Kondó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Kondó
Kondó címere
Kondó címere
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióÉszak-Magyarország
MegyeBorsod-Abaúj-Zemplén
JárásMiskolci
Jogállás község
Polgármester Fajder Gábor (független)[1]
Irányítószám 3775
Körzethívószám 48
Népesség
Teljes népesség593 fő (2015. jan. 1.)[2] +/-
Népsűrűség30,06 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület19,63 km²
Földrajzi nagytájÉszak-magyarországi-középhegység[3]
Földrajzi középtájBükk-vidék[3]
Földrajzi kistájTardonai-dombság[3]
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Kondó (Magyarország)
Kondó
Kondó
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 11′ 22″, k. h. 20° 38′ 26″Koordináták: é. sz. 48° 11′ 22″, k. h. 20° 38′ 26″
Kondó (Borsod-Abaúj-Zemplén megye)
Kondó
Kondó
Pozíció Borsod-Abaúj-Zemplén megye térképén
Kondó weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Kondó témájú médiaállományokat.

Kondó község Borsod-Abaúj-Zemplén megye Miskolci járásában, Miskolctól közúton 17 kilométerre északnyugatra.

Környező települések[szerkesztés]

Parasznya (kb. 4 km), Radostyán (3 km), Sajókápolna (4 km), Sajólászlófalva (kb. 2 km), Varbó (kb. 5 km), a legközelebbi város: Sajószentpéter (7 km).

Története[szerkesztés]

1) „A nyelvtudomány a későavar népességet, illetve e népesség nyelvi hagyatékát nem tudja azonosítani, már csak azért sem, mivel a nyelvükről nem rendelkezünk információkkal. Könnyen azonosít viszont egy másik népességet, amely a honfoglalás előestéjén területünket meglehetősen nagy számban lakta: a szlávokat. A Sajó-völgy környékének a földrajzi nevei között ugyanis nagy számban találunk olyanokat, amelyek szláv eredetűek. Azaz amelyeket olyan népesség hagyott hátra, amely szláv nyelven beszélt. Elsősorban településnevekről van szó (például Parasznya, Radostyan, Szirak, Ludna, Varbo, Kazinc, Mucsony, Kurityan), de víznevek (Harica, Szuha, Liszkopatak) és régi földrajzi nevek (Kuna, Oszra, Lipoc, stb.) is akadnak közöttük. Ezek a nevek főleg az erdős területeken bukkannak fel, ami megfelel a szlávok életmódjának. Ugyancsak figyelmet érdemel, hogy jó pár további környékbeli település –például Berente, Harica, Ludna és Varbo – a tatárjárás után az Ákos nemzetség kezén tűnik fel.”

2) „Sajnos, nem tudjuk pontosan nyomon követni, Ernye bán hogyan, milyen lépésekben alakította ki borsodi birtoktömbjét, ahogy sokszor az sem állapítható meg, a család mely tagjai gyarapították a vagyont egyik vagy másik hellyel. Korán - még Diósgyőr előtt - juthatott hozzá Ecseghez, Dédeshez, Parasznyához, Malvinhoz, Haricához, Kondóhoz, Kazinchoz, Ludnához, a bolondóci vár hevesi javaihoz (Ivád Kövesd, Pétervására). Eme helyek közül bizonyosan 1254/1255 előtt lett az övé Dédes, ahol 1254-re már állott a vár. Ecseg (1248), Mályin (1254), Parasznya (amelyért valamikor Dédest kapta meg az ott élő várjobbágyoktól, s csak fia szerzi vissza 1281-ben Hernádnémetiért), valamint a bolondóci vár hevesi földjei. Térképre pillantva látható, hogy az alakuló uradalom földrajzi középpontjában épült fel a vár, amely amellett, hogy az Eger-Kaza (-Torna/Borsod) közötti útvonal közelében állt, őrködött afelett, hogy a két birtoktest között harmonikus legyen a kapcsolat. Feltűnő, hogy Ernye 1265 (1262?) előtt le tudott mondani egy szerviense javára 3 borsodi jószágáról (Kondó, Kazinc, Ludna), vagyis borsodi ingatlanainak száma a listánkon szereplőknél már ekkor is magasabb lehetett. Az is megállapítható, hogy eme korai (borsodi és hevesi) birtokainak a nagyobbik hányada a királyi földállományon belül a vár, illetve várjobbágyi földek részét képezte.”

3) „Drugh fia: Sándor V. István király bizalmas híve volt, aki részt vett Olmütz 1253. évi ostromában, és az 1263. évi görög hadjáratban, és az 1264-1265. évi belháborúban, ahol sikerrel védte meg Feketehalom várát, s részt vett a háborút befejező isaszegi csatában is. Érdemeiért V. István király neki ajándékozta Ákos nemzetségbeli Ernye bán Kazinc, Ludna és Harica Borsod megyei birtokait, melyeket korábban már Ernye bán is Sándornak adott szolgálatai fejében, melyből az feltételezhető, hogy Drugh fia Sándor Ernye Bán familiárisa lehetett.”

