Vecsem-forrásbarlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Vecsem-forrásbarlang
A barlang bejárata
A barlang bejárata
Hossz20 m
Mélység2 m
Magasság0 m
Függőleges kiterjedés2 m
Tengerszint feletti magasság167 m
Ország Magyarország
Település Komjáti
Földrajzi táj Aggteleki-karszt
Típus időszakosan aktív forrásbarlang
Barlangkataszteri szám 5452-69
Elhelyezkedése
Vecsem-forrásbarlang (Magyarország)
Vecsem-forrásbarlang
Vecsem-forrásbarlang
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 33′ 05″, k. h. 20° 43′ 52″Koordináták: é. sz. 48° 33′ 05″, k. h. 20° 43′ 52″
A Wikimédia Commons tartalmaz Vecsem-forrásbarlang témájú médiaállományokat.

A Vecsem-forrásbarlang megkülönböztetetten védett barlang, amely az Aggteleki Nemzeti Parkban található. Az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt többi barlangjával együtt 1995 óta a Világörökség része.

Leírás[szerkesztés]

Bódvaszilas központjától északkeletre 1,6 kilométerre, Komjáti külterületén, az Alsó-hegy oldalában, a hegy lábánál, a Vecsem-forrás mögött, a Vecsem árvízi forrásszáj alatt, az árvízi forrásszájtól keletre 15 méterre, körülbelül 185 méter tengerszint feletti magasságban, erdőben, hegylábi törmelékben, sziklakibúvásban van bejárata. A barlang előtt a mederben egy bukógát látható. Könnyebb Bódvaszilasról megközelíteni a barlangot mint Komjátiról. Turistatérképek jelölik a Vecsem-forrás helyét a forrás nevének feltüntetésével. A bejárat 70 centiméter széles, 1 méter magas, bontott, szabálytalan alakú és vízszintes tengelyirányú.

Középső triász wettersteini és felső triász hallstatti mészkőben a kifolyó víz hatására jött létre az időszakosan aktív forrásbarlang. Hasadék jellegű és vízszintes jellegű. Jellemző szelvénytípusa a hasadék szelvénytípus és a szabálytalan szelvénytípus. Cseppkőbekérgezés figyelhető meg benne. Csak alacsony vízállásnál és kisvíznél járható be, mert magas vízállásnál már a bejáratban szifon található. A lezáratlan barlang engedéllyel és barlangjáró alapfelszereléssel látogatható.

A barlangnak három, hidrológiai módszerrel kimutatott víznyelője van, a Kopaszgally-oldali 2. sz. víznyelőbarlang, a Meteor-barlang és a Pócsakői-víznyelő. A Kopaszgally-oldali 2. sz. víznyelőbarlang 2200 méterre és 225 méterrel feljebb helyezkedik el. A Meteor-barlang 1790 méterre, 237 méterrel magasabb szinten található. A Pócsakői-víznyelő 2100 méterre van légvonalban. Komjáti két megkülönböztetetten védett barlangja közül az egyik, a másik a Betlehem-zsomboly.

1984-ben volt először Vecsem-forrásbarlangnak nevezve a barlang az irodalmában. Előfordul irodalmában Vecsem-árvizi forrászáj (Nyerges 1996), Vecsem-forrás árvízi forrásszája (Kordos 1984), Vecsem forrás árvízi forrásszája (Nyerges 2002), Vecsem forrás árvízi kitörési helyei (Nyerges 2002), Vecsem-forrás-barlang (Csernavölgyi, Hegedűs, Molnár 1977), Vecsem forrásbarlang (Vlk 2019), Vecsemforrás barlangja (Jánossy 1976) és Papkerti forrás ősi kitörési helye (Kordos 1984) neveken is.

Kutatástörténet[szerkesztés]

Az 1961-ben napvilágot látott Aggtelek és környéke című útikalauzban az olvasható, hogy az Alsó-hegy magyarországi oldalának legkiemelkedőbb csúcsa, a Vecsembükk tövében bukkan felszínre és nagyon ingadozó vízhozamú karsztforrás a Vecsem-forrás, valamint valószínűleg barlangrendszer található a forrás mögött a hegy mélyén. 1964 márciusában fluoreszceines vízfestéssel ki lett mutatva a Pócsakői-víznyelő és a Vecsem-forrás kapcsolata. A március 24-én megfestett víz hat nap múlva jelent meg a forrásban. A Pócsakői-víznyelő és a forrás között körülbelül két kilométer a távolság légvonalban. 1964 nyarán a Vörös Meteor Barlangkutató Csoportnak egy kutatótábora volt a Vecsem-forrásnál, ahol a kutatók az árvízi forrásszájig mélyítették a medret. 1968 tavaszán és nyarán a VMTE Toldi Barlangkutató Csoport nagy mennyiségű követ távolított el a Vecsem-forrás szája elől, hogy előkészítse a Meteor-barlang és a Vecsem-forrás közötti sok kilométeres barlangrendszer feltárását.

