Násznép-barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Násznép-barlang
A barlang bejárata
A barlang bejárata
Hossz223 m
Mélység7,5 m
Magasság12,2 m
Függőleges kiterjedés19,7 m
Tengerszint feletti magasság510 m
Ország Magyarország
Település Kosd
Földrajzi táj Cserhát
Típus inaktív forrásbarlang
Barlangkataszteri szám 5221-3
Elhelyezkedése
Násznép-barlang (Magyarország)
Násznép-barlang
Násznép-barlang
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 50′ 02″, k. h. 19° 09′ 46″Koordináták: é. sz. 47° 50′ 02″, k. h. 19° 09′ 46″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Násznép-barlang témájú médiaállományokat.

A Násznép-barlang egy megkülönböztetetten védett barlang, amely a Duna–Ipoly Nemzeti Parkban, a Naszályon található. A Cserhát negyedik leghosszabb barlangja. A Cserhát legrégebben ismert barlangja és ezért a hegység leghíresebb barlangja.

Leírása[szerkesztés]

A Naszály északkeleti, meredek oldalában, a csúcstól keletre, körülbelül 1200 méterre, erdőben, a felhagyott Csurgó-bánya nevű kőfejtő mellett, egy függőleges sziklafalban található a bejárata. A hegy legismertebb, turisták által leggyakrabban látogatott barlangja. A bejáratához az Országos Kéktúra kék sáv jelzéséből leágazó, kék barlang jelzésű (Ω) turistaút vezet.

Triász, dachsteini mészkőben kialakult, régi, inaktív, szenilis forrásbarlang, mely valószínűleg hajdan nagy aktivitással működött. Három nagy és több kisebb teremből áll. Az első terem közvetlenül a tágas, 13 méter hosszú és három méter magas bejárat után található, 15 méter hosszú, 15 méter széles és meglehetősen száraz. A terem alját vastagon borítja törmelék és barlangi eredetű agyag. A második, nagy méretű, 8×10 méteres terem alját vastag guanóréteg borítja. A harmadik terem mennyezetében lévő, felfelé tartó kürtők gömbüsthöz hasonlóan végződnek. A barlang falain máshol is gyakoriak a gömbüstös formák.

A kisebb-nagyobb oldaljáratok vörösagyaggal és törmelékkel telített végpontokban záródnak. A barlang legvégső szakasza kétfelé ágazik. A jobboldali végpont egy becseppkövesedett, hajdani patakmeder képét mutatja, ahol egy ökölnyi lyukon a folytatást sejtető nagyobb üregbe lehet bekiabálni, belesni. A baloldali, emelkedő végpontot omladék képezi, amely össze van cseppkövesedve. Az itt érezhető huzat felszíni eredete nem zárható ki. Télen a denevérek kedvelt búvóhelye. Jelenleg a belső szakaszaihoz vezető rész le van zárva. A Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság engedélyével lehet megtekinteni a lezárt részeit. Barlangjáró alapfelszereléssel járható. Szeptember 1-jétől április 30-ig a téli álmot alvó denevérek miatt nem lehet látogatni.

A nevét régi történetek miatt kapta. Az egyik történet szerint a tatárok, egy másik történet szerint a törökök által a közeli Kosdról elüldözött násznép menekült a barlangba. Az ellenségnek a szép menyasszony kellett. Egy másik történet arról szól, hogy egy nemes földesúr fia beleszeretett egy jobbágyleányba, de a fiú apja ellenezte a házasságot és ezért a fiú és a leány a barlangba menekültek, valamint ott házasodtak össze. Ezek a történetek a környéken élők által talált, sok edénytöredék miatt keletkezhettek, amelyeket régen találtak a barlangban.

Előfordul az irodalmában Nászné-lyuka (Pápa 1943), Násznép barlang (Polgárdy 1941), Násznép-barlangja (Bekey 1931), Násznép barlangja (Bekey 1931) és Násznép-lyuka néven is. A Násznép-barlang név először 1913-ban, Kadić Ottokár publikációjában jelent meg.

Kutatástörténet[szerkesztés]

A nagy méretű bejárata miatt az őskorban is ismert volt. A kincsásók többször kutattak benne, mert azt hitték, hogy a 18. században ezen a vidéken is garázdálkodó, hírhedt Ilcsik és Jánosik rablók ide rejtették el a kincseiket. Valószínűleg ez a barlang lett leírva Fényes Eleknek az 1851-ben megjelent könyvében. A leírás szerint a Naszály tetején levő barlang, amelyből forrás ered. Az 1859-ben kiadott, „Rege kunyhója” című könyvben „Násznép-lyuk, vagy a templommá lett barlang” címen van ismertetve a barlang mondája.