4) „1275-ben Kondó táluban lakó várjobbágyok nyernek nemességet.”

5) „A legrégibb plébánia-összeírás szerint (1333—1335) Borsod vármegyében a legelső lelkészi hivatalok voltak az alábbi falvakban , a templomok az alábbiak tiszteletére épültek: Szent Mihály tiszteletére Arló, Kondó, Héj őt ő, Felső-Zsolcza, Meszes és Geszt temploma;”

6) „ mint: 1390-ben Zsigmond király Ludna pusztát laki Tatár Tamás fiának Györgynek adományozta. (N. R. A. 266. cs.)”

7) „Az ősi birtokokat 1408-ban Daróczi Tibót Mihály Kondó falu megvásár-lásával gazdagítja, melyet a Kondói családtól 400 forintért szerez meg.”

8) „Az 1582. évről feljegyezték, hogy Borsod vármegyében az egyes helységek, városok mekkora és miféle török adót fizettek. Érdekesnek tartjuk közölni itt legalább a fejadót, hogy mily összegben volt a községekre kivetve:

Ludna 60—, Ecseg 40.—, Sajó-Keresztúr 200.—, Nyék 200.—, Varbó 200.—, Kis-Tokaj 36.—, Alsó-Tokaj 40.—, Málinka 50 —, Kondó 40. —, Parasznya 30.-,”

9) „Országos rendeletre az 1641. évi őszi hónapjaiban Borsod vár-megye is minden egyes járásában a szolgabírák útján vizsgálatot tartatott arra nézve, hogy a zsitvatoroki békekötés óta mely falvakat hódoltatott meg a török, milyen eszközökkel zsarolta ki az adót, mennyit tett ez ki készpénzben és természetbeli

szolgáltatásokban, végül 1615. óta mennyivel verte föl a hódolt falvak adóját?” Kondó. Elsőben 15 frt volt az summánk, annak utána 50 forintra ment fel apródonként, melyet nem szenvedhettünk, hanem tizedre állottunk; az tizedet igazán megadjuk, de az szolgálatnak semmi rendi nincsen, hanem mindenre reá hajt mint hatalmas.

Ludna. Elsőben hogy meghódoltunk, 15 forint volt az summánk, 12 szekér széna és 12 szekér az fa; summánkat 100 forintra verék fel; annak utána tizedre állánk, azt megadjuk, az szolgálatnak semmi rendi is nincsen, hanem minden-képen szünetlenül szolgáltatnak velünk

10) „Addig, a míg a törökkel barátságban élő erdélyi fejedelmek hatalma Borsod vármegyére is kiterjedt, a török felől eléggé nyugalmas napokat 'élt Szendrő vára. De Bethlen Gábor halála után a törökök ellenséges föllépése mind vak-merőbb lett. 1631. karácsony táján az egri törökök az abaúj-vármegyei Gadna falut égették föl s lakosait elhurczolták ; a szendrei őrség a borsodm. Kondó falu mellett érte őket utói, de vereséget szenvedett s mintegy 45-en életöket vesztették. Egy év múlva ugyancsak karácsony táján Újlak falut rohanták meg s akkor is Kondó falunál mérték össze a szendrei vitézekkel fegvveröket ; de a törökök ezúttal is jóval számosabbak lévén, megint legyőzték őket s közülök 35-öt részint levágtak, részint foglyúl ejtettek.”

11) „Hogy a vármegye területén mily nagy számmal voltak malmok, azt egy 1753-iki felsorolás tanúsítja:

A szentpéteri járásban: Apátfalván és Szilváson három-három, Arlón és Visnyón két-két, Szent-Péte-ren, Vadnán, Bánhorváton, Bánfalván, Tardonán, Tapolcsányon. Dédesen, Málinkán, Kápolnán, Kondón, Ludnán, Berentén. Bar-czikán, Kazinczon, Sajó-Németin, Várkonyban, Domaházán, Járdánházán. Csernejen, Upponyban, Balatonon, Molnosbélen, Nekésenyen (elégett), Sátán (épülőfélben), Nádasdon (szintén épülőfélben) egy-egy.

Egyébiránt Miskolczon kívül jó szőlőskertekkel dicseked-tek: Darócz, Sály, Geszt, Kis-Győr, Aranyas, Harsány, Emőd, Málin, Görömböly, Szirma, Berente, Yarbó, Lászlófalva, Kazincz Sajó-Szent-Péter és Edelény; csekélyebb értékű bort szűrtek: Disznósdon, Ózdon, Bótán, Csokván, Sátán, Tardonán, Tarján-ban, Barczikán, Szirákon, Kondón, Kápolnán, Badistyánon és Bánfalván.


