Aszaló

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Aszaló
Műemlék római katolikus templom
Műemlék római katolikus templom
Aszaló címere
Aszaló címere
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióÉszak-Magyarország
MegyeBorsod-Abaúj-Zemplén
JárásSzikszói
Jogállás község
Polgármester Dr. Mészáros István (független)[1]
Irányítószám 3841
Körzethívószám 46
Népesség
Teljes népesség 1843 fő (2015. jan. 1.)[2]
Népsűrűség72,39 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület25,35 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Aszaló (Magyarország)
Aszaló
Aszaló
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 13′ 25″, k. h. 20° 57′ 11″Koordináták: é. sz. 48° 13′ 25″, k. h. 20° 57′ 11″
Aszaló (Borsod-Abaúj-Zemplén megye)
Aszaló
Aszaló
Pozíció Borsod-Abaúj-Zemplén megye térképén
Aszaló weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Aszaló témájú médiaállományokat.

Aszaló község Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, a Szikszói járásában, Miskolctól 18 kilométerre Északkeletre a Hernád-völgyében található. Területét (25,35 km2) és teljes népességszámát (1843 fő) tekintve a második legnagyobb területű és népességszámú község a Szikszói járásban.[3] Közúton elérhető a 3-as főúton, vonattal a Miskolc–Hidasnémeti-vasútvonalon.

Fekvése[szerkesztés]

Aszaló határos Szikszó várossal (5 km), Kázsmárk (6 km), Halmaj (7 km), Szentistvánbaksa (12 km), Alsóvadász, Megyaszó és Alsódobsza községekkel. A település a Hernád-völgy alsó részén található, jó termőföldekkel rendelkezik. A község Délkeleti oldalát a Hernád folyó, míg Északnyugati oldalát szőlőművelésre alkalmas hegyek határolják.[4] A napsütötte domb- és hegylábfelszíneken az Árpád-kor vége felé a szőlős- és gyümölcsöskertek is megjelentek, többek között Aszaló, Forró, Garadna, Hidasnémeti, Hernádkércs és Szikszó településeken.[5] Az Árpád-kori településről már 1275-ben írásos említést tesznek,[6][7] melyből következtethető, hogy már ekkor népes hely lehetett.

A település helytörténete[szerkesztés]

Aszaló látképe

Első okleveles említése - IV. (Kun) László magyar király uralkodásának idejéből[8] 1275-ből származik, ekkor már lakott hely "Ozalou", az Aba-nembeli Manhard ispán birtoka. Jelentős település lehetett, hiszen papja fizeti a pápai tizedet, amint ez az egri püspöki dézsmajegyzékben fel van tüntetve. 1329-ben ismét említi a dézsmajegyzék "Azaló possessiót", mint Vadász és Jánostelke határvárosát. 1332-ben a dézsmajegyzékben "Asako" néven szerepel. Mindezek mellett szerepelt "Azolo", "Azolom" és "Azalon" néven is.[6][7]

Egy, az I. Károly magyar király idejében, 1323-ban kelt királyi szabadalomlevél említi Aszaló-tavát, mint két birtokot határoló egyik mocsár nevét mint "Ozaloutaua".[9]

Abaúj és Torna vármegyék a mai Magyarországra eső területéről rendkívül kevés honfoglalás kori és kora Árpád-kori lelet került elő. A mindösszesen hat lelőhelyről (Aszaló, Monaj, Hejce, Rásonysápberencs, Hernádkércs, Alsódobsza) előkerült leletcsoportot a Szikszón talált két X. századi temetkezés egészíti ki.[10]

A település nevének keletkezéséről három változat ismeretes. A szájhagyomány szerint a község az Árpádok korában királyi birtok volt, lakói gyümölcsaszalással foglalkoztak és a királynak járó dézsmát is aszalt gyümölcsben szolgáltatták be. A szőlőhegyekben voltak a királyi aszalóházak.[11] A másik magyarázat szerint "a rengeteg erdőség, amely a Felvidéket elborítja, lassan-lassan vágás alá kerül. Aszaló neve arra enged következtetni, hogy tűzzel irtott tisztáson alapították."[12] A harmadik magyarázat így szól: A régi magyar nyelvben az "aszó" szó völgyet jelentett. Így Szikszó -szik aszó- szikes völgy, Megyaszó -mély aszó- mély völgy, Aszaló -aszó alá- alsó völgy jelentésű.[12][13]

Aszaló új birtokosa a nagyváradi káptalan[szerkesztés]

A XV. század elején a község még királyi birtok, egészen 1407-ig, amikor Zsigmond király a váradi káptalannak adományozza. "A nagyváradi egyház 1407-től bírja Zsigmond király adományából Aszalót és Beechet." Eszerint akkor Bécs -amely most a község egyik utcája az Ó-Bársonyos bal partján- annak idején külön település volt.[11]

Aszaló a XVI-XVII. században[szerkesztés]

Aszaló történeti fejlődését a XVI-XVII. században mindig több hiteles adat dokumentálja, ezekből megtudhatjuk, hogy a község jelentős szerepet töltött be ebben a korban hazánk és Borsod megye történetében egyaránt. Az igazságos Mátyás király halála után következő évtizedekben a főurak és a köznemesek -az egymással vívott hatalmi harcok ellenére- egy dologban egyet értettek: a jobbágyság elnyomásában. A parasztság felgyülemlett számtalan sok sérelme az első adódó alkalommal kirobbantotta a magyar történelem legnagyobb parasztháborúját.[11] A Dózsa György-féle parasztháború egy mindössze néhány hónapig tartó (1514 áprilisa – júliusa), de annál véresebb megmozdulás volt Magyarország területén. A Bakócz Tamás esztergomi érsek által a törökök ellen összehívott paraszti keresztes sereg a hadjárat leállítása miatt a saját nemessége ellen fordult.[14] Aszalói Kecskés Tamás és Megyaszói Mészáros Lőrinc -a parasztháború lelke- 1514-ben kereszteseket toboroz Dózsa seregébe.[11] Július végén azonban az 1514-es magyar parasztháború Bihar városának elvesztett csatával véget ért. Dózsa Györgyöt kivégezték, mellyel a nemesség példát akart statuálni, hogy a parasztoknak egy életre elmenjen a kedvük a megmozdulásoktól.[14]

Aszaló mezővárost elveszíti a nagyváradi káptalan[szerkesztés]

Már a középkorban jelentős volt Aszaló szőlő- és bortermelése, lovai és méhészete. A nagyváradi káptalan a települést 1540-ig zavartalanul birtokolta. A mohácsi vészt követő zavaros világban, I. Ferdinánd király kezére kerül. Ferdinánd 1541-ben a várost Serédi Gáspárnak veti zálogba.1543-ban a nagyváradi káptalan tiltakozik a vármegye törvényszéke előtt, de eredménytelenül, a várost nem kapja vissza. 1549-ben a leleszi konvent döntése szerint a káptalan elveszítette Aszalót.[15][16] Az 1544. évi adólajstrom szerint Aszaló "oppidum" azaz mezőváros Bebek Ferenc főkapitány birtoka, a szendrői járáshoz és így Borsod megyéhez tartozik.

