Szalaszend

	Szalaszend
	; Szalaszend címere
	; Szalaszend címere
	Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Észak-Magyarország
Megye	Borsod-Abaúj-Zemplén
Járás	Encsi
Jogállás	község
Polgármester	Dr. Tóth István (független)
Irányítószám	3863
Körzethívószám	46
	Népesség
Teljes népesség	1064 fő (2015. jan. 1.) +/-
Népsűrűség	58,07 fő/km²
	Földrajzi adatok
Terület	18,22 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	Szalaszend Pozíció Magyarország térképén
	é. sz. 48° 23′ 23″, k. h. 21° 07′ 35″Koordináták: é. sz. 48° 23′ 23″, k. h. 21° 07′ 35″
	Szalaszend Pozíció Borsod-Abaúj-Zemplén megye térképén
	Szalaszend weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Szalaszend témájú médiaállományokat.

Szalaszend község Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, az Encsi járásban. A Cserehát keleti oldalán, a Hernád völgyének nyugati oldalán fekvő, a Bélus-patak mentén elnyúló kis falu. A legközelebbi város Encs (6 km). Három falu egyesülésével jött létre a keleti-csereháti kistelepülés.

Szalaszend egykori településrészeinek első okleveles említése a 13. századból származik. Ezt követően a szendi nemesek birtokaként tartják számon. A Szendi-család kihalása után a település átszáll a Kállaiakra. A török megszállás szakasza nehéz időszakot jelentett a településeknek: Felsőszend 1573-ban a török csapatok gyújtogatásának esett áldozatul, a másik két település is majdnem elnéptelenedik. A vidék csak a 18. század elejére kezd újra benépesedni.

A település templomai a felsőszendi és alsószendi református templomok. Az eredetileg a 15. században épült gótikus eredetű egykori alsószendi református templom a 18. századi barokk átépítéskor nyerte el jelenlegi formáját. A hajó déli oldalán gótikus ablak látható, a falon látható sírlap 1630 körüli, míg a szószék 1817-ben készült.

A felsőszendi református templom barokk stílusban épült, mai formáját csak a 19. században nyerte el. A belsejében látható barokk festett famennyezet és szószék a 18. századból származik.

Története[szerkesztés]

1936-ban jött létre három község (Szala, Alsószend, Felsőszend) egyesítésével.

Szala nevéről 1264-ben már említést tettek az oklevelek Zaladienses (Zala) néven. "Az első történelmi nyoma a XV. század elejéről való. 1427-ben birtokosa Piros László volt, 7 portányi birtokkal. Huszti Bálint 1479-ben új adományként kapta Mátyás királytól. Ugyanő volt 1484-ben a megye alispánja is. Zálogjogon Buzlai Miklós bírt részeket a Méhész családtól a faluban. Földesura volt 1489 körül az alszetenyei Bakó család is. Területe a huszita háborúk idején állandó harcok színtere volt. A török hódoltság alatt évi adót fizetett 21 frt összegben. 1711-1715 években lakatlan terület. 1720-ban 2 nemes család lakta, még 1726-ban is csak ugyanaz az állapot. Református temploma 1782-1786 körül épült. 1828-ban lakossága, mely település útján jutott a községbe - 447 személy, főleg református vallású. Zsinagógája is állott már, 32 hívővel. Lakóházainak száma csak 56, vagyis 5-6 család lakott általában egy-egy házban. 1830 körül urasági kastélya épült, földesura a Turánszky család volt. 1869-ben 388, 1920-ban 423 lakosa volt, 1878-ban a Hernád folyó áradása a község sok házát elpusztította. 1935-ben 3 középbirtokossal rendelkezett, a világháborúban a község lakói közül 86-an vettek részt, és 9-en haltak hősi halált."^[3]

Szend (Alsószend) nevét 1256-ban említik először Scend, 1264-ben Zend néven. 1327-ben az Anjou okmánytár oklevele említi először Olzend nevét, amelyből már kikövetkeztethető hogy létezhetett a település Felsőszend része is.

" Ősi családi birtok volt a királyság kezdetétől. 1269-ben a Szendy család bírta, a család magvaszakadtával 1435-ben a kis és nagykálnai Kálnay család kapta Zsigmond királytól. Katolikus egyháza már 1332-ben állott, 1427 körül a falu nagysága 10 porta volt. 1595-ben Torma János a plébánosa. Református leányegyháza 1608-ban van említve, 1640-ben a török hódoltság alá került. 1715-ben 4 jobbágy lakosa volt, a többit a pestis ragadta el, vagy menekülésre késztette. Később a lakosságát betelepítéssel kiegészítették, 1828-ban 304 személy lakik a községben, főleg református hívők, kiknek templomuk volt már az 1780-as évektől. Lakóházainak száma 46 volt. Akkori birtokosa Matolcsy György újabb telepítésekkel igyekezett a termékeny talajt művelt területté tenni. 1833-ban a Kandó családé a település határa, lisztmalma és bortermelése jól ismert a környező vidéken. A község nevezetessége volt a birtokos család szép kastélya, 1869-ben 285, 1920-ban 268 lakosa volt. 1878-ban a Hernád áradása sok házat romba döntött. Határa 855 kat. hold, dombos vidék a Bélus patak mellett fekszik. Edelényi Árpád ny. min. tanácsosnak és Kállay Ubul ny. főispánnak van itt birtoka. A világháborúban a községből 44-en vettek részt, 7-en hősi halált haltak."^[3]

Felsőszend nevét 1332-ben említik először, Felső Zend néven.

Borovszky Samu az 1900-as évek elején írta a három pici, ekkor még különálló településről:

„…Alsószend 51 házból álló település 197 magyar ajkú lakossal…Felsőszend 35 házból álló település 163 magyar ajkú lakossal…Szala 78 házból álló 352 lakosú magyar ajkú lakosú település.”

Népcsoportok[szerkesztés]

A település lakosságának 88%-a magyar, 12%-a cigány nemzetiségűnek vallja magát.^[4]

Népesség[szerkesztés]


Az 1787. évi népszámlálás adatai^[5]
	Ház	Lakos	Nemes (ffi)	Pap	Zsidó
Szala	68	450	35	1	73
Felsőszend	33	164	-	-	4
Alsószend	44	282	15	1	14

A település népességének változása:

Nevezetességei[szerkesztés]

Református templom: az egykori Alsószend területén, gótikus stílusú a 15. századból.
Református templom: az egykori Szala területén, festett famennyezettel.
Hönig-kastély: a 18. század végéről, ma művelődési intézmények vannak benne. Késő barokk stílusban épült, 18. század végén került átalalkításra, amely a 18. század végi újításakor nyerte el jelenlegi formáját. A kastélyt a Henkey-Hőnig család, majd ezután a Külkey család lakta. Utcai homlokzatában beüvegezett, kosáríves tornác látható, az épületen belül fiókos kolostorboltozatok fedik le a helyiségeket. A kastélyban ma polgármesteri hivatal, művelődési ház és helyi könyvtár működik. [1]