Veres-hegyi-barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Veres-hegyi-barlang
Hossz182,5 m
Mélység45 m
Magasság0 m
Függőleges kiterjedés45 m
Tengerszint feletti magasságkb. 300 m
Ország Magyarország
Település Tatabánya
Földrajzi táj Gerecse
Típus korróziós eredetű
Barlangkataszteri szám 4630-32
Elhelyezkedése
Veres-hegyi-barlang (Tatabánya)
Veres-hegyi-barlang
Veres-hegyi-barlang
Pozíció Tatabánya térképén
é. sz. 47° 34′ 56″, k. h. 18° 26′ 04″Koordináták: é. sz. 47° 34′ 56″, k. h. 18° 26′ 04″

A Veres-hegyi-barlang a Duna–Ipoly Nemzeti Parkban lévő Gerecse hegységben található egyik barlang. Magyarország megkülönböztetetten védett barlangjai között van. Turista útikalauzokban is szerepel. Denevérek is előfordulnak benne.

Leírás[szerkesztés]

Tatabánya külterületén, a Veres-hegy (Kopasz-hegy) meredek, sziklás ÉNy-i oldalában, a hegycsúcs alatt kb. 50 m-re helyezkedik el. ÉNy-ra néző, háromszög alakú, rácsajtóval lezárt bejárata 0,7 m széles és 0,9 m magas. A bejárati nyílás függőlegesen szakad rá a 3 m széles, 5 m hosszú és 7,5 m magas bejárati teremre. E teremhez három mellékág (Iker-terem, ÉK-i ág, DNy-i ág) is csatlakozik. A főjárat a Fehér-teremmel folytatódik. Ez a barlang legnagyobb terme, 6,7 m széles, 9,6 m hosszú és 9,1 m magas. A terem aljáról a 15 m hosszú, meredeken lejtő és függőleges lépcsőkkel tagolt tág Ferde-akna, majd rövid lankásabb rész után a 9,6 m mély függőleges Nagy-akna vezet tovább. Ennek aljától meredeken felfelé tartó mellékjárat ágazik le, a lépcsősen lefelé tartó főjárat pedig a 12 m-rel lejjebb található végponton ér véget.

A barlang a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság engedélyével tekinthető meg.

Felső triász vastagpados mészkőben lévő bonyolult törésrendszer mentén jött létre. A fő törésirányok É–D, ÉK–DNy és ÉNy–DK irányúk. Formakincse alapján kialakulásában valószínűleg az e törések mentén feláramló langyos víz oldó hatása volt a meghatározó. Borsóköves kiválások figyelhetők meg a falain néhány helyen. Felső részében, leginkább a Fehér-teremben, kitöltésének felső rétege kőtörmelékkel kevert guanóból áll.

A barlang az átlagosnál szárazabb, gyenge csepegések csak hosszabb csapadékos időszakban figyelhetők meg. Levegőjének átlaghőmérséklete a Fehér-teremben 9,8 °C, a Nagy-akna tetejénél 10,2 °C, a végpontnál 10,7 °C. Szén-dioxid tartalma magasabb a normálisnál, ősszel és nyáron az 1,5–2,5 tf%-ot is eléri.

A Gerecse Barlangkutató és Természetvédő Egyesület végzett denevér megfigyeléseket benne, amelyek során 7 denevérfaj; kis patkósdenevér, kereknyergű patkósdenevér, vízi denevér, horgasszőrű denevér, közönséges denevér, szürke hosszúfülű-denevér és nyugati piszedenevér jelenlétét állapították meg a csoporttagok. Az észlelési adatok és a rendszeresen fellelhető friss ürülék alapján a barlang helyi viszonylatban közepes faj- és egyedszámú állandó téli és kis faj- és egyedszámú nyári denevér-szálláshelynek tekinthető. Párzóhelyként nem nagy jelentőségű.

1974-ben volt először Veres-hegyi-barlangnak nevezve a barlang az irodalmában. Előfordul irodalmában Vasutas-barlang (Székely 1994), Vöröshegyi-barlang (Lendvay 1964), Vöröshegyi barlang (Vigh 1937), Vöröshegyi Ördög-lyuk (Bertalan 1976), Vörös-hegyi ördöglyuk (Kordos 1984), Vöröshegyi-sziklaüreg (Székely 1994) és Vöröshegyi sziklaüreg (Kadić 1952) neveken is.

