Komjáti

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Komjáti
Komjáti címere
Komjáti címere
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióÉszak-Magyarország
MegyeBorsod-Abaúj-Zemplén
JárásEdelényi
Jogállás község
Polgármester Bárczi László
Irányítószám 3765
Körzethívószám 48
Népesség
Teljes népesség 213 fő (2015. jan. 1.)[1]
Népsűrűség18,14 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület11,08 km²
Földrajzi nagytájÉszak-magyarországi-középhegység[2]
Földrajzi középtájAggtelek–rudabányai-hegyvidék[2]
Földrajzi kistájBódva-völgy[2]
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Komjáti (Magyarország)
Komjáti
Komjáti
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 32′ 39″, k. h. 20° 45′ 45″Koordináták: é. sz. 48° 32′ 39″, k. h. 20° 45′ 45″
Komjáti (Borsod-Abaúj-Zemplén megye)
Komjáti
Komjáti
Pozíció Borsod-Abaúj-Zemplén megye térképén
Komjáti weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Komjáti témájú médiaállományokat.

Komjáti község Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, az Edelényi járásban. Körjegyzőség központja.

Fekvése[szerkesztés]

A Bódva jobb partján, Szendrőtől 21 kilométerre, Miskolctól közúton 54 kilométerre északra a 27-es főút mellett. Vonattal elérhető a Miskolc–Tornanádaska-vasútvonalon. Autóbusszal az ÉMKK Zrt. által üzemeltetett 3707-es, 4124-es és 4136-os busszal közelíthető meg.

Története[szerkesztés]

Komjáti Árpád-kori település. Nevét már 1283-ban említették az oklevelek, Komnati néven. IV. László király ekkor adományozta a települést Vid fia Sengének.

A 15. században a Kőszegi, Lenkei és Komjáti családok birtoka volt, kiket 1347-ben Nagy Lajos, 1415-ben Zsigmond király is megerősített birtokaikban a Komjáti családdal együtt, majd 1415-ben Konstanzban címert is adományozott nekik. Később birtokosai voltak a Lenkei, Bede, és Himfy családok is.

Egy 1670-ben kelt oklevél szerint a falu végén, a Bódva mellett állt Komjáti Zsigmond palánkkal kerített, fából épült, kétszintes udvarháza. Az épületnek napjainkra nyoma se maradt.

A törökök alatt lakossága megfogyatkozott, a 18. század elején pedig csak három jobbágycsalád lakta. 1720 után kezdett benépesülni, új lakói nagyrészt katolikusok voltak.

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején Komjáthy Sámuel, Torna megye alispánja volt a település birtokosa.

A 1819. században közbirtokossági falu volt. 1881-ig Torna, 1881–1945 között Abaúj-Torna, 1945–1950 között Abaúj vármegyéhez tartozott.

A 20. század elején Abaúj-Torna vármegye Tornai járásához tartozott.

1910-ben 534 lakosából 527 magyar volt. Ebből 305 római katolikus, 15 görögkatolikus, 203 református volt.

Látnivalók[szerkesztés]

A falu fő nevezetessége az 1804-ben, késő barokk stílusban épült, kőfallal kerített református templom. Alaprajza alapján feltételezhető, hogy egy középkori templomot építettek át. Mai külsejét az 1912. évi, újabb átépítés eredményeként kapta, amikor a keleti homlokzat elé 17 m magas, gúlasisakos tornyot emeltek.

A templomhajó téglalap alaprajzú, hátul saroktámpillérek támasztják, belső mérete 7 m * 13 m. A tetőteret kék alapszínű, csillagokkal díszített sík famennyezet zárja le. A torony emeleti teréhez keskeny fakarzat csatlakozik.

Berendezése egyszerű. Értékesebb kegytárgyai: egy kehely, 1693 (készítette: Striegler György pozsonyi ötvös) és egy ezüst pohár, 17. század.

1995-ben a településen található 28 barlangot az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt többi barlangjával együtt az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította. Ezek a barlangok a Betlehem-zsomboly, a Búbánat-zsomboly, a Cimbó-hasadéka, a Dongó-zsomboly, a Dugó-lyuka, az Ékes-lyuk, az Éves-zsomboly, a Fazekas-zsomboly, a Gyors-zsomboly, a Három Nővér-zsomboly, a Kalap-barlang, a Kalap-zsomboly, a Kígyós-barlang, a Kilátó-zsomboly, a Komjáti Jég-zsomboly, a Köcsög-zsomboly, a Körte-zsomboly, a Közös-barlang, a Külkörte-zsomboly, a Lófüle-zsomboly, a Miki kuki-zsomboly, a Napközis-barlang, a Rőt-kúti Dreher-zsomboly, a Sinkó-zsomboly, a Szentháromság-hasadék, a Töltényes-zsomboly, az Ürgelyuk-zsomboly és a Vecsem-forrásbarlang. Ezek közül kettő, a Betlehem-zsomboly és a Vecsem-forrásbarlang megkülönböztetetten védett barlang.

Környező falvak[szerkesztés]

Közeli városok[szerkesztés]

Népesség, népcsoportok[szerkesztés]

Lakosságának alakulása az elmúlt évszázadban:

  • 1910 – 534 fő,
  • 1990 – 385 fő,
  • 2001 – 345 fő,
  • 2008 – 301 fő,

A település lakosságának 96%-a magyar, 4%-a cigány nemzetiségűnek vallja magát.[3]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
  2. a b c szerk.: Dövényi Zoltán: Magyarország kistájainak katasztere, az első kiadást szerkesztette: Marosi Sándor és Somogyi Sándor, Második, átdolgozott és bővített kiadás (magyar nyelven), Budapest: MTA Földrajztudományi Kutatóintézet (2010). ISBN 978-963-9545-29-8 
  3. A nemzetiségi népesség száma településenként

Források[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]