Hogyan lett Aszaló mezővárossá?[szerkesztés]

Ebből a felsorolásból megtudhatjuk, hogy hogyan lett Aszaló mezővárossá: "Egész sor régi mezővárost virágoztatott fel és újakat hozott létre a bortermelés. Pásztó, Mezőkövesd, Mezőkeresztes, Aszaló, Sajószentpéter, Szikszó, Gönc, Szerencs, Megyaszó, Mád, Abaújszántó, Tokaj, Tarcal, Tállya, Tolcsva, Erdőbénye, Sátoraljaújhely, Bodrogkeresztúr, Olaszliszka és mások 1000-2000 lélekszámú néptömörülésekké növekedtek."[17]

Aszaló 1570. évi Urbáriuma[szerkesztés]

Mikor és hogyan került a település a szepesi Kamara kezelésében lévő Szendrő vára javai sorába, pontosan nem ismeretes, ellenben hiteles feljegyzések tanúskodnak arról, hogy 1570-ben Aszaló mezőváros Szendrő vára javainak jegyzékében szerepel. Ezt bizonyítja az 1570. évi Urbárium is. 1571-ben az Aszaló városában található különféle tárgyaknak hiteles Inventáriuma (leltára) is ezt igazolja.[18] 1572-ben pedig a szendrői vár álladékát tevő helyek gabona jegyzékében találkozhatunk Aszalóval. A következő években már nem szerepel Aszaló Szendrő királyi birtok javai között. Homály fedi a város birtokosainak kilétét a XVII. század és a XVIII. század folyamán mindaddig, míg Mária Terézia újra a nagyváradi káptalan birtokába vissza nem juttatja.[11]

Aszaló helyzete a törökvilágban[szerkesztés]

Hogyan háborgatta, sarcolta Aszaló lakosait a török? Erről kevés írásos feljegyzés szól, ám Kassa város levéltárában őrzik azt a levelet, amelyben Aszaló mezőváros vezetői 1628-ban Kassa vezetőihez fordultak segítségért.[11] „Mivel Kassa polgárai közül sokan Aszalón szőlőbirtokosok, segítsenek, mert az pogány török szorongat minket, azt gyakorta való sommának beszolgáltatásra, s most is odatartják zálogul egy emberünket.”[17]

Az előzővel egykorú iratok az adóztatás mértékéről is vallanak: Országos rendelet alapján az 1641. év első hónapjaiban Borsod vármegye minden járásában a szolgabírák által vizsgálatokat tartottak arra nézve, hogy a zsitvatoroki békekötés óta mely falvakat hódoltatta meg a török, milyen eszközökkel zsarolta ki az adót, menyit tett az ki készpénzben, természetben és szolgáltatásokban. Végül 1615 óta menyivel verte fel a meghódoltatott falvak adóját. Ez a hivatalos tanúvallatás híven festi le a törökvilág borzalmait a vármegye minden helységére kiterjedően.[11] „Aszaló város 1615. és 1616. esztendő táján Ali agának Eger várában tartozott fizetni 300 magyar forintot, 200 itze mézet, ugyanannyi vajat. De a török ezzel nem elégedett meg, felverte adójukat 450 magyar forintra, két hordó borra, mézet és vajat az előbbiek szerint fizettek. A császár adójába akkor fizetett a város 52 kila búzát, szolnoki szekérbérben pedig hol 20, hol 30 forintot." [17]

Eben az időben az uralkodó Habsburg Mátyás vagy Ausztriai Mátyás volt (15571619). A Habsburg-házból származó osztrák főherceg, német, magyar és cseh királyi herceg, aki II. Mátyás néven magyar király 1608-tól, I. Mátyás néven német király, német-római császár és Ausztria uralkodó főhercege 1612-től, valamint cseh király 1611-től haláláig, 1619. március 20.-ig.[19]

Hadakozás a császáriak ellen[szerkesztés]

Nemcsak a török sanyargatta a mezővárost, a császáriak ellen is hadakozniuk kellett a jobbágypolgároknak. „A bécsi és a zsitvatoroki békekötés után elült ugyan a csatazaj hazánkban, de az abszolutista kormányforma megvalósítására törekvő - nagyanyjától örökölt őrültséggel terhes - Rudolf császár sem a bécsi, sem a zsitvatoroki békét nem hagyta jóvá és a békefeltételeket sem teljesítette. A végvárakból nem távolították el az idegen katonákat, sőt a rebellis magyarság megfékezésére még újabb német csapatokat vezényeltek oda.

A hajdúság nem sokáig tűrte ezt a helyzetet. A saját sérelmeitől fűtött - s egyben a nemzet általános elégedetlenségétől is táplált - vitézlő hadi nép Nagy András hajdúgenerális vezetésével 1607 őszén Szikszó környékén táborba szállt. A kétségbeesett jelentések szerint a hajdú éjjel-nappal szaporodik, mint a sáska. Szikszó környékén az egész földet ellepték.

Valóban, 1607 őszére a felkelő csapatok száma elérte a 15 ezret és októberben már félreérthetetlenül meg is mondották: mi soha többé németet nem uralunk, hanem azt uraljuk, az ki magyar fejedelme leszen Magyarországnak, az melyet Isten ki is mutatott tükreül.”

„A haldokló Bocskay végrendeletének megfelelően Homonnai Bálintot akarták királyuknak választani. 1607. december 29-én Szikszóhoz egy óra járásnyira fekvő Ináncson tárgyalásokat kezdtek a hajdúsággal. A gyűlés eredménye nélkül oszlott szét. A felkelés mégsem robbant ki, mert II. Mátyás, az új császár helybenhagyta a bécsi békét és elismerte a hajdúk kiváltságait is."[20]

„A mezővárosi jobbágypolgárság nagyobb tömegben, szervezettebben élt együtt, műveltebb és mozgékonyabb volt, mint falusi sorstársai, ezért a földesúri elnyomás elleni harca is élénkebb, tudatosabb volt... De a mezővárosok jobbágypolgárai sem voltak képesek arra, hogy a paraszti osztályharcot kiszélesítsék és megszervezzék. Küzdelmeik többnyire helyi mozgalmakban merültek ki s nem kapcsolódtak össze más mezővárosok és falvak megmozdulásaival. Minden mezőváros és falu elszigetelten küzdött kizsákmányolói ellen.”

