Kazincbarcika–Rudabánya-vasútvonal

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kazincbarcika–Rudabánya-
vasútvonal
A Kazincbarcika–Rudabánya-vasútvonal útvonala
Vonalszám: 95
Hossz: 15 km
Nyomtávolság: 1435 mm
Maximális sebesség: 30 km/h
BSicon STR.svg 92 Miskolc felé
BSicon BHF.svg 0 Kazincbarcika
BSicon ABZgl+l.svg 92 Bánréve felé
BSicon WBRÜCKE.svg 2 Sajó folyó
BSicon eHST.svg 4 Szuhakálló-Múcsony mh.
BSicon eABZrf.svg Egykori iparvasút Rudolftelep felé
BSicon WBRÜCKE2.svg Szuha-patak
BSicon eHST.svg 8 Izsófalva mh. (régi nevén Disznóshorvát)
BSicon eHST.svg 10 Ormosbánya mh.
BSicon eDST.svg 14 Rudabánya-Teher
BSicon eKBHFe.svg 15 Rudabánya

A Borsod-Abaúj-Zemplén megyében fekvő Kazincbarcika–Rudabánya-vasútvonal a MÁV 95-ös számú, egyvágányú, nem villamosított mellékvonala.

Története[szerkesztés]

A mai vasútvonal elődjének első, Barcika (mai nevén Kazincbarcika) és Ormospuszta (mai nevén Ormosbánya) közötti szakaszát a MÁV építette. A vasútvonal megépülésének elsődleges célja a környék szénbányáiból kitermelt szén szállítása volt. A jelentős földmunkával épült 10,1 km hosszú vonalat 1912. november 1-jén nyitották meg.[1] A viszonylag sok műtárgy közül a legjelentősebb a Sajó felett épült, hat nyílású, 60 m hosszú híd. A felépítmény 23,6 kg/fm tömegű, „i” jelű sínekből épült.

Felépítmény[szerkesztés]

A rudabányai vasútállomás 1996. szeptember 21-én. A képen egy Dacia mozdony által vontatott személyszállító szerelvény látható.

A napjainkban is hagyományos, hevederes illesztésű vasútvonal utoljára 1960-1961 között volt átépítve. Akkor a pályában a sínek 48,3 kg/fm-es sínekre, az aljak jellemzően „E” jelű, szórványosan egyéb, geós sínleerősítésre alkalmas vasbetonaljakra lettek cserélve. Egy, a személyszállítás szüneteltetését megelőző tanulmány szerint a vasútvonal a bevezetett 30 km/h-s sebességkorlátozással biztonságosan járható.

Forgalom[szerkesztés]

A vasútvonalon 2007. március 4. óta szünetel a személyszállítás.[2]

A pálya vasútbiztonságilag veszélyes, mivel sok helyen ellopták a síncsavarokat, azonban a sínpárok megvannak és némi felújítással járható a vonal. A jelzőket és a biztosítóberendezéseket teljesen ellopták.[3]

Források[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]