Debrecen–Sáránd–Nagykereki-vasútvonal

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Debreden–Sáránd–
Nagykereki vasútvonal
Sáránd állomás MDmot szerelvénnyel
Sáránd állomás MDmot szerelvénnyel
A Debrecen–Sáránd–Nagykereki-vasútvonal útvonala
Vonalszám: 106
Vonal: Debreden–Sáránd–Nagykereki
Hossz: 53 km
Nyomtávolság: 1435 mm
Maximális sebesség: 60 km/h
100 Nyíregyháza felé
105 Nyírábrány felé
0 Debrecen
108 Füzesabony felé
100 Szolnok felé
2 Debrecen-Tégláskert mh.
5 Szepeshalom mh.
9 Szepes mh.
11 Mikepércs mh.
13 Sáránd
107 Létavértes felé
20 Derecske
21 Derecske-Vásártér mh.
29 Konyár
32 Sándoros mh.
35 Konyári Sóstófürdő mh.
37 Bajonta mh.
41 Pocsaj-Esztár
Berettyó folyó
46 Kismarja mh.
52 Nagykereki,  Magyarország
55 Nagyszántó (Santăul Mare),  Románia
58 Nagyzomlin
101 Biharkeresztes,  Magyarország felé
65 Biharpüspöki (Episcopia Bihor)
71 Nagyvárad (Oradea)

A Debrecen–Sáránd–Nagykereki-vasútvonal a MÁV 106-os számú, nem villamosított, egyvágányú 53 km hosszú mellékvonala. A vasútvonalat egykor Nagyváradig építették ki, ám a trianoni békeszerződés elcsatolta a vonal végét. A kialakult államhatárok közötti rövid vonalszakaszt az elbontása után, a mai napig nem építették újra.

A vonal Sárándnál ágazik el a Debrecen–Sáránd–Létavértes-vasútvonaltól. A 106-os vasútvonalat az MD-k menedékének is nevezték, mígnem 2011. június 17-én az utolsó MD motorvonat is elbúcsúzott Bihartól és egyben a magyar vasúttól.

Története[szerkesztés]

A Tiszántúl két nagyvárosát, Debrecent és Nagyváradot összekötendő vasútvonalat a Debrecen-Nagyváradi HÉV társaság kezdte el építtetni. A Debrecentől Sárándon át Derecskéig tartó vonalszakaszt, a Sáránd és Nagyléta közötti vonallal együtt, 1894. december 8-án adták át a forgalomnak.[1] A vonal felépítménye 23,6 kg/fm tömegű, „i” sínekből épült, az alépítmény építése kevés földmunkával járt.

A Derecskétől a MÁV nagyváradi vonaláig, Biharpüspöki állomásig tartó vonalszakaszt másfél évtized múlva, 1911. január 28-án helyezték üzembe.[2] A vonal felépítménye szintén 23,6 kg/fm tömegű, „i” sínekből épült. A legnagyobb műtárgy a Berettyó feletti 75 m hosszú vasszerkezetű híd volt.

A vonalat a trianoni határ elvágta a Nagykereki-Nagyzomlin állomásközben, így az országhatáron belül csonkán végződött. Nagyvárad elcsatolásával a vonal végpontja Romániához került. A román vasút a határátmeneten nem vette fel a forgalmat, így Debrecen és Nagyvárad város között megszűnt a közvetlen vasúti kapcsolat. A második bécsi döntés 1940-ben visszaadta Magyarországnak Nagyváradot, így újraindulhatott a forgalom a vonal teljes hosszán, azonban 4 év múlva a visszaszerzett területek elvesztésével újra megszakadt. Az 1944. évi menetrendben a két város közötti 72 kilométeres távolságot a vonatok 2 óra 18 perc alatt tették meg. A világháború után a román majd a magyar fél is felbontotta a határátmenetben pályát, a forgalmat nem vették fel többé.[3]

Az 1950-es években a debreceni repülőtér bővítése miatt módosították a vonalvezetést,[3] így alakult ki a napjainkban ismert nyomvonal a 2–6 szelvények között.