A fentieket bizonyítják az alábbi eseteket is:

„Kátay János ónodi kapitány tudtával 1631 karácsony táján az egri törökök ráütnek Gadnára, a lakosságot rabszíjra fűzik, a falut felégetik. A parasztok véletlenül rájöttek az ügy hátterére, Kátay lelkiismeretlen intrikájára s a felkelés vezetőinek forrói, majd aszalói gyűlésén egyre többen kezdték követelni ű, hogy álljanak bosszút az áruló urakon, s mindenekelőtt dúlják fel Kátay encsi kúriáját.”

„A végvári katonaság valóságos rabló-hadjáratot folytatott a parasztság ellen. Roskoványi László szendrői alkapitány, nem törődve az 1632. augusztus 17-i gönci egyezménnyel, katonáival rátört Aszaló mezővárosra, a felkelő parasztok egyik szervezkedési központjára. A lakosságot kirabolták, egy parasztot megöltek, másokat fogva hurcoltak a várba."[21]

Aszaló Borsod vármegye székhelye[szerkesztés]

Borsod vármegye címere

A török uralom idején aszaló nem pusztul el, bár portyázásaitól sokat szenvedett. Az adóztatásnak is igen nagy mestere volt a török. Mindig újabb és újabb adónemeket talált ki. 1582-ben 160 forint fejadót fizetett a város az egri töröknek.

1577-ben a szikszói „sokadalomra” tört rá Ferhát füleki bég s ott sok népet és marhát kerített hatalmába. Bizonyára aszalóiak is kerültek a török rabságába, hiszen a legközelebbi szomszéd mezőváros vásáraira mindig teljes számmal felvonult Aszaló parasztsága. 1588-ban ismét rátört Szikszóra a füleki török és Kassától Tokajig pusztította a vidéket.[22]

1596. október 26-án folyt le a szerencsétlen kimenetelük mezőkeresztesi ütközet, Borsod megye déli részét teljesen elpusztította a török. A negyedik, a vattai járás teljesen megsemmisült. Borsod megye rendjei nem tudták már nyugodtan megtartani közgyűléseiket Miskolcon, illetve a végházakban: Ónod, Diósgyőr, Szendrő sem , ezért 1597-ben Aszalón tartják közgyűlésüket, amikor is a törökök terjeszkedése elleni közös védelmet beszélik meg. Ettől az időtől kezdve számos ízben tartják Aszalón a különböző megyei gyűléseket:

  • 1616. február 3.: Felsővadászi Rákóczi György beiktatása főispáni tisztségbe.
  • 1617. február 28.: Diósgyőr várának erősítésére hoznak határozatot.
  • 1623. április 18., 1624. május 8., 1626. január 26.: Törvényszéki ülések.
  • 1627. március 22.: A Nikolsburgi békekötés tudomásulvétele, hűségfogadalom a királynak.
  • 1627. június 9.: Előbbi fogadalom megerősítése
  • 1629. május 2.: Pecsételő széki ülés.
  • 1631. november 12.: Közgyűlésén alispánná választják felsőpulyai Bük Zsigmondot.

És még több esetben tartottak Aszalón gyűlést egészen 1711-ig olyankor, amikor nem találtak "biztonságosabb" helyet.[23][24]

Az aszalói csata[szerkesztés]

Egy helyi kéziratban olvashattunk erről a csatáról, mely így zajlott le: 1678-ban-ban Thököly Imre lett a kurucok vezére. Thököly minden erejét arra fordította, hogy a már szétzüllőben lévő sereget összegyűjtve beléjük újra lelket öntsön.

1679. október havában Putnokot bevette és felgyújtotta. Nem sokkal ezután a sárospataki német parancsnok, La Borde Gerstorf , éppen a tokaji szüretre indult elég nagyszámú sereggel Kassa felől. Thököly 2000 emberével sietve eléje került, s Szikszó mellett lesbe állott. La Borde Gerstorf nevű alezredesét Aszalóra küldte élelmezés és az út kikémlelése végett, maga pedig ezalatt Dobszánál állapodott meg. Thököly kapitánya 400 lovasukkal Gerstorfot az aszalói temetőbe szorították, aki addig, míg segítség érkezett, itt védte magát. Nemsokára megjelent maga La Borde is mintegy ezerfőnyi seregével, melyhez néhány főrangú úrfi is csatlakozott, akik a szüreti mulatságra készültek, s most részt akartak venni a biztosra vett diadalban. Az Aszalónál harcoló kurucok észrevevén a segítség közeledését, Szikszó felé kezdtek hátrálni. A császáriak azt hitték, hogy a Sajóba szoríthatják őket, miért is nagy csetepatéval űzőbe vették a menekülőket. Ekkor Thököly sebes nyargalvást lesietett a hegyről, s rácsapott a császáriakra, akik csakhamar megzavarodtak, s rendetlen futásban menekültek a Hernád felé. Csak kevesen mehettek át a folyón, egy részük a hullámokban lelete sírját, több főtisztjük pedig a kurucok fogságába került.

Más forrás így mondja el ezt az esetet:

1679-ben La Borde királyi hadvezér katonái Aszaló városát pusztították. Harsányi nevezetű aszalói származású híres kuruc vezér néhány jó lovas kurucokkal a pusztító katonaságot megtámadta, majd színlelt futással az ongaújfalusi bércre csalta, hol Thököly Imre kurucaival a királyi sereget körülvette s csaknem egy lábig levágták. Hulláik két halomba temettettek. Ezek a halmok a Miskolcra menő országútról világosan látszanak.[11]

Aszalóiak a Rákóczi szabadságharcban[szerkesztés]

Dózsa parasztháborújának egyik alvezérét - és bizonyára számos katonáját is - mezővárosunk adta. Már a XVI. század elején országszerte egyre nehezebb lett a jobbágyok sorsa. Mátyás király uralkodása idején a mezővárosi jobbágyok együttesen róhatták le adójukat, és ezen túl személy szerint nem fizettek kilencedet. Mátyás halála után ezt a kedvezményt elvették a mezővárosoktól, személy szerinti kilenced fizetésére kötelezték őket. Ezzel végképp megfosztották a mezővárosi jobbágyokat attól a lehetőségtől, hogy később teljesen megválthassák magukat és váljanak.

