Ganz és Társa-Danubius Villamossági-, Gép-, Waggon- és Hajógyár Rt.

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Szent István csatahajó vízrebocsátása 1914-ben

A Ganz és Társa-Danubius Villamossági-, Gép-, Waggon- és Hajógyár Rt. 1911-ben alakult a Ganz Villamossági Rt és a Danubius Hajó és Gépgyár Rt. egyesüléséből.

Előzmények[szerkesztés]

Jubileumi ünnepély a Ganz-gyárban Mechwart András hivatalba lépésének 40. évfordulóján

Az 1845-ös évben Ganz Ábrahám által alapított céget eredetileg Ganz és Társa Vasöntő és Gépgyár Rt. néven jegyezték be. Mechwart András 1878-ban megalapította a Ganz-gyár Elektronikai Osztályát. Ekkor került a gyárhoz Zipernowsky Károly, aki átvette az elektromos részleg vezetését, és megkezdte váltakozó áramú kísérleteit. Déri Miksa 1882-ben, Bláthy Ottó Titusz 1883-ban állt a gyár szolgálatába, és lett Zipernowsky munkatársa. 1885-ben megszületett Zipernowsky Károly, Déri Miksa és Bláthy Ottó Titusz világszabadalma, amely megoldotta a transzformátoron alapuló villamosenergia-elosztásnak és energiaátvitelnek kérdését, és lehetővé tette a fogyasztóhelyek függetlenítését egymástól. A nagy hármas által feltalált energiaelosztási és átviteli rendszer rövid idő alatt meghódította a világot. 1906-ban megalakult a Ganz Villamossági Rt, később 1911-ben a Danubius Hajó és Gépgyár Rt.-vel egyesülve vette fel roppant hosszú végső nevét.

A gyár fejlődése[szerkesztés]

Ganz és Társa Danubius részvény 1922
Turbinaszerelés a Ganz és Társa Villamossági-, Gép-, Waggon- és Hajógyár Rt. telepén

1878-tól a gyár elektrotechnikai részlege (II. kerület Kacsa utca 18) aktívan foglalkozott az erősáramú gépek előállításával és üzemeltetésével kapcsolatos villamos műszergyártással. A villamosenergia mérését 1889-től Bláthy világhírű találmánya a villamos fogyasztásmérő (árammérő) tette lehetővé. A Ganz gyártotta a központi áramfejlesztő telepek kapcsolóberendezéseit, kapcsolóasztalokat, távkapcsoló berendezéseket, szigetelésvizsgálókat, mérőtranszformátorokat stb. Az első világháború alatt szállítottak repülőgép-villamossági berendezéseket az 1916-ban megalakult Ganz-Fiat Repülőgépmotor gyárnak. Gyártottak elektromos mérőműszereket a Ganz-féle hadihajókhoz és tengeralattjárókhoz.

A Ganz műszergyártása 1881-re kinőtte a Kórház utcai törzsgyár kereteit, és a vállalat megvásárolta és átalakította az I. kerület Fő utca 71. szám alatti leégett Királymalom épületét. Így a termelőterülete 3689 m²-rel bővült. Az asztalosműhely területe a Ganz utca 24-ben 231 m²-t tett ki. A munkáslétszám az 1881 évi 40 főről 1890-re 340 főre emelkedett. A megnövekedett termelés azonban egyre több helyet igényelt. A gyár 1897-ben felépítette a Rókus utcai (Lövőház utca) telepét 23 194 m² gyártóterülettel. A számlálógyártás helyzete csak a Lövőház utcai gyár megépítésével lett kedvezőbb. A Ganz gyár irányítását a Hitelbank vette át. 1901-ben a munkások 10%-át elbocsátották. A Tanácsköztársaság után az infláció, majd a pénzszűke a Ganznál is válságos helyzetet eredményezett. Az 1920-as évek második felében felvetődött a külföldi tőke bevonásának gondolata, de féltve a Ganz számlálógyártásban elfoglalt vezető szerepét, azt elvetették. Bár a villamossági gyár jól prosperált, a Hajó- és Waggongyár veszteségesen üzemelt. 1929. szeptember 26-án a Hitelbank a két különálló vállalatot újra egyesítette Ganz és Társa Villamossági-, Gép-, Waggon- és Hajógyár Rt néven. 1930 tavaszán felemelték az alaptőkét, a középszerűvé süllyedt Ganz bevonta a külföldi tőkét.

