Dorogi homokvasút

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Dorogi homokvasút (Sátorkői homokvasút néven is ismert) egy gazdasági vasút volt, ami homokot szállított Esztergomból és a környező falvakból a dorogi bányákba tömedékanyagnak. Az itteni homokkitermelésnek köszönhető többek közt az Esztergom-kertvárosi Palatinus-tó kialakulása.

Története[szerkesztés]

A Homokvasút első, villamosított szakaszát 1922-ben építették Dorog és az esztergomi Sátorkőpuszta között, ahol kezdetben 40 kataszteri holdon folyt a kitermelés, 1927-re viszont már 100 kat. holdon. A vasút hossza 3,4 km volt, amihez egy 800 méteres sikló is tartozott. Ez, az úgynevezett régi homokvasút 1935. július 19-ig üzemelt. Augusztus 17-én indult a meghosszabbított homokvasút Auguszta aknáig, amit további két alkalommal bővítettek. 1942-ben Borókásig, X-es aknáig, majd a 60-as években Sárisápig. A vonal hossza 13 km volt. A vasút meghosszabbításával egyszerre új homokfogadók, készletezők és ürítők is készültek. A szükségletek az 50-es, és a 60-as években is egyre nőttek. Ezt a problémát a vízalatti hydrop berendezés oldotta meg. A berendezés működési elve azon alapult, hogy a Sátorkőpusztai-tó (mai nevén Palatinus) vízmederbe sűrített levegőt fújtak, és a fellazított, felkavart homokot szivattyúzták ki. Ekkor a napi termelés 700 m³ volt, aminek következtében alakult ki a Palatinus-tó mai formája. 1953 és 1989 között összesen 2 millió m³ homokot szállítottak el. A 80-as években az egyre csökkenő szükségletek következtében beszüntették a termelést. Az egykori homokvasút helyén gyermekvasút tervét kezdték kidolgozni, de időközben a vasutat a hidakkal, alagutakkal széthordták, a tájat rehabilitálták. A homokkitermelés befejeztével a Sátorkői Homokbánya egy részét a hőerőmű kapta meg, és hidraulikus szállítási pernyével töltötték fel. A másik nagyobb homokgödörből alakították ki az esztergomi szeméttelepet. A muzeális értéknek tekinthető három db Ganz340 LE-s mozdonyt, két tolatást végző mozdonyt és a szállítást végző vagonokat összedarabolták, a 34 kg/fm-es síneket méretre vágás után exportra értékesítették, a vasúti talpfákat tűzifának adták el. A helyszínen semmi nem maradt. A vasút Budapest-Esztergom vasútvonal feletti felüljárójának hídpályáját 2012. karácsonya előtt néhány nappal bontották le, a pillérek meghagyásával [1].

Műszaki adatok[szerkesztés]

A Homokvasút egyenáramú, felsővezetékes 760mm-es keskeny nyomtávolságú vasút volt. A szállítóeszközök 1,5 m³-es csillék voltak. Mozdonyokként ikresített Ganz bányamozdonyokat használtak. A sátorkői homokot siklón végtelen köteles szállítógéppel juttatták el az I-es aknára. Kezdetben a vasút felépítménye 23,6 kg/fm-es sín volt. A MÁV időközben bezárt szárnyvonalainak 34 kg/fm-es sínjeit ócskavas árában megkapta a homokvasút. A régi síneket évente 1-1,5 km hosszban cseréltek le.

Érdekesség[szerkesztés]

A kisvasút szerepel az 1973-as Öreg bánya titka című televíziós sorozatban.

Lásd még[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Hervai Ferenc: A Homokvasút és a sátorkői Palatinus-tó létesítésének története (2003)

Dorogi lexikon A–Zs. Szerk. Solymár Judit, Kovács Lajos. Dorog: Dorogi Közművelődési Közhasznú Társaság. 2000. ISBN 963-00-4973-2

Koordináták: é. sz. 47° 43′ 28″, k. h. 18° 44′ 42″