Nem csoda tehát, hogy városunk lakói ott voltak a történelem legnagyobb parasztháborújában.

De a XVII. század első felében zajló paraszti felkelésekben is élen jártak az aszalóiak.

Hazánk megszabadult a törökök igájától, de nem szabadult meg a Habsburgok önkényétől. Az elkeseredés országos méreteket öltött. 1705-ban megindult a harc a szabadságért. Parasztságunk is szeretett volna megszabadulni a császári katonák kíméletlen megszállásától és felszabadulni a földesúri terhek alól.

A kuruc szabadságharcban vármegyei és mezei hadak vettek részt. A vármegyei hadakban 37 aszalói katona harcolt, a mezei hadakban, pedig 53 katona vett részt 1707-ben. A harcokban elestek az aszalóiak közül a vármegyei hadban: Tóth István, Csirke Gergely és Kopasz János is Eperjes alatt. A mezei hadból Szendrő alatt esett el halálos sebben Tóth Mátyás.[25]

Aszaló újra a káptalan birtoka[szerkesztés]

Az 1700-as évek elején gyér számú a város lakossága. Az 1715-1720 év összeírás a borsod megyei Aszalón csak 23 adózó családot talál. Ugyanakkor szőlőhegyen 52 extraneust, más községben lakó birtokost ír össze. Az összeírás szerint 3 nemes, 12 jobbágy és 8 taksás háztartás volt ekkor Aszalón. Ellenben 5 évvel később már 11 nemes, 9 polgár, 31 jobbágy, 18 taksás lakott a békésebb idők alatt újra fejlődésnek indult mezővárosban.[26]

Nem tudni pontosan, hogy mikor adta vissza a káptalannak Mária Terézia Aszaló birtokát, csak következtetni lehet rá. Valószínűleg 1760 körül került erre sor, mert a Római Katolikus Egyház templomát 1766-ban már a káptalan támogatásával kezdte felépíteni.

A káptalan ez időtől kezdve majorsággazdálkodást folytat a határ nagyobbik részén. Az Urbárium csak 1772-től szabályozza a birtokosok és a jobbágyok viszonyait.

Mik voltak a majorságok? A jobbágyoktól vett földeken alapított mezőgazdasági üzemek, amelyekhez a munkaerő kis részben bérmunka, nagyobb részben pedig a jobbágyok ingyenmunkája, a robot, szolgáltatta. Hogy a parasztság ennek az elnyomásnak ellen ne állhasson, szigorították a földesúri a bíráskodást, a városi és falusi bírók hatáskörét megnyirbálták, a mezővárosok önkormányzatát szűkítették, főként minden eszközzel akadályozták a falusi és mezővárosi jobbágyok szabad költözését.

Főként a mezővárosi parasztpolgárság minden módon védekezni próbált az új terhek elsősorban a robot növelése ellen. Keresték a kiutat a szőlőtermelésben és a marha tenyésztésben. Az árutermelés e két legjövedelmezőbb ágában ugyanis technikai okokból nem lehet eredményes robotmunkát alkalmazni.

Ha az árugabona túlnyomó része már a robotoltató majorságból került is ki, a bort és a vágómarhát továbbra is paraszti gazdaságok termelték s bármennyire növekedett is a földesurak felvásárló tevékenysége mindig maradt a parasztság közében vihető áru.

Ez a magyarázata annak, hogy mezővárosunk is - bár súlyos korlátozásokat kellet szenvednie - megvédelmezhette önkormányzatának fontosabb elemeit. Ez teszi számunkra érthetővé azt a tényt, hogy ebben a században - különösen a század második felében - olyan rohamos fejlődésnek lehettek részesei Aszaló mezőváros jobbágypolgárai. Ezt mutatják számszerűleg is a II. József által elrendelt népszámlálás adatai: 320 házban 1652 lakost írtak össze. (332 család)

A virágzó szőlőművelés és marhatenyésztés Aszaló fejlődését a század végéig biztosította, pedig ebben az időben már a legtöbb mezővárost visszaszorította a fejlődésben a földesúri majorsággazdálkodás.[27]

Aszaló a XVIII. Század végén[szerkesztés]

Mezőváros Borsod vármegyében, birtokosa a nagyváradi Káptalan. Lakosai katolikusok és reformátusok. Fekszik e népes mezőváros a Bársonyos vize mellet, Abaúj határa szélen, melyhez tartozott vala azelőtt. De mivel az időben, midőn Eger várát a török bírta, nem kevés fáradsággal nyerték meg a Borsodiak azt a cserét, mely szerint Onga helységét Abaúj Vármegyének átengedvén, ezt magának megtarthassa. Határa jó szántóföldjeivel és szőlőhegyeivel gazdag. Bársonyos vize kiáradáskor elönti határát, és a lakosoknak is károkat okoz. Földjeinek ritkán szükséges a trágyáztatás. Piaca Szikszóhoz közel, Miskolc két mértföldnyire. Legelője, szőlő hegyei nagyok, melyek jó borokat teremnek. Malma a határban. Fáját mind tűzre, mind épületre távol való helyiségekből készpénzen szerzi.

Aszaló visszacsatolása Abaújhoz[szerkesztés]

Amint tudjuk, városunk hosszú időn át Borsod megyéhez tartozott. Abaúj megye 1791-ben kéri vissza Borsodtól Aszalót. Cserébe felajánlja Ongát és Belsőbőcsöt, amelyek abban az időben Abaújhoz tartoztak. Az ügyet országos bizottság elé viszik, és annak döntésétől teszik függővé elintézését. Hosszadalmas huzavona után 1824-ben megtörténik. A két vármegye azonban még igen hosszú ideig veszekedik rajta. (Úgy látszik, nagyon kapós volt Aszaló.) Borsod 1843-ban is visszaköveteli. Sőt még 1880-ban is kijelenti Borsod vármegye, hogy mivel az Aszaló - Belsőbőcs csere jogilag még mindig nincs elintézve, fenntartja az Aszalóhoz való jogát. Most már nincs min vitatkozni, megszűnt a két vármegye önállósága. Aszaló is Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyéhez tartozik, mint a cserében szereplő községek.[28]

A Hernád folyó

Küzdelem a természeti erőkkel[szerkesztés]

A község lakossága sokat szenvedett az árvizektől, különösen a XIX. században okozott nagy károkat, többek között az 1813. évi árvíz, mely "rettenetes hirtelen jövő árvíz Augusztus 25-ik napján reggel 2 óra tájban Aszaló Városát is egészen elborította."[29]

Az árvíz 100 év után ismét nagyobb károkat okozott a községnek. A Vasonca patak árvize, 1913. augusztus 7-én következett be, melyet a Kishernád-Bársonyos malomcsatorna képtelen volt továbbvezetni.

