremmel kezdődik, amelyből egy folyosó indul és a folyosó mentén termek vannak. Régen nagyobb volt a bejárat. 1928-ban egy körülbelül 15 méteres szakaszt lebányásztak a barlangból. A termek tetején kupolák és kis gömbfülkék figyelhetők meg. A főbejárat mellett, körülbelül két méterre egy zárt, öt méter átmérőjű terem van. A teremből néhány kicsi, 50 centiméter átmérőjű, ismeretlen hosszúságú folyosó ágazik ki különböző irányokban. A bejárat utáni teremben egy négy méter hosszú, egy méter magas és másfél méter széles, lapos sziklatömb található, amely valószínűleg leszakadt a folyosó mennyezetéről. A barlang nagyon pusztul, mert a falakról és a tetőről sok kődarab lehull. A barlang talpszintje nagyon délnyugat felé lejt és a kitöltés teljesen elzárja az utat 60 méter után. Körülbelül négy métert sikerült előrejutni sok próbálkozás után. A folyosó eleje szögletesre, a teteje majdnem simára van faragva. Ez a mesterségesen tágított rész állítólag Etyekre vezet. Lámpafénynél látható, hogy kényelmes szélességű lesz a folyosó egy, vagy két méter után.

A Remény-ág bejárata balról fényképezve

A barlang végpontjától számolt, második teremnek a kör alakú mennyezetén üstszerű mélyedés figyelhető meg és a talaj alatta kúpszerűen emelkedik. A turisták által származó kormozás látható a kupola tetején. Öt, különböző irányba haladó folyosó nyílik a nagy terem szélein. Kettő délkeleti irányban fekszik a terem alatt. A fő folyosóval párhuzamos, északi oldalon nyíló folyosónak néhány méter után vége lesz. Egy kis futóárkot ástak az első teremnek a bal oldali elágazásában és az árokból néhány, díszített edényperem került elő. A barlang 70 méter hosszú, a mellékágak 20 méter hosszúak. A barlang lejtése körülbelül 20–25° a főbejárattól az ötödik teremig. 1939. augusztus 20-án a barlang bejáratánál 30 °C, a bejárattól öt méterre 8 °C, a barlang legtávolabbi pontján 6 °C volt a levegő hőmérséklete. A barlangi levegő nagyon nedves, párás volt, de nem történt páratartalom mérés. A barlang az egyik bizonyíték arra, hogy kemény, vékonypados, szarmata mészkőben is keletkezhet jelentős méretű barlang és ezért érdemes ebben a kőzetben is barlangokat keresni. A barlang tudományos és történelmi szempontból érdekes, mert lakhelynek használta az ősember, de az idegenforgalom számára nem fontos. A barlangot érdemes kutatni és a barlanggal érdemes foglalkozni és a barlangi kitöltést el kell távolítani. A méretei alapján közepes nagyságú barlangrendszerré lehetne bővíteni új járatok feltárásával. A kiterjedése alapján déli irányban található, új járatokra lehet számítani.

1964-ben Mihály Péter a lejtő hegyoldalon, a barlangbejárat előtt cserepeket és embercsontokat talált, amelyek valószínűleg a barlangnak a belső előterében kiásott, mély, szabálytalan alakú gödörben lehettek előzőleg. Késő bronzkori és az urnasíros kultúrához sorolható egy turbántekercses tálperem, valamint egy urna válltöredéke, amelynek kerek átfúrású füle van. 1966-ban Kovács Tibor gyűjtött a barlangban valószínűleg késő bronzkori, vastag falú, kihajló peremű töredékeket. Római kori egy korongolt, fekete tálperem, egy befésült díszítésű töredék és egy vízszintes, szürke fazékperem. Az 1976-ban befejezett, Bertalan Károly által írt kéziratban szerepel a neve és egy névváltozata. A barlang céduláján az olvasható, hogy Sóskúton, Sóskút központjától 350 fokra, körülbelül egy kilométerre, a település végén lévő Kálvária-hegy keleti részén, a malommal szemben, egy kőbánya peremén található. A 70 méter hosszú barlang tektonikus repedés mentén, hideg víz és meleg víz hatására jött végre. A kőbánya tárta fel és egy részét el is pusztította. A barlangra vonatkozó rész egy kézirat alapján készült.

A Remény-ág eleje

Az 1984-ben napvilágot látott, „Magyarország barlangjai” című könyvnek az országos barlanglistájában szerepel a neve és egy névváltozata, valamint egy térképen van a helye feltüntetve. Az 1986-ban kiadott, „Magyarország régészeti topográfiája” című könyv szerint ez a barlang a 26/11. sz. lelőhely. A könyvben nem szerepelnek az 1964. évi Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztatóban megjelent, Halász Árpád által írt publikáció adatai. 1989-ben Szabó Zoltán és Szabó Levente mérték fel és a felmérés alapján rajzolva lett egy alaprajzi barlangtérkép öt keresztmetszettel. A felméréskor a barlangból, különböző helyekről néhány cserépedénydarab és csont került elő, amelyeket megvizsgáltattak a Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Osztályával, illetve a Magyar Nemzeti Múzeum Őslénytani Osztályával. A csontokat Jánossy Dénes és Gasparik Mihály határozta meg. A leletek helyét regisztrálták a megtalálók és előkerülési hely alapján lettek azok csomagolva. A csontok egy része pleisztocén, a cseréptöredékek vaskoriak. Az Acheron Barlangkutató Szakosztály jelentésében található összefoglaló szerint 63 méter hosszú. A jelentésben lévő, részletes leírás szerint 62 méter hosszú. Az Acheron Barlangkutató Szakosztály 1990. évi, kutatási jelentéséhez mellékelve lett két fénykép, amelyeken a barlang látható.

Az 1990. évi Karszt és Barlangban az olvasható, hogy a szakosztály feltérképezte a 62 méter hosszú barlangot. Az 1992. évi Karszt és Barlangban kiadott beszámoló szerint a szakosztály tagjai bontással egy kicsit növelték a hosszát. Az 1992. évi MKBT Műsorfüzetben megjelent ismertetés szerint az 1989-ben térképezett, Budai-hegységben található, 70 méter hosszú barlang a szakosztály által térképezett, jelentősebb barlangok közül az egyik. A 2002. október 5-én készült, Kraus Sándor által írt kéziratban az olvasható, hogy a részletesen felmért barlang körülbelül 250 köbméter térfogatú, 63 méter hosszú, 46 méter vízszintes kiterjedésű, 10,8 méter függőleges kiterjedésű, két méter magas és 8,8 méter mély. 2002. október 5-én Kraus Sándor a Kupola-teremben 11,9 °C levegő-hőmérsékletet mért. Szabadon látogatható. 2012-től megkülönböztetetten védett barlang a vidékfejlesztési miniszter 4/2012. (II. 24.) VM utasítása szerint. 2013-tól a belügyminiszter 43/2013. (VIII. 9.) BM rendelete szerint régészeti szempontból jelentős barlangnak minősül.

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]