Szuhakálló

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Szuhakálló
Szuhakálló címere
Szuhakálló címere
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióÉszak-Magyarország
MegyeBorsod-Abaúj-Zemplén
JárásKazincbarcikai
Jogállás község
Polgármester Dávid István[1]
Irányítószám 3731
Körzethívószám 48
Népesség
Teljes népesség 935 fő (2015. jan. 1.)[2]
Népsűrűség128,88 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület6,96 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Szuhakálló (Magyarország)
Szuhakálló
Szuhakálló
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 17′ 05″, k. h. 20° 39′ 04″Koordináták: é. sz. 48° 17′ 05″, k. h. 20° 39′ 04″
Szuhakálló (Borsod-Abaúj-Zemplén megye)
Szuhakálló
Szuhakálló
Pozíció Borsod-Abaúj-Zemplén megye térképén
Szuhakálló weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szuhakálló témájú médiaállományokat.

Szuhakálló község Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, a Kazincbarcikai járásban.

Fekvése[szerkesztés]

A Borsodi-dombság keleti peremén, a Szuha-patak völgyében, Miskolctól 25 kilométerre északra fekszik 140 méteres magasságban, Kazincbarcikától 5, Múcsonytól 2 kilométer távolságra.

Nevének eredete[szerkesztés]

Egyes források szerint a kallózó, ványoló vízimalomra vezethető vissza a név, amit a kender feldolgozása során használtak.

Története[szerkesztés]

Első írásos említése 1317-ből származik, Carlon, Karlou, Karlo alakban. A település a Rátót nemzetséggel rokon Jolsvai család birtoka volt. 1356-ban itt tartották Borsod vármegye nemesi gyűlését.

A 15. században vámszedőhely, a Jolsvai család kihalása után a Rédey és Thornai család is igényt tartott rá. Ez idő tájt saját malma volt a Sajón, írásban Karlow, Karloy, Kallo néven emlegetik. A török időkben a törökök többször kifosztották a falut, 1555-ben leégett, majd a harcok után a környéken pusztító pestisjárvány is elérte. Egészen a 17. századig pusztaként tartották számon, ekkor a régi településtől északabbra, a Szuha patak mellett épült újjá, ahol a Sajó áradásai elől is menedéket találtak. Ekkor már Kálló a falu neve, mely később (1783) a területén keresztülfolyó patak után Szuhakállóra módosult.

A 19.–20. században a fő megélhetési forrást a szénbányászat (barnaszén) jelentette. Az első bányákat 1869-ben nyitották meg (Kisházy Kálmán, Kantner Adolf), de a várt siker elmaradt. A szénbányákat ettől kezdve a második világháborúig a kereslet függvényében hol megnyitották, hol bezárták. A bányászat csak az államosításokat követően lendült fel, ekkor nyitották meg a Szeles aknákat, amiket egészen a rendszerváltásig aktívan használtak.

1952. december 15-én az I-es aknán történt vízbetörés volt a magyar szénbányászat egyik legsúlyosabb balesete. Tizenheten rekedtek a föld alatt (mentésük sikerrel járt), illetve hárman vesztették életüket. A balesetről Fábri Zoltán rendezésében 1954-ben film is készült Életjel címmel.

1969-ben a község a múcsonyi tanács igazgatása alá került, önállóságát 1991-ben nyerte vissza.

Népcsoportok[szerkesztés]

A település lakosságának 98%-a magyar, 2%-a cigány nemzetiségűnek vallja magát.[3]

Népesség[szerkesztés]

A település népességének változása:

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Görögkatolikus templom. 1924-ben épült, az ikonosztáza 2010-ben készült el.
  • 1863-ban épült kisnemesi lakóház.

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Szuhakálló települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. november 12.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
  3. A nemzetiségi népesség száma településenként