A Hernád-völgy alacsonyabban fekvő községeit, mint Garadna, Novaj, Idrány, Felső- és Alsó-Méra, Encs, Halmaj, Aszaló és Szikszó a visszaduzzadt víz helyenként 1,5 méteres vízmagassággal öntötte el. [30]

Szalmás lakóház Aszalón a XIX. századból

Az árvizeket elkerülendő, 1928-1929-ben megtörtént a Vasonca meder rendezése, majd 1942-ben a Bársonyos szabályozása is.[11]

A község másik nagy ellensége a községnek a tűz volt.

Az épületek tetőzetének jellemzően ebben az időben az anyaga szalma, nád, fazsindely volt, melyek erősen gyúlékonyak, különösen a nyári szárazság idején.

Különösen a XIX. században okozott nagy károkat a tűzesetek. 1824. június 8-án és 1854. április 18-án is tűzvész pusztította el a község legnagyobb részét, de mindkétszer újjáépítették.

Jelentősebb tűzeseteket tartanak még számon, 1925 júniusában, 1932 húsvét hétfőjén, 1936 őszén és 1938 augusztusában is, melyek szintén jelentős károkat okoztak.[11]

Honi Légvédelmi Tüzérosztály - Aszaló[szerkesztés]

A Magyar Néphadsereg 105. Honi Légvédelmi Rakétaezrede, a Magyar Néphadsereg honi légvédelmi, majd a Magyar Légierő honi légvédelmi rakétaezrede volt. 1990-ben került felszámolásra. 1961. szeptember 15-én alakult meg a MN 105. Honi Légvédelmi Tüzérezred. A felkészítés és az éleslövészet után 1962-től az ún. borsodi tűzrendszert. Miskolcon volt a MN 105. Honi Légvédelmi Tüzérezred laktanyája. Pingyomtetőn volt a Technikai Osztály területe. Három közepes osztállyal rendelkezett, mégpedig Cserépfalu, Szakáld, és Tardona helyőrségekkel. Valamikor Aszalón is volt egy közepes osztály, de azt az első körben, valamikor a hatvanas évek közepén szüntették meg. Ezt követően az állásterület kiképző bázisként működött, de az 1980-as években végleg bezárták.[31]

Népcsoportok[szerkesztés]

A település lakosságának 83%-a magyar, 17%-a pedig cigány (romani, beás) származású.[32]

Népesség[szerkesztés]

A település népességének változása:

Nevezetességei[szerkesztés]

Az Aszalói Római Katolikus Egyház Története és a Római Katolikus templom[szerkesztés]

Az úgymond „az utolsó pusztulásra jutott Aszaló mezővárosba”, 1693-ban katolikus telepeseket hívtak be. 1732-1733-ban az egykori katolikus templom és a plébánia a reformátusok birtokán volt, így új templom építésére került sor.

A XVIII. század közepén Eszterházy püspök kezdeményezte az építkezést. Aszaló kegyura, a Nagyváradi püspökség sokban segítette a település katolikus híveit az új templom megépítésében. A munkálatok 1766-ban kezdődtek el, de ebben az évben csak a szentély és a sekrestye épült fel. A hajót 1777-ben építették hozzá, míg a belső felszerelés 1803-ban fejeződött be. Ebben az időben a plébánia filiái voltak: Halmaj, Kisdobsza, Kázsmárk, Léh.

A filiák közül a XVIII. században csak Léhen volt katolikus templom. Az új templom tornyában négy harang hirdette Isten dicsőségét. Az 1824-es tűzvészt követően lettek felszentelve, melyek közül a legnagyobb a Szentháromság tiszteletére készült, a második a Boldogságos Szűz, a harmadikat a templom védőszentjének, Szent Lászlónak a tiszteletére szentelték, a negyedik pedig Jézus, Mária, Józsefnek a Szent családnak készült. Sajnos az Első Világháború idején a négy harangból hármat hadicélokra elvittek és a háború után csak egy harang lett pótolva, mely harangot vasból készítették el. A templom barokk stílusban épült, hét regiszteres orgonával rendelkezik.

Az oltárkép Szent László vízfakasztó csodatételét ábrázolja, emellett még több régi-szép szentkép és más felszerelés díszíti a templomot, a főpárkány fölött íves féloromzatok, széleiken vázákkal, középen a tornyon szoborfülke Mária festett alakjával. A felső toronyszint oldalait ionfejezetes pilaszterek szegélyezik, közöttük félkörzáródású ablakok. A zárópárkány fölött nyolcszögletű gúlasisak. Kétboltszakaszos hajója és a szentély cseh süvegboltozattal, az apszis negyedgömb kupolával fedett. A 2000-es év végén alakult újra, az egyházközség képviselő-testülete 13 testületi taggal. Alakulásuk éve egybeesett magyar államiságunk 1000 éves és kereszténységünk 2000 éves évfordulójával a település millenniumi ünnepnapja a templomban vette kezdetét.

A millenniumi zászló átadása után, a zászló felszentelésében részt vett a római katolikus és a görög katolikus plébános, valamint a református tiszteletes is áldását adta a jelenlevőkre. Napjainkban ugyan a hívek száma nem túl nagy, de ők annál nagyobb buzgósággal vesznek részt a szentmiséken. A közelmúltban befejeződött a templom külső, teljes körű felújítása melyért mindnyájan hálát adhatunk a jó Istennek.[33]

Az Aszalói Református Egyházközség rövid története és a Református templom[szerkesztés]

Az Aszalói Református Egyházközség a Tiszáninneni Református Egyházkerülethez, illetve az Abaúji Református Egyházmegyéhez tartozik. Az irattári adatok szerint 1603 az alapítás éve. Fel van jegyezve azonban a szikszói református egyház régi jegyzőkönyvében, hogy egy Szikszón, 1590-ben tartott egyházi gyűlésen jelen volt Szikszay György aszalai prédikátor is.

Aszaló a Borsodi Egyházmegyéhez tartozott. Egyházunk levéltárában található levelek, nyugták tanúsága szerint még 1843-ban is borsodi gyülekezet volt Aszaló. Egyik lelkésze, Tóthfalussy Mihály 1838-ban, mint borsodi esperes hal meg.

1855-ből valóegyházmegyei kézirat tanúskodik okmányszerűen arról, hogy az akkori lelkész Molnár Antal az Abaúji Református Egyházmegye táblabírája. 1855-től kezdve tehát már biztos az Abaújhoz való tartozás.

