Nagyvisnyói Állami Erdei Vasút

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A Nagyvisnyói Állami Erdei Vasút egy erdei vasút volt a Bükk-vidéken. 1908-ban épült 600 mm-es nyomtávval, 7 kg/fm-es sínekkel. Az építtetője Wessely Károly szilvásváradi földbirtokos volt – az ő birtokában volt a szilvásváradi hálózat is – a kiépítési terveket Márkus Áron egri mérnök készítette. Fő vonala a falu szélén található fateleptől az egykori Elza-lakig tartott, ahol kétfelé ágazott a Leány-völgybe és a Nagy-völgybe. Nyomvonalát ma is jelölik a turistatérképek, töltése helyenként megvan. 1921-ben hosszabbították meg a falu Eger–Putnok-vasútvonalon található Nagyvisnyó-Dédes megállóhelyig a nagyvasúti szállítás megkönnyítésére. A vonalhossz így elérte a 6 kilométert. 1958-ban került dízelmozdony az addig lóvontatású vasútra.[1] Megszűnésének időpontja kérdéses: egyes források szerint 1967-ben szűnt meg,[2] azonban egy 1969-es térkép még jelöli – igaz, a Leány-völgyi leágazás nélkül.[3]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Adatai: Orenstein & Koppel gyártmányú, 3587-es pályaszám, 1930-as gyártási év
  2. Vasútállomások.hu
  3. Kisvasút.hu Térképtár

Források[szerkesztés]