Denevér-megfigyelések[szerkesztés]

Denevér-megfigyelések (1986–2014)
Dátum Rhin. hip. Rhin. eur. Myo. dau. Myo. nat. Myo. myo. Ple. aus. Bar. bar. Indet sp.
1986. január 5.
6
1
1988. január 17.
7
1988. október 15.
1
1988. december 17.
8
1
1989. február 18.
8
1
1
1989. április 4.
4
1989. július 15.
1989. szeptember 17.
1
1
1990. január 24.
10
1
1990. január 25.
13
1
1990. június 12.
1
1
1990. november 9.
4
1
1991. január 4.
4
1991. április 10.
1991. július 10.
1991. szeptember 16.
1991. november 17.
7
1
1992. február 9.
8
1
1992. február 16.
7
1
1993. január 23.
11
1993. február 21.
8
1993. március 31.
9
1
1993. május 1.
1
1993. október 31.
3
3
1993. november 30.
6
1993. december 30.
8
1
1994. január 30.
4
1
1994. február 28.
2
1994. március 31.
2
3
1994. április 30.
1
1994. május 30.
1
1994. június 30.
1994. július 30.
1994. augusztus 31.
1
1994. szeptember 30.
1
1994. október 30.
2
1994. december 30.
7
1995. január 30.
4
1995. március 11.
4
1995. április 8.
3
1
1995. május 6.
1
1
1995. június 3.
2
1996. február 17.
6
2
4
1996. március 24.
2
5
1996. október 19.
2
6
1
1996. november 29.
2
2
1997. január 12.
1
6
1997. február 16.
6
1
7
1997. március 23.
5
7
1997. április 27.
1
1
1997. május 31.
2
1997. június 29.
1997. július 31.
1997. augusztus 30.
1
1997. szeptember 28.
2
1
1997. október 31.
3
1997. december 7.
3
1
6
1997. december 29.
4
1
5
1998. január 25.
2
10
1998. február 28.
5
1
11
1
1998. március 31.
3
4
1998. április 26.
1998. május 30.
1998. július 4.
1998. augusztus 2.
1998. szeptember 6.
1998. október 4.
3
4
1998. november 1.
6
8
1998. november 15.
7
9
1998. december 5.
7
8
1998. december 30.
11
1
12
1999. január 30.
8
4
8
1999. február 28.
9
1
12
1
1999. március 30.
2
1
1999. április 30.
1
2
1999. május 30.
1
1999. július 3.
1
1999. október 30.
1
2
2000. január 30.
9
2
18
2
2000. február 27.
9
1
9
1
2000. március 25.
3
3
2000. április 30.
1
1
2
2000. június 3.
1
2000. július 1.
1
2000. augusztus 27.
1
1
2000. szeptember 29.
2
1
2000. október 28.
3
1
2000. november 25.
7
6
2000. december 30.
8
7
2001. január 28.
10
1
14
2001. február 25.
8
12
2001. március 31.
3
1
2001. április 21.
5
1
2001. május 26.
2
2
2001. június 23.
2001. augusztus 25.
1
2001. szeptember 28.
2
1
2001. október 27.
4
1
2001. november 28.
9
4
2001. december 30.
11
3
2002. január 26.
6
4
2002. február 24.
6
4
2002. március 26.
7 (és egy tetem)
8
2002. április 27.
1
1
2002. május 26.
1
2002. június 23.
2002. július 28.
1
2002. augusztus 24.
2
2002. szeptember 29.
2002. október 28.
2
2002. november 27.
6
1
1
2002. december 29.
6
1
6
2003. január 28.
12
8
1
2003. február 25.
8
1
12
2003. március 23.
3
6
1
2003. április 27.
1
1
2003. május 28.
2003. június 29.
2003. július 30.
2003. augusztus 26.
2003. szeptember 28.
2003. október 24.
3
1
2003. november 28.
8
2003. december 30.
10
1
1
2004. január 25.
6
2004. február 28.
9
2
3
2004. március 28.
3
1
2
2004. április 26.
1
2004. május 25.
2
2004. június 29.
1
2004. július 25.
2004. augusztus 28.
2004. szeptember 25.
2004. október 23.
2
1
2004. november 28.
5
2004. december 22.
7
2
2005. január 23.
12
5
2005. február 26.
12
8
2005. március 26.
3
6
1
2005. április 27.
3
2005. május 28.
2
2005. szeptember 25.
2
2005. október 31.
5
2
2005. november 27.
8
2
2005. december 31.
8
1
7
2006. január 22.
6
1
8
2006. február 25.
9
1
6
1
2006. március 28.
4
4
2006. április 30.
1
1
2006. május 26.
4
2006. június 30.
2006. július 30.
1
2006. augusztus 26.
1
2006. szeptember 30.
2006. október 23.
1
1
2006. november 25.
1
2
1
1
2006. december 27.
4
1
1
2007. december 23.
14
2008. február 24.
13
2009. január 31.
6
4
2009. február 28.
5
9
2009. március 28.
2
2009. április 29.
2009. május 31.
2
2009. június 28.
2009. július 31.
2009. augusztus 30.
2009. szeptember 26.
2009. október 31.
4
2
2009. november 28.
4
2
2009. december 30.
11
1
2
2010. január 31.
8
8
2010. február 27.
6
8
2010. március 28.
3
2
2010. április 25.
2010. május 29.
2010. június 26.
2010. július 25.
2010. augusztus 29.
1
2010. szeptember 26.
2010. október 31.
4
1
2
2010. november 30.
8
3
2010. december 30.
10
1
3
2011. január 30.
11
4
2011. február 26.
10
2
2011. március 27.
5
1
2011. április 29.
2011. május 27.
2011. június 30.
2011. július 30.
2011. augusztus 30.
2011. szeptember 29.
2011. október 29.
2011. november 28.
4
1
2011. december 31.
11
3
2012. január 31.
16
2
2
2012. február 29.
15
2
2012. március 29.
2
2
2012. április 28.
2012. május 27.
2012. június 30.
2
2012. július 29.
2012. augusztus 26.
1
2012. szeptember 29.
1
1
2
2012. október 28.
7
1
2012. november 25.
7
2012. december 30.
9
1
2013. január 26.
10
3
2013. február 23.
10
4
2013. március 31.
11
1
3
2013. április 30.
1
2013. június 2.
2013. július 5.
2013. augusztus 3.
2013. október 1.
3
2013. október 27.
1
2013. december 2.
2
2014. január 26.
5
1
2014. március 14.
4
2014. július 5.
2014. december 27.
19
2