Az 1595. évi összeírás szerint a gyülekezetnek volt református temploma, 1603-ban pedig lelkészt is tartottak. Egyes források szerint a középkorban épült régi templomot használták.

A katolikusok 1769. évi vizitációs jegyzőkönyve azt írja, hogy: „a meglevő református templomot valamikor régen a csehek építették, s benne a reformátusok vallásgyakorlata Eger 1687. évi visszafoglalása után kezdődött, mert a török hódoltság utolsó éveiben elhagyott és puszta hely volt Aszaló.”

Az egyház valószínűleg alakulási évétől kezdve (1603) tartott fenn iskolát, bár erre hiteles adat nincs. A XVII-XVIII. században több diák is beiratkozott a Sárospataki Református Kollégiumba, ahol a diák –akkori szokás szerint - felvette szülőfaluja nevét.

Néhány példa:

  • 1617 – Stephanus K. Aszalai
  • 1630 – Stephanus Aszalóvius
  • 1633 – Andreas P. Aszalainus
  • 1693 – Franciscus Aszalai

A legjelentősebb dokumentáció egy régi iskolai napló, amely a XIX. század elejétől dokumentálja a „fiu oskola” működését. A benne található családfák pedig a rektorok neveit is feltüntetik.

Bartha András kezdte vezetni a naplót melynek teljes címe: „Az aszalai reformata ekklésiában helyheztettetett férfi oskola protocolluma. Készült K S által MDCCCI.”

Az iskolának már 1770-ben két épülete volt: a fiúk iskolája (a ma is meglévő Rémán-féle iskola) és a lányok iskolája (ebben lakott később Rémán János nyugalmazott iskolaigazgató). A lányok iskoláját 1890-ben eladta az egyház, amikor megépült új iskolája, a Varga-féle épület, amely az állami általános iskola központi épülete volt.

A templom keletkezési korát teljes bizonyossággal nem lehet megállapítani, iratok sem beszélnek róla. Belső ajtajának kőből faragott szemöldökén olvasható a következő évszám: Anno 1797. De ez nem jelenti, hogy az egész templom ekkor épült volna. Mindenesetre a gyülekezet megtartotta a templom építésének 200. évfordulóját 1997. december 7-én, melyen Dr. Mészáros István Tiszáninneni püspök hirdette az Igét.

Előzőleg már két templomot is építettek (1797 előtt), de ezek gyenge anyagból épültek. A jelenlegi templomot „messziről szállított kövekből nagy fáradtsággal építették a hívek”. Így a mai templom 1795-97-ben készülhetett el késő barokk stílusban. Tornyát 1827-ben építették a nyugati homlokzata elé, rajta „sugársisak és négy sarkán kőobeliszk” van, magassága 38 méter. A templom 12 x 25 méteres, 500 ülőhellyel rendelkező belső terét hat boltszakaszos mennyezet fedi. Keleti vége egyenes záródású. Egy tömbből faragott barokk kőszószéke van. A templom kőfallal van kerítve, melyen belül Molnár Antal (elhunyt: 1800) és Tóthfalussy Mihály (elhunyt: 1832) lelkipásztorok sírköveit láthatjuk.

A református egyházközség egyik jegyzőkönyvében ezeket írja Tóthfalussy Mihály lelkész:

"1824-ik Esztendőben Június 8-án szintén Pünköst Innepének 2-ik napján reggeli 9 óra tájban –a nagy vízáradás által megkárosított Várost –újabb nagy fatalitás érte: mert vigyázatlanságból (amint mondatott egy Saláta öntésből) támadott rettenetes Tűz az egész várost ki vévén Halmaj felől 14 Házakat, két óra alatt hamuvátette, el pusztította, a szegény lakosoknak mindenét meg emésztette és koldus botra juttatta. A mely nagy veszedelemben a Refta Nemes Ecclésia Templomának teteje egészem meg égett, régi kő Tornya hasznavehetetlenné tétetett, földig, fundamentomig fogva le rontatott, a benne lévő nagy Harangok el olvadtak, és nem több, hanem tsak két mázsa materiát szedhettek fel az hamu közül. Parochiája, a predikátornak minden házi bútorával s élelmével, könyveivel, írásaival, ami leg tetemesebb kár: rég matriculája, protocolluma az ecclésiának meg égett, mely vissza szerezhetetlen kár. Férfi és leány oskolája, káplán háza meg emésztetett.”

Az 1824-ben leégett templom hét év alatt épült újra Vita János kurátor és Tóthfalussy Mihály prédikátor munkája és a hívek áldozatkészsége által.

1854-ben azonban újabb tűzvész pusztított Aszalón. A tényleges kárt nem lehet pontosan megállapítani, de elmondások szerint megégett a templom tornya, és benne a harangok megolvadtak. Az egyházközség 3000 forintot vett fel az egyházkerület pénztárától a károk fedezésére. A leégett templomot és tornyot zsindellyel, majd 1883-ban cseréppel fedték be. 1882-ben javították a parókiát, a templom egy részét, a káplán szobát és a magtárat. A tornyot 1906-ban fedték be horganyozott lemezzel, mely dátumot őrzi is a torony.

1924-ben lett a templom belseje „művésziesen kifestett”, orgonáját Rieger Ottó építette ugyanebben az évben. Az orgona felirata: OPUS 2149, valamint RIEGER.

Az egyházközség 1738-ban öntetett egy harangot, melynek súlya négy mázsa és tizenöt font volt. A kisebbik harangot 1695-ben öntették, melynek akkori súlya 110 font volt. Az 1824-es tűzvészben mindkét harang tönkremegy. 1824-1830 között öntetnek egy hat és fél mázsás harangot Egerben 815 forintért, majd 1834-ben Losoncon egy három és fél mázsásat, mely 824 forint 33 krajcárba került. De nem sokáig örülhettek az új harangoknak, mert az 1854-es tűzvészt ezek sem élték túl.

1857-ben már új harangokat rendelnek a bécsújvárosi Hiltzer Ignácznál. Egyik 628, a másik 270 font súlyú volt. Szállítással együtt 970 forintba és 76 krajcárba kerültek volna, de a készítő beszámította a két régi égett harangot, így csak 288 forint és 46 krajcárba került.

Az 1857-es rendelésnél azonban három harang összehangolásáról van szó, ami arra enged következtetni, hogy egy harmadik harang is létezett már 1800-ban.

