Pálháza

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pálháza
Református templom
Református templom
Pálháza címere
Pálháza címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Észak-Magyarország
Megye Borsod-Abaúj-Zemplén
Járás Sátoraljaújhelyi
Jogállás város
Polgármester Szebeni Endre
Irányítószám 3994
Körzethívószám 47
Népesség
Teljes népesség 1060 fő (2015. jan. 1.)[1]
Népsűrűség 155,56 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 6,75 km²
Földrajzi nagytáj Észak-magyarországi-középhegység[2]
Földrajzi középtáj Tokaj–Zempléni-hegyvidék[2]
Földrajzi kistáj Hegyközi-dombság[2]
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Pálháza (Magyarország)
Pálháza
Pálháza
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 28′ 19″, k. h. 21° 30′ 35″Koordináták: é. sz. 48° 28′ 19″, k. h. 21° 30′ 35″
Pálháza (Borsod-Abaúj-Zemplén megye)
Pálháza
Pálháza
Pozíció Borsod-Abaúj-Zemplén megye térképén
Pálháza weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Pálháza témájú médiaállományokat.

Pálháza kisváros Borsod-Abaúj-Zemplén megye Sátoraljaújhelyi járásában, a Hegyközben. Miskolctól 87 kilométerre keletre található. Magyarország legkisebb városa.[3]

Története[szerkesztés]

Főbb közigazgatás-történeti adatok 1900 óta
Rangja
1950-ig kisközség, körjegyzőségi székhely
1950–1966 önálló tanácsú község
1966–1971 községi közös tanács székhelye
1971–1990 nagyközségi közös tanács székhelye
1990–2005 nagyközség
2005 óta város
Társközségei
1966–1990 Filkeháza, Füzérkajata, Füzérradvány, Kishuta, Kovácsvágás,
Nagyhuta, Vágáshuta
Területi beosztása
1921-ig Abaúj-Torna vármegye, Füzéri járás
1921-1945 Abaúj-Torna vármegye, Gönci járás
1945-1950 Abaúj vármegye, Gönci járás
1950–1983 Borsod-Abaúj-Zemplén megye, Sátoraljaújhelyi járás
1984–1990 Borsod-Abaúj-Zemplén megye, Sátoraljaújhelyi városkörnyék
1990 óta Borsod-Abaúj-Zemplén megye
1994 óta Borsod-Abaúj-Zemplén megye, Sátoraljaújhelyi kistérség

A terület az őskor óta lakott. A település az 1320-as években jött létre a füzéri uradalom részeként. Először egy 1389-es adománylevélben említik.

A husziták, majd a törökök is feldúlták, többször elpusztult. 1711-ben pestisjárványban halt ki a lakosság, legközelebb 1786-ban említik. 1875-ben épült meg a fűrészmalom, a mai fűrészüzem elődje, majd a kisvasút (Magyarország első erdei vasútja.)

1914-től rendszeresen megrendezik az országos állat- és kirakodóvásárt.

A trianoni békeszerződés után a település az országhatár közelébe került. A nagy gazdasági világválság és a második világháború után újra fejlődésnek indult a község. 1958-ban a porcelán előállításának alapanyagául szolgáló kaolin kitermelésére bányát nyitottak, amellyel a közelmúltig ellátták a Hollóháza községben működő porcelángyárat. Ezekben az évtizedekben sokat fejlődött a település és az infrastruktúra.

1980-ban a tiltakozás ellenére felszámolták a bodrogköz-hegyközi kisvasúthálózatot, ezzel a település elvesztette vasúti kapcsolatát Sátoraljaújhellyel és több környező településsel. A Hegyközi Kisvasúthoz korábban csatlakozó erdei vasutat azonban nem bontották el, azt 1989-től fokozatosan felújították, és ma is üzemel Pálházi Állami Erdei Vasút néven.

2005-ben városi rangra emelték, ezzel az ország legkisebb népességű, és legészakibb fekvésű városa lett.

