Ganz és Társa-Danubius Villamossági-, Gép-, Waggon- és Hajógyár Rt.

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Ganz és Társa-Danubius Villamossági-, Gép-, Waggon- és Hajógyár Rt.
A Ganz Danubius Hajó- és Darugyár egykori központi irodaépülete, 2018 Angyalföld
A Ganz Danubius Hajó- és Darugyár egykori központi irodaépülete, 2018 Angyalföld
Típus üzleti vállalkozás
Jogelőd Ganz
Alapítva 1911
Megszűnt 1948
Jogutód Ganz–MÁVAG
Székhely Budapest XIII. kerülete
Ganz és Társa-Danubius Villamossági-, Gép-, Waggon- és Hajógyár Rt. (Magyarország)
Ganz és Társa-Danubius Villamossági-, Gép-, Waggon- és Hajógyár Rt.
Ganz és Társa-Danubius Villamossági-, Gép-, Waggon- és Hajógyár Rt.
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 33′ 12″, k. h. 19° 04′ 21″Koordináták: é. sz. 47° 33′ 12″, k. h. 19° 04′ 21″
A Szent István csatahajó vízrebocsátása 1914-ben

A Ganz és Társa-Danubius Villamossági-, Gép-, Waggon- és Hajógyár Rt. 1911-ben alakult a Ganz Villamossági Rt. és a Danubius Hajó és Gépgyár Rt. egyesüléséből.

Előzmények[szerkesztés]

Jubileumi ünnepély a Ganz-gyárban Mechwart András hivatalba lépésének 40. évfordulóján

Az 1845-ben, Ganz Ábrahám által alapított céget eredetileg Ganz és Társa Vasöntő és Gépgyár Rt. néven jegyezték be. Mechwart András 1878-ban megalapította a Ganz gyár Elektronikai Osztályát. Ekkor került a gyárhoz Zipernowsky Károly, aki átvette az elektromos részleg vezetését, és megkezdte váltakozó áramú kísérleteit. Déri Miksa 1882-ben, Bláthy Ottó Titusz 1883-ban állt a gyár szolgálatába, és lett Zipernowsky munkatársa. 1885-ben megszületett hármójuk világszabadalma, amely megoldotta a transzformátoron alapuló villamosenergia-elosztás és energiaátvitel kérdését, és lehetővé tette a fogyasztóhelyek függetlenítését egymástól. A nagy hármas által feltalált energiaelosztási és átviteli rendszer rövid idő alatt meghódította a világot. 1906-ban megalakult a Ganz Villamossági Rt., ami 1911-ben, a Danubius Hajó és Gépgyár Rt.-vel egyesülve vette fel roppant hosszú végső nevét.

A gyár fejlődése[szerkesztés]

Ganz és Társa-Danubius részvény, 1922
Turbinaszerelés a Ganz és Társa Villamossági-, Gép-, Waggon- és Hajógyár Rt. telepén

1878-tól a gyár elektrotechnikai részlege (II. kerület, Kacsa utca 18.) aktívan foglalkozott az erősáramú gépek előállításával és üzemeltetésével kapcsolatos villamosműszer-gyártással. A villamos energia mérését 1889-től Bláthy világhírű találmánya, a villamos fogyasztásmérő (árammérő) tette lehetővé. A Ganz gyártott a központi áramfejlesztő telepek részére kapcsolóberendezéseket, továbbá kapcsolóasztalokat, távkapcsoló berendezéseket, szigetelésvizsgálókat, mérőtranszformátorokat stb. Az első világháború alatt repülőgép-villamossági berendezéseket szállítottak az 1916-ban megalakult Ganz-Fiat Repülőgépmotor gyárnak. Gyártottak elektromos mérőműszereket a Ganz-féle hadihajókhoz és tengeralattjárókhoz is.

A Ganz műszergyártása 1881-re kinőtte a Kórház utcai törzsgyár kereteit. A vállalat ezért megvásárolta és átalakította a leégett Királymalom I. kerület, Fő utca 71. szám alatti épületét, így a termelőterülete 3689 m²-rel bővült. Az asztalosműhely területe a Ganz utca 24.-ben 231 m²-t tett ki. A munkáslétszám az 1881. évi 40 főről 1890-re 340 főre emelkedett. A megnövekedett termelés azonban egyre több helyet igényelt. A gyár 1897-ben felépítette a Rókus (ma Lövőház) utcai telepét 23 194 m² gyártóterülettel. A számlálógyártás helyzete csak e gyár megépítésével lett kedvezőbb.