Kutatástörténet[szerkesztés]

A Földgömb 1934. évi évfolyamában lévő tanulmány szerint a Szelim-lyuk 1,5 km-es körzetébe sorolható a Vörös-hegy Ny-i lejtőjén nyíló barlang, amely a Lengyel-barlanghoz hasonlóan sajátos keveréke az ördöglyuk típusú barlangnak és a vízszintes járatú barlangnak. A Turisták Lapja 1937. évi évfolyamában publikált összeállításban az van írva, hogy a Vöröshegyi barlang az alsógallai Vörös-hegy Ny-i lejtőjén, a piros és zöld jelzésű turistaút közelében nyílik. Gaál István szerint a feltárásra váró barlang a Lengyel-barlanghoz hasonlóan bonyolult. Kadić Ottokár 1952-es kéziratában röviden ismertetve van Vöröshegyi sziklaüreg néven a barlang, amelyet addig senki nem kutatott. Az 1959-ben kiadott Gerecse útikalauzban meg van említve, hogy a Gerecse hegységben az ismertebb barlangokon kívül pl. sok kisebb barlang, hasadék, kőfülke és víznyelő van, pl. a tatabányai (alsógallai) Vörös-hegyen.

Az 1964. évi Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztatóban napvilágot látott, hogy a Vasútépítő Törekvés II. sz. barlangkutató csoportja 1964-ben felmérte a gerecsei Vöröshegyi-barlangot. Az 1965. évi Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztatóban megjelent, hogy a Vöröshegyi-barlang az alsógallai Vörös-hegy Ny-i lejtőjén, az egykori piros és zöld jelzésű turistaút közelében, az úttól kb. 30 m-re helyezkedik el. 90–100 cm magas és kb. 70 cm széles bejárata, amelynek teteje tulajdonképpen rácsúszott kőlapokból, mészkőtömbökből áll. Emiatt a barlangba folyik a kövek rései között a lejtőn lefolyó csapadékvíz. A barlang előcsarnoka és az előcsarnok alatt lévő járatrész csapadékos időben mindig nagyon sáros.

