Macska-barlang (Csobánka)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Macska-barlang
A barlang bejárata
A barlang bejárata
Hossz139 m
Mélység24 m
Magasság0 m
Függőleges kiterjedés24 m
Tengerszint feletti magasság240 m
Ország Magyarország
Település Csobánka
Földrajzi táj Pilis
Típus időszakosan aktív víznyelőbarlang
Barlangkataszteri szám 4830-9
Elhelyezkedése
Macska-barlang (Magyarország)
Macska-barlang
Macska-barlang
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 38′ 36″, k. h. 18° 56′ 42″Koordináták: é. sz. 47° 38′ 36″, k. h. 18° 56′ 42″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Macska-barlang témájú médiaállományokat.

A Macska-barlang a Duna–Ipoly Nemzeti Parkban, a Pilisben, Csobánkán található, megkülönböztetetten védett barlang.

Leírás[szerkesztés]

Az Országos Kéktúra kék sáv jelzéséből kiágazó kék Ω, azaz kék barlangjel jelzésű turistaúton közelíthető meg a Csobánkai-nyeregből. A Ziribár-hegy délkeleti tövében, Csobánka központjától nyugatra, körülbelül másfél kilométerre, a Tavasz-kunyhó mellett nyílik. A helyét barlangjellel és a nevének a feltüntetésével jelölik a turistatérképek.

A barlang bejárata feletti hegyoldalból lefolyó csapadékvizet nyeli el, tehát időszakosan aktív víznyelőbarlangként működik. A lefolyó víz vízesésként ömlik a barlang bejáratába, majd ott irányt változtat és az addigi útjával pont ellenkező irányban ömlik a barlang további járataiba. A barlangban barit kristályok is előfordulnak, ami a hévizes barlangkeletkezés jele. Később alakult át karsztos víznyelővé. A barlang alján, a törmelék között tűnik el az időszakosan bejutó víz. A barlang feletti hegyoldal és még a barlang eleje is hárshegyi homokkőben van, de beljebb már dachsteini mészkőben alakult ki. A bejárásához engedély és barlangjáró alapfelszerelés szükséges.

Murai Éva 1976-ban említette, hogy 1965-ben denevérlelőhely volt. A Budapesti Denevérvédelmi Csoport 1992-től kezdte vizsgálni a denevérállományát, aminek az eredményéről 1998-ban Csanádi Dávid számolt be. Párzóhelyként és téli szállásként használják. Kevés egyedből álló, közönséges denevér kolónia található itt rendszeresen.

Nyerges Miklós szerint valószínűleg ezt a hegyoldalt említi egy 1367. évi oklevél Macskakő néven, ami arra utal, hogy a környéken vadmacska tanyázott és a hegyoldal miatt kapta a barlang is a Macska nevet. Előfordul az irodalmában Macka jama (Koch 1871), Macka-jama (Kadić 1952), Macka lyuka (Koch 1871), Mačka jama (Bekey 1914), Macskabarlang (Thirring 1929), Macska barlang (Csernavölgyi 1971), Macska jama (Thirring 1900), Macskalyuk (Tamás 1948), Macskalyuk barlang (Tamás 1948), Macskalyuk-barlang (Leél-Őssy 1962), Maczka jama (Moussong 1891), Máczka szállás (Moussong 1891), a Máczka barlang név Moussong Géza szerint a Kis-kevélyi-barlang egyik neve, Mucka-loch (Bekey 1914), Muckaloch (Kadić 1952) és Muka-Loch (Thirring 1900-ban írt erről a névről, mert egy térképen hibásan így szerepelt) néven is. A Macska-barlang név 1914-ben jelent meg először az irodalmában, Bekey Imre Gábor írásában.