A barlangban 1912-ben Majer István vezetésével, Csáky Károly támogatásával, Bekey Imre Gábor javaslatára és az 1910-es évek végén ásatásokat végeztek, amelyekről Kadić Ottokár számolt be. A próbaásatások során, az első teremben ősállatok csontjait, valamint kőkorszaki és bronzkori edénytöredékeket találtak. A Váci Múzeumnak adott leletek elvesztek, így a kormeghatározás nem ellenőrizhető. Az 1921. évi Turisták Lapjában publikálva lett, hogy Kadić Ottokár beszámolt a Naszály keleti lejtőjén, a főváros környékén található barlang kutatásáról az 1919. évi Barlangkutatásban. Az 1931. évi Turisták Lapjában megjelent, Bekey Imre Gábor által írt tanulmány szerint a Vác feletti Naszályon lévő, többtermes, guanóval teli barlangot Bekey Imre Gábor javaslatára ásta ki dr. Mayer, de az ásatásnak kevés eredménye volt. Az 1931-ben napvilágot látott, „Természetvédelem és a természeti emlékek” című könyvben az olvasható, hogy a Naszály északkeleti oldalán nyíló barlangban végzett próbaásatáskor az alluviális humusztakaróban recens emlőscsontokat és cseréptöredékeket találtak. Az alatta található, diluviális rétegben nem voltak leletek. A barlang kutatását Csáky Károly pénzadománya tette lehetővé. 1932-ben Véghelyi Lajos foglalkozott a denevérfaunájával. 1934-ben a Magyar Turista Egyesület Váci Osztálya utat épített a barlanghoz.

A barlang bejárata Bekey Imre Gábor fényképén

Az 1941-ben megjelent, „Magyar turista lexikon” című könyvben található egy szócikk a barlangról és a Naszály szócikkben említve lett a barlang. A könyv szerint a Naszály keleti végének az északi részén, a hegy oldalában, körülbelül 510 méter tengerszint feletti magasságban van a barlang. A bejárata két méter széles. A barlang három, fő részből áll. Az első, nagy termet egy felfelé haladó, keskeny folyosó köti össze a második teremmel, amelynek a déli részéből egy szűk, alig fél méter széles, 10 méter hosszú folyosón át, hason csúszva lehet a harmadik, kupola alakú, körülbelül 20 méter magas toronyba jutni. Az ásatásokkor az első teremben medve és őstulok csontokat, valamint bronzkori és hallstatti edénytöredékeket találtak. A hagyomány szerint a török időben a közeli Kosdról ide menekült egy násznép és innen ered a barlang neve. 1942-ben Kerekes József morfológiai vizsgálatokat végzett benne. Az 1943. évi Barlangvilágban napvilágot látott, Pápa Miklós által írt tanulmány szerint közelebb van Budapesthez, mint a Szelim-lyuk. Vác felett, a Naszály oldalában van a barlang, amelynek a népies neve Nászné-lyuka. Azért kapta a hagyomány szerint ezt a nevet, mert a közeli Kosdról egy násznép ide menekült a törökök elől. Egy másik monda szerint egy nemes földesúr egy jobbágyleányt szeretett és a haragos apa elől menekülve itt tartotta meg az esküvőt. Sokszor kutattak benne kincskeresők, mert állítólag a 18. században a környéken garázdálkodó Jánusik és Ilcsik nevű, hírhedt rablók itt rejtették el a kincseiket. Az Országjárás 1942. évi évfolyamában az olvasható, hogy a Naszálynak két, említésre méltó barlangja van. Az egyik a csúcs közelében, a kilátótorony mellett található. A másik innen nem messze, a keleti oldalon van. Az egyik valószínűleg a Násznép-barlang. Az 1950-es években Gánti Tibor foglalkozott a barlanggal és elkészítette a leírását és a vázlatos barlangtérképét, valamint a keletkezésével kapcsolatban állást foglalt.