Kondó - Harica - Ludna bányászati hagyatéka:

Mivel településünk történelmét az elmúlt évszázadban nagyban befolyásolta a szénbányászat, és mivel a mai lakosok között már kevesen vannak, akik ismerik a szénbányászat történelmét, ezért az alábbi jegyzetet készítettem. A jegyzet készítése során Rónaföldi Zoltán - Múltba nézek… A borsodi - ózdvidéki ipar- és bányavasutak rövid története című művét használtam fel.


" A terület központja Sajószentpéter, de mivel a bányászat a Nyögő, a Galya és a Harica patakok völgyeit, valamint az Alacska völgyet is érintette, ezért a következő települések és bányászatuk is elválaszthatatlan a kérdéskörtől: Alacska, Sajókápolna, Sajólászlófalva, Radostyán, Parasznya, Varbó, Kondó, Harica bányatelep, Ludna puszta. Ezek a települések 5-15 km távolságra esnek Sajószentpétertől.

Érdekes módon Radostyán, Parasznya, Varbó térségében két külszíni bányavasút is futott egymás közelében, ezért ezeket sokan, rendre összekeverik. Amiről itt most szó lesz, az a Sajószentpétert Haricabányával összekötő vasút.

A másik vasút, amely nagyjából eddig a térségig terjeszkedett, az a Diósgyőri vasgyár 1000 mm-es bányavasútja, amely egyik ágán, a Diósgyőrön – Perecesen, a Gränzenstein alagúton át a Baross aknáig terjedt, amely Varbó és Parasznya községektől déli irányban van, mintegy 1,8 km-re. Ennek a vasútnak a másik ága, a Lyukó-völgyi szárnyvonal pedig egészen Radostyánig vezetett.

A Sajószentpéter – Kondó – Harica bányavasút pedig a Nyögő- és a Harica-patakok völgyében futott.

1890-ben Sajókondón (Mai neve Kondó) és a haricai területen is nyílnak a bányák. Ekkor még széttagoltak, kisbefektetők kezén vannak.

A sajószentpéteri bányászatban két súlyponti terület volt a lényeges. Ezek közül az egyik a településre és annak közvetlen határára terjedt ki. A másik rész pedig gyakorlatilag Sajószentpétertől már távolabb, Kondó községtől nyugati irányban, a Harica patak völgyében és annak mellékvölgyeiben helyezkedett el.

Ezek a szénbányákkal bíró települések már nagy távolságra estek Sajószentpétertől (Sajólászlófalva, Kondó, Harica, Ludnavölgy, Balázsvölgy) ezért a Miskolc – Bánréve vasútvonalra való rászállításra csak egy jó kapacitású bányavasútban lehetett a megoldást megtalálni.

Sajókondó környékén a nagyobb volumenű bányászkodásra létrehozták a Sajókondói Kőszénbánya Rt-t, amely komolyabb befektetésekkel próbálkozott. 1920-ban s Sajókondói Kőszénbánya Rt. megindítja a külszíni bányavasút kiépítését a Harica völgyben. A vasút egyik érdekessége lesz, hogy élete folyamán kétszer épült fel és kétszer bontották el. A nyomtáv 760 mm volt. A fővonalára az igények szerint több, hosszabb-rövidebb leágazás is csatlakozott. A bányavasút a Harica és a Nyögő patak völgyében levő bányák termelvényét szállította be Sajószentpéterre, de a személyközlekedést is biztosította mind a munkába járásra, mind pedig a települések lakói számára, sok évtizeden át.

1923-ban a Sajólászlófalván levő Gyula-tárótól 1,3 km bányavasúttal csatlakoztak a Sajókondói Kőszénbánya Rt. vasútjához.

1924-ben a szénigények csökkenése miatt a Sajókondói Kőszénbánya Rt. Jenő, Balázs és Sarolta aknáin csődeljárására került sor. A Balázs akna folytatta csak, Bolváry Andor tulajdonában. A bányavasút építése is megszakadt. 1926-ig a Bolváry család próbálkozott itt a szénbányászattal. Ezután a Bolváry család Balázs lejtősaknája is csődbe jutott. Ekkor építik ki vele szemben a Balázs I. tárót. Ennek szenét azonban már szekérrel szállították, mert időközben a bányavasút is anyagilag tönkrement. A vasutat felszedték, felépítményét, járműveit értékesítették. A vasút megszűntével a többi nagyobb termelésű bánya is tönkrement.

A kondói területhez tartozott az úgynevezett Ludna-puszta, ahol szintén bánya nyílt és ez fontos a vasút további szempontjából is. Ez a település a középkorban elpusztult. Helyét Tardona és Varbó között, Kondótól nyugatra, a mai Harica-bányatelep környékén kel keresnünk, attól nyugati irányban.

