Hermafroditizmus (biológia)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A tulipán virága porzót és bibét egyaránt tartalmaz.

Egy hermafrodita (hímnős, kétivarú, kétnemű) élőlény fel van ruházva mind a hím, mind a női nemi szervekkel és mindkét fajta ivarsejt előállítására képes.[1] A név görög eredetű, Hermaphroditosz nevéből alkották. Hermaphroditosz Hermész (Έρμῆς) és Aphrodité (Αφροδίτη) istenek kétneművé változott fia volt a görög mitológiában.

A hermafroditizmus az növényvilágban gyakori jelenség, kétivarú például a dohány vagy az alma is, szemben az egyivarú és egylaki kukoricával, illetve az egyivarú és kétlaki mogyoróval.[2] Előfordul az önmegtermékenyítés (autogámia) is, így például a búzánál vagy a zabnál.[3] A hermafroditák autogámiája nem tévesztendő össze a szűznemzéssel, ami a nőstény egyedek hím közreműködése nélküli szaporodását jelenti, mint például a futógyíkok 12 fajánál.

A hermafrodita jelző átvitt értelemben is használatos.[4] A pszichológiai értelemben vett hermafroditákat gyakran nevezik androgün vagy günander néven is, ami a szintén görög eredetű és férfi jelentésű szavak összetétele.

Ennek a cikknek a tárgya a biológia értelemben vett hermafroditizmus, tehát amikor egy egyed mind a hím, mind pedig a női ivarsejtek előállítására képes.

Általános jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A törzsfejlődés korai szakaszaiban kialakult állatoknál sem ritka a hímnősség, így például kétivarúak a csigák vagy a földigiliszta[5] A leggyakrabban két hímnős egyed kölcsönösen termékenyíti meg egymást, az ivarsejtjeik megfelelő cseréjével.[1] A fiatal angolnák gyakran himnősek, felnőttkori nemük végleges lakóhelyükre való felvándorlásuk után az élet- és táplálkozási viszonyok hatására, csak néhány év múlva alakul ki.[6]

A polipféle, tüskésbőrű és gerinces állatoknál viszont már sokkal ritkább, a hüllők, madarak és emlősök esetében csak rendellenességként fordul elő a hermafroditizmus, és ilyenkor az egyik jellegzetesség nem valósul meg teljesen. Ilyen esetben pszeudohermafroditizmusról illetve emberek esetében interszexualitásról beszélünk.[7]

Szekvencionális hermafroditizmusnak a halaknál és kétéltűeknél gyakori jelenséget nevezzük, hogy egynemű közegben egyes egyedek képesek nemet váltani, néhány faj egyedei ezt életükben többször is megteszik. Szükségszerűen két csoport létezhet, a protandrin és a protogün, attól függően, hogy a születéskor hím- illetve nőnemű egyedek alakulnak át a másik nemmé. Az előbbire a bohóchal, az utóbbira az ajakoshal lehet példa.

Kialakulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alvó Hermaphroditosz, görög szobor 2. századi római másolata

A hermafroditák két úton jöhetnek létre. Ebből az egyszerűbb, amikor a nemi jellegek kialakulásáért felelős gének nem kapcsolódnak be az egyedfejlődés folyamán, vagy hormonháztartásbeli problémák miatt jön létre, alakul ki kétneműség.

A másik lehetséges ok úgynevezett genetikai mozaik fejlődése. A több mint két ivarsejtből fejlődő kimérák lehetnek olyan élőlények, amikben mindkét nem minden jellemző tulajdonsága (elsődleges és másodlagos nemi szervek és jellegek) egyformán megjelennek. A hermafroditizmust genetikailag legtöbbször az XX/XY jellegű mozaik okozza, nagy részüknél négy vagy három génkészlet van jelen. Az emberi hermafroditák kizárólag XX/XY kiméraként alakulnak ki.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Kiss János (főszerkesztő). hímnős (hermafrodita, biszexuális) (hermaphrodite (bisexual)), Oxford-Typotex Biológiai kislexikon. Typotex Kft. (2007. április 20.). Hozzáférés ideje: 2009. szeptember 12. 
  2. vazlat_noszervXII.pdf (application/pdf Object): A virág. ELTE Növényszervezettani Tanszék. (Hozzáférés: 2009. szeptember 12.) Morfológia: Hajtásrendszer. Mezőgazdasági -és Környezettudományi Kar. (Hozzáférés: 2009. szeptember 12.)
  3. Kiss János (főszerkesztő). megtermékenyítés (szüngámia, fertilizáció) (fertilization (syngamy)), Oxford-Typotex Biológiai kislexikon. Typotex Kft. (2007. április 20.). Hozzáférés ideje: 2009. szeptember 12. 
  4. Szondi Lipót. Az ember és sorsa. Budapest: Kossuth Könyvkiadó (1996. április 20.). Hozzáférés ideje: 2009. szeptember 12.  Szilágyi Júlia: Lehet-e esszét tanítani?. Komp-Press, Kolozsvár, 2007
  5. Alfred Edmund Brehm. Kevéssörtéjűek (Oligochaeta), Az állatok világa (2004. április 20.). ISBN 963 86118 2 0. Hozzáférés ideje: 2009. szeptember 12. 
  6. Alfred Edmund Brehm. 1. család: Valódi angolna-félék (Anguillidae), Az állatok világa (2004. április 20.). ISBN 963 86118 2 0. Hozzáférés ideje: 2009. szeptember 12. 
  7. Borsos Antal: A nemek kialakulásának zavarai az emberben. Mindentudás Egyeteme. (Hozzáférés: 2009. szeptember 12.)