Násznép-barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Násznép-barlang
A barlang bejárata
A barlang bejárata
Hossz 223 m
Mélység 7,5 m
Magasság 12,2 m
Függőleges kiterjedés 19,7 m
Tengerszint feletti magasság 510 m
Ország Magyarország
Település Kosd
Földrajzi táj Cserhát
Típus inaktív forrásbarlang
Barlangkataszteri szám 5221-3
Elhelyezkedése
Násznép-barlang (Magyarország)
Násznép-barlang
Násznép-barlang
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 50′ 02″, k. h. 19° 09′ 46″Koordináták: é. sz. 47° 50′ 02″, k. h. 19° 09′ 46″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Násznép-barlang témájú médiaállományokat.

A Násznép-barlang egy megkülönböztetetten védett barlang, amely a Duna–Ipoly Nemzeti Parkban, a Naszályon található. A Cserhát negyedik leghosszabb barlangja. A Cserhát legrégebben ismert barlangja és ezért a hegység leghíresebb barlangja.

Leírása[szerkesztés]

A Naszály északkeleti, meredek oldalában, a csúcstól keletre, körülbelül 1200 méterre, erdőben, a felhagyott Csurgó-bánya nevű kőfejtő mellett, egy függőleges sziklafalban található a bejárata. A hegy legismertebb, turisták által leggyakrabban látogatott barlangja. A bejáratához az Országos Kéktúra kék sáv jelzéséből leágazó, kék barlang jelzésű (Ω) turistaút vezet.

Triász, dachsteini mészkőben kialakult, régi, inaktív, szenilis forrásbarlang, mely valószínűleg hajdan nagy aktivitással működött. Három nagy és több kisebb teremből áll. Az első terem közvetlenül a tágas, 13 méter hosszú és 3 méter magas bejárat után található, 15 méter hosszú, 15 méter széles és meglehetősen száraz. A terem alját vastagon borítja törmelék és barlangi eredetű agyag. A második, nagy méretű, 8×10 méteres terem alját vastag guanóréteg borítja. A harmadik terem mennyezetében lévő, felfelé tartó kürtők gömbüsthöz hasonlóan végződnek. A barlang falain máshol is gyakoriak a gömbüstös formák.

A kisebb-nagyobb oldaljáratok vörösagyaggal és törmelékkel telített végpontokban záródnak. A barlang legvégső szakasza kétfelé ágazik. A jobboldali végpont egy becseppkövesedett, hajdani patakmeder képét mutatja, ahol egy ökölnyi lyukon a folytatást sejtető nagyobb üregbe lehet bekiabálni, belesni. A baloldali, emelkedő végpontot omladék képezi, amely össze van cseppkövesedve. Az itt érezhető huzat felszíni eredete nem zárható ki. Télen a denevérek kedvelt búvóhelye. Jelenleg a belső szakaszaihoz vezető rész le van zárva. Engedéllyel lehet megtekinteni. Szeptember 1-jétől április 30-ig a téli álmot alvó denevérek miatt nem lehet látogatni.

A nevét mondák miatt kapta. Az egyik történet szerint a tatárok, egy másik történet szerint a törökök által a közeli Kosdról elüldözött násznép menekült a barlangba. Az ellenségnek a szép menyasszony kellett. Egy másik monda arról szól, hogy egy nemes földesúr fia beleszeretett egy jobbágyleányba, de a fiú apja ellenezte a házasságot és ezért a fiú és a leány a barlangba menekültek és ott házasodtak össze. Ezek a mondák a környékbeliek által régebben itt talált, sok edénytöredék miatt keletkezhettek. Előfordul az irodalmában Nászné-lyuka (Pápa 1943), Násznép barlang (Pápa 1943) és Násznép-lyuka néven is. A Násznép-barlang név először 1913-ban, Kadić Ottokár publikációjában jelent meg az irodalmában.