Az árammérő (villamos fogyasztásmérő) gyártás helyzete[szerkesztés]

A Ganz Számlálógyár VIII. Villám utca 38. alatti telepe 1930 közepén

Az első világháborút követő villamossági programok kedvező lehetőséget kínáltak az árammérőgyártás kiterjesztésére. A rendezetlen gyártási viszonyok, a régi típúsú árammérő már nem tette versenyképessé a gyártást. A hitelbanki vezetés elhatározta az árammérőgyártás fejlesztését. Az alaptőke megemelését (és ezzel további 40 000 m² termelőterület létrehozását) azonban meghiúsította az infláció. Az 1924-re tervezett gyárbeindítás helyett az Ericsson cégtől béreltek 6000 m² területet a Fehérvári u. 102 szám alatti telepén. A bérleti szerződést 12 évre 1923. augusztus 1-jétől kötötték meg. A gépparkot a legmodernebb gépekre cserélték.

A világgazdasági válság hatására, és a két gyár közötti feszültségek miatt a gyárvezetés felbontotta a bérleti szerződést. 1934. augusztusában átköltöztette az árammérőgyárat a VIII. kerület Kőbányai út 31.[1] szám alatti vagongyári épületbe. Szervezetileg az elektromos gyárhoz tartozott, annak önálló ágazataként. Külön gyári jellege 1934-ben szűnt meg, amikor a Fehérvári út teljes gépparkja átkerült a VIII. kerület Villám utca 38. szám alatti gyárépületbe.

A háború alatt és után[szerkesztés]

A világháború súlyos károkat okozott a felszerelt árammérő állományban. Az energiát sok helyütt mérés nélkül szolgáltatták. Másfelől az újjáépítés hatalmas mérőszükséglet igényt támasztott.

A Ganz a világháború alatt a gyártás egy részét a Fény utcai részlegbe telepítette át. Itt gyártották az Up típusjelű villamos fogyasztásmérőket. A gyártelep azonban hadszíntérré változott. A gyár 1944. december 28-29-én leégett, és 80%-ban elpusztult. Az Up mérők dokumentációja teljes mértékben megsemmisült. A Villám utcai gyár az 1943. januári légitámadásban szintén súlyosan megsérült, de kisebb mértékben, mint a budai gyár. A Magyarországi Szövetséges Ellenőrző Bizottság jegyzéke szerint a gyár 24 000 darab háromfázisú és 6000 darab egyfázisú számlálót szállított a Szovjetuniónak jóvátételként. A termelés kibontakozását erősen hátráltatta a nyersanyagok és az energiaszolgáltatás hiánya. Az elavult, illetve tönkrement géppark szintén gondot jelentett. Csak a nélkülözhetetlen svájci gépeket sikerült beszerezni.

A jóvátételi szállítások kapcsán hamarosan állami kezelésbe vették a Ganzot. 1946. december 1-jétől ugyan formálisan nem, de gyakorlatilag államosították a gyárat. Ezt a Minisztertanács 1946. november 22-i határozata rendelte el. A jóvátételi szállítások kielégítésébe bekapcsolódott a Hajós és Szántó cég, mely a szállításoknak kb. harmadát gyártotta. A Hajós és Szántó céget az 1948. március 25-i rendelet után államosították. A gyár vegyes profilját a különböző vállalatok között osztották szét. Az árammérőgyártás az Agrolux közvetítésével a Ganz Árammérőgyárba olvadt be kb. 40 fővel.

Az Agroluxot szintén államosították. Az államosítás utáni profiltisztítások során adta le a fogyasztásmérők gyártását. A Népgazdasági Tanács 1950. március 2-i 10/1950 számú határozata olvasztotta be a Ganz Árammérőgyárba.

Forrás[szerkesztés]

  1. csak 1950-től VIII. kerület, előtte Kőbánya
  • Koroknai Ákos: A Ganz Műszer Művek története (GMM 1975)
  • [1]