1970. augusztus 14-e és 1970. augusztus 28-a között a VMTE Vass Imre Barlangkutató Csoportnak és a VMTE Tektonik Barlangkutató Csoportnak volt egy kutatótábora. A tábornak az volt a célja, hogy egy körülbelül 25 méter hosszú csillepályát építsenek, amely a Vecsem-forrás bontásához kellett. 1975. március 15-én, a forrás bontása közben, a talajból, 2,3 méter mélyről Törő László gyűjtött állatmaradványokat és üledékmintát, éticsiga, béka, egy pontosan nem meghatározott Lacerta faj, madár, denevér, foltos szalamandra, kígyó, mezei nyúl és borz maradványokat, valamint egy belül mázas, kívül mázatlan, vékonyfalú cseréptöredéket. A minta Csernavölgyi László közvetítésével került a Magyar Állami Földtani Intézetbe. A leletek valószínűleg holocén koriak, valószínűleg a középkornál nem idősebbek a cseréptöredék alapján meghatározva. Az anyag pontos korát nem lehetett meghatározni a közömbös faunaösszetétel és a leletek megtartása miatt. A faunája olyan, mint a Vecsem-forrástól nem messze található fosszilis forrásszáj faunája.

1976-ban a VMTE Központi Barlangkutató Csoportnak volt kutatási engedélye a Vecsem-forrás rendszerének kutatásához. 1976 nyarán a VMTE Tektonik Barlangkutató Csoport a forrás száját körülbelül 8–10 méter hosszan kibontotta. A járat végén a mennyezetet alátámasztó és a mennyezetet alkotó, nagy kőtömbök miatt a munka életveszélyes lett. A feltárt járat az ekkor nagyon alacsony vízállásra csökkent patak felett 30–60 centiméterre haladt. A feltárást a végponti mennyezet aláhajlása miatt kellett befejezni. 1976-ban Csernavölgyi László és Kordos László szórvány állatmaradványokat, valamint talajmintát gyűjtött a barlangból. Ezeknek a vizsgálata megerősítette az előző évi kormeghatározási eredményeket. 1976-ban különböző csigák, hal, erdei béka, kecskebéka, gyík, lábatlan gyík, kígyó, különböző madárfajok, vakond, egér, erdei pele, erdei pocok és patkányfogú pocok lett meghatározva belőle. 1976 júliusában a VMTE Tektonik Barlangkutató Csoport két tagja, Szabó Miklós és Csöndör Gyula mérte fel. A felmérés alapján Szabó Miklós szerkesztett egy alaprajzi barlangtérképet négy keresztmetszettel.

Az 1977. január 30-án készült és 1975. augusztusi bejáráson alapuló szpeleográfiai terepjelentésben össze vannak keverve a Vecsem-forrásbarlangról és a Vecsem árvízi forrásszájról szóló információk. A terepjelentésben az olvasható, hogy az 5452/69 barlangkataszteri számú Vecsem-forrás-barlangnak Bódvaszilason, Bódvaszilastól északkeletre 1,6 kilométerre, a Vecsem-forrástól északnyugatra 20 méterre, körülbelül 180 méter tengerszint feletti magasságban, sziklakapuban van sziklahasadék jellegű bejárata. 1974. novemberben fedezte fel a VM Tektonik Barlangkutató Csoport. A barlang leginkább vízszintes jellegű. Inaktív forrásszáj. 14 méter alaprajzi hossza, 14 méter hossza a valóságban, 9 méter vízszintes kiterjedése és 5 méter függőleges kiterjedése. A sok kitöltő anyag kőtörmelékből és agyagból áll. Az ásatásra alkalmas terület 5 m². A barlang feltárása közben egy cseréptöredék került elő, amely Kemenczei Tibor meghatározása szerint késő bronzkori, az i. e. 10. századból származik. A lelet a Magyar Nemzeti Múzeumban található.