Az 1914-1918-as világháborúban az egyház két harangot ad át ágyúöntésre, mégpedig a két kisebbiket. Jelenleg tehát két harangja van. A 320 kg-os harangját Hiltzer Ignácz öntötte 1857-ben Bécsújhelyen, a 125 kg-osat pedig Szlezák László 1921-ben Budapesten.[34]

Híres emberek[szerkesztés]

Aszalói Kecskés Tamás ~ A gyülekezni kezdő keresztes csapatok egyik vezére.[szerkesztés]

  • 1514 áprilisában Bakócz Tamás Esztergomi érsek a török elleni keresztes hadjárat meghirdetését rendelte el az ország összes plébánosainak. A felhívásnak Abaújban is gyors foganatja lett. Illyés, tolcsvai plébános Lőrinc sacai lakost bízta meg, hogy a török ellen hadakozókat összegyűjtse s az erre szolgáló meghatalmazást Kassának, Péter zsebesi és Benedek gecsei plébános mutatták fel. Göncön Bagoly Ferenc ütötte fel táborát. Különösen nagy buzgalmat fejtett ki a szikszói plébános, Bereck, aki a népnek saját kezűleg osztogatta a kereszteket, s gyülekezéseket tartott velük. Enyickén is csoportosult a nép, melyet Kecskés Tamás aszalói s Mészáros Lőrinc megyaszói lakos vezettek. A pórhad azonban csakhamar kihágásokra ragadtatta magát, kivált szikszói vidékén, ahol Gagyi Demeter, a vármegye alispánja és a Perényi István megjelennek a nép lecsendesítése végett.”[35][7] „A gyülekezni kezdő keresztes csapatok két vezére: Aszalói Kecskés Tamás és Megyaszói Mészáros Lőrinc -az ismeretes ceglédi pap- írták alá a Kassa városához szóló felhívást, magukat a keresztesek fejedelmeinek címezvén: Principes cruciferorum Thomas Keczkes de Aszaló-Laurentius Mezaros de Megiazó.”[36] "Mészáros Lőrinc és a hozzá hasonló fanatikus papok alakja, típusa mindenütt feltűnik az 1514-ik évi forradalomban. Nincs táj, ahol egy-egy fanatikus pap ne akadt volna. Ezek a karddal övezett papi csuhák adtak bátorságot a magyar jobbágyságnak. Az egészen mélyre süllyesztett, sanyarú társadalmi sorsba vetett alsópapság föltört és hasonlóképpen elnyomott tömegek szegődtek nyomába. Ez a papság felszabadította az elnyomott rétegek társadalmi törekvéseit és erkölcsi jóváhagyását adott számukra. Nélkülük sohasem alakult volna a hordából öntudatos és bátor hadsereg és sohasem lett, volna a zavargásból félelmetes fölkelés. Mészáros Lőrinc volt a parasztháború lelke.” Aszalói Kecskés Tamásról nincsen más hiteles adatunk. de az írók közül többen foglalkoztak alakjával. Gergely Sándor, a Dózsa György című trilógiájában úgy szerepelteti, mint a keresztesek főkincstárosát, Mészáros Lőrinc jó barátját. Szabó Pál a nagy temető című regényében szintén ír Kecskés Tamásról. Ezek azonban regények, nem hiteles történeti művek. Kecskés Tamás nevét őrzi a község egyik utcájának elnevezése, valamint a Kecskés Tamás Művelődési Ház is, Aszaló központjában.

Aszalay Szabó János ~ A jakobinus per egyik borsodi mártírja.[szerkesztés]

  • Aszalay Szabó János, a jakobinusok ellen 1795-ben indított per egyik tragikus sorsú vádlottja. Aszalay neve eredetileg Szabó János volt, csak Kazinczy Ferenc tanácsára változtatta meg. A periratok szerint 1764-ben született Aszalón. Ezt hiteles adat nem bizonyítja, mert az egyházi anyakönyvek az 1813. évi nagy tűzben elpusztultak. Aszalay Szabó János születéséről, gyermekkoráról nem tudunk. Csak azt tudjuk, hogy Sárospatakon tanult és a pataki főiskola elvégzése után 1785-ben Kazinczy-ékhoz kerül öccsei mellé házi tanítónak. Ennél a családnál házitanítói teendőin felül a magyar irodalom fejlődését jelentősen elősegítő színműfordítással is foglalkozott. Különösen sikeresek német színdarabok magyar nyelvű átdolgozásai. Kazinczy, aki ekkor már 26 éves volt, a 20 esztendős Aszalay-val együtt nagyszabású irodalmi szervező munkával foglalkozott. Aszalay Kazinczy mellett a személyi titkári teendőket végezte, jóformán családtagnak tekintették. Valószínűleg ismerte Kazinczy szerepét is a Martinovics-féle összeesküvésben. Kazinczy-éktól Sárospatakra, majd Kassára került normális iskolai tanítónak, professzornak, ahogy Kazinczy nevezte őt. A jakobinusperbe, Őz Pál ügyvéd 1795. január 29-i vallomás alapján keveredett Aszalay. Őz ugyanis elmondta, hogy a Szabadság és Egyenlőség Kátéját 1794 júniusában átadta Aszalay-nak, akit akkor arra kért, hogy azt mutassa meg másoknak is, de erre már nem volt idő. E vallomás alapján az ügyész hűtlenséggel és felségárulással vádolta Aszalay Szabó Jánost. Nagy Sándor a hivatalból kirendelt védőügyvéd- védence ifjú korát, a közügyben való járatlanságát és jóhiszeműséget hozta fel, védelmére. Ezt azonban nem sokat használt, mert Aszalay a Hétszemélyes Tábla 3 évi börtönre ítélte. Kazinczy emlékirataiból tudjuk, hogy Aszalay-ra az ítélet borzasztó hatással volt. Kazinczy szeretett volna rajta segíteni, de nem tudott. Egészsége erősen leromlott, és 1796. október 12-én meg is halt a gráci börtönben.[37]

Szendrey Ignác ~ Petőfi Sándor apósa.[szerkesztés]

  • Aszalón született Szendrey Ignác, Szendrey Júlia édesapja, Petőfi Sándor apósa. Szendrey Júlia édesapja, 1800. november 9-én született Aszalón. Katolikus szülők gyermekeként. „Egyszerű, de művelt lelkű ember volt, tudott számolni a körülményekkel. Középiskolát végzett, s pap akart lenni. Betegeskedése miatt azonban a szabadabb mozgású gazdasági pályára lépett, a keszthelyi Georgikonban végezve tanulmányait” – így jellemzi apját Szendrey Júlia naplójában. Keszthelyen dolgozott a Festetics uradalomban, az alsó-majorban lakott és itt született leánya, Júlia. 1840-ben került Erdődre, a Károlyi-birtokra. 1848 végén Debrecenbe menekültek és itt együtt laktak a Petőfi családdal. Unokája, Petőfi Zoltán születése után két házat vásárolt Debrecenben, az egyiket saját maga számára, a másikat a Petőfi családnak szánta. 1849 januárjában költözik vissza Erdődre, felesége és fia halála után Mágocsra, majd Pestre költözik. 1895-ben 95 évesen hunyt el.[38]

