Szegedi Kisvasút

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Szegedi Kisvasút
A kisvasút emléktáblája
A kisvasút emléktáblája
Nyomtávolság: 760 mm
BSicon exKBHFa.svg 0 Szeged, Rudolf tér[1]
BSicon exBHF.svg 2 Szeged-Átrakó 2
BSicon exHST.svg 4 Gróf Klebelsberg Kuno-telep[2]
BSicon exBUE.svg
BSicon exHST.svg 6 Szabadkai út
BSicon exBHF.svg 9 Szentmihálytelek
BSicon exBHF.svg 13 Kunhalom
14 Balog iskola
15 Bajai műút
16 Feketeszél
17 Sárkányhegy
18 Kászonyi
18 Kancsaltó
20 Kisivánszék
20 Széksóstó
22 Fodortanya
22 Biteszék
23 Domaszék
24 Alsóközpont[3]
25 Szögihegy
25 Tüsöksor
27 Lengyelkápolna
27 Királyhalom[4]
29 Ördögtanya
30 Kissor
31 Zákányiskola
32 Dobó iskola
34 Rókabögyös
35 Vágó
36 Várostanya[5]
38 Halasteleki iskola
39 Ruzsajárás
43 Honvéderdő
46 Pusztamérges

A Szegedi Kisvasút (1949 előtt Szegedi Gazdasági Vasút) egy 760 milliméteres nyomtávú kisvasúti hálózat volt[6] Szeged környékén, amely a várost kötötte össze a környező tanyavilággal. 1926-27-ben épült. Két vonala volt Szeged–Pusztamérges és Szeged–Ásotthalom–Halastelki iskola között. A vasútvonalak többségével ellentétben nem teher-, hanem személyszállításra hozták létre, melynek révén települések jöttek létre a Szeged környéki tanyavilágban, melyek később elszakadtak a várostól. Itt működött közforgalomban az ország legelső dízel-elektromos mozdonya, itt működött az ország második (a kisvasutakon az első) fénysorompója, és születésétől a megszüntetéséig végig a legmodernebb műszaki megoldásokat használta. Megszüntetését az 1968-as közlekedéspolitikai koncepció mondta ki. 1975. augusztus 31-én szűnt meg.

Története[szerkesztés]

Szeged területe a múlt század elején még a többszöröse volt a mainak. Északi irányban egészen Kistelekig, nyugati irányban pedig (amerre a kisvasút haladt) gyakorlatilag a mai megyehatárig terjedt a város határa. Akkoriban még nem voltak itt települések, csak elszórt tanyák, és egy közigazgatási központ Szeged-Alsóközpont néven a mai Mórahalom területén. Az itt lakó emberek tömegközlekedését viszont meg kellett oldani valahogy.

A vasút építését közel negyven évnyi vita előzte meg. Bírálták a vonalvezetést, és állandó vita tárgya volt, hogy keskeny- vagy normál nyomtávú vasútvonalat építsenek-e. Több alternatíva is felmerült, például kis híján megszavazták a trolibuszhálózat kiépítését Alsóközpontig (1923-ban!). Végül 1926 márciusában végre-valahára elindult az építkezés, melyet karácsonyra már be is akartak fejezni. Sajnos az aktuális belpolitikai események és egyéb hátráltató körülmények miatt ezt a határidőt nem sikerült tartani. Kis csúszással január végén adták át a vonalat, melyen 1927. február elsején indult el az első menetrend szerinti személyvonat. (Hasonló úton járt Kecskemét városa, mely 1928-ban építette meg a város bugaci tanyavilágba vezető Kecskemét–Kiskunmajsa vonalat.)

A vonal kezdőpontja a Belvárosi híd lábánál, a mai Roosevelt téren volt, ahol akkoriban a napi élelmiszerpiac (akkori nevén Makai-piacz) működött. A kisvasút innen kikanyarodott a Tisza-partra, végighaladt a Klinikák előtt, majd a mai Árvízi emlékmű magasságában áthaladt az akkori vasúti híd egyik pillérje alatt, és a Tisza-pályaudvar melletti Közraktárak mellett (amelyekhez természetesen iparvágányok is vezettek) érte el az Átrakó-pályaudvart, ahol fűtőház, igazgatósági épület, javítóműhely stb. is volt. Innen a Boszorkány-sziget, majd Szentmihálytelek érintésével jutott Kunhalomra, ahol a vonal kettéágazott.