Az 5,5 m mély bejárati aknán lefelé haladva az előcsarnokba, majd az előcsarnokból enyhe lejtéssel omladékokon átmászva a Fehér-terembe lehet jutni. A Fehér-terem a barlang legnagyobb terme, amelynek tetején és oldalán jól megfigyelhetők a hévizes oldásnyomok. Alja közepesen fel van töltve agyaggal. Innen pár m-es járaton lefelé haladva az Iker-terem következik. Ez tulajdonképpen két terem, de nagyon hasonlítanak egymásra, mindkettőben vastag vörösagyagréteg van. Az első Iker-teremben kb. 40 cm mély kutatógödröt ásott valaki. A 65 m hosszú barlang felszíni talaja általában mindenhol bolygatott, de mégis eredményes lehet egy régészeti próbaásatás.

Négy teremnek nevezhető rész van a barlangban, a Bejárati-terem, a Fehér-terem, az Iker-termek és ez a négy terem majdnem egybefolyik a barlang elején. A járatok közepesen vannak kitöltve. A kitöltés anyaga kőtörmelék, vörösagyag és humusz. A barlang többi részét szűk kuszodák és fülkék alkotják, amelyek közepesen kitöltöttek kőtörmelékkel. A barlangban a Vasútépítő Törekvés 1. sz. kutatócsoportja az 1964. évi kutatótáborozáskor kb. 12 m³ üledéket mozgatott meg. Ennek a kitöltésnek csak kis hányadát hordta ki a felszínre, a többi visszacsúszott és eltömte a kiásott járatrészt. A hévizes eredetű, képződményekben nagyon szegény barlangban néhány helyen elenyésző mennyiségű borsókő látható. A Fehér-terem környékén és a Fehér-teremben vannak gömbfülkék.

A barlang levegőjének hőmérséklete a bejárattól 5 m-re 13 °C, a barlang legtávolabbi pontján 9 °C. Kifelé irányul a légmozgás. A barlangban nem képződnek cseppkövek. Denevér és rovarok fordulnak elő benne. A felmérés tájolóval és mérőszalaggal történt, többfokos eltérés lehetséges. Munkaruha, 10 m kötél és világítóeszköz kell a barlang bejárásához. A barlangleíráshoz fel lett használva Vigh Gyula 1937. évi tanulmánya. Az 1966. évi Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztatóban kiadott jelentés szerint 1965-ben a Vasútépítő Törekvés II. kutatócsoport folytatta a kutatómunkát a barlangban.

1974-ben a Fényes Elek Barlangkutató Szakosztály a Veres-hegyi-barlangban sikeresnek mondható bontást végzett és az új, 27 m-es szakaszban kimondottan hévizes oldásnyomokat figyelt meg, valamint elkezdte a bejárati akna alatti agyagos-köves kitöltés eltávolítását a barlangból. Az év végéig 8 munkatúrán kb. 12–13 m³ kitöltés lett kihordva. Az 1974. évi Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztatóban megjelent közleményben az van írva, hogy a Fényes Elek Barlangkutató Csoport 1974. április 8-tól 14-ig a Veres-hegyi-barlangban dolgozott.

Az 1976-ban befejezett és Bertalan Károly által írt Magyarország barlangleltára kéziratban az olvasható, hogy a Gerecse hegységben, a tatabányai Alsógallán, a Veres-hegy Ny-i lejtőjén, kb. 285 m tengerszint feletti magasságban van 0,7 m széles bejárata, amely egy 5,5 m mély aknába vezet. A hévizes eredetű, több gömbfülkéből, 4 teremből álló bonyolult barlangrendszer 65 m hosszú, 0,6–6,2 m széles és 8 m mély. Guanót termeltek ki belőle. A kézirat barlangra vonatkozó része 2 publikáció és 1 kézirat alapján íródott. A Bertalan Károly és Schőnviszky László által összeállított, 1976-ban megjelent Magyar barlangtani bibliográfia barlangnévmutatójában meg van említve a Gerecse hegységben lévő, alsógallai barlang Vöröshegyi-barlang néven. A barlangnévmutatóban fel van sorolva 4 irodalmi mű, amelyek foglalkoznak a barlanggal.

Az 1978. évi MKBT Beszámolóban kiadott ismertetés szerint 1978 decemberében Vendégh Árpád és Juhász Márton gyűjtöttek a barlang két pontjáról holocén korú csontmaradványokat. Az 1981. évi Karszt és Barlang 1–2. félévi számában nyilvánosságra lett hozva, hogy a Veres-hegyi-barlangnak 4630/32. a barlangkataszteri száma. Az 1982. évi Karszt és Barlangban megjelent közlemény szerint a Bányász Művelődési és Oktatási Központ Vértes László Karszt- és Barlangkutató Csoportjának egyik kutatási területe a Veres-hegyi-barlang.

