Kiskinizs

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Kiskinizs
Kiskinizsi református templom.jpg
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióÉszak-Magyarország
MegyeBorsod-Abaúj-Zemplén
JárásSzikszói
Jogállás község
Polgármester Orosz Miklósné[1]
Irányítószám 3843
Körzethívószám 46
Népesség
Teljes népesség323 fő (2015. jan. 1.)[2] +/-
Népsűrűség45,05 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület7,17 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Kiskinizs (Magyarország)
Kiskinizs
Kiskinizs
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 14′ 47″, k. h. 21° 01′ 49″Koordináták: é. sz. 48° 14′ 47″, k. h. 21° 01′ 49″
Kiskinizs (Borsod-Abaúj-Zemplén megye)
Kiskinizs
Kiskinizs
Pozíció Borsod-Abaúj-Zemplén megye térképén
Kiskinizs weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Kiskinizs témájú médiaállományokat.

Kiskinizs község Borsod-Abaúj-Zemplén megye Szikszói járásában, Miskolctól közúton kb. 25 kilométerre északkeletre.

Története[szerkesztés]

Kiskinizs [Kinizs] nevét az oklevelek 1245-ben említették először, Kenysként. A két Kinizs nevű falu, Kis- és Nagykinizs a Hernád folyó két oldalán alakult ki. Az egyik abaúji várbirtok, a másik a Kinizs nemzetség fészke volt. A két Kinizs nevű település sorsa azonban egymástól elválaszthatatlan volt.

Kinizs birtokosai a Kinizsi család tagjai voltak.

1246-ban Kinizsi Istvánt említette egy oklevél, aki fügedi földjét eladta. 1256-ban Kinizs nemzetségbeli Mixta királyi emberként volt említve. 1270-ben a Kinizsi család tagjai közül János átadta a Kiskinizsen birtokos Julának kércsi birtokrészét cserébe egy Csehországban ejtett fogolyért, egy zsákmányolt lóért és egy szolgáért. 1272-ben a Kinizsi család tagjainak kércsi birtokát említették. 1282-ben IV. László király Guentyr-nek adta Léh földjét. 1300-ban János és Jula eladta Nógrád vármegyében levő Rád nevű birtokát. Kiskinizs Juláról Gyulatelke, később pedig Szentjánoskinizs nevet is viselt.

Az 1300-as években a két község Gyulatelke és Szentjánoskinizs elnevezésekkel szerepelt. A török elleni harcok során 1567-ben Hasszán pasa csapatai ostrommal bevették és elpusztították. Még 1715-ben is a lakatlan helyek között tartották számon. Csak az 1780-as években települt be újra Borsod megye déli részéből ideérkező bevándorlókkal.

1828-ban már 468 lakója volt, száz évvel később 540-en laktak a településen. A századfordulót követően fejlődésnek induló kisközségben 1928-ban iskola, később kultúrház épült, és bevezették a villanyt is.

Lakossága a két világháború között közép-és kisbirtokosokból állt, az itteniek jó minőségű szántókon dolgoztak, amellett híresek voltak kiváló szintű lótenyésztésükről. Már 1948-ban termelőszövetkezetet alapítottak az itteni parasztok, amelynek fejlődése az 1960-as években bontakozott ki. Ekkor bővítették a már csak félig kihasznált iskolát, újjáépítették a kultúrotthont, és a házépítési tevékenység is megélénkült.

Az 1970-es években a falu déli felén üdülőtelep alakult ki. A fiatalabb korosztályok közül egyre többen hagyták ott a mezőgazdaságot és helyezkedtek el a megye iparában.

A 340 fős lélekszámú község népessége az 1970-es években indult komolyabb mértékű fogyásnak viszont ez a folyamat mára már stagnál.

Népcsoportok[szerkesztés]

A település lakosságának 95%-a magyar, 5%-a cigány nemzetiségűnek vallja magát.[3]

Népesség[szerkesztés]

A település népességének változása:

Látnivalók[szerkesztés]

Életképek Kiskinizsen[szerkesztés]

Környező települések[szerkesztés]

Felsődobsza (6 km), Halmaj (3 km), Hernádkércs (3 km), Nagykinizs (4 km), Szentistvánbaksa (6 km), a legközelebbi városok: Szikszó (12 km) és Abaújszántó (16 km).

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Kiskinizs települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. november 12.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
  3. A nemzetiségi népesség száma településenként