Az Északi-vonal Domaszék (akkoriban Sárkányhögy), Zákányszék (akkoriban Lengyelkápolna), Ruzsa (akkoriban Pálffy-tanya, majd Csorva) érintésével Pusztamérgesig haladt. Pusztamérgest az eredeti tervek szerint nem érintette volna a vasút, mivel nem volt Szeged része, de a környék lakói adományt gyűjtöttek, és tulajdonképpen kifizették a vasútvonal 5 km-es meghosszabbítását a településig.

A Déli-vonal Feketeszél, Széksós, Mórahalom (akkoriban Alsóközpont), Kissoron át Ásotthalomig (akkoriban Várostanya) ért. 1947-ben bővítették ki a déli vonalat a Halasteleki Iskoláig. A vonal hosszúsága 78 kilométer volt.

A vonal rendkívüli jelentőségű volt a szegedi és Csongrád megyei helytörténetben. A szórványtanyákból a kisvasút állomásai mellett alakultak ki azok a települések (Domaszék, Mórahalom, Ásotthalom, Ruzsa, Kissor), amelyek 1950-től kezdve folyamatosan önállósodtak és elszakadtak Szegedtől. Ezeket a településeket a kisvasút hozta létre. Először az iskola települt az állomás mellé, majd a tejátvevő, a gabonaraktár, majd a malom, az orvosi rendelő, a piac és így tovább.

Ezen a vonalon működött az ország első dízel-elektromos mozdonya, a Láng Gépgyár által gyártott M1-M4. Itt működött az ország második, Szeged első vasúti fénysorompója. Piaci napokon gyorsvonatok is közlekedtek. Jelen vasút tapasztalatait felhasználva épült később a Kecskeméti Kisvasút, amely 2009 decemberéig szolgálta a Kecskemét környéki tanyavilágot.

Sajnos 1975-ben ezt a kisvasutat is elérte a vég: megszüntették, pedig egyes általa érintett helyeken (Feketeszél) még ma sincs kiépített közút.

Emlékezete[szerkesztés]

Néhány megmaradt talpfa

Ma már nagyon kevesen élnek a kisvasút egykori utasai és dolgozói közül. A fiatalok többsége pedig nem is hallott még róla, hogy működött itt egy helytörténeti szempontból is rendkívüli jelentőségű kisvasút.

Néhány éve pár fiatal elhatározta, hogy megismerteti a kisvasút történetét a nagyvilággal, ezért egyesületet hoztak létre. A Szegedi Gazdasági Vasút Történeti Helytörténeti Közhasznú Egyesületet (rövid neve: SZGV Egyesület) 2009 tavaszán jegyezte be a Csongrád Megyei Bíróság.

Domaszék településsel összefogva az egykori Sárkányhegy állomásépületében 2008 ősze óta működik a vasút történetét bemutató kiállítás. Az állomás teljes épülete helytörténeti, kisvasút-történeti múzeummá fejlesztése folyamatban van. Jelenleg egykori járművek felújítása folyik, amelyek felújítás után a múzeum udvarán az egykori állomási vágányok újjáépített másán nyernek majd elhelyezést.

Szegeden a Terehalmi út mellett látható néhány talpfa az egykori kisvasút hálózatából.

Egyéb[szerkesztés]

1971-ben A Szegedi Madzagvasút címmel (rendező: Winkler György, szerkesztő: Rockenbauer Pál) filmet készítettek a kisvasútról, a Magyarország kisvasútjai című dokumentumfilm-sorozat részeként.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. 1950-től Roosevelt tér.
  2. 1958-tól Hattyas-telep, 1992-től ismét Klebelsberg-telep.
  3. 1949-től Mórahalom.
  4. 1931-től Ásotthalom, majd 1950-től Ásotthalom-felső.
  5. 1950-től Ásotthalom.
  6. A helybeliek madzagvasútnak nevezték.

További információk[szerkesztés]