Éticsiga

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Infobox info icon.svg
Éticsiga
4 centiméter átmérőjű belgiumi példány
4 centiméter átmérőjű belgiumi példány
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Magyarországon védett
Eszmei érték: 2000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Puhatestűek (Mollusca)
Altörzs: Héjasok (Conchifera)
Osztály: Csigák (Gastropoda)
Alosztály: Valódi csigák (Orthogastropoda)
Öregrend: Heterobranchia
Rend: Tüdőscsigák (Pulmonata)
Alrend: Szárazföldi csupaszcsigák (Eupulmonata)
Alrendág: Stylommatophora
Öregcsalád: Helicoidea
Család: Főcsigák (Helicidae)
Alcsalád: Helicinae
Nemzetség: Helicini
Nem: Helix
Faj: H. pomatia
Tudományos név
Helix pomatia
Linnaeus, 1758
Elterjedés
Az európai előfordulása (zöld: ahol eddig észrevették; sárga: nincs bebizonyított előfordulása)Az európai előfordulása (zöld: ahol eddig észrevették; sárga: nincs bebizonyított előfordulása)
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Éticsiga témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Éticsiga témájú médiaállományokat és Éticsiga témájú kategóriát.

Az éticsiga (Helix pomatia) a csigák (Gastropoda) osztályának a tüdőscsigák (Pulmonata) rendjébe, ezen belül a főcsigák (Helicidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés]

Éticsiga

Őshonos a következő területeken: Ausztria, Belgium, Csehország, Kelet-Franciaország, Észak-Olaszország, Németország, Magyarország, Hollandia, Lengyelország, Nyugat-Oroszország, Szlovákia, Szlovénia, Ukrajna, Románia és a délkelet-európai országokban.

Betelepített faj a következő országokban: Svédország, Norvégia és Finnország középső és déli részei, ahová a középkorban a szerzetesek telepítették be ezt a csigát. Angliába a rómaiak vitték be, de csak a déli meszes vidékeken tudott megmaradni; manapság védett a szigetországban.[1]

Sok ember fogyasztja ezt a csigafajt, emiatt farmokon is tenyésztik. Gyűjtés után kosárban éheztetik őket néhány napig, hogy a mérgező anyagoktól megtisztuljanak. A középkorban különösen kedvelték a böjt időszak alatti fogyaszthatósága miatt - ugyanis nem húsnak, hanem halnak tekintették.[2]Az éticsiga hazánkban védett állat.

Életmódja és szaporodása[szerkesztés]

Az éticsiga télen és a forró nyári napokon dermedt állapotba merül, ilyenkor meszes burkot von maga köré.

A csiga hímnős, mégis párt kell keresnie a párzáshoz. Az egymásra talált csigák ondócsomagot adnak át egymásnak, s ez a peterakásig a párzótasakban tárolódik. A párzás közben mindkét állat megtermékenyül. Az ivarszervek a zsigerzacskó felső részében helyezkednek el, bonyolult felépítésűek és járulékos mirigyekkel állnak kapcsolatban. A párzás május - augusztus hónapokban megy végbe, melyet követően mindkét csiga a talajba ássa magát és lerakja petéit. Peterakáskor a spermiumok a petecsövön áthaladó petesejteket megtermékenyítik. A pete nagysága 8,6 × 7,2 mm.[3] Néhány hét alatt a kis csigák kikelnek, ezt követően 3 - 4 év elteltével válnak ivaréretté. Akár 6 éves korukig is élhetnek.

Képek[szerkesztés]

  • Párzó csigák

  • A csiga háza

  • Epifragmával lezárt ház

Rokon fajok[szerkesztés]

Az éticsiga legismertebb rokona a pettyes éticsiga (Helix aspersa).

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ [1]
  2. ↑ [2]
  3. ↑ Heller J.: Life History Strategies. in Barker G. M. (ed.): The biology of terrestrial molluscs. CABI Publishing, Oxon, UK, 2001, ISBN 0-85199-318-4. 1-146, cited page: 428.

Források[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Éticsiga&oldid=19068269”