Itt 1938-ban – tekintettel az újabb nagyarányú szénkeresletre – a nagy mennyiségű fellelhető szénre való tekintettel megalakították a Ludnavölgyi Kőszénbánya Vállalat Kft-t, amely lejtősaknát épített. Ezt később Harica-lejtősaknának nevezték el. Majd összekötötték a Bolváryak Éva- (Cseres-) aknájával. Az így kialakított Harica bánya a megye egyik legtöbb szenet adó vállalkozása lett. 1939 és 1945 között több mint 400 000 tonna szenet termeltek. Ehhez azonban már a vasút megint nélkülözhetetlen lett, ezért 1938-ban Sajószentpéterig keskeny nyomtávú iparvágányt létesítettek, vélhetően az előző nyomvonalon és alépítményen. Ilyen módon alakult ki végül a Sajószentpéter – Harica bányavasút, amely aztán az egyéb környékbeli bányák szenét is ismét szállította. Sajószentpéteren aztán az alacskai, a II. aknai, és a haricai vonalrészek egyesültek, és innen a normál nyomtávú vasútra szállítottak.

Az 1946-ban bekövetkezett államosítás után a Harica völgyi bányászatot a Ludnavölgyi lejtősaknára koncentrálták és itt indultak meg a fejlesztések is.

1947-ben a Harica völgyi bányavasút sajószentpéteri rakodóján – a már tervezett sajóbábonyi vegyiművek majdani igényére – széntörő-művet és szénosztályozót építettek.

Mindezek közben a sajószentpéteri és a haricai bányák a Borsodi Szénbányászati Tröszt nagy bányái lettek és a fejlesztések is rohamtempóban indultak el. 1949-től folyamatosan fontos gépkísérleti és bányászati fejtéstechnológiai kísérletek folytak itt. Ezek egy része hazai gyártású bányagépekkel történt. A gépkísérletek egy jelentős hányada azonban szovjet gyártású réselő és fejtőgépekkel történt, de más – még nyugati országból származóval is – próbálkoztak. A kísérletek alapozták aztán meg többek között a Borsodi Szénbányáknál az 1960-as évektől kezdődő gépesítési folyamatokat és a széntermelés ugrásszerű növekedését.

1957-ben a kondói üzemkoncentráció elindult, Harica III. lejtősakna és a Béke akna teljes termelésének figyelembe vételével. Ezzel párhuzamosan elkezdődött a Lyukó – Kondó, valamint a Kondó – Berente függőkötélpályák építése. Ez már előre jelzi a bányavasút lassú végzetét. Ebben az időszakban a vasutat a Harica patak völgyében, gyakorlatilag déli irányban kihosszabbították, ez lett a Harica fűrésztelep, a bánya fatelepe, komoly vasúti rakodóval. 1960-ban egy felhőszakadást követő árvíz – a Harica patakon – elpusztította a bánya fatelepét (Harica fűrésztelep), a vasúti rakodót, és az alsó üzemteret is.

1962-ben gazdaságossági okok miatt Harica III. akna befejezte a termelését. 1964-ben a Béke akna is bezárt, 7 millió tonna művelhető szénvagyonnal.

Közélete[szerkesztés]

Polgármesterei[szerkesztés]

  • 1990–1994: Tőzsér Miklós
  • 1994–1998: Tözsér Miklós (független)[4]
  • 1998–2002: Tőzsér Miklós
  • 2002–2006: Soltész Kálmán Dezsőné
  • 2006–2010: Lovas Bertalan
  • 2010–2014: Lovas Bertalan (független)[5]
  • 2014–2019: Fajder Gábor (független)[6]
  • 2019-től: Fajder Gábor (független)[1]

Népesség[szerkesztés]

A település népességének változása:

Népcsoportok[szerkesztés]

A 2001-es népszámlálás adatai szerint a településnek csak magyar lakossága van.[7]

Források[szerkesztés]

  • Kiss Lajos: Sajószentpéter a középkorban. 1988. I–II. kötet, Lásd meg Györffy György,1987. 736. p.)
  • Rupp Jakab: Magyarország helyrajzi története
  • Borovszky Samu: Borsod vármegye története a legrégibb időktől a jelenkorig. 1909
  • Dobrossy István (főszerk.): Miskolc története 6 kötetben. 1966

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Kondó települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2020. január 7.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
  3. a b c Magyarország kistájainak katasztere. Szerkesztette Dövényi Zoltán. Második, átdolgozott és bővített kiadás. Budapest: MTA Földrajztudományi Kutatóintézet. 2010. ISBN 978-963-9545-29-8  
  4. Kondó települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2020. január 3.)
  5. Kondó települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2020. január 7.)
  6. Kondó települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2020. január 7.)
  7. A nemzetiségi népesség száma 2001