1978-ban a VMTE Tektonik Barlangkutató Csoport készített fényképet a Vecsem-forrás-barlang bejáratáról, amely az 1978. évi csoportjelentésben megtalálható. 1983-ban a VMTE Központi Csoport árvízi törmeléket távolított el a Vecsem-forrásnál. Az 1984-ben kiadott Magyarország barlangjai című könyv országos barlanglistájában szerepel a Vecsem-forrásbarlang nevénél, hogy a forrásbarlang két névváltozata a Vecsem-forrás árvízi forrásszája és a Papkerti forrás ősi kitörési helye, valamint térképen van a barlang helye feltüntetve. 1984-ben a VMTE Központi Barlangkutató Csoport a Vecsem-forrásnál állagbiztosítást és medertisztítást végzett. Eltávolította az áradások hordalékát.

1995 óta az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt többi barlangjával együtt a Világörökség része. 1996-ban Nyerges Miklós rajzolt a forrásbarlangról alaprajz térképet, de a térképen a Vecsem-árvizi forrászáj név látható. Az 1998-ban napvilágot látott Az Aggteleki Nemzeti Park című könyvben az van írva, hogy a Vecsem-forrás mögött feltételezett patakos járatokba sem a víznyelőkből, sem a forrás felől nem sikerült bejutni. A forrás patakos rendszere feltárásra vár. A Vecsem-forrás rendszerének csak rövidebb-hosszabb befolyási és torkolati szakasza lett feltárva a víznyelőkön át eltűnő patak és a forrásokban felszínre lépő víz útját követve.

A 2002-ben készült nyilvántartólapja szerint a vázlatosan felmért barlang 10 méter hosszú, 2 méter függőleges kiterjedésű, 2 méter mély és 10 méter vízszintes kiterjedésű. Bejárata függőleges tengelyirányú. A bejárat tengerszint feletti magasságáról két különböző adat látható. Egyszer az olvasható, hogy 185 méter tengerszint feletti magasságban, egyszer az olvasható, hogy körülbelül 185 méter tengerszint feletti magasságban van a bejárat. Triász mészkőben alakult ki a kifolyó víz hatására a forrásbarlang. Késő bronzkori edénytöredékek kerültek elő belőle. 1968-ban fedezte fel a Toldi Barlangkutató Csoport és 1974. novemberben a Tektonik Barlangkutató Csoport. Az 1959. szeptemberi Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztatóban jelent meg a barlang első említése. Alapfelszereléssel és szabadon látogatható.

2006. február 28-tól megkülönböztetett védelmet igénylő barlang a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 8/2006. KvVM utasítása szerint az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén lévő, 5452/69 nyilvántartási számú Vecsem-forrásbarlang. 2012. február 25-től megkülönböztetetten védett barlang a vidékfejlesztési miniszter 4/2012. (II. 24.) VM utasítása szerint az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén lévő és 5452-69 kataszteri számú Vecsem-forrásbarlang. 2014. májusban Szabó Zoltán rajzolt alaprajz térképet és hosszmetszet térképet keresztmetszettel. A térképek elkészítéséhez Kovács Richárd, Szabó Zoltán és Szabó R. Zoltán mérték fel a barlangot. A térképlap szerint Bódvaszilason található és a térképeken látható a barlang végén lévő szifon.

A 2016-ban készült nyilvántartólapja szerint Komjáti külterületén, hegyoldalban, a hegy lábánál, erdőben, sziklakibúvásban, 167 méter tengerszint feletti magasságban van bejárata. A kéziratban az is olvasható, hogy körülbelül 185 méter tengerszint feletti magasságban van a bejárat. Hossza 20 méter, függőleges kiterjedése 2 méter, mélysége 2 méter és vízszintes kiterjedése 10 méter. Kifolyó víz, karsztvízszint alatti oldódás és korrózió hatásaira jött létre. Késő bronzkori edénytöredékek kerültek elő belőle. A karsztvízszintet nem éri el.

Az Alsó-hegy karsztjelenségeiről szóló 2019-ben kiadott könyvben le van írva röviden, fel vannak tüntetve GPS-koordinátái tengerszint feletti magassággal és megjelent az 1996-os alaprajz térkép. A könyvben az olvasható, hogy 20 méter hosszú, 2 méter mély és 171 méter tengerszint feletti magasságban nyílik. A kiadványhoz mellékelt helyszínrajzon jelölve van helye.

Irodalom[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]