Láng Gépgyár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Koordináták: é. sz. 47° 32′ 18″, k. h. 19° 04′ 07″

A Láng Gépgyár az 1930-as évek elején

A Láng Gépgyár egykori nagyvállalat, a magyar ipar történetének egyik kiemelkedő jelentőségű gyára volt Budapesten, az egykori „külső Váczi úton”, azaz a mai Váci úton a 152-156. szám alatt, Budapest mai XIII. kerületében, Angyalföldön.

Fontos szerepet játszott a hazai erőművek, ipari és közlekedési vállalatok korszerű erőgépekkel, turbinákkal, illetve dízelmotorokkal történő ellátásában.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 19. században[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Láng Gépgyár legrégibb máig fennmaradt épülete. Budapest, XIII. ker., Váci út 152.
36 700 lóerős gőzturbina szerelés alatt a Láng Gépgyár Rt. telepén. A turbina Budapest Székesfőváros kelenföldi telepe számára készült.

Az 1867-es kiegyezés után Magyarországon a gépi nagyipar gyors fejlődésnek indult, és ez kedvező feltételeket teremtett a gépgyártás kialakulásához. 1868-ban Pesten, az egykori Váczi úton (ma: Bajcsy Zsilinszky út) egy ipari iskolát végzett mesterember, Láng László kis gépjavító műhelyt alapított. Öt évvel később, a kezdeti sikerek és az élénkülő kereslet nyomán a külső Váczi útra (a mai XIII. Váci út 152-156.) költöztetett üzem gőzgépeket kezdett gyártani a gyorsan szaporodó magyar gyárak számára. A fejlődő hazai ipart egyre inkább ez az üzem látta el erőgépekkel, kiszorítva a magyarországi piacot korábban uraló külföldi versenytársait.

Láng időben felismerte a folyamatos műszaki fejlesztés fontosságát, és több találmány, köztük egy bécsi mérnök újfajta, szelepes vezérművének gyártási jogát megszerezve, hosszú időre biztosította gőzgépeinek versenyképességét. (Később ezt a vezérművet a gyár egyik mérnökének szabadalma alapján tökéletesítették.) Az 1880-as évektől már külföldre, a balkáni országokba és Oroszországba is szállított, gyártmányai sikerrel szerepeltek a nemzetközi kiállításokon. Az 1900. évi párizsi világkiállításon a gyár egyik, Ganz-generátort hajtó gőzgépe nagydíjat és aranyérmet nyert.

1891-től a gyárban dolgozott Hans Hörbiger osztrák mérnök is, a Hörbiger-féle tányérszelep feltalálója. Mivel a gépgyár nem támogatta találmányát, 1900-ban a Siemens & Halske segítségével saját irodát nyitott.

A 20. század első felében[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1926-os gyártású Zoelly-féle turbina egy része. 2002-ben még látható volt a Kelenföldi Hőerőműben (üzemen kívül).
A Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. gépháza Láng Gépgyári turbinákkal, és kapcsolótáblával
1000 lóerős dizel motor. Szállította a Láng Gépgyár Rt. a botosani városi villamosművek részére

A 20. század elején a villamos energia térhódítása az iparban új, nagy teljesítményű erőgép létrehozását tette szükségessé, és ez a gőzturbina volt.

Láng László fia, a Nyugat-Európában műszaki egyetemet végzett Gusztáv javaslatára 1905-ben a Láng-gépgyár belépett egy nemzetközi szindikátusba és svájci szabadalmak licenciájának megvásárlásával, Magyarországon elsőként kezdte meg a gőzturbinák gyártását. A gyár fejlesztési hátterét egyébként mindig is licenciavásárlásai jelentették. Az új gyártmány bevezetése új műszaki gárda kiképzését, új gyártási módszerek meghonosítását tette szükségessé, a turbina megmunkálása ugyanis a gőzgépekénél jóval nagyobb pontosságot igényelt. Öt év múltán a budapesti villamosközlekedés elektromos központjait már a gyár hatalmas, tízezer lóerős turbináival látták el. A cég kezdetben Zoelly-féle (ejtsd: cölli) akciós turbinákat gyártott, a nagyváradi villanytelep 1912-ben üzembe helyezett első gőzturbinája például a Láng-gyár Zoelly-típusú turbinája volt. Csak később, az 1930-as években szerezték meg a reakciós turbina gyártási jogát az ugyancsak svájci Brown-Boveri Cie cégtől.