Az 1984-ben kiadott Magyarország barlangjai című könyv országos barlanglistájában szerepel a Gerecse hegység barlangjai között a 4630/32 barlangkataszteri számú barlang Veres-hegyi-barlang néven Vörös-hegyi ördöglyuk névváltozattal. A listához kapcsolódóan látható a Dunazug-hegység barlangjainak földrajzi elhelyezkedését bemutató 1:500 000-es méretarányú térképen a barlang földrajzi elhelyezkedése. Az 1985. évi MKBT Műsorfüzetben publikált és Juhász Márton által írt közleményben az olvasható, hogy a Vértes László Karszt- és Barlangkutató Csoport 1985. március 29. és április 8. között rendezte meg tavaszi kutatótáborát a Tatabánya melletti Veres-hegyen. A 16–20 fős tábor célja a Veres-hegyi-barlang feltárása volt. A munka április 5-én eredménnyel járt, sikerült kb. 40 m hosszú új barlangszakaszt feltárni. Az új rész végpontján homokos-kőtörmelékes eltömődés gátolta meg a továbbjutást és ennek bontása az eddigi masszív agyagdugó után nehéz feladatnak tűnik.

Az 1990. évi MKBT Műsorfüzetben Juhász Márton által megjelentetett hír szerint az Észak-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság megbízása alapján a Gerecse Barlangkutató Egyesület látja el a gerecsei, lezárt Veres-hegyi-barlang gondozását. Túralehetőséget, igény, illetve szükség esetén túravezetést előzetes egyeztetés alapján biztosít az egyesület. Az 1994. évi Limesben közölt, Székely Kinga által írt dolgozatban az van írva, hogy a 4630/32 barlangkataszteri számú Veres-hegyi-barlang további nevei Vasutas-barlang, Vöröshegyi Ördög-lyuk, Vöröshegyi-barlang és Vöröshegyi-sziklaüreg. Bertalan Károly barlangleltárában a 80-as számú cédulán van rajta. A Barlangtani Intézetben nincs kataszteri törzslapja. Térkép, fénykép, kutatási törzslap és irodalmi törzslap van a barlangról.

Az 1994. évi Limesben lévő, Hakl József tanulmányban az olvasható, hogy a Veres-hegyi-barlangnak a Tatabánya melletti Veres-hegy DNy-i oldalában, kb. 270 m tszf. magasságban van bejárata. A dachsteini mészkőben keletkezett barlang tág járatai meredeken lejtenek vagy függőlegesek. Kb. 150 m hosszú és 42,5 mély. A barlang nagyon közel van a Tatabányai-medence és a Gerecse hegység közötti fő tektonikai vonalhoz, melynek alsó oldalán eocén üledéksor fekszik. Ez a távolság a barlang esetében maximum 200–300 m. Az MTA Atommagkutató Intézete Nyomdetektor Csoportja Juhász Márton és a Gerecse Barlangkutató Egyesület közreműködésével 1991-ben kezdett el radonméréseket folytatni a barlangban.

A járatok elhelyezkedése, a külső meteorológiai paraméterek hatásának eredményeként kialakuló áramlások befolyásolásával, jelentősen hat a keletkező folyamatok időbeli lefutására is. Ez az effektus jól látható a függőleges jellegű Veres-hegyi-barlang esetében, melyre a téli hígító hatások jellemzők. Ezek a hígító hatások a barlangban a mélység növekedésével egyre gyengülnek és végül eltűnnek. A publikációban található, a vizsgált barlangok radonkoncentrációjának jellemző paramétereit szemléltető táblázatban láthatók a Veres-hegyi-barlang radonkoncentrációját jellemző paraméterek. A 2. ábrán a külső hőmérséklet, a barlangban mért radon aktivitáskoncentráció és a barlang relatív hőmérsékletének változásai figyelhetők meg.