Kutatástörténet[szerkesztés]

Az 1870. évi Természettudományi Közlönyben, Koch Antal beszámolójában meg van említve, hogy egy évvel azelőtt, Csobánkán talált egy víznyelőt. Ez a víznyelő valószínűleg a Macska-barlang. A barlang nevét is közlő, első, publikált ismertetés az 1871. évi Földtani Közlönyben, egy Koch Antal által írt tanulmányban látott napvilágot, aki járt a barlangban. Csobánkától nyugatra, a Nagy-Ziribár felé haladva érhető el a tulajdonképi, azaz a mosott, befolyási, vagy betörési barlang. A Kowaczina és a Nagy-Ziribár között van egy szűk völgy, amely befelé folyamatosan tágul és egy nagy völgymagaslatot alkot, amely a környező hegyek vizét gyűjti össze. A völgy elején van a barlang hatalmas bejárata, amely az ide folyó vizet nagy zúgással és örvénnyel nyeli el. Ez jó az alatta elterülő szántóföldeknek, mert a sok víz elárasztaná ezeket. Alsó oligocén homokkőfalakkal egy kis medencét alkot a környezete és nagy esőzéskor teljesen kitölti a medencét a víz, amely nem tud egyszerre eltűnni a barlangban.

A 3° széles bejárata oligocén homokkőben van. A barlang lejtve, észak–északnyugatra halad le és egyszer magas, egyszer alacsony, de 2°-nél nem alacsonyabb és 8°-nél nem magasabb. A bejárati részen homokkő a teteje, később dachsteini mészkő a befoglaló kőzete. Körülbelül 5°-nél meredekebbé válik a lejtése és nagy sziklák nagyon megnehezítik a haladást, mert azok a víztől síkosak és ezért nehéz átmászni rajtuk. A falak állandóan csepegnek a mélyebb részen és vastag cseppkőkéreggel vannak bevonva, azonban ritkák a nagy cseppkövek. Körülbelül 20°-nyi mélyen a járat déli irányú és meredek, de csak 3°-ig lehet eljutni, ahol egy 5°-nyi, függőleges akna van. A ledobott kő tovább esett és gördült, amely azt jelenti, hogy nincs itt vége a barlangnak. A barlang itt a legnagyobb, körülbelül 10° átmérőjű és körülbelül 6° magas. A csobánkai kőbánya volt bérlője évekkel Koch Antal helyszíni kutatása előtt, köteleken és munkások segítségével leereszkedett 60°-nyire, de nem érte el a barlang végét. Koch Antal sajnálta, hogy a bérlő már nem él, mert a bérlő megfigyeléseit és a tapasztalatait meghallgatta volna. A barlang kialakulásának kedvezett, hogy a dachsteini mészkő rétegei nagyon töredezettek a homokkővel való érintkezési lapon és a víz könnyen utat moshatott, tágíthatott magának azok közt és így kialakulhatott a nagy méretű barlang. A sok, eltűnő víz a dachsteini mészkő mélyebben elhelyezkedő rétegeinek a hasadékai között elszivárog és a völgyek alján, egy hasadékon keresztül, ahol utat talál, forrásként lát napvilágot, vagy még mélyebbre szivárog, majd egy hasadékon kipréselődve, meleg forrásként tör elő.

Az 1891. évi Turisták Lapjában megjelent, Moussong Géza által írt cikkben az olvasható, hogy a Cziribári erdőben van a megtekintésre nagyon érdemes, nevezetes barlang, amely egy ritka képződmény. Az erdő magaslatáról leereszkedve, annak a túlsó, délnyugati oldalán egy déli irányban húzódó árok található. Egy mélyedésig kell menni az árokban és a mélyedésben van a barlangbejárat. Bátran meg lehet kockáztatni a leszállást a barlangba, de világítóeszközök nélkül nem lehet messzire jutni. Cseppkőbarlanghoz hasonló a belseje és a víz szivárgását jól lehet hallani. A barlang rengeteg vizet el tud nyelni és ez jó a környék birtokosainak, mert a víz nem árasztja el a birtokaikat. 120 méter mélynek írta le.