Később a Hitelbank vette át a Ganz gyár irányítását. 1901-ben a munkások 10%-át elbocsátották. A Tanácsköztársaság után az infláció, majd a pénzszűke a Ganznál is válságos helyzetet eredményezett. Az 1920-as évek második felében felvetődött a külföldi tőke bevonásának gondolata, de féltve a Ganz számlálógyártásban elfoglalt vezető szerepét, azt elvetették. Bár a villamossági gyár jól prosperált, a Hajó- és Waggongyár veszteségesen üzemelt. 1929. szeptember 26-án a Hitelbank a két különálló vállalatot újra egyesítette Ganz és Társa Villamossági-, Gép-, Waggon- és Hajógyár Rt. néven. 1930 tavaszán felemelték az alaptőkét, a középszerűvé süllyedt Ganz bevonta a külföldi tőkét.

Az árammérő (villamos fogyasztásmérő) gyártásának helyzete[szerkesztés]

A Ganz Számlálógyár VIII., Villám utca 38. sz. alatti telepe 1930 közepén

Az első világháborút követő villamossági programok kedvező lehetőséget kínáltak az árammérőgyártás kiterjesztésére, azonban a rendezetlen gyártási viszonyok, a régi típusú árammérő már nem tette versenyképessé a gyártást. A hitelbanki vezetés elhatározta a fejlesztést, azonban az infláció meghiúsította az alaptőke megemelését (és ezzel további 40 000 m² termelőterület létrehozását). Az 1924-re tervezett gyárbeindítás helyett az Ericsson cégtől béreltek 6000 m² területet annak Fehérvári út 102. szám alatti telepén. A bérleti szerződést 1923. augusztus 1-jétől kötötték meg 12 évre. A gépparkot a legmodernebb gépekre cserélték.

A gyárvezetés a világgazdasági válság hatására és a két gyár közötti feszültségek miatt később felbontotta a bérleti szerződést. 1934 augusztusában a VIII. kerület, Kőbányai út 31.[1] szám alatti vagongyári épületbe költöztették át az árammérőgyárat, ami szervezetileg az elektromos gyárhoz tartozott, annak önálló ágazataként. Külön gyári jellege azonban még ebben az évben megszűnt, amikor a Fehérvári út teljes gépparkja átkerült a VIII. kerület, Villám utca 38. szám alatti gyárépületbe.

A háború alatt és után[szerkesztés]

A II. világháború súlyos károkat okozott a felszerelt árammérő-állományban. Az energiát sok helyütt mérés nélkül szolgáltatták. Másfelől az újjáépítés hatalmas mérőszükséglet-igényt támasztott.

A Ganz a háború alatt a gyártás egy részét a Fény utcai részlegbe telepítette át. Itt gyártották az Up típusjelű villamos fogyasztásmérőket. A gyártelep azonban hadszíntérré változott. A gyár 1944. december 28-29-én leégett, és 80%-ban elpusztult. Az Up mérők dokumentációja teljes mértékben megsemmisült. A Villám utcai gyár az 1943. januári légitámadásban szintén súlyosan megsérült, de kisebb mértékben, mint a budai gyár. A Magyarországi Szövetséges Ellenőrző Bizottság jegyzéke szerint a gyár a háború után 24 000 darab háromfázisú és 6000 darab egyfázisú számlálót szállított a Szovjetuniónak jóvátételként. A termelés kibontakozását erősen hátráltatta a nyersanyagok és az energiaszolgáltatás hiánya. Az elavult, illetve tönkrement géppark szintén gondot jelentett. Csak a nélkülözhetetlen svájci gépeket sikerült beszerezni.

A jóvátételi szállítások kapcsán hamarosan állami kezelésbe vették a Ganzot. 1946. december 1-jétől ugyan formálisan nem, de gyakorlatilag államosították a gyárat. Ezt a Minisztertanács 1946. november 22-ei határozata rendelte el. A jóvátételi szállítások kielégítésébe bekapcsolódott a Hajós és Szántó cég, mely a szállításoknak kb. harmadát gyártotta. Ezt a céget az 1948. március 25-ei rendelet után államosították. A Ganz vegyes profilját különböző vállalatok között osztották szét. Az árammérőgyártás az Agrolux közvetítésével a Ganz Árammérőgyárba olvadt be, kb. 40 fővel.

Az Agroluxot szintén államosították, és az ezt követő profiltisztítások során leadta a fogyasztásmérők gyártását. A Népgazdasági Tanács 1950. március 2-ai, 10/1950. számú határozata olvasztotta be a Ganz Árammérőgyárba.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. csak 1950-től VIII. kerület, előtte Kőbánya

Források[szerkesztés]