Közlekedés[szerkesztés]

Közúti közlekedés[szerkesztés]

Pálháza a 3719-es számú közúton közelíthető meg Sátoraljaújhely és Hollóháza irányából. A településen ágazik ki a 3708-as számú út Telkibánya, illetve a 37125-ös út Kishuta felé.

A települést rendszeres autóbuszjáratok kötik össze Sátoraljaújhellyel, Hollóházával, Gönccel.

Vasúti közlekedés[szerkesztés]

A települést normál nyomtávú vasútvonal soha nem érintette, ám a település legfőbb közlekedési eszköze a Hegyközi Kisvasút volt, melynek vonala 1924-ben érte el a települést. Bár a kisvasutak ma már a turizmus részét képezik, a 760 milliméter nyomtávú vasútvonal legfőbb feladata, hasonlóan a Nyírvidéki Kisvasúthoz (mely 1945-ig, a balsai Tisza-híd felrobbantásáig egy hálózatot alkotott a hegyközivel) a személy-, illetve teherszállítás volt.

A település azonban nem csak ezzel a kisvasúttal rendelkezett. 1888-ban, elsőként az országban, lóvontatású erdei vasutat hozott létre gróf Károlyi István a faanyag kitermelésére. Eredetileg 700 milliméteres nyomtávval épült, mely Pálháza-Ipartelepen nehézkes átrakást jelentett. Ez a helyzet csak az államosítás után, 1947-ben változott, amikor az Erdei Vasút is 760 mm-esre lett átépítve. Bár ettől kezdve a két vonal átjárható lett, a MÁV-tulajdonú Hegyközi Kisvasút és az erdőgazdaság által üzemeltetett PÁEV - mint később kiderült, a vonal szerencséjére - soha sem alkotott egy egységet. A turisztikai jellegű személyforgalom 1958-ban indulhatott meg Pálháza-Ipartelep és Kőkapu között.

Az 1968-as közlekedéspolitikai koncepció a magyarországi gazdasági vasutak és közforgalmú kisvasutak felszámolását, forgalmuk közútra terelését írta elő. Ennek megfelelően a Hegyközi Kisvasút is felkerült a halállistára, története pedig 1980. november 29-én véget ért. A síneket villámgyorsan felszedték, hogy a forgalom visszaállításának esélyt se adhassanak.

Az erdőgazdaság a PÁEV esetében, bár belátta, hogy a teherszállítás a vonalon nem folytatódhat, "csupán" üzemszünetet rendelt el. Ez kilenc évvel később, 1989-ben lett feloldva. A pályát felújították, új kocsik érkeztek, illetve a régi járműparkot felújították. Már a következő évben, 1990-ben meghosszabbodott a vasút, a régi nyomvonalat a rostallói kulcsosházig építették vissza. 1996-ban a Hegyközi Kisvasút egy szeletét is újraélesztették, amikor a település szélén, kieső helyen lévő Pálháza-Iparteleptől az egykori Pálháza megállóhelyig visszaépítették a kisvasúti pályát.

A kisvasút ma csak turisztikai célú személyszállítást végez, éves forgalma kb. 40 ezer utas.

Népcsoportok[szerkesztés]

A 2001-es népszámlálás adatai szerint a településnek szlovák kisebbségi és magyar lakossága van.[4]

Népesség[szerkesztés]

A település népességének változása:

Nevezetességei[szerkesztés]

Szomszédos települések[szerkesztés]

Bózsva (3 km), Filkeháza (2 km), Füzérradvány (2 km), Kishuta (7 km), Kemencepatak (9 km)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
  2. ^ a b c szerk.: Dövényi Zoltán: Magyarország kistájainak katasztere, az első kiadást szerkesztette: Marosi Sándor és Somogyi Sándor, Második, átdolgozott és bővített kiadás (magyar nyelven), Budapest: MTA Földrajztudományi Kutatóintézet (2010). ISBN 978-963-9545-29-8 
  3. Bódisz Attila: Az ország legkisebb városa (magyar nyelven). Népszabadság, 2005. július 28. (Hozzáférés: 2011. október 16.)
  4. A nemzetiségi népesség száma 2001

További információk[szerkesztés]