Kutatástörténet[szerkesztés]

A nagy méretű bejárata miatt az őskorban is ismert volt. A kincsásók többször kutattak benne, mert azt hitték, hogy a 18. században ezen a vidéken is garázdálkodó, hírhedt Ilcsik és Jánosik rablók ide rejtették el a kincseiket. Valószínűleg ez a barlang lett leírva Fényes Eleknek az 1851-ben megjelent könyvében. A leírás szerint a Naszály tetején levő barlang, melyből forrás ered. Az 1859-ben kiadott, „Rege kunyhója” című könyvben „Násznép-lyuk, vagy a templommá lett barlang” címen van ismertetve a barlang mondája.

A barlangban 1912-ben Majer István vezetésével, Csáky Károly váci megyés püspök támogatásával, Bekey Imre Gábor javaslatára és az 1910-es évek végén ásatásokat végeztek, melyekről Kadić Ottokár számolt be. A próbaásatások során, az első teremben ősállatok csontjait, valamint kőkorszaki és bronzkori edénytöredékeket találtak. A Váci Múzeumnak átadott leletek elvesztek, így a kormeghatározás nem ellenőrizhető.

A barlang bejárata Bekey Imre Gábor fényképén

1932-ben Véghelyi Lajos foglalkozott a denevérfaunájával. Kerekes József morfológiai vizsgálatokat végzett benne 1942-ben. Az 1950-es években Gánti Tibor foglalkozott a barlanggal és elkészítette a leírását és a vázlatos térképét, valamint a keletkezésével kapcsolatban is állást foglalt. Az 1957-ben kiadott, „Cserhát útikalauz” című könyvben részletesen le van írva és több oldalon meg van említve a neve, valamint az egyik térképen be van jelölve a helye. Az 1964-ben napvilágot látott, „Az országos kék-túra útvonala mentén” című könyvben le van írva röviden. Az 1970-ben megjelent „Cserhát turistakalauz” szerint körülbelül 60 méter hosszú. A kiadványban részletesen le van írva és több oldalon meg van említve a neve, valamint a mellékelt térképen be van jelölve a helye. Az 1977. évi Karszt és Barlangban megjelent tanulmányában, Bajomi Dániel a biológiailag részlegesen feldolgozott, magyarországi barlangok közé sorolta. Az 1984-ben megjelent, „Magyarország barlangjai” című könyv országos barlanglistájában szerepel a neve és egy térképen van a helye feltüntetve, valamint ott van a biológiai szempontból részlegesen feldolgozott, magyarországi barlangok között.

1991-ben a MAFC Barlangkutató Csoport készítette el a barlang térképét és egy rövid, hiánypótló barlangleírást is közölt. Az 1994-es első lezárás óta többször feltörték. 1995-ben több ponton bontotta a Naszály Barlangkutató Csoport, de jelentősebb továbbjutást nem értek el, viszont a bejárati terem északnyugati irányba tartó járatának az agyagos-földes kőtörmelékkel kevert kitöltéséből rézkori cserépdarab került elő, amit a váci helytörténeti múzeumnak átadtak. A legújabb, 2002-es térképét a Pizolit Barlangkutató Sportegyesület készítette. A 2005-ben kiadott, „Magyar hegyisport és turista enciklopédia” című könyvben az olvasható, hogy több, mint 220 méter hosszú. 2012-től megkülönböztetetten védett barlang a vidékfejlesztési miniszter 4/2012. (II. 24.) VM utasítása szerint. 2013-tól a belügyminiszter 43/2013. (VIII. 9.) BM rendelete szerint régészeti szempontból jelentős barlangnak minősül.

Érdekesség[szerkesztés]

A Cserhát fokozottan védett barlangjainak nevei „N” betűvel kezdődnek, a Naszályi-víznyelőbarlangé, a Nézsai-víznyelőbarlangé és a Nincskegyelem-aknabarlangé. A Cserhát legrégebben ismert és leghíresebb barlangjának, a Násznép-barlangnak a neve is „N” betűvel kezdődik.

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

  • Gánti Tibor: A Nagyszál hegység tudományos szemmel. Pestmegyei TSB Természetjáró Társadalmi Szövetség Hivatalos Lapja, 1953. 4. sz. Vác. 2. old.

További információk[szerkesztés]