A barlang bejárata

Az 1957-ben kiadott, „Cserhát útikalauz” című könyvben részletesen le van írva és több oldalon meg van említve a neve, valamint az egyik térképen be van jelölve a helye. A könyv szerint a Cserhát egyik, említésre méltó karsztjelensége a Naszály északi oldalán található Násznép-barlang, amely csak egy nagyobb sziklaüreg. A Cserhátban, csak a Naszály csoportjában találhatók kis barlangok, amelyek közül a Násznép-barlang a legnagyobb. A Naszály keleti gerincének az északi oldalán, körülbelül 510 méter tengerszint feletti magasságban, az elhagyott Csurgó-bánya kőfejtő mellett nyílik. Az Országos Kéktúra útvonaláról egy kis ösvényen, körülbelül 20 métert leereszkedve érhető el a barlangbejárat. A barlangtól nyugatra vezető ösvény mellett van a Sárkánylyuk-barlang. A néphagyomány szerint azért ez a neve, mert egy násznép a közeli Kosdról ide bújt a törökök elől. Egy másik történet szerint egy jobbágyleányt szeretett egy földesúr fia és a dühös apa elől elmenekülve, itt volt az esküvő. 1912-ben próbaásatásokat végeztek benne. Az ásatások során csontmaradványok, például medve és őstulok csontok, valamint újkőkorszaki, bronzkori és hallstatti edénytöredékek kerültek elő. Egy tektonikus repedés mentén jött létre, amelyen át a csapadékvíz kezdte el a romboló és alakító munkát, amelyet a korrózió, azaz a szén-dioxid tartalmú, meszet oldó víz is nagyon segített. Korróziós és eróziós eredetű barlang. Három fő részből áll a két méter széles bejáratú barlang. Az első, 16×14×12 méteres termet egy meredeken felfelé tartó, keskeny folyosó összeköti a denevérlakta, 10×8×10 méteres, második teremmel. A terem déli részéből egy körülbelül 10 méter hosszú, szűk, alig fél méter széles és magas, guanós folyosón hason csúszva lehet eljutni a harmadik, 7×6 méteres, kúp alakú, kürtőszerű toronyterembe. A terem elliptikus alapú, körülbelül 15–20 méter magas, vízszintesen és egyenletesen majdnem tiszta, feketésbarna földdel feltöltött. A terem délkeleti irányában egy három–négy méter magas, alig fél méter széles, tág repedés fut körülbelül nyolc méter hosszan, ahol egy vízszintes és egy emelkedő hasadékkal elágazva ér véget.

Az 1964-ben napvilágot látott, „Az országos kék-túra útvonala mentén” című könyvben az van írva, hogy a Naszály oldalának az északi lejtőjén nyíló barlanghoz egy kis csapás ereszkedik le. Sajnos, a Cserhátban nem alakított ki a természet különösebb természeti érdekességeket és ezért a kék túrának a cserháti útvonalán sincsenek ilyenek. Csak a Naszály tömbjében, az útvonal mellett lévő Násznép-barlang tekinthető annak, amely a nevét állítólag a törökök elől a barlangba bújt, esküvői társaság miatt kapta. A Násznép-barlanghoz közel található a kis Sárkánylyuk-barlang. Az 1970-ben megjelent „Cserhát turistakalauz” szerint körülbelül 60 méter hosszú. A kiadványban részletesen le van írva és több oldalon meg van említve a neve, valamint a mellékelt térképen be van jelölve a helye. Az 1977. évi Karszt és Barlangban megjelent tanulmányában Bajomi Dániel a biológiailag részlegesen feldolgozott, magyarországi barlangok közé sorolta. Az 1983-ban kiadott, „Eltűnő szigetek” című könyvben az olvasható, hogy egy barlangrendszernek a leszakadt, helyesebben a felszakadt része a Naszály északi oldalán található barlang. Az 1984-ben megjelent, „Magyarország barlangjai” című könyvnek az országos barlanglistájában szerepel a neve és egy térképen van a helye feltüntetve, valamint ott van a biológiai szempontból részlegesen feldolgozott, magyarországi barlangok között.

1991-ben a MAFC Barlangkutató Csoport készítette el a barlangtérképét és egy rövid, hiánypótló barlangleírást is közölt. Az 1994-es első lezárás óta többször feltörték. 1995-ben több ponton bontotta a Naszály Barlangkutató Csoport, de jelentősebb továbbjutást nem értek el, viszont a bejárati terem északnyugati irányba tartó járatának az agyagos-földes kőtörmelékkel kevert kitöltéséből rézkori cserépdarab került elő, amit a váci helytörténeti múzeumnak átadtak. A legújabb, 2002-es barlangtérképét a Pizolit Barlangkutató Sportegyesület készítette. A 2005-ben kiadott, „Magyar hegyisport és turista enciklopédia” című könyvben az olvasható, hogy több, mint 220 méter hosszú. 2012-től megkülönböztetetten védett barlang a vidékfejlesztési miniszter 4/2012. (II. 24.) VM utasítása szerint. 2013-tól a belügyminiszter 43/2013. (VIII. 9.) BM rendelete szerint régészeti szempontból jelentős barlangnak minősül. 2013-tól a vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található barlangnak a lezárt részei az igazgatóság hozzájárulásával látogathatók.

Érdekesség[szerkesztés]

A Cserhát fokozottan védett barlangjainak nevei „N” betűvel kezdődnek, a Naszályi-víznyelőbarlangé, a Nézsai-víznyelőbarlangé és a Nincskegyelem-aknabarlangé. A Cserhát legrégebben ismert és leghíresebb barlangjának, a Násznép-barlangnak a neve is „N” betűvel kezdődik.

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

  • Gánti Tibor: A Nagyszál hegység tudományos szemmel. Pestmegyei TSB Természetjáró Társadalmi Szövetség Hivatalos Lapja, 1953. 4. sz. Vác. 2. old.

További információk[szerkesztés]