Az 1871. évi Földtani Közlönyben kiadott tanulmány volt az alapja az 1900-ban megjelent, Thirring Gusztáv által írt, „Budapest környéke” című könyvben közölt barlangleírásnak. A kiadványban több névváltozata lett említve. 1912-ben Bekey Imre Gábor járt a barlangban, Kadić Ottokárnak az 1952-ben befejezett kézirata szerint. Bekey Imre Gábor a Barlangkutatás 1914. évi évfolyamában részletesen leírta a barlangot, amely 36 méter hosszú volt és egy fényképet közölt a bejáratáról. 1920-ban, Barcza Imre és Thirring Gusztáv könyvében jelent meg Kadić Ottokár barlangtérképe. 1921-ben az MKE Budai Osztály egy kis kunyhót épített a barlangnál. Az 1929-ben napvilágot látott, Thirring Gusztáv szerkesztette könyvben lett publikálva megint Kadić Ottokár barlangtérképe a barlang leírásával együtt. Az 1931-ben megjelent, Bekey Imre Gábor tanulmányban ismertetve van, amelyben az is szerepel, hogy esőzésekkor teljesen megtelt és ezért emberi lakóhely sohasem lehetett. Az 1937. évi Turisták Lapjában kiadott, Schőnviszky László által írt tanulmány szerint tipikus víznyelőbarlang. Az 1939-ben megjelent, Jellinek János által írt, „A magyar természetjárás története” című könyvben meg van említve.

A barlang bejárata 1914-ben

Az Országjárás 1942. évi évfolyamában meg lett említve, hogy a Pilis hegységben körülbelül 30 barlang van és ezek között az egyik jelentős barlang a csobánkai Macska-barlang. Kadić Ottokárnak az 1952-ben befejezett kéziratában az olvasható, hogy esős időben a barlang felső része is megtelik vízzel és csak néhány nap elteltével szivárog el a víz belőle. Az 1953. évi Földrajzi Értesítőben Láng Sándor részletesen leírta és szerinte csak utólag alakult víznyelőbarlanggá, eredetileg a térbeli hidrográfiai hálózat része volt. Az 1955-ben kiadott, „Pilis útikalauz” című könyv szerint a Ziribár délkeleti gerince alatt, a Tavasz-kunyhóhoz nagyon közel nyílik. A 36 méter hosszú barlangnak a bejárata a hegyet borító homokkőrétegben van és a többi járat a mélyebben található, dachsteini mészkőben keletkezett. A lejtő, bejárattól induló járat szűk néhány helyen és vízmosta, mészlerakódásoktól síkos kövek fedik a járatokat. Egy padszerű letörésnél egy teremmé szélesedik a folyosó és a teremnek a lejtő fenekét cseppkőréteg borította régen. A vízeséshez hasonló cseppkőréteget a látogatók tették tönkre. Egy nedves és iszapos folyosó nyílik a teremből és a később két ágra váló folyosó nagyon szűk lesz.

1962 áprilisában Leél-Őssy Sándor vizsgálta meg az üreget, hogy a keletkezésére fény derüljön. Az 1962-ben napvilágot látott, Jakucs László és Kessler Hubert által írt könyvben kétszintű barlangnak van leírva és meg van említve, hogy a benne lefolyó víz megjelenési helye ismeretlen. 1962-ben a Budapesti Lokomotív Barlangkutató Csoport tagjai kutatták és kis részeket tártak fel benne. Az 1964-ben kiadott, „Az országos kék-túra útvonala mentén” című könyvben az olvasható, hogy a környék nevezetes víznyelője percenként 3–4,8 köbméter vizet tud folyamatosan elnyelni, a víz ismeretlen helyen bukkan elő, nem mindennapi élmény a barlangot működés közben látni és egyes források szerint nyolc méter mély, más mérések alapján 16 méter mély, valószínűleg azért, mert vastag iszapréteg fedi a barlang alját és az iszapréteg alatt is folytatódik a barlang. A Toldi Barlangkutató Csoport 1965 novemberében kezdte el a feltárását a Budapesti OSC természetjáróival együtt. 1967-ben Mezei Iván könyvében az jelent meg, hogy kötél nélkül nem ajánlatos felkeresni és komoly barlangkutató felszerelés kell a bejárásához.