Az 1994. évi Limesben napvilágot látott, Visszapillantás a tatabányai barlangkutatás elmúlt 25 évére című összefoglalás szerint 1979-ben a Vértes László Karszt- és Barlangkutató Csoporthoz csatlakozott Vendégh Árpád 6 fős társasága, akik addig a Veres-hegyi-barlangban folytattak kis bontásokat. Belépésük után elkezdődött a barlang nagyszabású feltárásának előkészítése. 1980-ban le lett zárva a barlangbejárat, meg lettek tisztítva a barlang bejáratközeli részei és nagy mennyiségű törmelék eltávolításával újra fel lettek tárva a korábban már ismert ÉK-i ág járatai. 1981-ben kezdődött el a Fehér-terem talpszintsüllyesztése. Ezzel párhuzamosan egy új, kb. 20 m hosszú járat lett kibontva, mely a terem alá vezet.

1982-ben további talpszintsüllyesztéssel megvalósul a Fehér-terem és az 1981-ben felfedezett járat összenyitása. A bontás folytatásának eredménye újabb 20 m hosszú feltárás. 1983-ban a Fehér-terem alatt megnyitott járat végpontját 8 m-rel sikerült süllyeszteni. 1984-ben a barlangban folytatott bontások nem hoznak számottevő eredményt. 1985-ben újabb 40 m hosszú járat lett felfedezve kitartó bontással és a barlang 42 m méllyé vált. 1986-ban elsősorban állagmegóvó jellegű munka folyik a barlangban, nem születik jelentős feltárási eredmény. 1987-ben az április 3-a és 12-e között tartott táborozáskor kis bontás történt a barlangban. 1991-ben fejeződött be a barlang részletes felmérése. A tanulmányban lévő, a tatabányai barlangkutató csoportok jelentősebb barlangfeltárásainak kronológiáját szemléltető ábrán nyomon követhető a barlang feltárástörténete.

Az 1994. évi Limesben lévő, Takácsné Bolner Katalin publikációban az olvasható, hogy a Veres-hegy és Kő-hegy terület termálkarsztos eredetű barlangjait a Veres-hegyi-barlang és a Lengyel-barlang képviselik. A függőleges elrendeződésű gömbfülkékkel jellemezhető Veres-hegyi-barlang Alsógalla felett, a Lengyel-barlanggal azonos tengerszint feletti magasságban, kb. 300 m tengerszint feletti magasságban nyílik. A terület barlangjai közül említésre méltó ásványkiválások csak ebben a két barlangban vannak, nyomokban fennmaradt, visszaoldott kalcitbevonat és több-kevesebb borsókő, valamint a Veres-hegyi-barlang esetében törmelékből előkerült apró baritkristályok formájában. A kupolában végződő üregekből álló bokorszerű rendszerek közé sorolható például a Veres-hegyi-barlang. Boxwork-szerkezet figyelhető meg benne. A tanulmányhoz mellékelve lett a barlang K–Ny irányú kifejtett hosszmetszet térképe, amely 1991-ben lett szerkesztve.

1998. május 14-től a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter 13/1998. (V. 6.) KTM rendelete szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság illetékességi területén, a Gerecse hegységben található Veres-hegyi-barlang az igazgatóság engedélyével látogatható. 2005. szeptember 1-től a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 22/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén, a Gerecse hegységben található Veres-hegyi-barlang a felügyelőség engedélyével látogatható. 2006. február 28-tól megkülönböztetett védelmet igénylő barlang a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 8/2006. KvVM utasítása szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén lévő Gerecse hegységben elhelyezkedő és 4630/32 kataszteri számú Veres-hegyi-barlang.

Juhász Márton 2007. évi tanulmányában részletesen ismertetve van. A publikációban az van írva, hogy a Tatabányán lévő Veres-hegyi-barlang egyéb elnevezései Vasutas-barlang, Vöröshegyi Ördög-lyuk és Vöröshegyi-sziklaüreg. Közhiteles barlangnyilvántartási száma 4630-32, UTM-kódja CT07D1. A barlang 182,5 m hosszú és 45 m mély. 1951-ben Venkovits István a barlang kőtörmelékkel kevert guanójának vastagságát 70 cm-nek, térfogatát 8 m³-nek mérte. A barlang denevérlakottságát először, 1979-ben Lendvay Ákos említette, de nem közölt fajt és egyedszámot. A barlangban a Gerecse Barlangkutató és Természetvédő Egyesület 1986 és 2006 között 46 téli, 44 tavaszi, 45 nyári és 43 őszi (összesen 178) denevér megfigyelést végzett, amelyek közül 48 téli, 36 tavaszi, 14 nyári és 33 őszi (összesen 131) volt eredményes. Az ellenőrzések 1993–1994-ben és 1997 januárjától havonta történtek.