Göőz József ~ Tanár, író, bölcseleti doktor, polgári iskolai igazgatótanár.[szerkesztés]

  • 1855. március 28-án Aszalón született Göőz József, tanár, pedagógiai író, bölcseleti doktor, polgári iskolai igazgatótanár. Aszalón, Abaúj-Torna megyében született földmíves szülőktől; atyja halála (1859) után mások jóakaratú támogatása mellett, főként saját erejére volt utalva. Vécsei Pál aszalói tanítónak köszönhette, hogy tanulását folytathatta, ki magánoktatással is elősegítette a gimnáziumba juthatását; ennek négy osztályát 1864-től Szikszón, az V. osztályt 1868-ban Debrecenben végezte s a VI.-ra 1869-ben Sárospatakra ment. 1870-ben tanítói pályára lépett. Ez időtől fogva tíz évig, hogy magát fen tarthassa s iskolai pályáját is bevégezhesse, nyilvános és magántanítással kereste kenyerét. Tanító volt Poroszlón, Szalacson és Csokalyon, Aszalón, Bőcsön és Budapesten. A budai magyar királyi állami tanítóképző hároméves tanfolyamát elvégezvén 1875-ben, tanítóképesítő vizsgát tett Sárospatakon; 1876-ban érettségi magánvizsgát Miskolcon. 1877-79-ben a budapesti egyetemen magyar irodalmi, bölcseleti, pedagógiai s történelmi előadásokat hallgatott és 1879-ben tanári vizsgát tett és bölcseletdoktori oklevelet nyert. 1881-ben még egy tanári vizsgálatot állott ki, hogy tanszékhez juthasson... ez időtől fogva reál, polgári és középkereskedelmi iskolákban tanárkodott Budapesten. 1887-ben egy évi tanulmányi úton volt külföldön, beutazva Németországot, Svájcot és Olaszország egy részét; a berlini egyetemen félévet töltött filozófiai s pedagógiai előadások hallgatásával. Cikkei a Vasárnapi Újságban, a Magyar Paedagogiai Szemlében, de írt még a Néptanodába, Általános Tanügyi Közlönybe és a Néptanítók Lapjába is a legfontosabbakat kiemelve. [39] Göőz József nevét viseli a község egyetlen általános iskolája, a Göőz József Általános Iskola, Aszaló központjában.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Aszaló települési időközi választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2016. január 24. (Hozzáférés: 2016. február 2.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
  3. Szikszói járás települései
  4. Csintalan Ildikó: Aszaló Településképi Arculati Kézikönyv (Aszaló, 2018) [1]
  5. Dr. Frisnyák Sándor: A Hernád-völgy történeti földrajza - Földrajzi Értesítő 2007. LVI. évf. 1-2. füzet, pp. 51-68. [2]
  6. a b Györffy György: Az Árpád-kor történeti földrajza (Budapest, 1963)
  7. a b c Kemény Lajos: Abaúj és Torna vármegye története a honfoglalástól az 1648-ik évig (Történelemtudományi Közlöny 1915. évfolyam)
  8. Árpád-kor
  9. Dongó Gyárfás Géza: Az abaúji Bogdányferő és környékének vízrajza 1323-ból
  10. Wolf Mária: Árpád-kori eredetű települések Abaúj vármegye déli részén (Borsodi Kismonográfiák 30. Miskolc, 1989) [3]
  11. a b c d e f g h i j Orosz László: Aszalói krónika (Aszaló, 1970) [4]
  12. a b Kemény Lajos: Abaúj és Torna vármegye története (Történelemtudományi Közlöny 1912. évfolyam, 2.sz.)
  13. Pesthy Frigyes: Magyarország helynevei történeti, földrajzi és nyelvészeti tekintetben. (Budapest,1888)
  14. a b Dózsa György-féle parasztfelkelés
  15. Dr. Borovszky Samu: Borsod Vármegye története (Budapest, 1909)
  16. Dr. Sziklay János - Dr. Borovszky Samu: Abaúj-Torna Vármegye és Kassa (Budapest, 1896)
  17. a b c Makkai László: A magyar városfejlődés és városépítés történetének vázlata (Budapest, 1963)
  18. Kandra Kabos: Szendrői Regesták a XVI-XVII. századból
  19. II. Mátyás magyar király
  20. Kandra Kabos: Szendrői Regesták a XVI-XVII. századból
  21. II. Mátyás magyar király
  22. Rácz István: A Hajdúság története 1607-ben
  23. Makkai László: A kuruc nemzeti összefogás előzményei - Népi felkelések Felső Magyarországon
  24. Dr. Borovszky Samu: Borsod Vármegye története (Budapest, 1909)
  25. Dr. Borovszky Samu: Borsod Vármegye története (Budapest, 1909) Dr. Szendrei János: Miskolc város történet II. kiadás (Miskolc, 1904)
  26. Dr. Szendrei János: Miskolc város történet II. kiadás (Miskolc, 1904)
  27. Maksay Ferenc: Urbániumok a XVI-XVII. században (Budapest, 1959)
  28. Megyei közgyűlési jegyzőkönyvek (Borsod megyei levéltár: 1824: 1918. szám - V. kötet)
  29. Tóthfalussy Mihály aszalói prédikátor - Refta Nemes Ecclésia
  30. Trummer Árpád: A Hernád mellékvizeinek rendezése (Vízügyi Közlemények, 1933)
  31. Magyar Néphadsereg 105. Honi Légvédelmi Rakétaezred
  32. A népesség nemzetiség szerint, 2011 – Központi Statisztikai Hivatal [5]
  33. Az Aszalói Római Katolikus Egyház Története [6]
  34. Major András lelkipásztor szakdolgozata alapján [7]
  35. Bunyitai Vince: A váradi püspökség története II. kötet (Nagyvárad, 1883)
  36. Féja Géza: Dózsa György (Budapest, 1939)
  37. Dr. Dömötör Sándor: Aszalay Szabó János. A jakobinus per egyik borsodi mártírjáról (Történelmi Évkönyv II., 1968) [8]
  38. Dr. Varga József - Önálló publikációja [9]
  39. Az Aszalón született Göőz József élete és munkássága.

További információk[szerkesztés]