A barlang bejárata

1974-ben a Foton Barlangkutató Csoport elkészítette a fénykép-dokumentációját. 1974-ben a Lóczy Lajos Barlangkutató Csoport dolgozott a barlangban és a környéken, valamint rajzolta meg az alaprajzi barlangtérképét metszetekkel. 1975-ben ez a csoport végzett munkát benne, hogy új részt fedezzen fel. Az 1976-ban befejezett, „Magyarország barlangleltára” című kéziratban az olvasható, hogy Csobánkától másfél kilométerre, nyugatra, a Nagy Ziribár délkeleti lábánál, 240 méter tengerszint feletti magasságban, a Tavasz kunyhó mellett van a bejárata. A kőzethatáron található, időszakos víznyelőbarlang 50 méter hosszú és 10 méter mély. A kéziratnak a barlangra vonatkozó része négy irodalmi hivatkozás alapján íródott. Az 1983. évi Karszt és Barlangban egy ábrán van jelölve a helye és meg van említve, hogy 245 méter tengerszint feletti magasságban helyezkedik el az 50 méter hosszú és 10 méter mély barlang. Az 1984-ben kiadott, „Magyarország barlangjai” című könyvnek az országos barlanglistájában szerepel a neve és egy névváltozata, valamint egy térképen van a helye feltüntetve. A Karszt Barlangkutató Csoport 1984-től kezdte el kutatni, de helyszínrajzon már 1983-ban feltüntette a helyét. A csoport 1984-ben készítette el az alaprajzi barlangtérképét. 1985-ben Ligeti Miklós, a csoport tagja rajzolt a barlangról egy alaprajzi barlangtérképet, a barlang fő hasadékáról egy hosszmetszet barlangtérképet négy keresztmetszettel és a barlang alsó szakaszáról egy hosszmetszet barlangtérképet hat keresztmetszettel. A csoport az 1985. évről szóló jelentésében arról is írt, hogy a Macska-barlangtól körülbelül 70–75 méterre található Dinó-rejtek a szakemberek megítélése szerint, nagyon valószínű, hogy közvetlen kapcsolatban áll a Macska-barlanggal.

1990-ben a Karszt Barlangkutató Csoportnak volt kutatási engedélye a barlang kutatásához. A legújabb barlangtérképét a Karszt Barlangkutató Csoport készítette el 1991-ben. A 2005-ben napvilágot látott, „Magyar hegyisport és turista enciklopédia” című könyv szerint 139 méter hosszú és 24 méter mély. 2012-től megkülönböztetetten védett barlang a vidékfejlesztési miniszter 4/2012. (II. 24.) VM utasítása szerint. Tehát több barlangkutató csoport megpróbálta már feltárni a folytatását, de eddig nem jártak jelentős eredménnyel.

A barlangot kutató csoportok:

  • Bp. Lokomotiv Barlangkutató Csoport (1962)
  • Toldi Barlangkutató Csoport (1965) – a Budapesti OSC természetjáróival együtt
  • VMTE Tektonik Barlangkutató Csoport (1971, 1972)
  • Lóczy Lajos Barlangkutató Csoport (1973, 1974, 1975)
  • Foton Barlangkutató Csoport (1974)
  • Speleo Team (1980)
  • Karszt Barlangkutató Csoport (1984, 1985, 1987, 1990, 1991, 1992)
  • Papp Ferenc Barlangkutató Csoport (1988)
  • Budapesti Denevérvédelmi Csoport (1992? – 1998?)
  • Bekey Imre Gábor Barlangkutató Csoport (1997)
  • Guru Barlangkutató és Oktató Egyesület (2010–2014)

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

  • Moussong Géza: Képek a főváros környékéből. Turista Közlöny, 1895. (2. évf.) 69. old.
  • Polgárdy Géza szerk.: Magyar turista lexikon. Bp. 1941. 118. old.

További információk[szerkesztés]