Denevér-megfigyelések (1986–2006)
Dátum Rhin. hip. Rhin. eur. Myo. dau. Myo. nat. Myo. myo. Ple. aus. Bar. bar. Indet sp.
1986. január 5.
6
1
1988. január 17.
7
1988. október 15.
1
1988. december 17.
8
1
1989. február 18.
8
1
1
1989. április 4.
4
1989. szeptember 17.
1
1
1990. január 24.
10
1
1990. január 25.
13
1
1990. június 12.
1
1
1990. november 9.
4
1
1991. január 4.
4
1991. november 17.
7
1
1992. február 9.
8
1
1992. február 16.
7
1
1993. január 23.
11
1993. február 21.
8
1993. március 31.
9
1
1993. május 1.
1
1993. október 31.
3
3
1993. november 30.
6
1993. december 30.
8
1
1994. január 30.
4
1
1994. február 28.
2
1994. március 31.
2
3
1994. április 30.
1
1994. május 30.
1
1994. augusztus 31.
1
1994. szeptember 30.
1
1994. október 30.
2
1994. december 30.
7
1995. január 30.
4
1995. március 11.
4
1995. április 8.
3
1
1995. május 6.
1
1
1995. június 3.
2
1996. február 17.
6
2
4
1996. március 24.
2
5
1996. október 19.
2
6
1
1996. november 29.
2
2
1997. január 12.
1
6
1997. február 16.
6
1
7
1997. március 23.
5
7
1997. április 27.
1
1
1997. május 31.
1
1997. augusztus 30.
1
1997. szeptember 28.
2
1
1997. október 31.
3
1997. december 7.
3
1
6
1997. december 29.
4
1
5
1998. január 25.
2
10
1998. február 28.
5
1
11
1
1998. március 31.
3
4
1998. október 4.
3
4
1998. november 1.
6
8
1998. november 15.
7
9
1998. december 5.
7
8
1998. december 30.
11
1
12
1999. január 30.
8
4
8
1999. február 28.
9
1
12
1
1999. március 30.
2
1
1999. április 30.
1
2
1999. május 30.
1
1999. július 3.
1
1999. október 30.
1
2
2000. január 30.
9
2
18
2
2000. február 27.
9
1
9
1
2000. március 25.
3
3
2000. április 30.
1
1
2
2000. június 3.
1
2000. július 1.
1
2000. augusztus 27.
1
1
2000. szeptember 29.
2
1
2000. október 28.
3
1
2000. november 25.
7
6
2000. december 30.
8
7
2001. január 28.
10
1
14
2001. február 25.
8
12
2001. március 31.
3
1
2001. április 21.
5
1
2001. május 26.
2
2
2001. augusztus 25.
1
2001. szeptember 28.
2
1
2001. október 27.
4
1
2001. november 28.
9
4
2001. december 30.
11
3
2002. január 26.
6
4
2002. február 24.
6
4
2002. március 26.
7 (és egy tetem)
8
2002. április 27.
1
1
2002. május 26.
1
2002. július 28.
1
2002. augusztus 24.
2
2002. október 28.
2
2002. november 27.
6
1
1
2002. december 29.
6
1
6
2003. január 28.
12
8
1
2003. február 25.
8
1
12
2003. március 23.
3
6
1
2003. április 27.
1
1
2003. október 24.
3
1
2003. november 28.
8
2003. december 30.
10
1
1
2004. január 25.
6
2004. február 28.
9
2
3
2004. március 28.
3
1
2
2004. április 26.
1
2004. május 25.
2
2004. június 29.
1
2004. október 23.
2
1
2004. november 28.
5
2004. december 22.
7
2
2005. január 23.
12
5
2005. február 26.
12
8
2005. március 26.
3
6
1
2005. április 27.
3
2005. május 28.
2
2005. szeptember 25.
2
2005. október 31.
5
2
2005. november 27.
8
2
2005. december 31.
8
1
7
2006. január 22.
6
1
8
2006. február 25.
9
1
6
1
2006. március 28.
4
4
2006. április 30.
1
1
2006. május 26.
4
2006. július 30.
1
2006. augusztus 26.
1
2006. október 23.
1
1
2006. november 25.
1
2
1
2006. december 27.
4
1
1

A barlang a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság vagyonkezelői hozzájárulásával látogatható. A denevéres téli időszakban az igazgatóság teljes látogatási tilalmat, az Észak-dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség pedig kutatási korlátozást vezet be. Rácsajtóval van lezárva a barlang bejárata. Egyéb védelmi intézkedés, beavatkozás jelenleg nem szükséges. A barlangban végzett denevér megfigyelésekkel kapcsolatos irodalom Juhász Márton 20 kéziratából és 2 publikációjából, Kordos László 3 publikációjából, Lendvay Ákos kéziratából és Venkovits István kéziratából áll.