Napjainkig több terv született a vonal zsákvonal jellegének megszüntetésére, illetve Debrecen–Nagyvárad kapcsolat helyreállítására, rendszerint Magyarország határain belül. Az 1970-es évek végén a MÁV Tervező Intézet belföldi forgalom céljára Debrecen–Berettyóújfalu vasúti összeköttetést tervezett, mely új 120 km/h sebességű vasútvonal építését irányozta elő Derecske és Berettyóújfalu között, míg a Derecske–Nagykereki szakaszt felszámolták volna. A későbbi tervek a vonal végének megtartásával számoltak, és a két nagyváros összekötését tűzték ki célul Nagykerekiből határon belül Ártándra vagy Biharkeresztesre, illetve az eredeti nyomvonalon határon átnyúlva Biharpüspöki állomásra kötve be a vonalat.[3] Napjainkig egyik terv sem valósult meg. 2011-ben Debrecen önkormányzata átfogó közlekedésfejlesztési stratégia és program kidolgozására adott utasítást mely a Debrecen és Nagyvárad közötti kerékpáros, közúti és közösségi közlekedés fejlesztését tűzi ki célul.[4]

Felépítmény[szerkesztés]

A pályában fekvő sín legnagyobb része a Diósgyőri Vasműben készült az 1980-as években, de főleg Nagykereki közelében sok helyen található 1950 környékén gyártott bankowai és ózdi sín. A vágány nagyobbrészt talpfás, amelyeket a MÁV lehetőségeihez képest vasbetonaljakra cserél. Az elmúlt évek pályarekonstrukciós munkáinak, vasbetonalj- és síncseréknek, valamint aljjavításoknak köszönhetően, rövidebb szakaszokon nagymértékben javult a felépítmény állapota, sőt, egyes szakaszokon az engedélyezett sebességet is növelni tudták.

A vasútvonalon a pályasebesség 60 km/h, de egyes vonalszakaszokon 40, 30 és 20 km/h lassújelek vannak érvényben. Derecskéig viszonylag jó állapotú a vonal, 40 km/h-ás lassújel csak két helyen van: egy rövid, 200 m hosszúságú a volt Szepes megállóhelyen és egy 1,7 km hosszúságú, a debreceni repülőtér melletti vonalszakaszon. Debrecen és Pocsaj-Esztár állomások között 210 kN, utána már csak 185 kN a megengedett legnagyobb tengelyterhelés.

Forgalom[szerkesztés]

Csúcsidőben magas kihasználtságú személyvonatok közlekednek a vonalon. Reggel Nagykereki felől 40 percenként, délután (vissza) óránként indulnak vonatok Debrecenből. Hétköznap a vonalon a 2013/2014. évi menetrend óta 25 db személyszállító vonat közlekedik. Iskolai előadási napokon az utaslétszám eléri az 1200 főt.

A vonal teherforgalma régen jelentős volt, főleg cukorrépát és élőállatot szállítottak vasúton, az ezredfordulóra azonban már csak Derecskéig voltak rendszeres cementszállítások. Ma már a teherforgalom nem számottevő, így Derecskén az állomásfőnökség is megszűnt.

Járművek[szerkesztés]

A Debrecen–Sáránd–Nagykereki-vasútvonalon 2011. elejéig a debreceni honállomású MD motorvonat szerelvényei jártak. Pótlásukat Bzmot motorkocsikkal és Uzsgyival oldották meg. Az utaskomfort javítása érdekében 2011 nyarától a 106-os vasútvonalon szolgál a MÁV 6312-es pályaszámú motorvonata is. A klímával rendelkező Iker bz és az Uzsgyi jelentős utaselégedettségnek örvend.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Magyar Vasúttörténet 2. kötet, 254. oldal, (Budapest, 1996, ISBN 963-552-311-4)
  2. Magyar Vasúttörténet 4. kötet, 209. oldal, (Budapest, 1996, ISBN 963-552-314-9)
  3. ^ a b c Káldi István: A Debrecen-Nagyvárad vasútvonal Sínek világa 2009/1 szám
  4. Debrecen Megyei Jogú Város Polgármestere, Sürgősségi indítvány 2011. február 16.

További információk[szerkesztés]