Egy svájci cég tapasztalataira támaszkodva és a szabadalmat megvásárolva a Láng-gyár 1910-ben kiterjesztette tevékenységét a dízelmotorok gyártására. Az ehhez szükséges szakmai ismereteket a mérnökök és szakmunkások Svájcban sajátították el.

A folyamatos megújuláshoz tőkére volt szükség: a családi vállalkozás 1911-ben részvénytársasággá alakult, az alapító Láng László visszavonult, fiát nevezték ki vezérigazgatónak. A gyár továbbra is lépést tartott a műszaki haladással és megtartotta vezető szerepét a hazai gépgyártásban. Az egyre nagyobb teljesítményű, álló felépítésű, négyütemű dízelmotorok elsősorban villany- és ipartelepek számára készültek.

A gyártmányok köre folyamatosan bővült. A hagyományos termékek – erőgépek, kazánok – mellett előbb a vegyipar, majd az élelmiszeripar számára is készítettek komplett berendezéseket, a gazdasági válság idején pedig nyomdaipari gépeket. A magyar cukorgyárak berendezéseit elsősorban a Láng-gépgyár szállította, de híressé váltak paradicsom-besűrítő gépsorai is. Közben fokozatosan kialakult a jármű- és hajómotorgyártás évtizedessé váló tradíciója. Az országban elsőként a Láng-gyárban állítottak elő dízelmotorokat vasúti vontatás céljára. Autóbuszba, teherautóba szerelt dízelmotorok is készültek, egészen az államosításig.

A második világháború idején a gyár termelését a hadsereg igényeihez igazították, emellett azonban továbbra is készítettek kisebb teljesítményű gőzturbinákat és kazánokat civil célokra.

A 20. század második felében[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Brown-Boveri licenc alapján gyártott gőzturbina az 1930-as évekből.

A háború alatt az üzemcsarnokok és a berendezések jelentős része komoly károkat szenvedett. 1948-ban, a helyreállítás után a gyárat államosították, Láng Lászlót nyugdíjazták. A gyár egy részét továbbra is a potenciális haditermelés számára tartották fenn: egy titkos műhelyben a MiG-15 repülőgépek gázturbinájának alkatrészei gyártására szolgáló gépsorok álltak hosszú ideig, míg a típus elavulásával le nem szerelték. A háború után saját tervezésű ipari gőzturbinák tömegét gyártották a KGST-n belüli szakosodás szerint, de készültek nagy kondenzációs egységek is, a legnagyobb hazai fejlesztésű egység a 100 MW-os kondenzációs turbina volt. 1966-ban, a viszonylag liberálisabb gazdaságpolitika idején a vállalat felújította együttműködését korábbi partnerével, a Brown-Boveri céggel. Fő profilja továbbra is az energetikai gépgyártás maradt, a gőzturbinák, kazánok mellett dízel hajómotorok is készültek, továbbá berendezések az új iparág, az atomenergetika számára és vegyipari berendezések, élelmiszeripari gépek: cukorgyári és konzervgyári berendezések. Főként innen kerültek ki a hazai villamos erőművek turbinái, de a vállalat termékeinek java részét külföldön értékesítették.

A gazdaságban, főleg a nehéziparban az 1970-es évek végére felgyülemlett problémák a Láng-gyár termelésében is megmutatkoztak. A korszerűtlen technológiákkal és pénzügyi nehézségekkel is terhelt vállalat privatizációja 1990-ben kezdődött. Legértékesebb termelőrészlegei előbb részben, majd teljes egészében külföldi kézbe kerültek, és 2000-ben a nagy múltú Láng-gyár megszűnt. Jogutódja először az ABB, majd az Alstom Hungária Zrt. (illetve ennek erőművi üzletága), mely hazai és külföldi erőművek turbináinak szervizelésével, felújításával foglalkozik.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Láng Gépgyár témájú médiaállományokat.
  • Láng Gépgyár (magyar nyelven). Magyar márkák története. hvg.hu, 2005. március 28. (Hozzáférés: 2011. február 11.)
  • Láng Gusztáv (magyar nyelven). Élet és Tudomány, 1998. (Hozzáférés: 2011. február 11.)
  • Tirser László: Láng Gusztáv (in. Műszaki Nagyjaink, I. kötet, Budapest, 1967).
  • Magyar tudóslexikon A-tól Zs-ig. Főszerk. Nagy Ferenc. Budapest: Better; MTESZ; OMIKK. 1997. 522–523. o. ISBN 963-85433-5-3