2007. március 8-tól a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 3/2007. (I. 22.) KvVM rendelete szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén lévő Gerecse hegységben elhelyezkedő Veres-hegyi-barlang az igazgatóság engedélyével tekinthető meg. 2012. február 25-től megkülönböztetetten védett barlang a vidékfejlesztési miniszter 4/2012. (II. 24.) VM utasítása szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén lévő és 4630-32 kataszteri számú Veres-hegyi-barlang. 2013. július 19-től a vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete szerint a Veres-hegyi-barlang (Gerecse hegység, Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területe) az igazgatóság hozzájárulásával látogatható. A 2015. évi MKBT Tájékoztatóban publikált Juhász Márton nekrológban meg van említve, hogy a barlang jelentős része Juhász Márton nélkül nem lett volna feltárva. 2021. május 10-től az agrárminiszter 17/2021. (IV. 9.) AM rendelete szerint a Veres-hegyi-barlang (Gerecse hegység, Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területe) az igazgatóság engedélyével látogatható. A 13/1998. (V. 6.) KTM rendelet egyidejűleg hatályát veszti.

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

  • Ács Tivadar: Feljegyzés a barlangi foszfátok tárgyában. Kézirat. Budapest, 1950. december 3. 3. old. (A kézirat megtalálható a Magyar Állami Földtani Intézetben.)
  • Albert Béla – Glöckner K. (Károly?): Jelentés és térkép. Kézirat, 1944. február 6. (Alaprajz és hosszmetszet térkép, melyek 1:100 méretarányban készültek.) (A kézirat megtalálható a Magyar Állami Földtani Intézetben, Bertalan Károly hagyatékában.)
  • Dienes István: Beszámoló a Vöröshegyi barlangban végzett kutatásról. Túranaptár 1967. A Vasútépítő Törekvés kiadványa.
  • Gyémánt Gyula: A Déli-Gerecse karsztos jelenségei és ezek összefüggései a bányászattal. Tatabányai Szénbányák Műszaki-Közgazdasági Közleményei, 1971. (10. évf.) 160–163. old.
  • Holényi László: Gerecse útikalauz. Budapest, 1967.
  • Kadić Ottokár: Csonka-Magyarország barlangjainak rövid ismertetése. Kézirat, 1952. 18. old. (A kézirat megtalálható a Magyar Állami Földtani Intézetben.)
  • Kokas János: Barangolás Bánhida barlangjaiban. Tóváros, 1935. 7 old.
  • Papp Ferenc: Dunántúl karsztmorfológiája. Kézirat. Budapest, 1961. 71 old. (A kézirat megtalálható a Bibliotheca Speleologica gyűjteményében.)
  • Schőnviszky László: A Gerecse barlangjai. Kézirat, 1967?
  • Schőnviszky László: A gerecsei barlangokra vonatkozó irodalom jegyzéke, egyéb feljegyzések. 1930–1970 közötti kutatások adatai.
  • Szentes Ferenc: Magyarázó Magyarország 200.000-es földtani térképsorozatához. L-34-I. Tatabánya. Budapest, 1968. MÁFI kiadvány. (Jelentősebb barlangok táblázatát Bertalan Károly állította össze.)
  • Venkovits István: Jelentés az 1951. évi barlangi foszfátkutatásokról. Kézirat. Budapest, 1952. június 7. 3 old. (A kézirat megtalálható a Magyar Állami Földtani Intézetben.)
  • Vigh Gyula felvételi lapja. MÁFI TUK. A-4961/3-2
  • –: Új cseppkőbarlang Felsőgallán. Pesti Újság, 1941. március 14. 4. old.
  • –: Főtitkári beszámoló az 1976. április 24-i küldöttközgyűlésre. Budapest, 1976. (MKBT kiadvány.) 21–23. old.

További információk[szerkesztés]